Szálka a szemben
A Páncsics-Gál kettős régóta szúrja a Fradit Féltők Társaságának szemét; utóbbi vezetőt a klubvezetés ellenzékének szóvivője, Takács Tibor konkrét gazdasági visszaéléssel gyanúsítja: mint a MaNcsnak elmondta, 1996-ban a szurkolóból azóta a Fradi alkalmazottjává avanzsált Gál László az akkori klubvezetés kérésére munkát kapott Takács cégénél, az Ybl Tervezőnél. Feladata egyebek mellett az Avanti Rt. számára benzinkútnak alkalmas telkek felkutatása volt, ám nem volt felhatalmazva arra, hogy a cég nevében eljárjon. Takács Tibor szerint Gál ennek ellenére nemcsak szerződést kötött az Avantival, de fel is vett nettó 1,5 millió forintot a cégtől, amely állítólag nem érkezett meg az Ybl Tervezőhöz. Takács Tibor ezért szerződést bontott a későbbi technikai vezetővel.
Takács Tibor azt is elmondta, hogy a Fradira való tekintettel nem perelte be Gált. Gál szerint viszont a feljelentés azért maradt el, mert ő semmi törvénybe ütközőt nem tett. Mint mondta, barátjának tekintette a jelenleg a Fradit Féltők Társasága szóvivőjeként nyilatkozó Takácsot, s nem gondolta volna, hogy viszonyuk annyira megromlik, hogy alaptalan rágalmak érik.
Az Avanti 1996 óta nem támogatja a klubot, s Hegyi Dénes, a cég illetékese szerint ennek jórészt Gál László személye az oka. Lapunk úgy tudja, a technikai vezető nevéhez kapcsolják az ugyancsak ez időben történt esetet, amikor a benzinkutas cég üzemanyagkártyákat biztosított a Fradi futballistáinak, vezetőinek, melyeket százezer forintos értékhatárig ingyen használhattak. A klubnál többen is túllépték a limitet, ám az értékhatáron felüli összeghez a cég nem jutott hozzá. Az, hogy ehhez köze lenne, Gál László szerint rágalom; az Avanti profilt váltott, s ezért nem akarta a továbbiakban a Fradit támogatni.
Kis hal, jó hal
A múlt árnyai
Szívós doktor és gazdasági alelnöke, Deák László az 1995-ös Bajnokok Ligája-szereplés idején a klubba befolyt 600 millió forint, illetve az emlékezetes Dicobe-botrány kapcsán került reflektorfénybe. Azzal Gál László is egyetért: ezzel a pénzzel a nyilvánosság előtt el kellene számolnia a klubnak, csak így oszlatható el a folytonos gyanakvás, miszerint ezt az összeget ellopták a Fradiból. Az pedig, hogy adtak-e utasítást a főkönyvelőnek a számviteli törvény megsértésére, nem érdekes: a beosztott ugyanis nem kérte mindezt írásban, tehát a történtekért jogilag egyedül ő a felelős - mutatott rá Gál László. Ezzel együtt úgy látja, a Fradinak nem lesz jövője, amíg nem teszi rendbe múltját.
A közelmúlt Fradi-történetét meghatározza a Dicobe-botrány is: 1997 végén jelentkezett az első komoly vevő a klub labdarúgó-szakosztályánál. A félreértések elkerülése végett: a komoly vevő nem a Dicobe International Inc. lett volna, hanem bármelyik vetélytársa, így például az angol futballszakmai befektetőtársaság, az ENIC vagy a világ egyik legnagyobb sportmarketingcége, az International Management Group.
Hogy a klub végül mégis az 1998-as országgyűlési képviselő-választások után távozó Dicobe mellett tette le a voksát, azt mindenki a cég MSZP közeli gazdasági érdekeltségeivel magyarázza; erre utalt a cég akkori nyilatkozata is, miszerint a Fidesz hatalomra kerülésével kialakult bizonytalan gazdasági szituáció miatt álltak el az üzlettől, bármit jelentsen is ez.
A Fradit Féltők Társasága szerint a szocialista kötődéssel magyarázható az is, hogy a jelenlegi kisgazda vezetés szimpátiáját élvező focivezetők a választások előtt még arra ösztökélték a játékosokat: az MSZP-re szavazzanak, mert így lesz pénze a klubnak. Szőke László, az ellenzék tagja azt is elmondta a MaNcsnak, hogy Gál László egy ízben kijelentette neki: ha idejében tudja, hogy Szőke is azok között van, akik Torgyán doktornak elsőként írtak felkérő levelet, nem fogott volna vele kezet. A technikai vezető szerint ennek ellentmond, hogy azóta is paroláznak Szőkével, ha találkoznak, s egyébként sem igaz, hogy ő vagy bárki más befolyásolni akarta volna a játékosok pártválasztását; mint mondta, ez egyszerűen hazugság.
Szóljatok a köpcösnek
Az viszont tény: a választásokat követően éppen a Fradit Féltők írtak elsőként invitáló levelet a földművelési tárcát frissiben elnyert Torgyánnak; ők azóta ismét a klub lelkiismereteként határozzák meg önmagukat. Takács Tibor kifejtette: azt gondolták, hogy a százéves fennállását ünneplő FTC-nek olyan vezetőre volt szüksége, akinek van ferencvárosi kötődése, s "tekintélyével emeli a klub ünnepének fényét is". Ráadásul az FTC elnökét a mindenkori fölművelési tárca adja, korábban például az előző ciklus közigazgatási államtitkára, Benedek Fülöp bonyolódott bele ilyen minőségében a Dicobe-ügybe. A Fradi prominensei a tárca jelenlegi államtitkárait nem találták kellően zöld-fehér kompatibilisnek: Tamás Károly közigazgatási államtitkárnak semmilyen sportirányú kötődése nem volt, Szabadi Béla politikai államtitkár pedig maga jelentette be, soha nem járt még az Üllői úton; jöjjön akkor tehát a korábban is közismerten Fradi-szimpatizáns miniszter. Azt, hogy a három jelölt közül valóban a legjobbat választották a klubban, mutatja az is: Tamás Károlyt valóban nem érdekli a futball, ám az alelnökké avanzsált Szabadi Béla nem képes eltalálni a játékosok, illetve a vezetők nevét, Nyilasi Tibor menesztésekor például felkérte Páncsics Tibort (sic!), hogy váltsa le Nyilasi Miklóst (sic!), később pedig közölte, hogy Simon Gáborra (sic!) nincsen szüksége a klubnak.
Egység, erő
A Fradit Féltők szerint ez volt az a pont, amikor újra ellenzéket kellett alakítaniuk: Nyilasi menesztésére ugyanis szerintük nem volt meg sem a jogcím, sem a kellő indok. Annyiban igazuk van, hogy az akkori gyenge szereplést a csapatnak idén sikerült alulmúlnia, pedig azóta edzők sokasága fordult meg a csapatnál. Gál László viszont úgy véli, hogy a jelenlegi ellenzéknek érdeke fűződik a Nyilasi-Varga-Simon trió visszatéréséhez, mert pozíciószerzésre akarják felhasználni a klub szorult helyzetét; emiatt vannak a rendszeres sajtótámadások is.
A technikai vezető szerint nem véletlen az sem, hogy a leleplező írásokat mindig ugyanazok a lapok hozzák, általában "munkatársunktól" aláírással vagy név nélkül, s e harcban a napi politikai játszmák szereplői is jelen vannak. Gál úgy látja, hogy mindezek eredményeként a klubban három éve nem tudnak vezetőként fellépni az arra illetékesek: a botrányok miatt nincsen pénz, így viszont nem lehet sem vezetni, sem fegyelmezni.
Ettől függetlenül Gál László is elismerte: a kisgazdák mindent megtettek a klubért. A bizonyítékot erre a sajtóban is megjelent számok szolgáltatják: az 1999-es költségvetésben mintegy 700 millió forint ment el az egyesület létesítményeire a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) Kiemelt Sportlétesítmények Intézménye költségvetési soron, s év közben a Fradi Befektetési Rt.-ben 150 milliós tőkeemelést hajtott végre egy bank, beismerten strómanként, nem közölve, kinek a megbízásából. Annyit azonban lehet tudni, hogy a Fradi Befektetési Rt. telefonja az FVM százszázalékos tulajdonú vállalatánál, a TIG Rt.-él csörög, bár az új többségi tulaj (több mint 70 százalékkal) a cégbírósági iratok szerint a bank, azaz a mögötte álló ismeretlen megbízó.
A technikai vezető azt is elmondta, hogy e pénzek a korábbi vezetés hibái miatt elúsztak: Gál László a Furulyás János-féle fociszakosztályi elnökséget (melynek tagja volt Takács Tibor jelenlegi ellenzéki vezető, aki a tekeszakosztály vezetője) vádolja azzal, hogy rossz szerződéseket kötött, ezért tart most ott a klub, ahol tart. Gál László a Nyilasi-Varga-éra játékosvásárlásait hozta föl példaként, amikor szerinte előfordult, hogy a csapat olyan játékost is vett, akit a vezetőedző nem látott játszani, de igényt tartott rá, vagy kiutáltak olyan focistákat az öltözőből, akiket később vételáruk töredékéért tudtak csak értékesíteni, s ha maradnak, a csapatnak szüksége lett volna rájuk (például Igor Nicsenko csatár, manapság a Dunaferr munkavállalója).
Gál László szerint ez idő tájt edzői uralom volt a klubban, míg az ellenzék szerint jelenleg a szurkolók vették át az irányítást azzal, hogy a korábbi szurkoló, Gál László pozícióba került a klubnál. Gál viszont állítja: azzal, hogy a szurkolókat tájékoztatják az egyesületben folyó munkáról, követendő modellt teremtenek.
Lépéskényszer
Torgyán doktor egyelőre nem foglalt állást a vitában, s ezt mindkét fél sérelmezi. A vitát csak egy tüzetes vizsgálat eredménye dönthetné el, amelynek végén a klubelnök-miniszter kiállhatna valamelyik társaság mellett; ez a másik félnek zöld-fehér pályafutása végét jelentené. Torgyán doktor azonban bizonytalan, s háttérbe szorult a korábban Fradi-ügyben annyira aktív Szabadi Béla is. Ez akár azt is jelentheti: a kisgazdák rájöttek, kormányra kerülésük óta az első komoly kudarcukat éppen a politikai szempontból periferikus futballban könyvelhetik el, s kihátrálni készülnek a kényelmetlen szituációból. Az sem lenne meglepő, ha Torgyánnak elfogyna a türelme, s komoly tisztogatásba kezdene valamelyik táborban, kijelentve, hogy mindenért az általa megnevezettek a felelősek. Biztosat persze nem lehet tudni - elvégre a Fradiról és Torgyánról van szó -, de tény: a miniszter bármit is határoz, jól már nem jöhet ki a sztoriból. Mint ahogyan azon politikustársai is sorra ráfaragtak, akik ahelyett, hogy valóban rendbe tették volna a dolgokat, úgy gondolták, a sportot önfényezésre használhatják; ám ehelyett őket használta el a rendre alábecsült struktúra.
Vas Gábor
Lejött hozzátok
Amióta világ a világ, a Fradi a legnépszerűbb magyar futballcsapat - az immáron százéves tendencia látszólag éppen napjainkban ér véget, amikor már a kutyát sem érdekli a végleg lezüllött egyesület: a csapat legutóbbi mérkőzését - írd és mondd - ezer ember tekintette meg a helyszínen. Pedig a Fradika valaha ezreket, majd tíz- és százezreket vonzott és mozgatott meg, s ahogy az már lenni szokott, egy ilyen népszerű csapat előbb-utóbb megjelenik a társadalmi, illetve a politikai mezőn, s tetszik, nem tetszik, maga is figura lesz a nagy sakkjátszmában. Először volt a küzdelem, vállt vállnak vetve a gyűlölve szeretett osztrákok ellen, és közben az éles konkurenciaharc a nagy rivális MTK-val, amely egy idő után a Fradika fejére nő, sőt még a legendás Schlosser Imit is elcsábítja anyaegyesületéből. Van oly társadalomkutató, aki szerint a nagy magyar egyesületek történetét nem lehet megérteni a századelő nagy társadalmi integrációs folyamatainak analízise nélkül. Ezek szerint az FTC, illetve az MTK bajnoki küzdelme valahol a fővárosi sváb (német), illetve zsidó (kis-, közép- stb.) polgárság asszimilációs versenyét modellezi egy arányosan kicsinyített és zöld gyeppel borított térben. A modell persze elnagyolt, elvégre a Fradika jó néhány zsidó származású válogatott játékost adott a honnak, az MTK pedig sosem volt a legendákban élő magyar Hakoah, de sebaj, a csapatokhoz tapadó stigmatizációk túlélnek minden kataklizmát és szelíd társadalmi átalakulást - ennek megfelelően érett lelkű fradista szemében az Újpest örökre mocskos rendőrcsapat marad.
A nyílt politikai harc is korán megjelenik a lelátókon: 1919 zűrzavaros kora tavaszán például egy FTC-Vasas-mérkőzés ürügyén a lelátókon rendezi le folyó ügyeit az ébredő, illetve a szocialista-kommunista érzelmű szurkolócsoport, kezdetben az utóbbiak fölényével, ám őszre fordul a kocka. A kommün alatt számos ferencvárosi sportvezetőt és labdarúgót vesznek őrizetbe ébredő szervezkedés miatt (például olyan legendákat, mint Malaky Mihály klubvezető vagy Rumbold Gyula sokszoros válogatott jobbhátvéd), más ferencvárosi focisták viszont éppen 1919 után látják jónak, hogy - részben származásuk okán - mondjuk a Hakoah Wien vagy a Maccabi Brünn színeiben bontakoztassák ki a sportkarrierjüket.
A két világháború közti időszak a nagy sikerek és a zöld-fehér futballcsillagok (Kohut, Takács II., Turay, Lázár, Toldi, Sárosi dr. stb.) tündöklésének jegyében telik, a nagy vetélytárs ekkortájt az utóbb (a profi időkben) Hungáriává átalakuló MTK meg az Újpest; arról pedig már igazán nem a Fradi tehet, hogy a Brüll Alfréd vezette Hungária a zsidótörvények nyomán kiesik a versenyből.
A háború után valahogy odavész az egyesület szerencséje: elébb azért veszik elő az FTC-t, mert 1944-ben - tegyük hozzá, a Fradi-vezetők nyomatékos felkérésére - Jaross Andor, a kollaboráns Sztójay-kormány utóbb háborús bűnökért felakasztott belügyminisztere veszi át az elnöki teendőket, majd ezt helyrehozandó a koalíciós időkben Münnich Ferenc, Budapest kommunista rendőrfőkapitánya is belép a politikus Fradi-vezetők ez idáig Torgyán Józsefben végződő hosszú sorába. Később nagyobb bajok is lesznek, mivel a negyvenes évek végén egyeduralkodó zseniális ferencvárosi csapat (Budai, Kocsis, Deák, Czibor, Rudas, Lakat stb.) szurkolói "reakciós", "demokráciaellenes", "jobboldali" tüntetésekre használják fel a csapat mérkőzéseit (a demonstrációk mibenlétéről viszonylag nehéz fogalmat alkotni, mivel a fenti fogalmakat a trockistától a nyilasig mindenkire alkalmazták a korabeli ávós szlengben). Az illetékes szervek ezt nem is nézik tétlenül: a csapat legértékesebb játékosait elviszik a Honvédba, Dózsába, Csepelbe, a maradékot átkeresztelik ÉDOSZ-ra (a klub felügyelője ezt követően az élelmiszer-ipari szakszervezet, majd az agrártárca), később Kinizsire, színeit lecserélik piros-fehérre, s ezután a futballszerető proletár közvélemény szemében a politikai enyhülés fokmérője lesz, hogy mennyire nyomják a Fradit. Esemény, amikor már a válogatottban is szerepelhetnek fradisták (Mátrai, Fenyvesi, Dalnoki); ez a Kádár-ellenforradalom győzelme után már magától értetődő, különösen, hogy a konkurens Honvéd sztárjai inkább külföldön folytatják. Albert Flórián személyében kerül újabb fradista kultuszfigura is, s a hatvanas évek elején már bajnokságot is ünnepelhetnek a szurkolók, akik egy pillanatra levetkőzvén eredendő reakciósságukat "Fasza gyerek Kádár János, bajnok lett a Ferencváros" rigmussal köszöntik az Alkotót. A Fradiban ekkoriban jó is játszani, meg nem is, ezt jelzi, hogy számos híres focista (Varga Zoltánnal az élen) inkább disszidál, míg mások áruló módjára klubot cserélnek; Szűcs Lajos és a mostanában ismét jelentős szerephez jutó Páncsics Miklós a megmondhatója, hány évig kezdték reggeleiket a kocsira száradt köpések számbavételével.
A szurkolók utóbb még vérmesebbek lettek, s amikor a nyolcvanas évek elején kifutott az utolsó nagy (Nyilasi-Ebedli-féle) Fradi-generáció, játék híján marad a nyílt agresszió, a Fradi-Újpest, a Fradi-mindenki felállásban rituálisan ismétlődő vendetta. E haladó hagyomány gyökerei amúgy egyes megfigyelők szerint a hetvenes évekre nyúlnak vissza: állítólag ekkor történt az is, hogy az ominózus, hét-egyre végződött Fradi-Újpest-rangadó után a frusztrált újpestiek egy csoportja elállta a Felszabtéri metrófeljárónál a mozgólépcsőn felfelé törekvő fradisták és ártatlan civilek útját - az úr nyilván már kiválogatta az övéit.
A rendszerváltozás sem akasztotta meg a Ferencváros fokozatos hanyatlását: miközben a csapat apróbb megtorpanások (bajnoki címek, Bajnokok Ligája-szereplés) közepette egyre mélyebbre süllyed, lassan csak az egészen hülyéknek jut eszükbe, hogy tíz éve még érdemként sorolták: én a nehéz időkben is fradista voltam.
Barotányi Zoltán
"Torgyán nem a Ferencváros"
Stanko Poklepovic, az FTC vezetőedzője
MaNcs: Nemrégiben azt állította, hogy a magyar foci harminc évvel van lemaradva a horváttól.
Stanko Poklepovic: Miért, ön szerint milyen a magyar foci?
MaNcs: Nézhetetlen.
SP: No látja. Az egykori magyar foci Európa legszínvonalasabbjai közé tartozott, a mai viszont teljesen elsorvadt, miközben mindenütt másutt nagy változásokra került sor a szakmai-pedagógiai munkában. Itt viszont a régi szokások és az új szükségletek ütköznek meg. A játék elemei ugyanazok maradtak, miközben a játékbeli funkciójuk megváltozott. A magyar populáció különben tehetséges, a neveléssel van baj.
MaNcs: És mi a különbség egy horvát és egy magyar klub között?
SP: Ebben a tekintetben nincsenek nagy különbségek. Horvátország ugyanúgy változásokat él át, ott sincs elég pénz, nem tudnak játékosokat venni, hanem nevelniük kell őket. De mondom, a szakmai-pedagógiai munka megváltoztatása a lényeg.
MaNcs: A zágrábi Croatia körül ugyanúgy matat a politika, mint a Ferencváros körül.
SP: Ez a legnagyobb probléma. A sport, az sport, a sport a sportolóké. Itt a sporttudás most teljesen háttérbe szorult. A piacgazdaságnak sajátos törvényei vannak, amelybe nem lehet belekeverni a politikát. Látványos sportrendezvényt kellene produkálni, amelyből üzlet lehet, a politikusoknak itt semmi keresnivalójuk nem lehetne.
MaNcs: És mi a baj az újságírókkal?
SP: Semmi. Én csak azt mondtam, hogy a Fradit segíteniük kellene egy pozitív atmoszféra megteremtésével, és akkor kell kritizálniuk, ha van érvük is.
MaNcs: De gondolom, hallotta, hogy javarészt Torgyánék miatt kritizálják a klubot.
SP: Persze, hallottam, de Torgyán nem a Ferencváros. Ez egy intézmény, amit tisztelni kellene, nem pedig egész héten a címoldalakon lennie a nevének. Ez már szégyen. És az a legrosszabb, hogy mindez a játékosokon csattan, akik már nem bírják el ezt a pszichikai terhet.
- szh -
