A Környezetvédelmi Minisztérium mint sóhivatal: Politikai kannibalizmus

  • Szilágyi László
  • 2000. május 25.

Belpol

Pepó Pál a legszívesebben államtitkárt reggelizik. Eddig nyolc államtitkárt (illetve helyettes államtitkárt) és egyes becslések szerint 32 egyéb vezető beosztású alkalmazottat távolított el a Környezetvédelmi Minisztériumból. De ha ez nem lenne elég, a szaktárca és intézményei állományát újabban olyanokkal tölti föl, akik mondjuk a vendéglátó- vagy a faiparban szereztek ugyan tapasztalatot, a környezetvédelemben viszont aligha.
Pepó Pál a legszívesebben államtitkárt reggelizik. Eddig nyolc államtitkárt (illetve helyettes államtitkárt) és egyes becslések szerint 32 egyéb vezető beosztású alkalmazottat távolított el a Környezetvédelmi Minisztériumból. De ha ez nem lenne elég, a szaktárca és intézményei állományát újabban olyanokkal tölti föl, akik mondjuk a vendéglátó- vagy a faiparban szereztek ugyan tapasztalatot, a környezetvédelemben viszont aligha.

Pepó Pál miniszternek lenne még ötlete: egyszer már Tardy János (természetvédelmi helyettes államtitkár) felmondó- levele is elkészült, de nem sikerült kézbesíteni, mert a vadonatúj közigazgatási államtitkár, Skultéty Sándor Torgyán József személyes támogatásával betartott Pepónak. Skultéty egy hete sem volt államtitkár, amikor már nem volt beszélő viszonyban miniszterével, de Pepónak ki van adva, hogy több államtitkára már nem lehet (Gordos Dénes személyes közlése).

Menesztések

A kormányváltás után Pepó ízibe leváltotta a Baja-adminisztráció államtitkárait, ezt mondjuk mindenki így szokta csinálni. Aztán néhány hónap múlva saját - Debrecenből hozott - embereit kezdte kihajigálni. Tarnóczi Tibor például azért nem maradhatott közigazgatási államtitkár, mert kikérte magának, hogy a miniszter helyette hoz személyi döntéseket. Medgyesy Balázs a kezdetektől gyanús volt: Pepó azt hitte, hogy ő informálja a Fideszt, mindenekelőtt Illés Zoltán parlamenti bizottsági elnököt. (Az eltávolított magas beosztású vezetők számát érdemes beszorozni 4-6 millió forinttal, amit végkielégítésként kaptak.)

Tardy János kirúgásával befejeződne a nagy mű: már senki nem maradna, aki a magasabb beosztású káderek közül érdemben hozzá tudna szólni a környezet- és természetvédelem ügyeihez. Pepó ötven-egynéhány szakember eltávolítása után (közülük aki elindította, szinte mindenki megnyerte a munkaügyi pert) felszámolta a Stratégiai Főosztályt (vagyis kirúgta Faragó Tibort, de hát stratégiára úgy sincs nagy szükség a Környezetvédelmi Minisztériumban manapság). ´ry Istvánt is hidegre tette, aki az EU-csatlakozásnak volt szakembere, László Tibor pedig a környezet állapotának felmérésével foglalkozott; ilyenre sincs nagy szükség, elég annyit nyilatkozni minden fórumon, hogy a környezeti paraméterek javulnak.

Kontraszelekció

Pepó féltékeny mindenkire, aki egy kicsit is otthonosan mozog a szakmájában (Aradi Csabát is leföldrajztanározta). Kényszeres teljesítmény- és titulusmániája van, állandóan doktori fokozatokról, habilitációról, publikációs listáról és citációs indexről beszél, mintha ezek bármit is jelentenének a közigazgatási vagy politikai pályán. (És mintha neki olyan sok lenne a fentiekből a környezetvédelem terén, érdemes megnézni a www.ktm.hu lapot, az ő életrajza a leginformatívabb.) Pepó Pál nem magától ilyen: van egy ikertestvére, Pepó Péter, aki gyerekkoruktól kezdve mindenben jobb, mint testvére, tényleg jó szakember, tényleg jó professzor; a miniszter talán ezt kompenzálja minduntalan.

A tudósallűrök ellenére soha nem látott mértékben lepte el a szaktárcát és háttérintézményeit a laikusok hada. Gordos Dénes (róla lásd: Civilek a pálya szélére!, MaNcs, 2000. március 16.) mellett manapság egy só- és cukorcsomagoló kisiparos lett a fő műszaki fejlesztési szakember (legfontosabb projektje a kutyagumi elleni elszánt küzdelem), egy fűrésztelep-vezető görgeti maga előtt az ökoturizmus ügyét, és egy volt pincérnő szervezi a nemzetközi konferenciákat. Nem beszélve a főigazgatóról, aki csendes ember, csak annyi jelent meg róla, hogy autókereskedő volt. Helyettese, Gordos Dénes szakmáira és kvalitásaira a múltkor kitértünk, most sajtóértesülések szerint Pepó kabinetfőnökévé avanzsál, mert Pazicski Tibornak is mennie kellett. Pazicski volt a legtitokzatosabb figura a tárcánál, a kisgazdák vállalkozói tagozatának oszlopa. Kevesen fogják siratni az elkötelezett környezetvédők között.

A fentiekből is látszik, hogy nem az a szakértő, akinek végzettsége van és önálló véleménye, hanem az, aki azt adja vissza, amit tőle a minisztérium vagy Gordos Dénes elvár, mondta keserűen a Környezetgazdálkodási Intézet (KGI) egy volt alkalmazottja. Mint elmondta, rendszeresen figyelték, furcsa telefonhívásai voltak elbocsátása után, és cserbenhagyásos gázolás áldozata lett, de nem tud bizonyítható összefüggést felmutatni megszűnt munkaviszonya és az atrocitások között. Egyébként emberünket azért rúgták ki, mert ő szerkesztette a Környezetvédelmi ki kicsodát, és a kiadvány nem tartalmazott "Pepó Pál" címszót.

Tanácsadók

A nagy ötletek és a fontos döntések hétvégeken születnek a minisztériumban. Péntek délután kisgazda-összejövetel van a Fő utcában, ahol megjelenik a Zöld Kereszt nevű szervezet sok-sok aktivistája. Vezérük Nusika (Tarján Lászlóné volt államtitkár), eszegetik a szendvicseket, és csinálják nekünk a környezetvédelmet. Aztán Pepó hazaviszi az aktákat, amelyeket Pepóné Terike gondosan átsilabizál, ellát sárga tapadós cédulákkal, hogy kinek mennyit, kinek semmit. Még T.-né Cs. M. is tesz hozzá egy-két okosságot, aztán hajrá.

Pepó a civil mozgalmat is befolyásolni akarja minden eszközzel. A zöldszervezetek április elején Győrben tartották évi rendes országos találkozójukat (ot), amely jobb híján az egyetlen döntéshozó fórumuk. Itt választották meg a következő két évre a hét küldöttet az Országos Környezetvédelmi Tanácsba (OKT). Ilyen a környezetvédelmi törvény hatálybalépése óta van, a zöld heteken kívül hét fő a tudományos testületekből, hét pedig az ipari érdekképviselők közül kerül ki. Kétévente mindig egy másik harmad jelöl soros elnököt, most került a zöldekre a sor. Az esemény előtt Gordos Dénes kijelentette e sorok írójának, hogy a választás meg lesz fúrva. Nem lehetett tudni, hogyan képzeli, de végül is rendben zajlott minden, nem jött a Fradi B-közép, csak a szokásos bajkeverők, élükön Juhos Lászlóval, aki egy nagy reális zöld vagy mi, sőt saját bevallása szerint hamiskártyás.

Az OKT-elnök megválasztása előtt Pepó Mégmindigminiszter Pál magához rendelte Schmuck Erzsébetet (Magyar Természetvédők Szövetsége), akit egyébként politikai stb. ellenfeleként kezelt mindig is, és kinyilvánította, hogy esetleg őt tudná támogatni mint OKT-elnököt, de Haraszthy Lászlót (WWF Magyarország - vele készült interjúnkat lásd a Magyar Narancs 2000. május 4-i számában) semmiképpen sem. Persze ehhez Pepónak semmi köze sincs, de ettől beindult a Piszkos Fred-effektus: Haraszthyt igen nagy többséggel megválasztotta a testület (az akadémiai oldal is rá szavazott), Schmuck pedig, szegény, el sem tudja képzelni, hogy mit vétett ő a teremtő ellen, hogy Pepó támogatni kezdte. A miniszter, látva a kudarcot, állítólag lázas mobiltelefonálásba kezdett, majd amikor az új elnök vezérletével az OKT ízekre szedte a minisztérium ciánügyi bizonyítványát, sietve távozott.

Azóta Pepó Pál független tudósokból álló tanácsadó testületet hozott létre, mert szerinte az OKT nem tekinthető függetlennek. Alighanem azt hiszi, hogy az OKT az ő tanácsadó szerve; pedig nem az övé, hanem a kormányé.

H

Orbán Viktor is unhatja már a blamázst. Legutóbb Bukarestben a román környezetvédelmi miniszter hozta a tudomására, hogy a magyar kolléga nem beszámítható partner, a továbbiakban küldjön Orbán mást tárgyalni. Nem mintha Pepó akkor ott lett volna Bukarestben, pedig napirenden volt a ciánügy is. Orbán néhány napja kijelentette: megelégelte a környezetvédelmi tárca körüli sorozatos botrányokat, Torgyán meg magához rendelte Pepót, és közölte vele, hogy nem tudja tovább megvédeni a kormányfő előtt, ha nem csinál rendet a minisztériumában. Az előbbieket azóta nagy erőkkel cáfolják.

Szilágyi László

Figyelmébe ajánljuk