Lesz-e kavicsbánya a Dunakanyar kapujában?

Sóder, sóder a lábam alatt

Belpol

A Pilismarótra tervezett sóderbánya miatt egyszer már megbukott a helyi képviselő-testület, ám a nemrég megválasztott polgármester újra leült tárgyalni a vállalkozóval. Több helyi lakos úgy véli, becsapták őket. Az új községvezető állítja, a kampányban nem mondta, hogy elutasítaná a beruházást.

Úgy érezhetik a pilismarótiak és a Dunakanyarban élők, hogy a közelmúlt eseményei megismétlődhetnek, ugyanis a község májusban megválasztott polgármestere, Hunyadi Balázs a napokban tárgyalásokat folytatott azzal a bányavállalkozóval, aki kavicsot termelne ki a település területén. E szándéka 2020 májusa óta tartja lázban a helyieket, az illetékes kormányhivatalok akkor adtak 25 évre szóló környezetvédelmi engedélyt a váci székhelyű GM-PRO Kft.-nek, és akkor nyilvánították a település Duna-parti, erdős, 122 hektáros területét bányatelekké. Pergel István Csaba akkori polgármester az érintett (részben magán-, részben állami tulajdonú) ingatlanokat kiemelt fejlesztési területté nyilvánította. A tényleges kitermeléshez a képviselő-testületnek módosítania kellett volna a településrendezési tervet, valamint a helyi építési szabályzatot (hész).

Az esetről akkoriban beszámoló Átlátszó.hu szerint a pilismarótiak – noha a képviselő-testület már 2019-ben is tárgyalt az ügy­ről – a 2020. július 16-ra meghirdetett lakossági tájékoztatóig nem sokat tudtak a tervezett bányanyitásról. A helyiek felháborodtak, és a beruházás ellen petíciót indítottak, amelyet pár nap alatt több mint ezren írtak alá (jelenleg 4500 felett jár a szignók száma), sőt helyi népszavazást is kezdeményeztek. A polgármester mégis a bányanyitás mellett foglalt állást; megjegyzendő, hogy a 2019-es önkormányzati választások után az állam megkönnyítette az engedély kiadását a kavics- és sóderbányák nyitására, bővítésére. Pergel István akkor azt mondta az Átlátszónak, hogy a bányától 10 milliós adóbevételre és 4–5 millió forint bérleti díjra számítanak. A polgármester aztán váratlanul lemondott, az irányítást ideiglenesen az alpolgármester vette át.

A lakosság az egyebek mellett várhatóan megnövekedő zaj- és környezeti terhelésre hivatkozva a kormányhivatalhoz fordult, amely visszavonta a vállalkozás környezetvédelmi engedélyét. E döntést azonban megfellebbezték, és a Győri Ítélőtábla 2021 júliusában úgy döntött, hogy az engedély mégis érvényes. A kormányhivatal felülvizsgálatot kért a Kúriánál arra hivatkozva, hogy az alapvető jogok biztosa perbe lépése elmaradt, a legfelsőbb bírói fórum pedig helyt adott az észrevételnek. Újabb fordulat: az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala nem kívánt élni e lehetőséggel, így jelenleg a GM-PRO Kft. érvényes környezetvédelmi engedéllyel rendelkezik – csakis a pilismaróti képviselő-testület döntésétől függ, hogy megindul-e a kitermelés.

Völnernél is jártak

Pergel István után nem sokkal az alpolgármester és a képviselő-testület is lemondott, azaz a település teljes vezetése belebukott a bányaügybe. Az időközi önkormányzati választást idén májusban tartották, s a polgármesteri posztot Hunyadi Balázs nyerte el.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.