„A magyar pedagógustársadalom nagyon türelmes, és a hatalom éppen erre játszik”

Belpol

Dukán András Ferenc fél éve nem tartja meg az óráit, és nem is nagyon kap fizetést. Ha kap, visszautalja. A polgári engedetlenséget folytató matematikatanár egyben önkormányzati képviselő is Csepelen a Momentum színeiben.

magyarnarancs.hu: Identitásjelzés vagy személyes divat a kockás ing?

Dukán András Ferenc: Mindkettő. Amikor Klinghammer professzor úr dehonesztáló éllel emlegette a „borotválatlan, kócos, kockás inges” tanárokat, akkor tulajdonképpen rólam beszélt. A tiltakozásokban már akkor is részt vettem. 

magyarnarancs.hu: Több mint hét év eltelt már a kockás inges mozgalom óta, és nem sok változott a jó irányba az oktatási rendszerben.

DAF: Valóban csak a rosszabb irányba változott. 2016-ban kezdődtek a kockás inges tüntetések, és azóta nemcsak vidéken, hanem Budapesten is jelentősen súlyosbodtak a problémák. Akkor Budán tanítottam, most pedig a belső-pesti tankerületben, de azt mondhatom, hogy a rózsadombi és a kistérségi iskolákban is küzdenek a tanárhiánnyal, az elhibázott alaptantervvel, a tanárok számára elfogadhatatlan életpályamodellel. A napokban tartottunk egy oktatási konferenciát Donáth Anna szervezésében, és ott Varga Júlia oktatáskutató számaiból kiderült, hogy 2016-ban legfeljebb 1-2 százalékos volt a szaktanárhiány a budapesti felső tagozatok hiányszakjain, most viszont 10. Már valós alternatívát jelent a – főként a természettudományt, idegen nyelvet tanító – tanároknak, hogy kilépjenek a munkaerőpiacra, és ez a tendencia csak ezután fog erősödni.

magyarnarancs.hu: Decemberben polgári engedetlenségbe kezdett. Azóta nem is tartott órát?

DAF: Nem. Időnként, akár hetente többször is bejárok az iskolába, március 31-ig osztályfőnök voltam, végül a tankerület nyomására elvették az osztályomat. Ez azt jelenti, hogy április 1-től új szerződésem van. Nehezen érthető, miért adnak új szerződést, amikor négy hónapja nincsenek óráim. 

magyarnarancs.hu: Miért nem rúgták ki?

DAF: Ezt Marosi Beatrixtól [a Belső-Pesti Tankerületi Központ vezetője – a szerk.] kell megkérdezni. Több levelet írtam neki, tisztában van vele, hogy nem tanítok, de néha utal nekem valamennyi bért.

magyarnarancs.hu: Olvastuk a hírekben: ezt a bért visszautalja.

DAF: Igen. A szabadság idejére, úgy veszem, hogy jár a bér, mert ha szabadságon vagyok, akkor nem tudok tiltakozni, de a többit visszajuttattam a tankerületnek. Decemberben meghamisították a bérjegyzékemet, azon összezördültünk Marosival, mert azt jegyezte be, hogy sztrájkoltam, holott nem sztrájkoltam, mert a sztrájktörvényt semmiképpen sem tekintem elfogadhatónak. Többek között erre irányul a polgári engedetlenség. Kétszer kaptam a tankerülettől  levelet. Egyszer januárban, másfél hónapnyi polgári engedetlenség után (ezt a figyelmeztetést sok kollégám megkapta már ősszel), másodjára pedig akkor, amikor a bérjegyzékem meghamisításával kapcsolatban tettem jelzést. Akkor semmitmondó választ írt, de a levelem érdemi részére, miszerint én követelem, hogy a kirúgott tanároknak igazságot szolgáltassanak, nem reagált.

magyarnarancs.hu: Ez a fő követelése?

DAF: Nem olyan egyszerű ez, hónapok elteltek már, nem lehet visszavenni azokat a tanárokat, akiket például kirúgtak a budapesti gimnáziumokból. A legtöbben elhelyezkedtek már egy új munkahelyen. A követelésem az, hogy valamilyen módon szolgáltassanak nekik igazságot.

 
Dukán András Ferenc pedagógus, a Momentum oktatáspolitikusa, csepeli képviselő
Fotó: Sióréti Gábor

magyarnarancs.hu: A közbeszédben gyakran megjelenik az az érv, hogy a tanárnak tanítania kellene, nem tüntetni, sztrájkolni meg tiltakozni. Önhöz visszajutnak ezek a vélemények?

DAF: Személyesen még senki nem mondott ilyet. Csepeli politikusként persze sokféle vélemény eljut hozzám. De még a kollégáimtól sem hallottam megrovó megjegyzést, azoktól sem, akik a helyettesítésemet végzik. Gyakran olvasok olyan véleményt is, hogy felvesszük a pénzt, de dolgozni nem akarunk: ez téves, mert a sztrájk és a polgári engedetlenség idejére nem jár fizetés. Azt a kicsit, amiről előbb beszéltünk, csak azért kaptam, hogy szebben mutasson a tankerület statisztikája, ne legyen benne egy folyamatosan elégedetlen tanár.

Ellenben épp ezért nagyon sok tanár nem engedheti meg magának, hogy sztrájkoljon vagy engedetlenkedjen, mert rá van szorulva a kevéske tanári fizetésre is.

magyarnarancs.hu: És milyen munkát végez el tanárként?

DAF: Azokat, amik nincsenek a munkakörömben, amiket a többi tanár is ingyen, a munkaidején felül csinál: ott vagyok egy színjátszóköri előadáson, színházba, kirándulni megyek, beszélgetek a diákokkal a problémáikról, a továbbtanulásukról, most éppen  osztálytábort szervezek. 

magyarnarancs.hu: Úgy tűnik, másfél év után a tanárok tiltakozáshulláma megtörik. Miért?

DAF: Ezen mi is gondolkodunk. Ahogy egyre több helyen járok és egyre több kollégával beszélgetek, úgy látom, sok oka van, hogy nem valósul meg az egységesebb kiállás. Leginkább az, hogy ebben a nem demokratikus rendszerben előfordul olyan, hogy valakit elbocsátanak a politikai véleménye miatt, vagy ha nem is bocsátják el, hátrányba kerül. Tudunk olyan tanárról is a szakképzésben, aki a legfelsőből a legalsó kategóriába került a teljesítményértékelési rendszerben, mert részt vett a sztrájkban. Itt jegyzem meg, hogy a státusztörvény ugyanennek a teljesítményrendszernek a bevezetését is jelenti, tehát van mitől tartani. Ez persze nem normális, de megszokott és elfogadott – vagy inkább úgy mondom, beletörődtek. Akinek nincs biztos egzisztenciája, nem engedheti meg magának a sztrájkot.

Vannak olyanok is, akik belefásultak, mert azt látják, hogy évek alatt nem jobb, hanem rosszabb lett az oktatás helyzete, a kormányt meg egyáltalán nem érdeklik a tiltakozások.

 
Fotó: Sióréti Gábor

magyarnarancs.hu: Amíg erőt nem lát, nem is fogja érdekelni.

DAF: A pedagógustársadalom önmagában gyenge, nekünk a szülőket, nagyszülőket, mindenkit be kellene vonnunk. Azt kell üzenni, hogy ez egy maratonfutás, akkor is, ha rövid távon kevés haszna látszik, folytatnunk kell, hogy a láng megmaradjon.

magyarnarancs.hu: Ebben is van kétféle megközelítés. Az egyik, hogy ez pártpolitikai úton is elérhető, ha jól sejtem, ön ebben hisz. A másik, hogy a pártok ebből maradjanak ki.

DAF: A közügyekkel való foglalkozás definíció szerint politika. A civil is politizál. A politika szót a rendszerváltás óta igyekeznek lejáratni, meg előtte is, és az embereknek az a képzete, hogy a politika undorító, mocskos valami. Én azt gondolom, hogy a civilek a maguk szűk területén kívül nem tudják hatékony érvényesíteni az érdekeiket, és egy civil szervezetet is csak a maga szűkös területén tud működni. Jelenleg azonban ahhoz, hogy Magyarországon jobb legyen az oktatás, rendszerszintű változásra van szükség. Szerintem az ténykérdés, hogy amíg ez a kormány van hatalmon, nem lesz oktatási reform. Az meg kevés, hogy rávegyük őket a kisebb hatókörű rombolásra.

magyarnarancs.hu: Van párbeszéd a Momentum és a civil szervezetek között?

DAF: Sok együttműködésre tudok példát mondani. Donáth Anna a Holnap Magyarországa Terv meghirdetésekor arról beszélt, hogy a civileknek és pártoknak együtt kell a változásért küzdeni. Nem kell, hogy momentumosak legyenek, elég ha tudunk együtt dolgozni.

magyarnarancs.hu: Nem félnek attól, hogy ha valóban jön egyszer egy rendszerváltozás szintű fordulat, a Momentum is megy a levesbe a rendszerrel együtt?

DAF: A Momentum azon kevés pártok egyike, amely önvizsgálatot tartott a legutóbbi kétharmad után, nem győzünk elnézést kérni. Mi is benne voltunk, akik elrontották. De semmi nem utal arra, hogy ellenzéki pártok nélkül jobb lenne, hiszen egy választáson a pártok indulnak. Hogy felemelkedik-e majd egy olyan párt, amely félresöpri az egész garnitúrát? Csak remélni tudjuk, hogy igen, és azon dolgozunk, hogy mi legyünk azok.

magyarnarancs.hu: Nemrég 37, eredetileg tanár végzettségű kormánypárti képviselő kapott krétát, szivacsot és levelet a Momentumtól. Az akció arra irányult, hogy felhívják a figyelmet rá, a státusztörvény nem jó irány.

DAF: Igen, de mivel nem vagyok parlamenti képviselő, ebben az akcióban én nem vettem részt.

 
Fotó: Sióréti Gábor

magyarnarancs.hu: Azért említem fel, mert a földije, Németh Szilárd gyöngybetűkkel válaszolt: az új rendszerben a tanárok 24 órát dolgoznak egy héten, 32 órát kell rendelkezésre állniuk, 50 nap az alapszabadságuk. Igazat mond a csepeli képviselő?

DAF: Nem. Rengeteg kimutatás van róla, hogy egy pedagógus sokkal többet dolgozik a heti 32 óránál, de a 40-nél is. Nem nevezném hatalmas reformnak, hogy az eddigi mondjuk 22-26 tanóra helyett most fixen 24-et kell megtartani, és akinek élő tapasztalata van a tanári munkáról, elmondhatja, hogy az egyre súlyosabb adminisztációra, a felkészülésre, dolgozatjavításra mennyi idő megy el. Arról meg hadd ne meséljek, mennyi időbe telik a Krétába bejegyezni egy-egy dolgot, többek között az informatikai problémák miatt. Ha felelősségteljesen kiszámolom, nem állok meg heti 48-50 óránál, és ez még a legbarátságosabb számítás.

magyarnarancs.hu: Kedden minden valószínűség szerint megszavazzák a státusztörvényt [beszélgetésünk óta ez meg is történt - a szerk.]. Valóban számítani lehet arra a felmondási hullámra, amit a szakszervezetek és a pedagógusok belengettek?

DAF: Nehéz elválasztani, hogy ki mond fel a státusztörvény miatt, és kinek van rá más oka. A sajtóban is megjelent ötezres felmondásban azonban biztos vagyok.

magyarnarancs.hu: Ötezer?

DAF: Amúgy is felmond egy-két ezer tanár évente, ez a fluktuációhoz hozzátartozik.

Nálunk a tantestület tíz százaléka már most jelezte, hogy felmond idén, pedig egy budapesti gimnáziumban sokkal jobbak a munkakörülmények, mint egy olyan iskolában, ahol akár szaktanárok sincsenek már.

Igaz, hogy Budapesten könnyebb is másik munkát találni.

magyarnarancs.hu: Ez azt jelenti, hogy az oktatás válsága tovább gyűrűzhet. Mikor lesz lépéskényszerben a Belügyminisztérium?

DAF: Már a státusztörvény is arra irányul, hogy ne kelljen lépniük. Ennek az intézkedéscsokornak a célja, hogy el lehessen maszatolni, hogy milyen hiány van az oktatásban: legyenek átvezényelhetők a tanárok, és egyszerű óraadó is elég legyen a tanár helyett. Egy újabb tízszázalékos tanárhiányt pont úgy lehet befoltozni, hogy mindenkinek tíz százalékkal nőnek a terhei. Egy tanár szereti a tárgyat, amit tanít, szereti a gyerekeket, a tanítást. Nehezen mond nemet, amikor azt mondják neki, hogy menj be, tartsd meg ezt az órát, mert különben senki nem fogja. A magyar pedagógustársadalom nagyon türelmes, és a hatalom éppen erre játszik. Én azért lettem tanár, mert úgy éreztem, hogy itt tudok a legtöbbet segíteni a társadalomnak.

magyarnarancs.hu: Most már nem érzi így?

DAF: Most a tiltakozással tudok a legnagyobbat segíteni, illetve azzal, hogy Németh Szilárd és az éppen nem fideszes, de a fővárosi fidesz frakcióban ülő Borbély Lénárd ellenében szeretnék győzni Csepelen.

magyarnarancs.hu: Borbély Lénárd polgármester kalandos úton került ki a Fideszből: a csepeli szervezet feloszlatta és újraalakította magát, az újba Borbélyt már nem vették be. Hogyan tud együtt dolgozni a polgármesterrel?

DAF: Sehogy. A polgármester álcivil mázzal öntötte le magát, azt hirdeti, hogy a csepeliek érdekeit képviseli a pártokkal szemben. De a világról semmit nem gondol másként, mint a Fidesz, és ugyanazokat a paneleket kommunikálja, mint Orbánék.

magyarnarancs.hu: Mi Csepel legsürgetőbb ügye?

DAF: A közlekedési problémák nagyon durvák, a gerincútnak az építése leállt, és Borbély emiatt a fővárosra mutogat, holott a városvezetés megszavazta a beruházást – először elrontotta a pályázatot, majd korrigált –, csak aztán a kormány megemelte a pályázathoz szükséges önrész összegét. A gerincutat meg kellene csinálni, és nem vezet megoldásra, hogy Borbély a városra mutogat. A másik égető probléma a HÉV-vonal felújítása. Sokat ront, hogy a Borbélyhoz kötődő haveri cégek profitálnak a közpénzekből. Mióta önkormányzati képviselő vagyok, az első komolyabb sikerem, hogy a polgármester végül nem adott el hét telket mintegy 2 milliárd forintért: az ülésen el is mondta, hogy azért, mert attól fél, az ellenzék támadni fogja. Ideális persze az lenne, hogy a kétes telekeladásokat ne azért vonja vissza, mert támadjuk érte, hanem azért, mert ez felelőtlen gazdálkodást jelent a csepeli közvagyonnal.

magyarnarancs.hu: Végül hogyan dolgozik a továbbiakban, inkább politikusként vagy tanárként?

DAF: Úgy látom, a rendszer érzéketlen a tiltakozásra. Most, júliusban még ki is rúghatnak, a törvényerejű rendelet szerint már utólag is elbocsátható, aki tiltakozott. Az biztos, hogy a státusztörvény hatálya alatt nem leszek tanár, de hogy felmondok vagy folytatom az engedetlenséget, az a gyakorlatban ugyanazt jelenti. Járom az országot és beszélek emberekkel, mert ha az oktatási reform is a fő fókuszom, ennek az útja a helyi közösségeken keresztül vezet. Ezért akarok csepeli polgármester is lenni, mert ha ez egy modernebb, átláthatóbb, szolidárisabb hely lenne, akkor az az országnak is jót tenne.

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk