A kérdés nem az, hogy a pénteki bizalmi szavazáson a kormányfő megkapja-e a többséget, hanem az, hogy lesz-e egyetlen kiszavazó is - mondta az egyik szocialista politikus. Az MSZP és az SZDSZ vezetése már vasárnap este támogatásáról biztosította a személyéhez és programjához újra támogatást kérő Gyurcsány Ferencet, s másnap a két párt vezető testületei is hasonló álláspontra jutottak. S biztos, ami biztos, kedden próbaszavazáson tesztelték a nagyobbik kormánypárti frakciót is.
A kormányfő szerint a bizalmi szavazásról még az önkormányzati választás előtt döntöttek; bejelentését időben mindenesetre megelőzte Sólyom László javaslata a koalíción belüli miniszterelnök-csere lehetőségéről, majd Orbán Viktor is egyértelmű ultimátumot adott a kormánypártoknak Gyurcsány három napon belüli menesztéséről. Ellenkező esetben 72 óra múltán százezredmagával követeli ugyanezt a Parlament előtt.
De a koalíció nem enged
sem Sólyomnak, sem az utcának, sem Orbánnak: várhatóan stabilan szavaznak bizalmat a kormányfőnek, amit persze a voksolás nyilvános volta is valószínűsít.
Több forrásunk egybehangzó állítása szerint egy pillantra sem volt kérdéses, hogy a kormánypártok külön-külön és együtt is elkötelezettek Gyurcsány mellett. Az esetleges új választások kiírása természetszerűleg nem is merülhetett fel, továbbra sem vesznek tudomást a Fidesz szakértői kormányról szóló ötletéről, de a koalíción belüli miniszterelnök-csere sem téma a két párt egyetlen testületében sem. Bár ez utóbbi lehetőség informálisan azért el-elhangzott beszélgetésekben, elsősorban a liberális oldalon, konkrétan csak Békesi László expénzügyminiszter neve merült fel - de az MSZP-ben kérdésünkre többen is nevetségesnek minősítették az ötletet. "Lehet nem szeretni a személyét vagy a politikáját, de Gyurcsányon kívül jelenleg nincs komolyan vehető miniszterelnök-jelölt a koalíció környékén" - érzékeltette a téma lehetetlenségét több, a szocialista elithez tartozó forrásunk is, míg a szabaddemokraták szintén úgy nyilatkoztak, hogy a regnáló kormányfőben látják a stabilizációs program megvalósításának zálogát. A várhatóan sikeres bizalmi szavazásért cserébe a kormánypártok (főként a szocialisták) másodvonala belső politikai engedményeket vár: elsősorban azt, hogy míg eddig a miniszterelnök egy szűk vezetői körrel - egy forrásunk Szilvásy Györgyre és Bajnai Gordonra utalva azt mondta, "a saját haverjaival" - kormányzott, ezután kiszélesedik a politika gyártásába betekintést és beleszólást nyerők köre, s a pártelnökség vagy a frakció nem csak a kész tényekkel szembesül. (Több forrásunk nem zárt ki egy esetleges kormányátalakítást sem, de ezek a vélemények egyelőre nem tűnnek megalapozottnak.)
A kormánypártokat megfenyegető fideszes demonstráció kezelésére ugyanakkor nincs még stratégiája a koalíciónak, a miniszterelnök szemlátomást a válság kiböjtölésére taktikázik, ám több informátorunk szerint sem írt meggyőző forgatókönyvet a következő hetekre.
"Ha pénteken meglesz
a bizalom, akkor hétfőtől tesszük a dolgunkat: kormányzunk tovább" - ezt a nem túl konkrét szcenáriót vázolta lapunknak környezetének egyik tagja is, aki szerint nincs ok megijedni Orbántól, aki legfeljebb diszkreditálja magát a politikában. "Ha erősek vagyunk, előbb-utóbb megunják, és hazamennek" - tette hozzá.
Nagy kérdés viszont, mi az igazi célja az ellenzéki vezérnek. Fideszes forrásaink tagadták, hogy Orbán ukrán vagy grúz forgatókönyvvel számolna (annál is inkább, mert a Kijevben és Tifliszben kitört "narancsos forradalmak" az elcsalt választások következményei voltak, s ez nehezen lenne rokonítható a mostani magyar helyzettel), ellenben úgy gondolják, Gyurcsány nem élheti túl a helyhatósági választások vereségét, és ezt inkább előbb, mint utóbb belátják a veszteségeik miatt frusztrált kormánypártok is. A szocialisták megosztásának fideszes stratégiája nem változott; egy vezető tanácsadó szerint, ha tudják fokozni a nyomást, csak kerül olyan erő az MSZP-ben, amelyik idővel a miniszterelnök-csere, s ha ha az utód személyében nem sikerülne konszenzusra jutni, akkor az ötpárti támogatású válságkezelő kormány mellett fog érvelni. A Fidesz továbbra sem ül le tárgyalni Gyurcsánnyal vagy a kormánnyal, mert szerintük ezzel legitimálnák az ellenfelet.
Amellett, hogy a nagyobbik ellenzéki pártot is meglepte a győzelem mértéke - elsősorban a megyei jogú városok szintjén -, a presszió erősödéséhez kellett a péntekre rapid módon összehívott rendkívüli Országgyűlés is, amely kiváló alkalmat adott az elhalasztott tömeg-demonstráció felelevenítésére. Az elsöprő győzelem után triumfáló Fidesz-vezérkarban egyelőre nem látszik olyan politikai tényező, aki képes lenne megkérdőjelezni a pártelnök stratégiáját, legfeljebb Kósa Lajos debreceni polgármester int higgadtságra, és az alkotmányos keretek át nem hágására; de most, ellentétben az eredetileg szeptember 23-ára meghirdetett nagygyűlés lemondásával, nem akadt senki a vezetésben, aki észre téríthette volna Orbánt. Ráadásul arra az esetre egyetlen ellenzéki forrásunk sem tudott mit mondani, hogy mi történik az esetleg százezres méretű tömeggel, ha a koalíció, mint az várható, mégsem enged a nyomásnak. Egy fideszes elnökségi tag emlékeztetett: a bizalmi szavazás gyakorlatilag beismerése annak, hogy az önkormányzati voksolás is hatással van a nagypolitikára. Felidézte, hogy az európai parlementi választások következményeként rúgták ki 2004-ben Medgyessy Pétert is. A jelenlegi helyzet azonban sokkal inkább a D-209-es ügygyel, mint Medgyessy két évvel későbbi menesztésével rokonítható, mert a kormánypártok most is, miként akkor, némi liberális hezitálás után, egyértelműen kiállnak a miniszterelnök mellett. Orbán ultimátuma ezúttal is még szorosabbra zárta soraikat. Egy szocialista forrásunk szerint a pénzügyi válság menedzselésére leginkább Gyurcsány alkalmas, hazardírozás lenne új embert keresni; arról pedig két-három év múlva ráérnek vitatkozni, hogy vele vágnak-e neki a 2010-es választásoknak, vagy sem.
Ebben meghatározó lehet a jövő februári MSZP-tisztújítás: egyre inkább hallatszanak olyan hangok, hogy fönn kellene tartani a párt- és miniszterelnöki poszt dualizmusát, mert úgy legalább lehetne alternatívát állítani Gyurcsány ellenében. A miniszterelnök a választási vereség után is
megerősítette pártelnöki szándékait,
miközben nem nagyon látszik potenciális rivális; az MSZP-ben legfeljebb Szili Katalint tekintenék annak, de ő egyelőre nem adta jelét ilyesfajta aspirációjának, sőt kiállt Gyurcsány mellett, amikor államfőhöz méltatlannak nevezte Sólyom László vasárnap esti beszédét, amelyben a köztársasági elnök a kormánypártokat lényegében Gyurcsány lemondatására szólította föl.
Minél nagyobb a merítés, annál népszerűbb Gyurcsány - a két évvel ezelőtti miniszterelnök-jelölés e jellemző hangulati eleme ma már aligha érvényes. A pártvezetés egyöntetűsége után a frakcióban már hallatszottak kritikus hangok. Az MSZP kongresszusa az önkormányzati bukta mezei kárvallottjainak nagyszámú jelenléte miatt kiszámíthatatlan helyzetet teremthetett volna, de a pártelit megakadályozta Gyurcsány miniszteri elődje és ellenfele, Jánosi György puccskísérletnek minősíthető felvetését, miszerint a frakció a kongresszus döntésének engedelmeskedve hozzon döntést a bizalomról. A kongresszus egy nappal előzte volna meg a bizalmi szavazást, de az ötletet végül nem is vették napirendre, s maradt a korábban betervezett október 21-i dátum. A miniszterelnök varázsa ugyanakkor megkopott az MSZP-ben; nemcsak az derült ki róla, hogy nem tud a vízen járni, de nem jött be jóslata az elviselhető mértékű vereségről sem. Bár az egyik szocialista politikus szerint nem történt egyéb, mint hogy egyetlen megyei közgyűlés kivételével visszaálltak a '98-as helyhatósági állapotok, a szocialisták általában sokként élték meg a múlt vasárnapot, s ezért egyértelműen Gyurcsányt teszik felelőssé. Akadtak ugyan olyan megyei jogú városok, mint Nagykanizsa vagy Salgótarján, ahol a belső megosztottság, a több baloldali induló miatt vesztették el az eddig szinte hitbizományként kezelt polgármesteri posztot, ám Veszprém vagy Eger "eleste" már nem magyarázható ennyire egyszerűen: a pártszavazássá alakuló választás mögött többen egyértelműen a napvilágra került őszödi beszéd hatását látják. Az egyik bukott polgármester szerint a korábbi felmérés az MSZP hátrányát, de az ő győzelmét mutatta, s csak a kiszivárgott hanganyag után változott meg a helyzet, és szerinte hasonlóan járt többi sorstársa is. A koalíció kétségtelenül visszaszorult Budapestre, ami főleg a vidéki szocikat taglózta le. "Ez a választás megroppantotta a párt gerincét, kitépte a gyökereinket" - keseregtek kérdésünkre többen is amiatt, hogy a pártaktívát egzisztenciálisan érinti érzékenyen a veszteség, míg az önkormányzatokat körülvevő vállalkozói kör elvesztése a későbbi választásokon az anyagiak terén járhat komoly hátránnyal.
Az SZDSZ látszatra könnyebben viselte, hogy vidéken számos helyen gyakorlatilag megszűnt politikai tényező lenni. Mindössze a Szolnok megyei elnökük nyilatkozott oda és mondott le, és bár a három 16 éven át regnáló polgármesterük csalódottan fogadta a vereséget (a volt veszprémi városvezető, Dióssy László a parlamenti mandátumról lemondva a politikai pályát is odahagyja), a kisebbik koalíciós párt Gyurcsányhoz való viszonyát ez nem érinti meghatározóan. Kuncze Gábor pártelnök a felelősséget magára vállaló, hosszú hónapok óta lebegtetett bejelentését, miszerint a márciusi tisztújításon öt év után távozik a pártelnöki posztról, ellenben többen is menekülésként értelmezték. Az egyik, amúgy a pártvezetés mainstreamjéhez tartozó szabaddemokrata ügyvivő szerint nem járja, hogy Kuncze most csak úgy lelépjen a színről.
