Révek a csőd szélén

A híd túl messze van

Belpol

Veszteségesek a folyami réveket működtető vállalkozások, és ha valamiért nem jön a normatíva, akkor lehúzhatják a rolót. A megoldás az lehetne, ha az állam teljesen átvállalná az üzemeltetés költségeit, vagy legalábbis átalakítaná a jelenlegi támogatási rendszert.

Amikor nemrég a pilismaróti bányaügyről írtunk (lásd: Sóder, sóder a lábam alatt, Magyar Narancs, 2022. november 9.), és a Duna túloldaláról, a légvonalban alig 20 kilométerre lévő Vácról akartunk a helyszínre menni, csak jókora kerülővel tudtuk ezt megtenni. A Dunakanyar több pontján (Vác–Tahitótfalu, Nagymaros–Visegrád stb.) működnek révek, viszont jó néhány településen már megszűnt ez a szolgáltatás. Egy korábbi szóbeszéd szerint azért nem működnek, mert a koronavírus-járvány alatt annyian álltak át home office-ra, hogy nem éri meg egy kisebb településen a révezés – az okok azonban ennél összetettebbek.

„A személyszállító révátkelések mindenhol veszteségesek” – mondja Szalai Balázs, a Dunakanyar Révhajózási Kft. ügyvezetője, a Pilismarót–Zebegény komp üzemeltetője. A dömösi rév már évek óta nem jár (egy ideig ezt a vonalat is Szalai üzemeltette), a zebegényi rév szezonálisan működik, a szobi pedig leállt, jövőre teljesen megszűnik. „A kompozás ott rentábilis, ahol személy- és teherszállítás is folyik, van teherforgalom” – mondja Szalai Balázs. A szobi rév sorsát az esztergomi híd pecsételte meg, hiszen kamionok már csak ott közlekednek, a komp forgalma pedig annyira lecsökkent, hogy nem éri meg működtetni; éves költsége körülbelül 60–70 millió forint lenne a révész becslése szerint, miközben 5–10 millió körüli árbevételt hozna.

Szalai szerint ez egy drága szakma: a hajókat néhány évente vizsgáztatni kell, aminek a költsége esetenként 150 ezer forint, ilyenkor az eszközökre jelentős összegeket kell költeni, és további kiadásokkal is számolni kell (szemle-, mederhasználati díj, biztosítások, iparűzési adó stb.). A bér-, az üzemanyag- és a kenőanyagköltségeket is ki kell termelni, ezért könnyen lehet, hogy bár még el sem indult a rév, már milliós tételeket adtak ki az üzemeltetők. Egy járat napi költsége száz­ezres nagyságrendű; ez függ a megtett út hosszától, a széljárástól, vízállástól, sodrástól – és a bevétel nem fedezi ezt. „Minél többet megyünk, annál nagyobb a veszteség” – mondja Szalai Balázs, aki szerint a 60-as, 70-es években még megérte a szolgáltatás, ugyanis Pilismarótról, Dömösről, Visegrádról átjártak a túloldalra, ahol akkoriban is korszerű vasúthálózat volt Vác és Budapest irányában. Az utazási szokások változása miatt ma már csak szezonálisan, a nyári hónapokban dolgozik rév Pilismarót és Zebegény között, szinte kizárólag turisták használják a vonalat. (2011-ben indította újra a dömösi átkelést Szalai, az első évben télen is mentek, aminek szerinte „semmi értelme nem volt”.) A hatályos jogszabályok szerint a 65 év feletti európai polgárok díjmentesen utazhatnak. „Ha valaki idejön, azt látja, hogy tele van a hajó, van utas. Bevétel viszont nincs, mert a 80 százalékuk nyugdíjas, akik ingyen utaznak, mint a vonaton vagy a buszon.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.

Eddig csak a szégyen

Aláírták a koalíciós szerződést, innentől hivatalosnak tekinthető, hogy megalakul a szétválás utáni Csehország minden bizonnyal leggusztustalanabb kormánya, amelyben egy populista vezér, Andrej Babiš dirigálja saját személyre szabott pártja (az Ano) és két neonáci pártocska (a 7,8 százalékos SPD és a 6,8-as Motoristé sobě) delegáltjait.

Amerika kapitány menni

Lapzártánk után három nappal, pénteken találkozik Orbán Trumppal, így a találkozó érdemi részét és eredményeit jelen pillanatban tárgyalni nem, legfeljebb találgatni tudjuk. A magyar fél közlése szerint Amerika kapitány, Pókember és Vasember azért járulnak Trump elibe („Washington, jövünk!”), hogy meggyőzzék arról: engedje továbbra is, hogy hazánk háborítatlanul vásárolhasson nyersolajat és gázt Oroszországtól, különben… Hát ez az.