Várhatók-e utcai harcok március idusán; ha igen, ki áll a szervezkedők mögött? Ha van ilyen szándék, képes-e megakadályozni a rendőrség? A Fidesznek mi a célja a nagygyűlésével? - e kérdések körül folyik a politikai nyilatkozatháború immár hetek óta. Ki fenyeget kit? A kormány a Fideszt, vagy a Fidesz a kormányt?
Hiteles információk vannak arról, hogy szélsőséges, jól szervezett csoportok meg akarják osztani a rendőrség erejét, összehangolt tervekkel "erőszakos cselekedeteket készítenek elő"; akcióik célja homályos, de ezek között szerepel a Parlament megtámadása és a kormány tagjai elleni inzultusok is. Szilvásy György, a titkosszolgálatokat is felügyelő kancelláriaminiszter először február elején tájékoztatta minderről a Parlament körüli kordon létjogosultságát firtató sajtót; aztán két hete, február 16-án a honvédelmi és a nemzetbiztonsági bizottság tagjait is - már tudniillik azokat közülük (a kormánypártiakat), akik az ülésről nem vonultak ki idejekorán.
A Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) jelentéseire hivatkozva Szilvásy azt is állította, hogy az október 23-i budapesti zavargások óta az őszi eseményekben kulcsszerepet játszó csoportok fenyegetése erősödött, a zavargásokban részt vevő csoportok szervezettebbé és felszereltebbé váltak; vannak, akik lőgyakorlatokra járnak, az akciók előkészítésébe az őszi események előtt a napi politika iránt közömbös futballhuligánok és szkinhedek is bekapcsolódtak, ráadásul a csoportok "a közbiztonságra különösen veszélyes tárgyakkal szerelik föl magukat".
Galambos Lajos, az NBH főigazgatója az ATV-n Friderikusz Sándornak adott múlt szerdai interjújában ezt úgy konkretizálta, hogy egyes csoportok egyszerre több helyszínen demonstrálva akarják megosztani a rendvédelmi erőket, illetve útelzárásokkal kívánják akadályozni bevetésüket. A hivatal információi szerint ennek a 15-20 csoportból álló társaságnak nagyjából kétezer állandó tagja lehet, betanított munkástól egyetemi diplomásig. Arra a kérdésre, hogy az NBH anyagainak vajon a közismert szélsőjobbosok lennének-e a szereplői, értelemszerűen nem tudjuk a választ, de az biztos, hogy ők is készülnek a március 15-i ünnepségre. A magukat konzekvensen felkelőknek emlegető ultranacionalisták két orgánuma is megerősítette a fegyverkezés tényét. A magát már a tévéostromban is exponáló hatvannégy vármegyés Toroczkai László szerkesztette Magyar Jelen, illetve arra hivatkozva a Molnár Balázs és Polgár Tamás (tomcat) fémjelezte kuruc.info is arról írt a múlt héten, hogy "való igaz, mégsem teljesen fegyvertelenek a magyar ellenállók sem". Elismerték a lőgyakorlatokat, illetve éppen az utóbbi (külföldön bejegyzett) lap írt először a demonstrációsorozattal megosztandó rendőrségről.
Tavaszi szélek
A kormány az NBH által jelzett kockázatokkal szembesülve a maga részéről levonta a következtetéseket, és Gyurcsány két hete, február 14-én bejelentette, hogy az emlékezést a lehető legrövidebbre fogják; a Kossuth téri állami ünnepséget a zászlófelvonásra rövidítik.
Ezek után Orbánnak döntenie kellett.
Ha ő sem mond beszédet az ünnepen, és nem megy ki az utcára, táborának egy része - az, amelyikkel az elmúlt hónapokban el-hitette, hogy a kormány leváltása csak akarat és kitartó utcai jelenlét kérdése - gyávasággal fogja vádolni. Ez esetben sokat veszít. Ha mégis kimegy az utcára, azt kockáztatja, hogy az erőszak esetleges elszabadulása esetén a közvélemény jelentős, a koalíció szavazóbázisánál nagyobb része őt teszi majd felelőssé - ám ez a legkevésbé valószínű forgatókönyv. Ha kimegy az utcára, és az erőszak nem szabadul el, de a miniszterelnököt március 16-án is Gyurcsány Ferencnek fogják hívni (és ez szerintünk a legvalószínűbb eset), szintén alig ért el valamit; de legalább nem vesztette el jelen politizálásának hovatovább egyetlen színterét, az utcát. És bár meglehet, híveit csak tovább frusztrálja egy újabb sikertelen kormánybuktatási kísérlet, ez legalább döntetlennek nevezhető eredmény lesz.
Orbán ebben a helyzetben nagyjából az egyetlen, a maga szempontjából racionális politikai döntést választotta (és most tekintsünk el attól a kérdéstől, hogy Orbán egész politikai stratégiája mennyire racionális). A párt első reakciójaként Szíjjártó Péter legyávázta Gyurcsányt; Orbán Viktor február 16-i évértékelő beszédében pedig a kormány manipulációját láttatta az állítólagos fenyegetettség mögött. Aztán a múlt szerdán, február 21-én a Fidesz bejelentette, hogy a párt az Erzsébet híd pesti hídfője és a Blaha Lujza tér közti területet foglalja le: vagyis a jobboldali megemlékezés szíve a legnagyobb októberi barikád helyén fog dobogni. A Fidesz avval indokolta a helyszínválasztást, hogy a kormány "minden" helyszínt le-foglalt a városban - ha ebben sok igazság is van, a Vár például, megannyi fideszes nagygyűlés otthona, történetesen még szabad lett volna. (Kormányközeli forrásaink a dús hivatalos területfoglalásokat épp a biztonsági kockázat minimalizálásával indokolták.) A helyszínválasztás természetesen szimbolikus: az októberi tüntetők és lelki támogatóik felé kinyilvánított szolidaritás gesztusa.
A rendezvényért felelős fideszes politikusok tartják magukat a pártvezetői állásponthoz; Nyitrai Zsolt képviselő szerint például soha semmilyen incidens nem történt pártja nagygyűlésein, leszámítva az októberit, amiért azonban a politika és a rendőrök a felelősek. "Ha Szilvásy úrék nem akarják és nem szervezik, most sem történik semmi" - mondta a Narancsnak Nyitrai. A Fideszben általában kétségbe vonják, hogy létezne efféle fenyegetettség; vagy ha mégis, akkor az a kormányoldal felbujtására, esetleg szervezésével történik. Szerintük mindösszesen arról van szó, hogy legitimációja egyik legfontosabb terepét, az utcai nagygyűléseket akarja elvenni a kormányoldal a Fidesztől - vagyis a kormány akarja nyomás alatt tartani őket, így akarván kivédeni, hogy az ellenzék tarthassa nyomás alatt a kabinetet. Orbán évértékelőjében az erről való gondolkodás irányát is megszabta, amikor arról beszélt: "Ne fogadjuk el a szélsőségekkel való riogatást, hiszen nyilvánvaló, hogy a kormányoldal támogatja a szélsőjobbos akciókat. A szélsőséges, erőszakos jelenségek, az állítólagos terrorfenyegetések és álmerényletek mögött valójában a kormányoldal trükkjei állnak." Egyetlen bizonyítékként mindössze arra tudott hivatkozni, hogy amikor ő volt kormányon, nem fenyegetett a szélsőjobb, amikor azonban a baloldal kormányoz - mint 1994-98 között, illetve 2002 óta -, mindig és azonnal megjelennek a szélsőségesek, Szabó Alberttől Budaházy György hídfoglalásáig.
Elpattan egy hurok
Szilvásy lapunk kérdésére hazugnak és felelőtlennek nevezte Orbán Viktort, amiért a kormányoldalt gyanítja a szervezkedés mögött (aki ellen a rendészeti tár-ca ugyanezért pert is fontolgat). A kancelláriaminiszter szerint erre vonatkozóan Orbán semmilyen bizonyítékkal nem tud előállni, mert nincs is ilyen. A kancelláriaminiszter állítja: a szélsőségesek cselekedeteit igenis befolyásolja, hogy mit tesz Orbán, mert jeladásnak veszik, ha a pártelnök - mint az nyilvánvaló - a kormány ellen demonstrál majd két hét múlva. Az ellenzéki vezér mondatai mögött Szilvásy zűrzavarkeltésre vonatkozó szándékokat lát, mert "szorul a hurok: Orbán Viktor beleszorult a kormány elutasításának helyzetébe", emiatt azt sem zárja ki, hogy a Fidesz elnöke "utcai harcokat akar", minél nagyobb a káosz, neki annál jobb alapon.
A Fidesz egyszer már megfogadta a titkosszolgálati figyelmeztetést, amikor tavaly szeptemberben, az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése utáni tüntetések és utcai harcok miatt lemondta az önkormányzati választások elé tervezett kampányzáró nagygyűlését. Simicskó István, az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának kereszténydemokrata delegálású elnöke szerint az akkor, abban a helyzetben indokolt volt, mert Szilvásy és Petrétei József rendészeti miniszter olyan jelentéseket tárt eléjük, amelyek a Fidesz-rendezvény célzott fenyegetettségéről szóltak. Az október 23-i nagygyűlés előtt viszont nem volt szó ilyesmiről, csak általános információkat kaptak. Ezúttal még módjuk sem volt tájékozódni, ugyanis a már említett, a kordonbontás miatt összehívott összevont bizottsági ülésről ügyrendi vita miatt (a szocialista Keleti György kifogásolta, hogy az ülést a kordonbontásban részt vevő Lázár János vezetné) távoztak a Fidesz és a KDNP képviselői. Az ezt követő nyilvános részen Szilvásy csak a már idézett összefoglalást ismertette, az államtitoknak minősülő jelentésekbe nem adhatott betekintést.
Részükről a fáklyás
Adhatott viszont az ombudsmanoknak: Lenkovics Barnabás, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, Takács Albert, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese és Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos a titkosszolgálati anyagok megismerése után indokoltnak tartotta a Kossuth téri kordon fenntartását. Péterfalvi Attila lapunknak is megerősítette, hogy az NBH jelentéséről korrekt volt a miniszter beszámolója, az valós fenyegetést tartalmaz, ám többet értelemszerűen ő sem mondhatott. Simicskó a fenyegetettség realitásához óvatos szkepszissel viszonyul, szerinte a kormányzat nem először játssza ki a "nemzetbiztonsági kártyát": "Már többször kiáltottak farkast" - emlékeztet az országgyűlési választások finisében kelt szlovák titkosszolgálati levélre, amely a kampánygyűlések dunaszerdahelyi bűnözők általi megzavarását vetítette előre. A kereszténydemokrata bizottsági elnök érdekes fejleménynek nevezte, hogy Szilvásy terrorfenyegetettségről szóló bejelentése után néhány nappal automata fegyverrel belelőnek a rendőrség Teve utcai székházába - mintegy megtámogatva ezzel a miniszter szavait a veszély valódiságáról. Habár a rendőrség hivatalosan nem hozta összefüggésbe a két ügyet, a Fideszben nem zárják ki a kapcsolatot, miként Kövér László is azt emlegette, hogy először Szilvásy alibijét kellene megvizsgálni.
A dilemmát jó eséllyel az oldhatja föl, ha a nemzetbiztonsági bizottság fideszes tagjai a Simicskó kezdeményezte ülésen megismerik a dokumentumokat. Ha a veszélyt ők is valósnak látják, esetleg meg tudják győzni a pártelnököt a nagygyűlés lemondásáról, miként az szeptemberben - bár a sajtóhírek szerint nem kis ellenállást leküzdve - egyszer már sikerült. A másik lehetőség a november 4-i gyertyás-fáklyás emlékmenethez hasonló: akkor a rendőrség és a titkosszolgálat együttműködése a szélsőjobboldali hangadók eltakarításával megakadályozta a két héttel azelőttihez hasonló atrocitásokat, illetve a Fidesz rendezői élő kordont alkotva vontak határt a sajátjaik és a szélsőjobb között. (A Btk. 261. paragrafusa szerint a terrorcselekménnyel fenyegetés maga is kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel jutalmazandó.) Szilvásy a Narancsnak megerősítette: efféle idő előtti beavatkozásra ezúttal is készülnek a hatóságok. A harmadik opcióba, amely szerint a Fidesz nem mondja le a nagygyűlését és a szervek sem járnak sikerrel, jobb bele sem gondolni. A felelősség - a Fideszé és a hatóságoké - mindenesetre kölcsönös lesz.
