A miniszternek tavaly ősszel másodszor is felkért egészségpolitikus szerint az idei évet jó lehetőségekkel kezdi a szakterület. A sokak által inkább kincstárinak tartott optimizmusát sem a kórháztörvény visszadobása, sem a költségvetés helyzete nem befolyásolja. Kökény Mihály úgy véli, az újabb, például a hálapénzzel vagy a finanszírozás változásával kapcsolatos viták is az előrelépést segítik.
Kökény Mihály: Azt gondolom, hogy a miniszter nem kizárólag az orvosok szószólója. Számunkra a legfontosabb a lakosság érdekeinek védelme. Lépésem nem orvos-ellenes és nem is általában az orvosok orroltak meg. Éppen a becsületesen dolgozó orvosok védelme érdekében kell azonosítani azokat a kollégákat, akik egy közintézményben, közpénzen fenntartott beavatkozásokért előre pénzt kérnek. Az előre adott pénz nem is hálapénz, és ha ezt ráadásul kérik, az megítélésem szerint már büntetőjogi következményekkel járhat. Örülök, hogy hosszas maszatolás után végre a közbeszéd tárgya lett ez a téma, mert a reform, az átalakulás szempontjából fontos, hogy a jövedelmeket, költségeket "kifehérítsük". Ez lehetőség arra is, hogy végre tisztázzuk: mi is az, ami a beteg számára valódi szükséglet, és ezért a járulék fejében mindenkinek biztosítandó, és mi is az, ami ezen túlmenő, személyes igény, amit nem feltétlenül a köznek kell finanszíroznia. A kamara elnökét is kértem, hogy vizsgálja meg, felmerül-e etikai vétség a hálapénz kapcsán. Meggyőződésem, hogy az orvosoknak is az az érdekük, hogy a beteg akkor adjon, ha ki akarja fejezni az elégedettségét, és ne azért, mert úgy érzi, muszáj. A jogszabályok szerint a kórházak az átlagosnál jobb körülmények biztosításáért ma is kérhetnének költség-hozzájárulást a betegtől. Gyakran előfordul, hogy a kezelőorvos nem ér be a szülés időpontjára, de tudjuk, hogy a hálapénz ettől részben független. Érdemes megvizsgálni, hogy működőképes-e az a rendszer, ha például a kórház külön térítés ellenében vállalja, hogy az adott főorvos vagy szakorvos jelen lesz a szülésnél, hiszen az a saját alkalmazottja. A vita egy lehetőség arra, hogy közösen újragondoljuk ezeket a kérdéseket, és komplex, megvalósítható programot hirdethessünk meg az ilyen típusú hálapénz visszaszorítására.
MN: A hálapénzhonlap kapcsán jelenleg a szülészek a bűnbakok, pedig azért ennél jóval szélesebb a paraszolvenciában részesülő orvosok köre.
KM: Sem a legfőbb ügyésztől, sem az APEH-től nem azt kértem, hogy a szülészeket és csak őket fogják perbe, vagy ellenőrizzék a jövedelmüket. Viszont igyekszem őket bevonni ebbe a vitába, és a kitörési pontok közös megkeresését tartom fontosnak. Egyrészt tisztázni kell, hogy a hatályos jogot miként kell értelmezni, és ezután végig lehet gondolni a szükséges teendőket. Senkit nem akarok megbélyegezni, üldözni, de ha nyilvánvaló jogszabálysértés tapasztalható, sőt a beteget ez megalázó, kiszolgáltatott helyzetbe hozza, nyilvánvaló, hogy az adott orvosnak vállalnia kell a következményeket. Véleményem szerint az előre kért pénz ebbe a kategóriába tartozik. Méltánytalan azonban az, ha ezekért az anomáliákért az orvosok összességét sommásan elítéli a közvélemény. Persze az utólagos hálapénzt sem szeretjük, de az más megítélés alá esik. Annak pedig külön örülök, hogy a kamara elnöke nyilatkozataiban egyetért a minisztériummal, és remélhetőleg a kérdés megoldásában is partner lesz.
MN: A kormány adós a hűség-pénz bevezetésével, ami a tervek szerint négyévente egyévnyi jövedelem lenne. Vagy csak lett volna?
KM: Ez a négy évre szóló kormányprogram egyik vállalása. A program időarányos teljesítése megítélésem szerint nem rossz, de azt ma még nem tudom megmondani, hogy a hűségpénzt mikor tudjuk bevezetni. Nem mondok újat azzal, hogy a becsült gazdasági növekedés nem valósult meg, így a források sem érik el a tervezettet. A tárcának az első fél évben kell javaslatot tennie a kormánynak, és remélem, a hűségpénzígéretünket is tudjuk teljesíteni. Amennyiben vállalásunk módosítására kényszerülünk, azt nyíltan meg fogjuk mondani.
MN: Év végén az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálattól (ÁNTSZ) több mint 500 dolgozót bocsátottak el, és az új főorvos a laboratóriumok zömének gazdasági társaságokba történő kiszervezését is tervezi. Lehet már tudni, hogy hány embert érint az átalakítás?
KM: A létszámcsökkentést a közigazgatási átalakítás és az általános kormányzati leépítések indokolták. Ezen túlmenően viszont szeretnénk, ha az ÁNTSZ az eddigi nagyon bürokratikus, engedélyező hivatal helyett egy ellenőrző, irányító, segítő szakhatóság lenne. A kis városi intézetek munkáját áttekintjük, és lehetőség szerint összevonjuk, megszüntetjük ezeket, mert működésükhöz gyakran sem elég személyzet, sem elég műszer, sem elég pénz nincs. Az átalakítás során figyelembe vesszük a helyi sajátosságokat, és ahol a közegészségügyi kockázat - például az ipari üzemek miatt - magasabb az átlagosnál, természetesen megtartjuk a városi intézetet. Szintén az átalakulás része, hogy azokat a laboratóriumokat, amelyek nem a járványügyi biztonság alaplaboratóriumai, és nem állami feladatot látnak el, ki kívánjuk szervezni, ha úgy tetszik: privatizálni akarjuk. Nem újdonság az egészségügyben sem, hogy bizonyos feladatokat egy intézmény külső szolgáltatóval láttat el - gondoljunk például a mosatásra vagy a kórházi informatikára. A laborok számára ez nem azt jelenti, hogy az ott dolgozóktól meg kell válni, bár státusuk természetesen megváltozik. Az érintettek létszámát még nem tudom megmondani, de az biztos, hogy ha valakire esetleg az átalakulás miatt ott nem lesz szükség, az egészségügy más területén szükség lesz a munkájára. Egyébként gondolja csak meg, hogy etikus-e az, ha az a hatóság, amely a laboratóriumokat ellenőrzi, működési engedélyüket kiadja és visszavonhatja, ugyanezen a piacon önmaga is versenytárs? Szerintem ez a helyzet nem tartható.
MN: Alig kezdődött el az év, többen máris a gyógyszerkassza alultervezéséről és éves szinten nagyjából 60 milliárd forintos várható hiányról beszélnek, ami csak a tavaly őszihez hasonló radikális intézkedésekkel csökkenthető. Mennyire reális ez a veszély?
KM: Bevezettünk egy új intézkedési csomagot, aminek a betartása esetén nem nagyon tartok ettől. Két dolgot kell egyszerre megoldanunk: a probléma az, hogy a beteg érdekei az elsődlegesek ugyan, de emellett a társadalombiztosítási kassza lehetőségeit is figyelembe kell venni. A háziorvosok részére tájékoztató és ösztönző rendszert is kialakítottunk a racionális gyógyszerfelírás elősegítésére, és jó eséllyel számottevően nem lépjük túl a támogatási keretet. Egyébként balgaság előre kijelenteni, hogy 60 millárdos a várható hiány, amikor az idei év második hetében még nem lehet látni az esetlegesen módosuló gyógyszerfelírási, -fogyasztási szokásokat. Egyet azonban látni kell: a költségvetési fegyelem miatt nem engedhetjük meg a túlköltést. Tavaly ősszel megígértem a gyógyszergyártóknak, hogy év végén megszüntetjük az árak befagyasztását, és ezt meg is tettük, bár több tanácsadó - köztük a Világbank képviselője is - azt javasolta, hogy két évre nyugodtan fenntarthatjuk. A tárgyalások során nyomatékosan kértem az összes szereplőt: tanúsítsanak önmérsékletet, mert ha szükséges, nem fogok visszariadni akár sokkal keményebb intézkedések kezdeményezésétől sem. A gyógyszerkassza állását nagyon szorosan monitorozzuk, nem fordulhat elő az, ami tavaly, hogy csak nyár végén lépett a kormányzat. De bízom benne, hogy nem lesz szükség semmilyen rendkívüli lépésre.
MN: Múlt heti sajtótájékoztatóján azt mondta, hogy 2004 az átalakulás, a reformok és a fejlesztések éve lesz az egészségügyben. Mit értett ezen pontosan?
KM: Nemcsak az egészségügyben, hanem a szociális ellátások terén is. A kormány már döntött az egészségügyi reform új szakaszának elkezdéséről. Ennek lényege a gyógyítás ellátásszervezésében az Irányított Betegellátási Modell kiterjesztése, rendszerré szervezése, de ide tartozik a hozzáférés terén jelenleg tapasztalható egyenlőtlenségek csökkentéséért a regionális tervezés és a sürgősségi ellátás átalakítása is. Az átalakulást a finanszírozás újraszabályozásával is segítjük. A krónikus ellátást és a rehabilitációt januártól jobban finanszírozza a társadalombiztosítás. Véget kell vetni annak is, hogy az intézmények egymás zsebében turkálva próbáljanak újabb bevételhez jutni, miközben a beteg sokszor fölöslegesen bolyong az ellátás rendszerében. Ez önbecsapás, és senkinek sem hasznos. Ha az anyagi érdekeltség a rövidebb betegutakat, az egészségben tartást segíti, mint az irányított betegellátásban, az intézmények tevékenysége is racionalizálódhat, ami a költségcsökkenés mellett a beteg számára is előnyös.
A szociális ellátás rendszerét is átalakítjuk, a tízéves szociális törvény helyett új szabályozást készítünk elő. A koncepció első változatát a kormány heteken belül tárgyalja. A társadalom szociális állapotáról elkészített jelentés szerint a szegénységről alkotott képünk nem mindenben felel meg a valóságnak. Bizonyos jelenségeket nem érzékelünk eléggé, például egy régi beidegződés szerint a legkomolyabb probléma a kisnyugdíjasok, többgyermekesek helyzete. Miközben ez tényleg gond, kiderült, hogy az igazi mélyszegénység nem körükben tapasztalható, hanem például az elnéptelenedő kistelepüléseken, ahol a szociális szolgáltatások el sem érik az embereket, akik a munkahely tartós hiánya miatt gyakran a lakásfenntartás költségeit sem tudják előteremteni, és reményük sincs a változásra. Az új szociális szabályozórendszer nem kerül feltétlenül többe, mint a jelenlegi, de sokkal hatékonyabban célozza meg azokat a csoportokat, amelyeken valóban segíteni kell. Például a korábban méltányosságból adható lakásfenntartási támogatás normatívvá vált, így a jövedelmi előírásoknak megfelelő valamennyi háztartás igénybe tudja venni, és megemeltük a minimál-összegét is 1000-ről 2500 forintra. Az önkormányzatok számára pedig segítség, hogy a támogatás 90 százalékát a központi költségvetés fizeti. Szintén új lehetőség a nagycsaládosok, fogyatékosok gyermekei ingyenes étkezésének biztosítása a bölcsődékben.
MN: És a fejlesztések?
KM: Amíg a működési források szűkösek, és felhasználásukat nagyon ésszerűen kell megterveznünk, a fejlesztésre új források állnak rendelkezésre. Idén először a strukturális alapokból a két szakterület három év alatt közel 40 milliárd forint támogatásban részesülhet, és a pályázathoz szükséges saját forrást is biztosítja a költségvetés. Elkezdjük a tárca ingatlanhasznosítási programját is, aminek bevételét kizárólag fejlesztésre fordítjuk. Szintén a szerkezetváltásra fordítjuk azt a 40 milliárdos fejlesztési és privatizációs hitelprogramot is, amelynek felhasználása az intézményi törvény hatályon kívül helyezése miatt nem történt meg.
MN: A kórháztörvényt elfogadásának módja miatt elmeszelte az Alkotmánybíróság úgy, hogy a tartalmi kérdéseket nem is tárgyalta. Hogyan lehet megoldani a mostani helyzetet?
KM: Az Alkotmánybíróság döntése nem akadályozza meg az átalakulást, sőt könnyebbé is tette azt, bár a szabályozatlanságot fájlaljuk. Mi a tulajdonos önkormányzatoknak és az intézményeknek azt ajánljuk, hogy az ellátás biztonsága érdekében önkéntesen kövessék a néhai kórháztörvényben szereplő előírásokat, amire meg is van a készség. Jelenleg vizsgáljuk, hogy a kiesett garanciális szabályokat milyen formában tudjuk visszaépíteni a jogszabályokba. A jól finanszírozott osztályok, szakterületek "kimazsolázásának" megelőzésére törvény nélkül is biztosítani tudjuk, hogy az egészségbiztosító külön részlegekkel ne kössön támogatási szerződést, csak egész kórházakkal. Az orvosok 40 milliárdos hitelkeretét is megtartjuk, csupán a változásoknak megfelelően átdolgozzuk a kormányrendeletet. De nem vagyunk lépéskényszerben, ráadásul a csatlakozás miatt rövidített az Országgyűlés tavaszi ülésszaka, és még nem dőlt el, hogy tervezünk-e változtatást a "kórháztörvényként" ismert jogszabályon. Figyelembe kell venni azt is, hogy egy esetleges újratárgyaláskor - szakmai törvényhez képest szokatlan és méltatlan módon - újra fellángolnának a korábbi politikai viták, amelyeket - láthattuk - nem a tárgyszerűség jellemzett. Miközben az adatok azt bizonyítják, hogy a már privatizált intézményeknél nagyságrendekkel kisebb a csalás, az elszámolási anomália, mint a közintézményi körben, a mesterségesen szított indulatok miatt nehéz szakmai mederben tartani a vitát. Magánbefektetések így is lesznek, ez ügyben mind bankokkal, mind befektetői csoportokkal tárgyalunk. A tárca feladata természetesen nem az, hogy "eladja" vagy átalakítsa a konkrét intézményeket, hanem hogy az érdekelteket megismertesse a lehetőségekkel. A többi a jogszabályok adta kereteken belül a befektetőkön, az intézményeken és persze a tulajdonosokon múlik. Mi a saját intézményeinknél mérlegeljük az előnyöket, kockázatokat, és tervezünk is átalakulásokat.
MN: Érdemes volt pár óra alatt újratárgyalni a törvényt?
KM: Az volt a baj, hogy közben ketyegett a Mikola-féle törvény, amit hatályon kívül helyezett az elfogadott kórháztörvény. Attól tartottunk, hogy ha az új törvényt nem írja alá a köztársasági elnök, és "visszajön" az előző, akkor az általa előírt átalakulási kötelezettség elmaradása miatt július elsejétől az OEP nem tud jogszerűen finanszírozni bizonyos szolgáltatókat. Előállhatott volna például egy olyan helyzet, hogy vagy jogellenesen finanszírozunk szolgáltatókat, vagy meghal több száz művesekezelt beteg.
Virág Tamás
