Helyreigazítást kérő, udvarias levéllel kereste fel szerkesztőségünket Liszkay Gábor,a Magyar Nemzet tulajdonos-főszerkesztője, melyben lapjának sajtópereivel foglalkozó cikkünk (Hitelvesztésre állva, Magyar Narancs, 2003. november 27.) öt állítását kérdőjelezte meg. Ezeket vesszük most sorra, valamint azt, mi történt a Nemzet egyes pereivel említett közleményünk megjelenése óta.Liszkay valószínűleg nem karikázta be pirossal január hatodikát az idei naptárában. Aznap ugyanis a Fővárosi Ítélőtábla jogerősen három perben is helyreigazításra kötelezte a napilapot. Az előzményekről novemberi anyagunkban részletesen beszámoltunk, ezért a perek tárgyára most csak érintőlegesen utalunk.
Először. A lap állításaival szemben a bíróság megállapította, hogy nem volt SZDSZ-es szál a K&H-ügyben.
Másodszor. A Nemzet valótlanul írta, hogy Draskovics Tibor, a miniszterelnök kabinetfőnöke felügyelőbizottsági vagy más tisztséget töltött be olyan gazdasági társaságnál, ahol Kulcsár Attila is dolgozott, továbbá hogy tudott volna a bróker tevékenységéről.
Harmadszor. A bíróság tényként állapította meg, hogy Medgyessy Péter az Inter-Európa Banknál (IEB) 1998 szeptemberében hároméves, határozott idejű megbízást kapott, ami a jogszabályoknak megfelelően 2001. szeptember 30-án megszűnt. Medgyessy tehát a Magyar Nemzetben megjelentekkel szemben később már nem dolgozott az IEB-nél, még akkor sem, ha a 2001-es éves jelentést 2002 áprilisában (volt igazgatósági elnökként) aláírta.
Első állítás, második állítás
A két utóbbi ügy azért is érdekes, mert cikkünk nyomán Liszkay Gábor helyreigazítási felszólalásából két kifogás éppen ezekkel az állításokkal kapcsolatos. Liszkay szerint a "rendelkezésre álló iratok arra utaltak", hogy Medgyessy még "az éves beszámoló aláírásában is az igazgatóság elnökeként közreműködött". Lehet, hogy Liszkaynak álltak a rendelkezésére olyan "dokumentumok", amelyek erre "utaltak": de e dokumentumok a bíróságot nemigen győzhették meg. A kormányfő perében született jogerős döntés után reméljük, Liszkay számára sem kérdés már, hogy miután lejárt a szerződése és távozott a banktól, továbbra is az IEB-nél dolgozott-e Medgyessy Péter. A kabinetfőnök peréről szóló soraink esetében pedig a főszerkesztő azért orrolt meg ránk, mert nem számoltunk be egy helyesbítésről, amit a lap augusztusban önszántából jelentetett meg. Tény, a lap megtette ezt: ám a korrekciót sem Draskovics, sem a bíróság nem találta kielégítőnek, ezért született a minap a lapot helyreigazításra kötelező jogerős ítélet.
Egyéb ügyek
A napokban is zajlik Keller László és Juszt László pere a Magyar Nemzet ellen, továbbá a lap január 8-án első fokon sajtópert vesztett Gyurcsány Ferenc sportminiszterrel szemben: az ítélet szerint valótlanul írták, hogy Gyurcsány 100 millió forintot kapott a Paksi Atomerőműtől. A pénzt természetesen nem Gyurcsány, hanem egy közvetve az érdekeltségébe tartozó kft. kapta. A bíróság döntése nem változtat azon, hogy Gyurcsány politikai felelősségének felvetése indokolt volt: sajnos a Nemzet lejárató mesterkedéseivel olykor még a saját igazságait is hitelteleníti.
A napokban két további ügy borzolta a kedélyeket a polgári lap háza táján. A Nemzet január 5-i számában arról írt, hogy Gál J. Zoltán kormányszóvivő nem sokkal a telekáfa bevezetése és a szigorítás előtt, de azok tudatában vett fel 15 millió forintos kedvezményes lakáshitelt. A cikk a tényt a lap birtokában lévő szerződésre alapozta. A szerződés azonban csak utal a kedvezményes hitelre, és Gál J. a vezércikkben (!) közölt tényekkel szemben a kérdéses 15 milliót valójában akkor még fel sem vette. Hogy tényleg saját belátásából vagy esetleg felsőbb nyomásra állt-e el a kedvezményes hitel felvételétől, valószínűleg sosem fog kiderülni, de a Nemzet eljárása szempontjából mellékes is. Ami a tény: a szóvivő nem ügyfele a lap által mondott banknak, és Gál J. beperli a Magyar Nemzetet.
A konzervatív napilap a napokban a maga finom módján járult hozzá a gyűlöletbeszéd szigorításáról folyó izgalmas társadalmi párbeszédhez. Izraeli kiadású, orosz nyelvű hírportálokra hivatkozva több cikkében olyan színben tüntette fel a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) egyik vezetőjét, mintha az illető azt nyilatkozta volna, hogy Mádl Ferenc lojális a rasszista és idegengyűlölő megnyilvánulások iránt. A Népszabadságnak mind Lazarovits Ernő, a Mazsihisz külügyi vezetője, mind a vele interjút készítő újságíró cáfolta, hogy ilyesmi elhangzott volna, és a cikkeknek vélhetően alapul szolgáló interjúban sem olvasható ilyesmi. A lap Lazarovits és a holland újságíró vegzálásán túl egyetlen dolgot ért el: alaptalan és értelmetlen indulatokat keltett olvasóiban.
Harmadik állítás, negyedik állítás
Liszkay Gábor a fent említetteken túl három további kérdésben szeretné lapunkat megrendszabályozni. (Ebből az egyikről lásd keretes anyagunkat!) A főszerkesztő szerint lapunk valótlanul állította, hogy Proware Kft. által a Nemzet ellen indított perben a Nemzet hibázott akkor, amikor egy, a Proware-nek dolgozó szakértőt első fokon elítéltnek titulált. Csakhogy a PKKB ítéletében (20.P.86.241/2003/3.) a Magyar Nemzetet a következő sorok közlésére kötelezte: "Valótlanul állítottuk ugyanezen cikkben, hogy az átvilágításban egy bírósági eljárás során I. fokon elítélt légügyi szakértő is részt vett. A valóság ezzel szemben az, hogy az átvilágításban részt vevő szakértő ellen nem indult bírósági eljárás." (Talán az történhetett, hogy a Nemzet talált egy első fokon elítélt szakértőt, de az illető nem dolgozott a Proware-nek?)
Liszkay sérelmezte továbbá, hogy - pusztán azon az alapon, hogy a cikkünkben felsorolt jogerős helyreigazítások nem találhatók a lap honlapján - arra következtettünk: a lap nem tesz eleget a kötelezettségeinek. Csakhogy egy szóval nem írtuk (mivel nem olvastunk át másfél évnyi Magyar Nemzetet), hogy a nyomtatott lap nem hozta le a korrekciókat. Ehelyett közöltük, hogy a honlapon nem találtunk 14 helyreigazítást, és a főszerkesztő az ígérete ellenére sem hajlandó megadni azok megjelenési idejét és helyét. Az eljárást akkor sajátosnak neveztük, és ma is annak tartjuk: a jogászkodásnál sokkal egyszerűbb lenne átküldeni végre a hiányzó megjelenések adatait.
Annál is inkább, mert a Narancsnak nem élvezet laptársa vesztes sajtópereiről, kétes szakmai-etikai eljárásairól beszámolni. A Magyar Nemzet kiterjedt kapcsolatainak köszönhetően még jelen állapotában is az ország egyik legfontosabb tényfeltáró sajtóorgánuma, és cikkeinek gyakran óriási hatása van a demokratikus közéletre. A denunciálás azonban az olvasókban az egész szakma megítélését, hitelét rontja.
Miklósi Gábor
Helyesbítés
Lapunk 2003. november 27-i számában, a Hitelvesztésre állva című cikkben pontatlanul állítottuk, hogy a kormányváltás óta indult 95 per a Magyar Nemzet ellen. A valóság ezzel szemben az, hogy a Fővárosi Bíróság nyilvántartásán alapuló lista a cikk írásának időpontjában 95 ilyen pert tartalmazott, ebből nyolc nem a kormányváltás, hanem a parlamenti választások óta indult. A pontatlanságért elnézést kérünk.
