A szabad kulturális élet leépítése 2010 után

A rossz közérzet kultúrája

Belpol

Pár hét híján tizenöt éve hangzott el Orbán hírhedt kötcsei beszéde, amely a készülő Fidesz-világ kulturális univerzumát vetítette előre. Honnan indult és hová jutott azóta az orbáni kultúrpolitika? Milyen víziók mozgatták és mozgatják a rendszer kulturális építkezését? Van-e egyáltalán építkezés és rendszer, és miért érzi majd’ mindenki rettenetesen magát benne? És maradt-e élet rajta kívül?

Aligha van annál jellemzőbb momentuma a mai kulturális viszonyoknak, mint hogy a közelmúltban kirobbant irodalmi vitában az elvileg független – többnyire fiatal – megszólalók kikérik maguknak, hogy egy független, magánfinanszírozásból működő ösztöndíj kiírásában feltételként szerepel a NER-től való függetlenség. A Péterfy író házaspár (Péterfy Gergely és Péterfy-Novák Éva) által meghirdetett „Utas és holdvilág” Alkotói Ösztöndíj Umbriában elnevezésű program évente két szerzőnek kínál olaszországi alkotói időszakot egy-egy hónapra, amibe a lakhatás költségei, az oda- és visszautazás, illetve ezer euró költőpénz is beletartozik. A kiválasztott szerzőnek ugyanakkor a szokásos feltételek (például rendelkezik legalább egy, nem magánkiadásban megjelent szépirodalmi művel) mellett annak az elvárásnak is meg kell felelnie, hogy „nem részesül és nem részesült a Magyar Művészeti Akadémia vagy bármilyen, a NER-hez köthető szervezet, vagy (2018 decemberét követően) a Petőfi Irodalmi Múzeum ösztöndíjából”. A rendhagyó kiírást a Litera.hu-n kritizáló fiatal megszólalók ez utóbbit érzik részben kirekesztőnek, részben a jelenlegi magyarországi viszonyok között tulajdonképpen teljesíthetetlennek.

Négy éve a Demeter Szilárd-féle Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) által kiírt Térey-ösztöndíj kavart hasonló vitákat – azzal a nem jelentéktelen különbséggel, hogy Péterfyék ösztöndíja rendszeren kívüli magánkezdeményezés, míg a PIM ösztöndíját az állam odautalt milliárdjaira tudták hirtelen felhúzni. A tét mindenesetre akkor is az volt, mint most: lehet-e egyáltalán függetlennek lenni a 2010 óta működő politikai rendszertől? Erre a kérdésre azért is nehéz egyértelmű választ adni, mert maga a rendszer, illetve annak kulturális mozgástere nem átlátható. Amit a NER 2010 óta kulturális területen fel-, illetve leépített, az inkább tűnik személyes ambíciók, hagymázas víziók, revansista törekvések és olykor épeszű értékmentési kísérletek szétszálazhatatlan szövedékének, semmint átgondolt kulturális stratégiának – és éppen ezért nehéz vele szembeszállni vagy tőle függetlenedni.

Első kör: szép, nemes és választékos

Orbán Viktor 2009. szeptember 9-én, Kötcsén nagy beszédben vázolta fel készülődő kormányának kulturális programját. A szöveg, amelynek írott változata a jobboldal akkori fontos, mára elfelejtett fórumában, az Élet és Irodalom ellenlapjának szánt Nagyításban Megőrizni a létezés magyar minőségét címmel jelent meg, már akkor egyfajta Heuréka-pillanat volt a magát „konzervatívnak” valló szellemi közeg számára. S valóban: a szónok mindent előrevetített mindabból, ami felé az államilag fenntartott magyar kulturális élet elindult a Nemzeti Együttműködés Rendszerében. (Orbán nyolc évvel később, a korszakváltónak szánt 2018-as tusványosi beszédében újdonságként még egyszer előadta ezt.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.