Révek a csőd szélén

A híd túl messze van

Belpol

Veszteségesek a folyami réveket működtető vállalkozások, és ha valamiért nem jön a normatíva, akkor lehúzhatják a rolót. A megoldás az lehetne, ha az állam teljesen átvállalná az üzemeltetés költségeit, vagy legalábbis átalakítaná a jelenlegi támogatási rendszert.

Amikor nemrég a pilismaróti bányaügyről írtunk (lásd: Sóder, sóder a lábam alatt, Magyar Narancs, 2022. november 9.), és a Duna túloldaláról, a légvonalban alig 20 kilométerre lévő Vácról akartunk a helyszínre menni, csak jókora kerülővel tudtuk ezt megtenni. A Dunakanyar több pontján (Vác–Tahitótfalu, Nagymaros–Visegrád stb.) működnek révek, viszont jó néhány településen már megszűnt ez a szolgáltatás. Egy korábbi szóbeszéd szerint azért nem működnek, mert a koronavírus-járvány alatt annyian álltak át home office-ra, hogy nem éri meg egy kisebb településen a révezés – az okok azonban ennél összetettebbek.

„A személyszállító révátkelések mindenhol veszteségesek” – mondja Szalai Balázs, a Dunakanyar Révhajózási Kft. ügyvezetője, a Pilismarót–Zebegény komp üzemeltetője. A dömösi rév már évek óta nem jár (egy ideig ezt a vonalat is Szalai üzemeltette), a zebegényi rév szezonálisan működik, a szobi pedig leállt, jövőre teljesen megszűnik. „A kompozás ott rentábilis, ahol személy- és teherszállítás is folyik, van teherforgalom” – mondja Szalai Balázs. A szobi rév sorsát az esztergomi híd pecsételte meg, hiszen kamionok már csak ott közlekednek, a komp forgalma pedig annyira lecsökkent, hogy nem éri meg működtetni; éves költsége körülbelül 60–70 millió forint lenne a révész becslése szerint, miközben 5–10 millió körüli árbevételt hozna.

Szalai szerint ez egy drága szakma: a hajókat néhány évente vizsgáztatni kell, aminek a költsége esetenként 150 ezer forint, ilyenkor az eszközökre jelentős összegeket kell költeni, és további kiadásokkal is számolni kell (szemle-, mederhasználati díj, biztosítások, iparűzési adó stb.). A bér-, az üzemanyag- és a kenőanyagköltségeket is ki kell termelni, ezért könnyen lehet, hogy bár még el sem indult a rév, már milliós tételeket adtak ki az üzemeltetők. Egy járat napi költsége száz­ezres nagyságrendű; ez függ a megtett út hosszától, a széljárástól, vízállástól, sodrástól – és a bevétel nem fedezi ezt. „Minél többet megyünk, annál nagyobb a veszteség” – mondja Szalai Balázs, aki szerint a 60-as, 70-es években még megérte a szolgáltatás, ugyanis Pilismarótról, Dömösről, Visegrádról átjártak a túloldalra, ahol akkoriban is korszerű vasúthálózat volt Vác és Budapest irányában. Az utazási szokások változása miatt ma már csak szezonálisan, a nyári hónapokban dolgozik rév Pilismarót és Zebegény között, szinte kizárólag turisták használják a vonalat. (2011-ben indította újra a dömösi átkelést Szalai, az első évben télen is mentek, aminek szerinte „semmi értelme nem volt”.) A hatályos jogszabályok szerint a 65 év feletti európai polgárok díjmentesen utazhatnak. „Ha valaki idejön, azt látja, hogy tele van a hajó, van utas. Bevétel viszont nincs, mert a 80 százalékuk nyugdíjas, akik ingyen utaznak, mint a vonaton vagy a buszon.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.