Folytatódó birkózás a Fővárosi Közgyűlésben

A tétovák és a rutinos betartók

Belpol

Két hónap után sem jutottak dűlőre egymással a frakciók a Fővárosi Közgyűlésben a főpolgármester-helyettesek ügyében, és nem tűnik úgy, hogy közelednének az álláspontok. A Tisza Párt mintha továbbra is keresné a helyét a fővárosi politikában.

Lezajlott a harmadik közgyűlés is azóta, hogy megalakult az új összetételű fővárosi képviselő-testület. A törvényes működéshez szükséges kérdésekben azonban továbbra sem született megállapodás. A Magyar Kétfarkú Kutya Párt (MKKP) frakciójában ülő Baranyi Krisztina ferencvárosi polgármester szerint a patthelyzet miatt Budapesten már a nyáron új helyhatósági választásokat írathat ki az Országgyűlés, de Karácsony Gergely főpolgármester szerint ez senkinek sem áll érdekében – a kormányhivatal beavatkozása viszont továbbra is valós veszély a közeljövőben is (erről lásd Róka fogta csuka, Magyar Narancs 2024. október 3.).

Helyettesekre szomjazók

Az egyik égető kérdés még mindig a főpolgármester-helyettes(ek) ügye – legalább egyet kötelezően legkésőbb már a második ülésen meg kellett volna választani. E kérdésben gyakorlatilag az alakuló ülés óta megmerevedtek az álláspontok. Karácsony hajlandó lenne maga mellé venni volt ellenfelét, Vitézy Dávidot, aki viszont a Fidesz és a DK miatt nem kapna többséget; a főpolgármester pedig változatlanul a most a Főpolgármesteri Hivatal főigazgatói posztját betöltő Kiss Ambrust szeretné a másik helyettesének, akit viszont sem a Fidesz, sem a Tisza nem szavazna meg. Bár úgy tűnt, hogy ebben lett valamilyen előrelépés – a november végi közgyűlésre készült egy előterjesztés mindkettejük jelöléséről –, ezt az ügyet végül mégsem vették napirendre. Karácsony a Szabad Európának adott interjújában utólag arról beszélt, hogy Vitézyvel sikerült megállapodnia bizonyos kérdésekben, és el is kezdtek kidolgozni egy dokumentumot arról, hogyan dolgozzanak együtt, de ezt végül „elvitte az élet”; Vitézyt egyedül pedig nem szeretné maga mellé venni, márpedig a Tisza nem enged Kiss Ambrussal kapcsolatban, akit érdemei elismerése mellett továbbra is a „régi rendszer kiszolgálójának” tartanak Magyar Péterék, mivel Kiss a Bajnai-kormány idején államtitkári posztot töltött be.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.