Papíron már kezd összeállni a Kossuth és a Bartók műsorstruktúrája, a Petőfi van kicsit lemaradva. Március elejétől bevezetik az újraszabott szervezeti és működési szabályzatot (szmsz), mely rögzíti a szervezeti átalakítások első lépéseit. Mivel a pénzügyi terv az eredetileg nem kalkulált 30 százalékos forráscsökkenés miatt "feszesebb" lett, küszöbön állnak az új szmsz-hez és műsorstruktúrához igazodó elbocsátások. A végleges lista egyelőre alakulóban, a járandóságok kifizetésére még nincs fedezet. A Kossuth rádió januárban mindenesetre már a felére akarta csökkenteni a szerkesztőségek prémiumkeretét. A szakszervezetek a kollektív szerződés megsértésére hivatkoztak, ami a rendelet visszavonására és a konzultáció felvételére késztette a vezetőséget. Lapzártakor nagyjából ez a helyzet a Bródy Sándor utcában. De nézzük, honnan hová tartanak az ügyek.
Such György augusztusban, bő egyéves, bénázással terhes választási procedúra után, máig sem teljesen tisztázott politikai háttéralkuk nyomán került az MR élére. A Kossuth hallgatottsága 1998 és 2006 között a felére, a Petőfié a harmadával esett vissza, a Bartóké pedig alig mérhető. Bár elvben más-más célcsoportnak szóltak, a két fő adót mégis főként nagyjából ugyanaz a 60 fölötti korosztály hallgatja, az MR semmilyen értelemben
nem követte
a mediális tér (hallgatói szokások, hangzásvilág, műsorszerkesztés stb.) évtizedes változásait. Az MR-nek nem volt elfogadott üzleti terve, gyakorlatilag a vállalatirányításban ismert szabályozási, pénzügyi, szervezeti sztenderdeket nélkülözve vagy saját szabályainak is ellentmondva működött. Such első lépésben elvégezte a rádió jogi és gazdasági átvilágítását, lefektette, mit tekint az MR közszolgálati tartalomnak, és a célcsoportokat kijelölve pozicionálta a három adót. A Kossuthból jelen idejű, élő, pörgősebb news-talk rádiót, a Petőfiből fiataloknak szóló kulturális-zenei adót, a Bartókból pedig a rádiós fogyasztói szokásokat jobban figyelembe vevő komolyzenei-kulturális rádiót kívánt faragni. A hallgatottság növelését ígérte, különösen az aktívak, illetve a fiatalok körében, valamint nyitni kívánt a képzett, magas médiareprezentációjú rétegen kívül a kevésbé kvalifikáltak felé. (Lásd interjúnkat az elnökkel: "Sokan tiltakoznak majd", Magyar Narancs, 2006. augusztus 24.)
Az elmúlt fél évben összeállt a menedzsment, és ha a szakszervezetekkel sikerül dűlőre jutni, a március elejére beígért szmsz-módosítás úgy rendeli a területeket a két alelnök és az ügyvezető igazgató alá, ahogy azt Such a pályázatában - egy-két részlettől eltekintve - megfogalmazta. A rádióelnöki posztért folyó küzdelemben szintén részt vevő Szayly József műsorok lebonyolításáért felelős alelnökként működik tovább (eddig az értelmezhetetlen "igazgatásszervezési" alelnöki sarzsit viselte). Hozzá tartoznak majd a Petőfi, a Kossuth, a Bartók, a nemzetiségi, a regionális és a külföldre irányuló műsorok, az archívum és az adáslebonyolítás. Ügyvezető igazgatóként Cseh Gabriella Zsófia médiajogász, a Pantel korábbi külkapcsolati és jogi vezetője irányítja a salest, a nemzetközi kapcsolatokat, a PR-t, sőt a zenei együttesek több lábra állását is ő felügyeli, miután azok átkerülnek ide a Bartókról. Egyedül az Antenna Hungáriától (AH) érkező Mészáros László gazdasági alelnök (Such együtt dolgozott vele az AH-ban) pozíciója rejti ugyanazt a tartalmat (gazdasági, kontrolling, műszaki és informatikai tevékenységek), ami már a Kondor-Hollós-korszakban is adott volt.
Such a három rádióadó élére is megtalálta az emberét: szeptemberben kezdett Kerényi György, a Rádió C alapítója (lapunk egykori munkatársa), a Kossuth új főszerkesztője, októberben pedig Farkas Zoltán zenetörténész, a Bartók új vezetője. A Petőfinél csak január elsejétől lett új főnök Farkas György, a Magyar Hírlap volt főszerkesztő-helyettese személyében, aki az új üzleti évben rögtön a megszorítások/leépítések tervezésével kezd-hetett, anélkül, hogy a programminghoz hozzászagolhatott volna. A Kossuth alól kikerülnek a regionális és nemzetiségi műsorok, viszont
betolják alá
a sportfőszerkesztőséget, valamint a 2002 óta önálló művészeti főszerkesztőséget. A nemzetiségi műsorok február elsejétől egy külön középhullámú országos frekvencián önálló műsorsávot kaptak (MR4) - itt a hazai nemzetiségi önkormányzatok kívánalmainak megfelelően különböző nyelveken sugároznak műholdon is elérhető műsorokat. A vidéki szerkesztőségek is kikerülnek a Kossuth alól, és öt regionális stúdióba szervezik őket. Volt olyan elképzelés, hogy az egyik főadót (a Petőfit) odaadják a helyi rádiózásnak, és a fő műsorsávokban is a helyi szerkesztőség műsorait sugározzák. Ám nagyon sok embert kellett volna integrálni, továbbá stúdiókat kiépíteni, ezért az ötletet hamar elvetették. Így viszont a tervek szerint a Kossuth fog ablakolni mindennap a Déli Krónika után. Az új szmsz szerint a regionális, a nemzetiségi és a külföldre irányuló adások szerkesztőségét közös főszerkesztőségbe integrálják, két főszerkesztő-helyettessel: az egyik a regionális műsorokért, a másik az MR4-ért és a külföldi adásokért (KIASZ) lesz felelős. A parlamenti közvetítések kérdése is megoldódott - februártól szintén műholdról megy (MR5).
Az adókhoz és szerkesztőségekhez leosztott műszaki csapatok ezentúl szervezetileg is a Sütő László műszaki igazgató vezette adáslebonyolításhoz tartoznak majd.
Bár szervezetileg erős koncentráció figyelhető meg, az, amit Such az elnöki pályázatban meghirdetett - hogy ti. az MR-nek lesz egy főszerkesztője, és az alá tartozik minden tartalomgyártó egység, az adók pedig tőle rendelnek műsorokat -, a struktúraváltással egy időben nem valósul meg. Miután látszott, hogy a Bartók és a Petőfi is nagyjából saját csapatból fogja megcsinálni a műsorát, és egy minimális stáb mindenképp kell az adónál is, Kerényi javaslatára (aki egy ideig a főszerkesztői poszt várományosa is volt) az egyszerűbb megoldást választották. Nem kreáltak külön funkciót, hanem a - szintén több adónak szállító - sport- és a művészeti szerkesztőséget is a Kossuthba integrálták. "Nekem most első a műsorstruktúra, és ebből a szempontból inkább biztonsági játékra törekszem. Ezért amíg a műsorrend beáll, a szervezetet alapjaiban úgy hagyom, ahogy korábban felállt. Aztán látni fogjuk, hogy amit az íróasztalnál elterveztem, át lehet-e ültetni a gyakorlatba. Vagyis hány olyan szerkesztőség lesz, amely több adónak szállít be. Az őszi második körös szmsz-módosításnál még mindig odatehetünk föléjük egy főszerkesztőt" - mondta a Narancsnak Such György.
Miután az első körös szmsz-módosítások leginkább a művészeti főszerkesztőség struktúráját érintik, itt lehetett számítani a legnagyobb tiltakozásra. Az új rendben a főszerkesztőséget kulturális és produkciós szerkesztőségre tervezik bontani, és külön-külön kerülnek a Kossuth alá. A szerkesztőség fele (36 fő)
levélben tiltakozott
a rádiót felügyelő közalapítvány kuratóriumánál a megkérdezésük nélkül hozott döntés miatt, melyet a műhely létét veszélyeztető lépésnek, a hosszabb, elmélyülést igénylő magazinok megszüntetését célzó kezdeményezésnek értékelnek (lásd: litera.hu, 2007. február 12.). Mivel a kuratórium a kérdésben nem tartotta magát illetékesnek, aláírásgyűjtés is kezdődött a Kőrösi Zoltán író-szerkesztő vezette főszerkesztőség önállósága védelmében: 200 bal- és jobboldali értelmiségi nyílt levélben utasította vissza a szervezeti átalakítást. Such a művészeti főszerkesztőség kettébontását a Narancsnak azzal magyarázta, hogy a kulturális újságírás és az irodalmi adaptáció készítése teljesen eltérő tevékenység: más a munka ritmusa, az egyik napi, a hírezéshez közelebb álló műfaj, a másik pedig színészek leszervezése, dramaturg, hang stb. intézése; és ezt szervezetileg is visszacsatolhatóvá akarta tenni. "Az adókat pozicionáltuk, és ehhez illő tartalmakat keresünk a kialakított műsorsávokban. Ez az aktualitásokat körbejáró Kossuthra vonatkoztatva azt jelenti, hogy a kulturális újságíróknak többet kell napi szinten dolgozniuk, és a munkájuk kevésbé szól majd arról, hogy összekalapálnak egy heti magazint. Azért a Kossuthhoz kerülnek, mert darabra is itt lesz a legtöbb kulturális műsor: napi több mint két órát fogunk adni, két irodalmi adaptációs sávval, külön délutáni kulturális sávval, és a délelőtti és a délutáni prime time-ban lévő információs sávba is bedolgoznak majd. Az utóbbira a sávszerkesztőtől kapnak megrendelést, de a magazinok elkészítésére megmarad a saját büdzséjük. Annak viszont valóban vége, hogy egy tartalom minőségét és adóba illeszkedését az dönti el, aki gyártotta. Mostantól az dönt, aki ezt átveszi" - mondta lapunknak az elnök.
A dolgozókat a Narancs tapasztalatai szerint különösen két stratégiai elképzelés sérti az elnök tervei közül: az egyik, hogy megszüntetné az MR imázsához tartozó kakofóniát, és a kereskedelmi rádiókhoz hasonlóan egy műsorsávon ugyanaz a hang kísérné végig a hallgatót. Ez szerintük nemcsak a hallgatóknak lehet unalmas, hanem a műsorkészítőt sem motiválja. Kifejezetten tartanak a magazinműsorok külső gyártásba adásától. Egy név nélkül nyilatkozó rádiós munkatárs nem amiatt aggódik, hogy a verseny feltétlenül rosszat tenne a minőségnek; úgy véli, fennáll a veszély, hogy ha egyre több műsort kiszerveznek, és ezzel párhuzamosan csökkentik az állományt, akkor a kevesebb számú rádiósra jutó "házköltség" miatt a belső gyártás fajlagos költsége megnő, és emiatt egyre kevésbé éri meg bármit is a rádión belül megcsinálni. Such a Narancsnak megerősítette: a hír- és információs műsorokat semmiképp sem akarják kiszervezni, a külső gyártás csak a magazinoknál, valamint a Petőfin bizonyos zenei típusú műsoroknál jöhet szóba. Mivel a tévéhez képest elhanyagolható összegekről van szó (egy konkrét javaslatként beérkező, félórás zenei műsor szinopszisában 25 ezer forint szerepel adásonként), attól nem kell tartani, hogy szétlopják az MR-t. Épp ellenkezőleg: nem használják az infrastruktúráját, hanem a kész adást adják le egy hanghordozón. De Such szerint nem csak költségcsökkentésről van szó: "Ne csináljunk úgy, mintha a Magyar Rádión kívül máshol nem folyna értékteremtés az országban" - mondta.
Bár a leépítéseket önmagában a szervezeti és műsor-politikai átalakítással is indokolni lehetett volna, a gazdasági alelnök szerint a költségtakarékossági kényszer is erre sarkallta a rádió vezetését. Összesen
30 százalékos megszorításra
van szükség, mivel tavalyhoz képest reálértéken 650 millióval, 2003-hoz viszonyítva pedig kétmilliárddal kevesebből gazdálkodhat a rádió. (Nominálisan az elmúlt években ugyanannyit, kb. 15 milliárdot kapott, beleértve az AH-nak járó sugárzási díjat.) A leépítéseknek eddig több akadálya volt. Egy: a masszív, határozatlan időre szóló munkaszerződések. Kettő: a járandóságok (6-10 hónapos végkielégítések plusz 100-120 napnyi ki nem vett szabadságok) kifizetéséhez szükséges pénzügyi keret hiánya; a közszférában dolgozók elbocsátásának finanszírozását szabályozó pénzügyminisztériumi rendelet még nem született meg. Három: azok a vállalkozói szerződéssel foglalkoztatott külsősök, akikre hivatkozva az elbocsátottak megtámadhatták volna a döntést, mondván, miért őket rúgják ki, amikor ugyanott külsősöket is foglalkoztatnak.
A vezetés a külsősök szerződését egyenként tekintette át: a két véglet, az eseti megbízott, valamint a szobával, mobiltelefonnal, e-mail címmel rendelkező munkatárs között minden előfordult, és még azt is egyeztetni kellett, hogy az adott külsős munkáját képes-e ellátni belsős. Így egyszerre folytak elbocsátások és felvételek. Az utóbbi jórészt a régóta ott dolgozó külsősöket érintette, bár a Kossuthhoz sokan jöttek újak. (Az adó új struktúrájáról szól Jelenidejűség című keretesünk.) A színlelt szerződések felszámolását munkaügyi ellenőrök és milliós bírságok is siettették: először az énekkar tagjainak, majd Buza Sándor alelnöki tanácsadónak a jogviszonyát firtatták célzottan, "állampolgári bejelentésre". Mivel nem sikerült teljes körűen időben átalakítani a szerződéseket, a további büntetések elkerülése érdekében a jogi osztály drasztikusan letiltotta a külsősök foglalkoztatását: bevonta a belépőkártyájukat, továbbá eltüntetett minden, a rendszeres foglalkoztatásra utaló nyomot. Bár a felvételek még zajlanak, a megkérdezett rádiós munkatársak szerint azokat a műsorokat, amiket egy belsős szerkesztő külsősökkel csináltat, nemigen fogják megtartani.
A rádiósok közül sokan úgy érzik, hogy elégtelen a belső kommunikáció: nemhogy az egyeztetés, de a tájékoztatás sem működik megfelelően. Such szerint ez nem igaz: pályázatát és legtöbb prezentációját is közzétette az intraneten, ő mutatta be minden főszerkesztőségen az adók pozicionálását, részt vett több vezetőszerkesztői ülésen és főszerkesztői prezentáción, a szakszervezetekkel az elmúlt két hónapban többször is leült az szmsz és a prémiumok tervezett megvágása miatt - de a rádiósokkal csak annyit tud megosztani, amiről már döntés vagy legalább vitára bocsátható tervezet született. A leépítések tartalma egyelőre nem ilyen ügy.
Jelenidejűség
A Kossuth elérhetősége, mérete, jelenlegi hallgatottsága okán is a legfontosabb adó. Itt fogható az MR legnépszerűbb műsora, a Déli Krónika, a reklámbevételek 90 százaléka is a hírműsorokhoz kötődik. A Kossuth news-talk rádió lesz, kevés zenével, az is jobbára a "kulturális állampolgárságunk visszaigazolására" szolgáló népzene és magyar nóta (az utóbbi kora hajnalban, öt óra előtt). A Kossuth nóvuma a délutáni drive time-ban adott univerzális információs műsorfolyam. Itt eddig fél órás-órás műsorok voltak (Vállalkozásklinika, Régiók stb.), melyek fontosak, de nem abban a sávban, amikor a legtöbben rádióznak. Ide rövid, pörgős riportok, tudósítások, miniinterjúk kerülhetnek be, amelyek közös jegye az aktualitás, és tematikailag a hardcore politika (amit a hallgató az utána következő esti hírsávban kaphat meg) és a bulvár között vannak. A reggeli infósáv (hattól kilencig) nem számít újnak a Kossuthon, viszont a délutánihoz hasonlóan jóval hangsúlyosabban kell közvetítenie, hogy a Kossuth a jelen idejű rádiózás híve - tehát az előző esti krónikában szereplő hírre még ráeresztenek egy-két telefoninterjút, a beérkező hírek közül a legérdekesebbekre rázoomolnak, és a kultúrának, tudománynak is lesz benne néhány fix pont. A sávszerkesztő feladata lesz összerakni a rádiózás szempontjából legfontosabb műsorsávok szerkezetét. Õ rendel, ő találja ki, mivel lehet megnyomni az adás lendületét, ha kicsit leül, a sáv műsorvezetőjének pedig egyszerre kell jó politikai riporternek és műsorvezetőnek lennie. A hétköznap délelőtt továbbra is szolgáltató sáv lesz, a félórás Déli Krónikát még egy félórás információs sávval megnyújtják a regionális adók bekapcsolásával (megszűnik a Ki nyer ma?), egytől fél négyig elmélyülős rétegműsorok, az első irodalmi adaptációs sáv (a második késő este), portré - és a heti Cigányfélórát egy napi romaműsor váltja fel. A már említett délutáni drive time és az esti hírsáv után jóformán csak ismétlések, záróraszerű beszélgetés és egy kis tudományos ismeretterjesztés. Éjszaka nincsenek élő vagy új anyagok. A szombat magazinosabb, vasárnap több az egynemű műsorfolyam. Marad a Vasárnapi Újság, a 16 óra (lehet, hogy rövidebben), a Gondolat-Jel. Szombatonként hetente originális kabaré friss hangokkal, a színházi közvetítések ellenben megszűnnének, helyettük hangjátékokat lehetne hallani - például a vasárnap esti ötórás kultúrsávban. A Kossuth főműsora a két infósáv lesz: ide kell koncentrálni az erőforrások nagy részét.
