Révek a csőd szélén

A híd túl messze van

Belpol

Veszteségesek a folyami réveket működtető vállalkozások, és ha valamiért nem jön a normatíva, akkor lehúzhatják a rolót. A megoldás az lehetne, ha az állam teljesen átvállalná az üzemeltetés költségeit, vagy legalábbis átalakítaná a jelenlegi támogatási rendszert.

Amikor nemrég a pilismaróti bányaügyről írtunk (lásd: Sóder, sóder a lábam alatt, Magyar Narancs, 2022. november 9.), és a Duna túloldaláról, a légvonalban alig 20 kilométerre lévő Vácról akartunk a helyszínre menni, csak jókora kerülővel tudtuk ezt megtenni. A Dunakanyar több pontján (Vác–Tahitótfalu, Nagymaros–Visegrád stb.) működnek révek, viszont jó néhány településen már megszűnt ez a szolgáltatás. Egy korábbi szóbeszéd szerint azért nem működnek, mert a koronavírus-járvány alatt annyian álltak át home office-ra, hogy nem éri meg egy kisebb településen a révezés – az okok azonban ennél összetettebbek.

„A személyszállító révátkelések mindenhol veszteségesek” – mondja Szalai Balázs, a Dunakanyar Révhajózási Kft. ügyvezetője, a Pilismarót–Zebegény komp üzemeltetője. A dömösi rév már évek óta nem jár (egy ideig ezt a vonalat is Szalai üzemeltette), a zebegényi rév szezonálisan működik, a szobi pedig leállt, jövőre teljesen megszűnik. „A kompozás ott rentábilis, ahol személy- és teherszállítás is folyik, van teherforgalom” – mondja Szalai Balázs. A szobi rév sorsát az esztergomi híd pecsételte meg, hiszen kamionok már csak ott közlekednek, a komp forgalma pedig annyira lecsökkent, hogy nem éri meg működtetni; éves költsége körülbelül 60–70 millió forint lenne a révész becslése szerint, miközben 5–10 millió körüli árbevételt hozna.

Szalai szerint ez egy drága szakma: a hajókat néhány évente vizsgáztatni kell, aminek a költsége esetenként 150 ezer forint, ilyenkor az eszközökre jelentős összegeket kell költeni, és további kiadásokkal is számolni kell (szemle-, mederhasználati díj, biztosítások, iparűzési adó stb.). A bér-, az üzemanyag- és a kenőanyagköltségeket is ki kell termelni, ezért könnyen lehet, hogy bár még el sem indult a rév, már milliós tételeket adtak ki az üzemeltetők. Egy járat napi költsége száz­ezres nagyságrendű; ez függ a megtett út hosszától, a széljárástól, vízállástól, sodrástól – és a bevétel nem fedezi ezt. „Minél többet megyünk, annál nagyobb a veszteség” – mondja Szalai Balázs, aki szerint a 60-as, 70-es években még megérte a szolgáltatás, ugyanis Pilismarótról, Dömösről, Visegrádról átjártak a túloldalra, ahol akkoriban is korszerű vasúthálózat volt Vác és Budapest irányában. Az utazási szokások változása miatt ma már csak szezonálisan, a nyári hónapokban dolgozik rév Pilismarót és Zebegény között, szinte kizárólag turisták használják a vonalat. (2011-ben indította újra a dömösi átkelést Szalai, az első évben télen is mentek, aminek szerinte „semmi értelme nem volt”.) A hatályos jogszabályok szerint a 65 év feletti európai polgárok díjmentesen utazhatnak. „Ha valaki idejön, azt látja, hogy tele van a hajó, van utas. Bevétel viszont nincs, mert a 80 százalékuk nyugdíjas, akik ingyen utaznak, mint a vonaton vagy a buszon.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.