Magyar Narancs: A jogállam lebontása a Fidesz 2010-es hatalomra kerülése után igen gyorsan megindult. Például viszonylag hamar megkurtították az Alkotmánybíróság jogosítványait, majd a testületet rövid idő alatt a saját képükre formálták.
Kovács Ágnes: Az Alkotmánybíróság összetételének és hatásköreinek átalakítása valóban megkezdődött már 2010-ben. A testület függetlenségének felszámolása stratégiai szempontból kulcsfontosságú volt a Fidesz számára, mégpedig azért, hogy semlegesítse a politikai hatalomgyakorlás legfontosabb intézményes fékét. A napokban közzétett uniós jogállamiság-jelentés sajnos nem szól erről a folyamatról, pedig a jogállam leépítésének egyik legfontosabb epizódjáról van szó.
MN: A Legfelsőbb Bíróság Kúriává történt visszanevezését is elsődlegesen a szervezet átalakításának szándéka vezérelte, no és a fejcsere: Baka Andrást eltávolítani a testület éléről. Plusz jelentősen csökkentették az aktív bírói tevékenység felső korhatárát.
KÁ: Hosszú időre visszanyúló gyakorlat szerint a hetvenedik életév betöltéséig állt fenn a bírák szolgálati jogviszonya. Ennek a szabálynak a váratlan és rapid felrúgása, az, hogy a nyugdíjkorhatár csökkentését nem fokozatosan vezették be, hanem a 62 évet már elértekre is vonatkozott, önmagában is súlyosan sértette a bírók elmozdíthatatlanságának alkotmányos elvét, amely a függetlenség egyik legfontosabb garanciája.
MN: Hányan kerültek bele így a szórásba?
KÁ: Erről 2011-ben döntöttek, s a következő esztendőben, egyetlen év alatt közel 300 bíró szolgálati jogviszonya szűnt meg erre hivatkozva. Nagyjából 3 ezer bíró van Magyarországon, tehát körülbelül egytizedüket nyugdíjazták. Ezek a helyek megüresedtek. Köztük igen sok vezetői pozíció, és a szabályváltozás a hosszú szakmai tapasztalattal rendelkező bírók nyugdíjazását érintette. A bírósági vezetőknek ráadásul komoly igazgatási hatalmuk van egy-egy bírósági szervezet működése szempontjából, és az új bírósági vezetőket immár az újonnan felállított központi igazgatási szerv, az Országos Bírósági Hivatal (OBH) vezetője nevezhette ki.
MN: A bírók kinevezésének, elhelyezésének gyakorlatával a jogállami jelentés is foglalkozik. Például ahogyan az OBH eddigi elnöke megkerülte vagy negligálta a kinevezési előírásokat, vagy kijátszotta azokat a pályázatok visszavonásával.
KÁ: A 2012-ig létező Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot (OIT) számos szakmai kritika érte. Amikor átalakították és egyszemélyi vezetés alá helyezték a központi bírósági igazgatást, sokan támogatták e lépést, mert látták az OIT működésének a diszfunkcióit. Még az új szervezet, az Országos Bírósági Hivatal élére helyezett Handó Tünde személyét is széles körben elfogadták. Volt egy megelőlegezett bizalom iránta, annak ellenére, hogy az érdemi döntési hatásköröket a bírói önkormányzati szervek helyett a hivatal elnökéhez telepítették. A bírósági vezetőket például az OBH elnöke nevezi ki. Igaz, a procedúrába be kell vonni a bírói testületeket. Ha a pályázó nem nyeri el az érintett bíróságon dolgozók többségének támogatását, akkor csak abban az esetben válhat vezetővé, ha a 15 tagú Országos Bírói Tanács (OBT) egyetért a személyével. Handó ezt a garanciát sokszor úgy kerülte meg, hogy érvénytelennek nyilvánította a kiírt pályázatot, és határozott időre, mondjuk egy évre megbízta azt, aki nem kapta meg a megfelelő támogatást a bíráktól, vagy esetleg nem is pályázott. Ilyenkor az OBH elnökének személyes bizalma jelentette a vezetői poszt betöltésének legfontosabb feltételét.
MN: A kormánypártok emellett létre akartak hozni egy teljesen különálló közigazgatási bíróságot.
KÁ: Az eredeti elképzelés szerint a közigazgatási bíróság egy teljesen különálló szervezet lett volna, a közigazgatási felsőbírósággal együtt, amely a Kúria mellett működik. A közigazgatási perekben ez lett volna a végső jogorvoslati fórum.
MN: Sőt, a kormányzat alá tartoztak volna, az igazságügyi miniszter széles körű jogosítványaival…
KÁ: Igen, a 2018-ban elfogadott törvény szerint az igazságügyi miniszter fontos jogköröket kapott volna a bírói és bírósági vezetői kinevezésekben. A kormánypártok 2019-ben, a többi közt nemzetközi nyomásra, kénytelenek voltak lemondani a különbíróságok felállításáról. Megjegyzem, a közigazgatási bíróságok működésével kapcsolatban nem merült fel semmi olyan probléma, ami indokolta volna ezt a komoly átalakítást. A bírói karban is volt ellenállás. Mindig gyanús, ha a bírósági szervezetben olyan változtatást akarnak véghezvinni, aminek szükségessége nincs megfelelően alátámasztva. Miközben 2016-tól kezdve nagyon sok koncepció készült a közigazgatási ügyszak szervezeti átalakításáról, azzal párhuzamosan szakmai körökben dicsérték a meglévő szisztémát; legalábbis a statisztikai adatok azt mutatták, hogy a közigazgatási ügyszak európai összehasonlításban is jól teljesít.
MN: Az OBH hogyan viszonyult ahhoz, hogy le akarják választani róla a közigazgatási bíróságot?
KÁ: Amikor 2016-ban kijött az első átalakítási terv, az Országos Bírói Hivatalnak súlyos kifogásai voltak már az ötlettel szemben is. Le is írták az aggályaikat, később azonban igyekeztek „elrejteni” ezt a dokumentumot. Pedig még a jogállami jelentés is – amely csak kevés jót tud mondani az igazságszolgáltatást érintő reformokról, azt például, hogy emelkedtek a bírói bérek – megállapítja: a magyar bíróságok hatékonyan működnek, gyorsan befejeződnek bizonyos ügytípusok. Vajon miért kell átalakítani egy szervezetet, amely alapvetően jól működik?
MN: Tényleg, miért?
KÁ: A közigazgatási ügyszakban vannak azok a jogviták, amelyekben az egyik peres fél a magyar állam. Hogy az állam érdekeit miként, mennyire lehet érvényesíteni a bíróságok előtt, az nagyon fontos az aktuális hatalomnak, főleg olyan politikai rendszerben, mint a magyar, amelyben az állami intézmények döntését gyakran nem az egyének érdekei, hanem a politikai hatalom egyoldalú érdekei határozzák meg. Egy sor politikailag érzékeny terület a közigazgatási bíróságokhoz tartozik, köztük a versenyjogi ügyek, adóügyek, közbeszerzés, a menekültügyi jogviták, valamint a gyülekezési joggal, választójoggal és népszavazásokkal kapcsolatosak is. Az elmúlt években a választási ügyekben hozott döntések is megmutatták, hogy milyen komoly politikai tétje lehet egy-egy közigazgatási bírósági döntésnek, hiszen akadályozhatja a kormánypárt hatalmának megőrzését és erősítését.
MN: Baka András azt jósolta egy februári konferencián, hogy az idén a Kúria lesz a célpont.
KÁ: A Fidesz sokszor volt elégedetlen a Kúriával. Például amikor a 2018-as választási eljárásban érvénytelenítették a levélszavazatokat. Egyébként is egyre nagyobb politikai nyomást gyakorolnak a médián keresztül a bírókra, erről az uniós jogállami jelentés is szól, konkrét eseteket előhozva: a gyöngyöspatai iskolai szegregációs ügyet vagy a fogvatartottak kártérítését említve.
MN: A 2019. december 17-én elfogadott salátatörvényben az is benne van, hogy 2020-tól az alkotmánybírók gyakorlatilag automatikusan kinevezhetők bíróknak. A mostani hatalom természetét ismerve, nem alaptalan a gyanakvás, hogy ez is eszköz lehet a Kúria személyügyi „kiigazítására”.
KÁ: Egy tavalyi törvénymódosítás tette lehetővé, hogy az alkotmánybíró a hagyományos kinevezési folyamatot megkerülve – pályázat nélkül – kérheti a köztársasági elnöktől, hogy nevezze ki bíróvá. A nyáron Áder János nyolc jelenlegi alkotmánybírót nevezett ki rendes bírósági bírónak. Sokan közülük semmilyen ítélkezési tapasztalattal nem rendelkeznek, mert alkotmánybíróvá történő kinevezésük előtt nem dolgoztak bíróként. Az alkotmánybírói feladat persze nem esik olyan távol a rendes bírói feladattól, különösen a felsőbíróságokon folytatott ítélkezési tevékenységhez hasonló. A probléma leginkább azzal van, hogy az alkotmánybírák kiválasztásánál az elmúlt években elsősorban a politikai megbízhatóság vált szemponttá, a jelenlegi alkotmánybírák szakmai alkalmasságával kapcsolatban pedig kétségek merülnek fel. Erről az Alkotmánybíróság határozatai és azok érvelései tanúskodnak. Az elmúlt években nem volt olyan politikailag érzékeny ügy, amelyben az Alkotmánybíróság szembement volna a kormány akaratával, gondoljunk például a Stop Soros törvényre, a hajléktalanság kriminalizálására vagy a rémhírterjesztés új tényállására. Egyes döntéseket csak alacsony szakmai színvonalú érveléssel tudtak védeni, erre a KESMA-határozat lehet a példa. Félő, hogy azok az alkotmánybírák, akik átkerülnek a Kúriára, ott is inkább a politikai szempontokat fogják érvényesíteni, s nem a jogi-szakmai megfontolásokat.
MN: És akár a következő elnök is így fog majd pozíciót.
KÁ: Hogy ki kerül a Kúriára bírónak, főszabály szerint annak az elnöke dönt egy pályázati eljárás eredményeként, amelyben a pályázó szakmai alkalmasságát a bírói testületek bevonásával vizsgálják. Kivéve, ha az Alkotmánybíróságról jön, mert akkor nem kell részt vennie a más esetben kötelező pályázati eljárásban.
MN: Nemsokára lejár Darák Péter megbízatása a Kúria élén. Lapzártánkkor érkezett a hír, hogy Varga Zs. András alkotmánybírót szemelték ki a helyére.
KÁ: Ahhoz, hogy valaki a Kúria elnöke legyen, legalább ötéves bírói múlt kell. 2019-ben úgy módosították a feltételeket, amit a jogállamisági jelentés is szóvá tesz, hogy bírói tevékenységbe beleszámít a nemzetközi bírói intézménynél vagy az Alkotmánybíróságon eltöltött idő. Alkotmánybíróvá – egyéb feltételek mellett – szakterülettől függetlenül akármelyik jogász megválasztható. Varga Zs. András 2014 óta alkotmánybíró, előtte a legfőbb ügyész helyettese volt, és most nyáron, az új szabályok alapján bíróvá nevezték ki. Ennek megfelelően akár ő is lehet a Kúria következő elnöke. És az alkotmánybíróknak sem kötelező kitölteni a mandátumukat, adott helyzetben le is mondhatnak arról. Az államfő dönti el, kinek a nevét terjeszti elő, és az Országgyűlés szavaz majd a Kúria elnökének személyéről. Ez a törvénymódosítás tehát de facto ahhoz vezethet, hogy a kormány és a politika befolyása tovább növekszik a bírói kinevezéseket, így a Kúria elnökének kinevezését illetően is.
Vagyis a politikai hatalom jelenlegi birtokosa a kétharmados parlamenti többségére támaszkodva saját embereit ültethette az Alkotmánybíróságba, akik most bírók lehetnek a Kúrián, s egyikük akár a Kúria vezetője is. A Kúria kiemelt szerepet tölt be a bírósági szervezet működésének szakmai irányításában, és ezt a szerepét a Fidesz-kormány az elmúlt egy évben elfogadott törvénymódosításokkal – így például annak bevezetésével, amely a Kúria közétett egyedi határozatainak kötelező követését írja elő a bíróságok számára – tovább erősítette. Így óriási a tétje annak, hogy ki követi az eddigi elnököt a pozícióban. A jelenlegi elnök, Darák Péter véleményem szerint eddig sem tudta hatékonyan megvédeni saját szervezetét a politikai támadásoktól, és félő, hogy az új elnökkel még kevésbé lesz így.
