Van egy utca Budapesten, amely négyféle hosszban létezik: 1600 méteres változatban éppen úgy, mint 737 méteres, 637,5 és 470 méteres variációban. E különleges képződmény a Kele utca a XVIII. kerületben.Az 1600 m a főváros pályázati adatlapján olvasható: ekkora hosszúság felújítására igényelt pénzt a Közép-magyarországi Regionális Fejlesztési Tanácsnál (KMRFT) 2006. január 26-án. (A főváros magabiztosságát jelzi, hogy már 2005 decemberében elindította több - a pályázataiban szereplő - útfelújítás közbeszerzési eljárását.)
A munkakezdés előtt még 1600 méteres utca azonban a munkálatok végére alig 737 méterre zsugorodott, legalábbis erről tanúskodik az a dokumentum, amely a rekonstrukció elvégzése után született. Ekkor, vagyis 2006. október 30-án az útfelújítást lebonyolító, ellenőrző Metróber Zrt. irodájában Németh János, a kivitelező Mota-Engil Magyarország Zrt. és Tóth Sándor, a megrendelő Fővárosi Önkormányzat közlekedési ügyosztálya részéről aláírásukkal igazolták a felújítás elvégzését. A papíron azonban nem a pályázatban megjelölt szakasz, hanem a Kele utca egy rövidebb - a Méta utca és a Margó Tivadar utca közötti - részének 737 folyómétere szerepel. Az igazolás birtokában bruttó 49 millió 903 ezer forintot vehetett fel a vállalkozó, a központi támogatás ennek a felét tette ki. Ezenfelül a Motának szegélypótlási és burkolatmegerősítési pótmunkákért további bruttó 4 millió 536 ezer forintot fizettek ki. Az egyeztetésen senki sem hozta szóba, hogy a főváros 1600 méterre pályázott, a vállalt feladat viszont ennek alig felén valósult meg. A furcsaságot fokozza, hogy a fenti két hosszúsághoz képest mást mért az igazságügyi szakértő: a főváros megbízásából az útfelújításokban érintett szakaszokat lemérő Telvia Kft. munkatársa 2007 júliusában alig 637,5 métert állapított meg, a legkisebb hoszszúságot, 470 métert pedig a támogatás felhasználását ellenőrző KMRFT Pro Régió Ügynöksége mérte, amely az uniós források sorsát követi nyomon.A négyféle hosszúság azért különös, mert az eredeti terveket készítő Főmterv Zrt. mérnöke nyolc munkanapot töltött az útfelújítás tervezésével, engedélyek beszerzésével.
A főváros valószínűleg nem egyszerűen gondatlan tévedés áldozata lett, mert a különböző hosszúságokkal való játéknak fontos célja volt: olyan munkákat is el lehetett végezni így a pénzből, amikre a támogatás nem terjedt ki. A főváros ugyanis a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséggel (NFÜ) kötött szerződésben a pénzt burkolaterősítéshez, profilmaráshoz igényelte, ehhez képest viszont még kerékpárutat is sikerült építeni. A szándékosság bizonyítéka, hogy a főváros a Főmtervet már a kezdet kezdetén megbízta kerékpárút tervezésével is, holott pontosan tudni lehetett, hogy a támogatás erre nem használható fel.
Fi István, a Budapesti Műszaki És Gazdaságtudományi Egyetem (BME) Út- és Vasútépítési Tanszékének vezetője érdeklődésünkre elmondta: az útfelújítást tervező cégek készen kapják a megrendelő főváros út-műtárgy alosztályától a diszpozíciókat, vagyis azokat a paramétereket, amelyek alapján meg kell tervezni az utak felújítását. Ezek tartalmazzák az utcák hoszszát - a felújítandó szakaszokat határoló csomópontok azon jellemző pontjait, amelyek között el kell végezni a munkát - és egyéb jellemzőit, például azt, hogy hány réteg aszfalt kerüljön az útra. Ha a diszpozícióhoz képest bármiben módosítást javasolnak, minden esetben egyeztetni kell a fővárosi referensekkel, a főváros út-műtárgy, illetve forgalomtechnika alosztályával, a BKV-val és a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt.-vel.
Papíron persze
első látásra minden rendben volt. A 2006. december 11-i műszaki átadás-átvételt valamennyi résztvevőjóváhagyta: a főváros, a tervezést végzőFőmterv, a beruházást lebonyolító Metróber és a kivitelező Mota.Avalósnak minősített teljesítést - amelynél komoly kételyek merültek fel -január 18-án a Magyar Közút Kht. Pest Megyei Területi Igazgatóságának pályázati felelőse is láttamozta.
Az ellenőrzéseket végzőPro Régióa Kele utcán kívül további 54 útszakasznál tapasztalt szabálytalanságokat a választási évre, 2006-ra időzített 129 felújításból. Ebből 126 kapott állami támogatást, összesen 2 milliárd 800 millió forintot. A munkálatok kivitelezői összköltsége 6,4 milliárd forint volt. A Pro Régió a pályázott és elvégzett munkák közötti különbségeket aszerint osztályozta, hogy a szerződésben vállalthoz képest a valós teljesítés eléri-e a 75 százalékot. Ha igen, csak az igénybe vett támogatás arányos részét kellett visszafizetni. Ha nem, akkor a teljeset. Utóbbi miatt 120 millió forintot, míg a 75 százalék alatti készültségre hivatkozva 461 millió forintot kellett visszautalnia a fővárosnak, kamatokkal együtt 619 millió forintot.
A Pro RégióÜgynökség jelentését a városvezetés addig vitatta, amíg tudta, idővel azonban nem kerülhette el, hogy a Fővárosi Közgyűlés elé kerüljön az ügy - már csak a szükséges költségvetési átcsoportosítás miatt sem. A főváros vezetésének gondoskodnia kellett a visszafizetendő több mint félmilliárd forint előteremtéséről, márpedig büdzsét érintő határozatokat a közgyűlés hozhat.
A városvezetés kifogásolta a Pro Régiómódszertanát. Hagyó Miklós (MSZP) és Ikvai-Szabó Imre (SZDSZ) főpolgármester-helyettes hivatalos levélben tudatta ezt a KMRFT-vel, amelynek egyébként tagja Ikvai-Szabó Imre és Hagyó Miklós is. A főváros szerint nem az egyes utak esetében kellene vizsgálni, hogy 95 százalékban teljesült-e a felújítás, hanem azt, hogy összességében a pályázati pénzekből finanszírozott utak hány százaléka újult meg. A pályázat beadásakor vállalt útfelújítási mennyiség 96 százaléka ugyanis teljesült. Érvelésük világos: a közbeszerzési eljárásokat minden alkalommal egy-egy adott útvonalra, a szakaszhatárok megjelölésével folytatták le, így a munkálatok elvégzése során a terület nagysága másodlagos szemponttá vált. A cél az volt, hogy a teljes útszakasz megújuljon. Ezért valóban van olyan utca, ahol kisebb, de olyan is, ahol nagyobb felületű utat újítottak fel a tervezettnél.
Miután a Pro Régiómegállapításaival a fővárosi közgyűlés is szembesült, a Városházais seperni kényszerült a háza táján. Az önkormányzat törvényes működése felett őrködő Tiba Zsolt főjegyző utasítást adott a belső ellenőrzésnek, vizsgálják ki, mi történt. A revizorok csak részben tudták elvégezni a2007. októberben-novemberben tartott célellenőrzést, mivel- különös módon - a főváros pályázataiban szereplő mennyiségi adatokat alátámasztó iratok átvizsgálásához a közlekedési ügyosztály nem tudott dokumentumokkal szolgálni. A becsléses pályázás, továbbá az, hogy a felújítások 73 százaléka fix áras volt, nem tette lehetővé a teljes körű feltárást.
A rendelkezésre bocsátatott dokumentumok azt igazolták, hogy a 126 államilag támogatott útfelújítás több mint 90 százalékában, 114 igénybejelentésben nem pontos, hanem becsült adatokkal dolgoztak. Ez a módszer a revizorok szerint önmagában megkérdőjelezte a jogszerűséget. Mint jelentésükben fogalmaznak: "A menynyiségek becsléssel való megállapítása már a támogatási igénybejelentésnél sem lett volna pályázatszerű."
Azt nem tudták feltérképezni, mennyi volt a jogosulatlan támogatási felhasználás, mivel csak a tételes elszámolásúpályázatokat ellenőrizhették. Azt azonban igen, hogy a tételes elszámolású34 útszakaszon 579,9 millióforint nem támogatott munkát végeztek el. Figyelmüket felkeltette a fővárosi útfelújítási program jellemző sajátossága is, hogy a 7-10 százalékos tartalékkeretet rendszeresen elköltik: a százhuszonhatból csupán háromnál nem merítették ki. Erről véletlenszerűen négy kivitelezőt kérdeztek meg, és egyikük sem tudta megválaszolni, mely munkák valósultak meg a tartalékkeretből. A revizorok összegzésükben bizonyítva látták, hogy az állami támogatások elszámolása a menynyiségi adatoknál és a fajlagos költségeknél
nem valós értékek alapján
történt, és ezzel a közlekedési ügyosztály figyelmen kívül hagyta a kormányrendelet előírásait. A becsült adatokkal való munka, a nem tényleges mennyiségek, a támogatásban el nem számolható költségek mind-mind állami támogatás jogosulatlan igénybevételét mutatják.
A támogatói szerződés 9. pontja előírta, hogy ha a kedvezményezett a pályázat szakmai, pénzügyi tartalmát érdemben befolyásoló valótlan, hamis adatot szolgáltatott, a szerződés megszűnik. A hamis, becsült adatokbólösszeállított pályázati adatlapok dacára egyik szerződést sem bontotta fel a KMRFT.
A legmagasabb beosztásúvezető, akit elbocsátottak, Csordás Mihály, a közlekedési ügyosztály vezetője volt. (Neki se kellett bánkódnia, a BKV tanácsadójaként folytatta karrierjét.) Sem Demszky Gábor (SZDSZ) főpolgármester, sem egykori és jelenlegi helyettese, Vajda Pál (MSZP), illetve Hagyó Miklós felelőssége nem merült fel. Ami tény: a főpolgármester aláírásával igazolta az adatok hitelességét a támogatási szerződések végén.A Főpolgármesteri Hivatal 2009-ben is jogszerűnek tartja 2006-os pályázati tevékenységüket és a főpolgármester szignóját. A sajtóosztály munkatársunkat az alábbiakról tájékoztatta: "...a pályázatok beadása időben megelőzte a részletes tervek elkészültét, ezért a pályázatok mennyiségi adatai becslésen alapultak. Ezt a kiírás megengedte. A visszafizetési kényszer abból keletkezett, hogy a részletes tervek alapján elvégzett kivitelezést követő elszámolások és a becsült pályázati mennyiségek között eltérés volt, a lehívás pedig a becsült és nem a tényleges mennyiségek alapján történt. A főpolgármester az önkormányzat nevében a támogatási szerződések aláírója, a téves adatok egy külön iraton szerepeltek, amelyeket mások írtak alá. A belső ügyrend szerint az abban szereplő adatok megfelelőségéért az előkészítést végző közlekedési ügyosztály volt a felelős, ahol a felelősségre vonás megtörtént."
A kivitelező Mota-Engil Zrt. nem reagált megkeresésünkre.
Fi István szerint a méretek pontos maghatározásában a megoldás az volna, ha végre elkészülne a fővárosi út- és közműhálózat digitális térképe, amin pontosan és egyértelműen kijelölhetők lennének a szakaszhatárok. Jelenleg azonban nincs egységes, naprakészen nyilvántartott fővárosi úthálózati rendszer, a külön tulajdonú kerületi és fővárosi utak nem válnak el egymástól egzakt módon.
A cikk elkészültét a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogvédő szervezet oknyomozó programja tette lehetővé.
