Magyar Narancs: Hogyan került a Fidesz jelöltjei közé?
Járóka Lívia: Tavaly szeptemberben keresett meg Szájer József, de már korábban is készítettem részükre szakértõi anyagokat. Ez négy éve, a Fidesz-kormányzás félidejében volt; nagy szabadságot adtak, hiszen bármely, általam fontosnak tartott témáról írhattam. Egyrészt a kisebbségi önkormányzati rendszert tanulmányoztam, ekkoriban a CEU Nacionalizmus Tanszékén is ezzel foglalkoztam egy kurzuson. Itt arról gondolkodtunk, hogy mennyire importálhatók a külföldi multikulturális modellek a hazai nemzetiségi viszonyokra. Emellett az oktatásügyet tanulmányoztam, a pécsi Gandhi Gimnáziumban tanulók körében készítettem két, az identitásvállalást vizsgáló mélyinterjús kutatást. A Fidesz felkérésével mindkét anyag a párt háttéranyagává válhatott. Ezután Pokorni Zoltánnal is találkoztam.
MN: Volt konkrét elvárása a Fidesznek?
JL: A megkeresés teljesen korrekt volt, nem mondták meg, hogy mit kell csinálnom, de kikérték a véleményem. A Fidesz jelenlegi EU-koncepciója tartalmazza elképzeléseimet, például új elem a pozitív intézkedések bevezetése a romák érdekében. Egyrészt elfogadták a szakmai véleményem, másrészt a kampány során általam felvetett kér-dések fogadtatása is jó volt. Orbán Viktor csupán annyit mondott: a listát úgy állították össze, hogy a társadalom minden szegmense képviselve legyen, és nekem a cigányság érdekében kell dolgoznom.
MN: A kampányban feltûnõen nem mozgott együtt a Lungo Drom vezetõivel, a baloldali Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) is "ismeretlen" jelöltnek nevezte. Hivatalosan a Fidesz jelölte?
JL: Igen, de élvezem a Lungo Drom támogatását is, Farkas Flóriánnal tavalyi felkérésem után beszéltem. Az OCÖ jelenlegi vezetõit pedig korábbról ismerem, ugyanis a Soros Alapítvány által finanszírozott roma programban 5-6 kitüntetett szervezet vett részt, amelyek most nagyrészt az OCÖ-t alkotják. De ott volt például a Teleki László vezette szervezet is.
MN: A Lungo Drom uniós tájékoztató kiadványokat ígért a romáknak. Részt vett ezek elkészítésében?
JL: Egyelõre nem ismerem az anyagokat.
MN: Milyen szakmai szervezetek állnak ön mögött?
JL: Mindenhonnan használnám a jó ötleteket, és természetesen bárkit meghallgatok, kész vagyok az együttmûködésre. Kutatóként ismerem a nemzetközi szervezeteket is, velük is felvettem a kapcsolatot. A cigányság helyzetének javítása érdekében a jobb- és baloldal mentén gyakran állóháborút játszó felek közös gondolkodására van szükség.
MN: A nemzetközi szervezetek együttmûködését a kormányok is segítik?
JL: Az együttmûködés keretét nem a cigányszervezõdések vagy a kormányok segítették a leginkább, hanem a civil, többnyire tudományos szervezetek. Ilyen például a berlini székhelyû Európai Migrációs Iroda. Ez egy kutatószervezet, ahol a világ különbözõ országaiból 40-50 fiatal vizsgálja a nacionalizmus kérdéskörét. Itt ismerkedtem meg más kutatókkal, és elkezdõdött egy network-munka.
MN: Ekkor már gondolkodott politikai karrierben?
JL: Nem, csak a megkeresés kapcsán. A korábbi munkámban szerepet játszott, hogy a közép- és felsõoktatásban részt vevõ roma fiatalokról írtam a mélyinterjús kutatásra épülõ szakdolgozatomban, illetve más kutatásokban is részt vettem, és antropológusként kívántam tovább dolgozni.
MN: Mitõl változott meg az álláspontja?
JL: A politikában most láttam elõször a szakmai feltételek megvalósulását, civil vonalon korábban is dolgoztam. Egyre sürgetõbbnek láttam, hogy valamit tenni kellene. Egyébként korábban már más párt is megkeresett, de együttmûködésre képtelennek tûntek.
MN: Az MSZP kereste meg? Kovács László pártelnök ugyanis az ön jelölésének nyilvánosságra kerülése után azonnal bejelentette, hogy nekik is lesz befutó helyen roma jelöltjük, ami végül nem jött össze.
JL: A dolgok mai állását tekintve már lényegtelen, hogy melyik párt volt az.
MN: Egyébként mi a véleménye az MSZP-kormány romaügyi teljesítményérõl?
JL: Nemcsak a mostani, hanem a polgári kormányzás tapasztalatait is le kell vonni. Az etnikai alapú politizálásból ki kell lépni, mert szemmel láthatóan becsõdölt. Két szempontot tartok fontosnak: koncepciónkban is megjelent a civil szervezetek megerõsítésének szükségessége, illetve a régióban való gondolkodás. Mivel azt látjuk, hogy a kormányok nem tudnak hathatós lépéseket tenni, csak ez lehet a jövõ.
MN: Vagy nem akarnak, hiszen politikailag kockázatos.
JL: Igen, jelenleg sajnos itt tartunk. De például a Fidesznél az én fogadtatásom sokkal jobb, mint gondoltam. Szerintem a politikai közhangulat változhat, és a választók is elfogadtak. Persze ebben szerepet játszhat, hogy Orbán Viktor több alkalommal egyértelmûen kiállt mellettem.
MN: Medgyessy Péter személyes kötelezettségvállalásokat tett a romák helyzetének javítása érdekében. Ezt hogyan értékeli?
JL: Ígéretesnek tartottam, és ezzel a roma társadalom nagy része is így volt, de már látszik, hogy a megvalósítás mellett nem elkötelezettek. Pont azért vállaltam ezt a feladatot, mert a Fidesz elhatározását valósnak látom. Biztos vagyok abban: rájöttek, hogy a kormányzásuk alatti mentalitás sem hozott olyan változásokat, melyeket el szerettek volna érni.
MN: Az Európai Parlament egyedüli roma képviselõjeként nagyon ügyesen kell bizottságot választania. Eldõlt már, hogy hol lesz tag?
JL: Már biztosnak látszik, hogy a nõjogi bizottságban leszek fõtag, és szeretnénk, ha a belügyi bizottságnak is fõtagja lehetnék. Utóbbiba megy Szájer József is, és jelenleg is folynak a tárgyalások az én tagságomról. A kisebbségi és romaügyeknek egyelõre nincsen meg a helye. Eddig a külügyi bizottság-nál volt, de azt már el lehetett érni, hogy három másik bizottság is tárgyaljon kisebbségi témákat. Annyi látszik biztosnak, hogy a belügyi bizottságban lesz a kérdés a legjobb helyen, de a cigányügy új dimenziót kap, ha például a tervben lévõ romaügyi biztos kinevezése megtörténik, illetve hosszabb távon, ha megalakul a kisebbségi bizottság.
MN: A szocialista képviselõk másképp gondolkodnak.
JL: Igen, az õ elképzeléseik szerint az esélyegyenlõségi bizottság lesz a gazdája a területnek, de ez még nyitott kérdés. A belügyi bizottság mellett szól, hogy szakmai és politikai súlyát tekintve jóval erõsebb.
MN: A választási eredmények ismeretében a szocialisták valamennyi képviselõ együttmûködését hangsúlyozták. Történt már valami e téren?
JL: Eddig nem, csupán a kormányfõ gratuláló és együttmûködést szorgalmazó levelét kaptuk meg.
MN: Itthon már az Országgyûlés elõtt van a választójogi és a kisebbségi törvény módosítása. Mit gondol a tervezetekrõl?
JL: A Fidesz eddig tartózkodott az egyeztetések során, és nem ismerem az álláspontjukat. Én nagyon nehezményezem, hogy a mostani tervezet például a kisebbségi választás idõpontját nem különítené el a "nagy" választásétól. Szintén fontos, hogy a törvény egyértelmûen szabályozza a kisebbségi önkormányzatok mûködési kereteit, gazdálkodását. Látható, hogy élhetetlen a rendszer, ezt mutatják a bevezetése óta szerzett tapasztalatok. Egy olyan hálózat-rendszer alakult ki, amit a hatékony mûködés érdekében tartalommal kellene feltölteni. A civil szervezetek mellett a kisebbségi önkormányzatok munkáját mindenképpen erõsíteni kell. Ha nem lesz nagy változás az önkormányzatiság terén, a civilek lesznek az utolsó bástyái a helyi együttmûködésben. Bár a civil szervezetek munkája nem érzékelhetõ nagypolitikai szinten, de helyben ezen mérhetõ le leginkább a változás. Ráadásul az unió szorgalmazza e mentalitás térnyerését, mint ahogy a kisebbségi és helyi önkormányzatok együttmûködését is. Itt valós partnerkapcsolatokat kell kialakítani, amit ösztönöz, hogy ez feltétele lesz az uniós projekttámogatások igénylésének.
MN: Helyi együttmûködés nélkül a telepfelszámolás sem kezdõdhet el. A program indulásáról szinte hetente hallunk, miközben itt is nagy a kormányzati elmaradás.
JL: Igen, olyannyira, hogy szerintem az elkövetkezõ két évben sem fog történni semmi érdemleges, hiszen nincs kész a koncepció. Márpedig ha most nincs készen, a megvalósításra nem marad idõ, hiszen az átfutása is hosszú, másrészt az elsõ tapasztalatok utáni korrigálás is elképzelhetetlen ilyen gyorsan. Ezért mi komoly feladatunknak tekintjük, hogy két év múlva kész tervekkel álljunk elõ. Nem cigánytelepek felszámolásában gondolkodunk, hanem régiós településfejlesztési programokban, aminek része az oktatás, az egészségügy és a lakhatás normalizálása, fejlesztése. Emellett helyi szinten közösségi szociális munka segít-ségével ösztönözni lehet egymás elfogadását is. Erre több sikeres nyugat-európai példa van, és a többségi társadalom problémáival együtt kell kezelni a romák helyzetét. Nincs szükség külön cigányprogramokra, ennek rákfenéjét a mostani kormányzati munka megmutatta. Mi komplex, minden területre koncentráló programot tervezünk, mégpedig a régión belüli azonos problémákkal küszködõ területek együttmûködésével. Például Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Szlovákia délkeleti része és Ukrajna határ menti vidéke alkothat egy projektet. Felesleges, sõt káros a határoknál megálló programokban gondolkodni.
MN: Jelenleg alig ismert az EP döntéshozatali mechanizmusa. Ezen lehet segíteni?
JL: AZ EP-ben megméretett témákat természetesen cigány szempontból kell megvizsgálnunk, és ezek után európai szintû válaszokat kell adnunk. Ebben a folyamatban hatékonyan közvetítek. Sokat kell tanulnunk, de szerintem jó esélyeink vannak a sikeres közös munkára.
MN: Vannak konkrét ígéretei az elkövetkezõ évekre?
JL: Feleslegesnek tartom az ígérgetést, munkámnak az a lényege, hogy a hazai cigányvéleményt képviseljem. Szó szerint képviseletet tervezek. Nem szabad pártpolitika vagy felülrõl jövõ gádzsópolitika áldozatává tenni a romák szempontjait. Most reális az esély arra, hogy meghallgassanak minket. Célom, hogy szakértõi álláspontot tudjak képviselni akkor is, ha ez esetleg nem egységes. Az a feladatom, hogy a teret és a lehetõséget megteremtsem az együttgondolkodásra, és vállaljam, hogy kép-viselem a kialakított álláspontot. A legjobb persze az volna, ha az összeurópai cigányság szempontjait képviselhetném.
Virág Tamás
