Mióta a Láng Kiadó és Holding Rt. megvásárolta a Nemzeti Tankönyvkiadó Rt.-t, a nyomdaipar piacvezető társaságáról és tulajdonosáról mind több szó esik. Erdős Ákos, aki kerüli a nyilvánosságot, a jobboldali sajtóban manapság mint "Gyurcsány barátja" és mint "a miniszterelnök körüli volt KISZ-es bagázs" tagja szerepel.
Erdős Ákos 1954-ben született Miskolcon, Erdős Imre ügyvéd, a megyei ügyvédi kamara elnöke és Békés Klára legkisebb gyermekeként. Az anyai rokonok között akadt debreceni színigaz-gató, vígszínházi színész és operaházi főrendező is. "Liberális, polgári nevelést kaptam, egyetlen elvárása volt csak a szüleimnek, hogy el kell végeznem egy egyetemet." Ez az ügyvéd bátynak és az orvosi pályát választó nővérnek simábban ment. Az öcs a középiskolát is két gimnáziumban járta, majd Budapesten népművelést tanult. Egyetemi diplomát végül harmincévesen szerzett a pécsi JPTE jogi karán. Addigra már volt hivatása: újságíró.
Színvonalas, bulvár
Már 12-13 évesen riportokat készített a Magyar Rádió körzeti stúdiója részére. (A hírérzékenységet otthonról hozta: az apa a háború vége felé közösen szerkesztette a Népszavát Szakasits Árpáddal.) 1969-től bedolgozott az induló városi lapba, a Déli Hírlapba, majd egy évre a Magyar Rádió Krónika rovatához került (ahová Mester Ákos vitte be). Ezután újra a Déli Hírlap, 1977-től pedig a pécsi Dunántúli Napló következett. Közben publikált a Napjaink című irodalmi folyóiratban és a Pálfy József-féle Magyarországban. 1976-ban elvégezte a MÚOSZ újságíró-iskoláját, évfolyamtársa volt például Döbrentei Kornél, Forró Tamás, Juszt László, Kaplár F. József, Stefka István, Váncsa István. Forrásaink Erdőst jó szimatú hírújságírónak tartották, akinek kitűnő szeme volt a szenzációkhoz. Egy pályatársa szerint a színvonalas bulvár műfajt űzte, "ami ma is hiánycikk a hazai sajtóban". Többek szerint brahista volt, aki nemigen ügyelt a nyilvánosság hallgatólagosan elfogadott határaira. "A 70-es évek elején helyszíni tudósítást készítettem Balassagyarmaton az első hazai fegyveres >>terror-akciórólPályatársai szerint Erdős már újságírói évei alatt nagyon tudatosan építette a kapcsolatait. Jóban volt a helyi potentátokkal, így mindenről az elsők között tudott. Ha kitalált valamit, makacsul próbálta elfogadtatni azt a döntéshelyzetben lévőkkel. Ilyen projektnek indult az Ötlet című hetilap is, melynek megvalósulására barátai egy lyukas garast sem tettek volna.
Ötletgazda
A 80-as évek elején az MSZMP vezetése úgy vélte, hogy a kibontakozásnak a "szocialista vállalkozói szellemre kell épülnie". Ösztönözték a korábban kiátkozott kisvállalkozásokat: sorra nyitottak a maszek üzletek és alakultak a vállalati gmk-k (gazdasági munkaközösségek). Erdős megérezte a politikai akarat népszerűsítésében rejlő esélyt, és 1981 őszén kitalálta: lapot alapít. "Az Ötlet fiatal újságírók vállalkozása egy régi igény kielégítésére: arra, hogy nagyobb nyilvánosságot kapjon az alkotómunka, legyen nyomtatott fóruma a már működő és most születő vállalkozásoknak" - írta a 28 éves alapító-főszerkesztő az 1982. júniusi próbaszámban. A lapindítás akkoriban politikai döntés kérdése volt. Lapgazdának Erdős a KISZ-t szemelte ki, melynek "leányvállalata", az Alkotó Ifjúság Egyesülés (AIE) az alulról jövő reformer elképzelések támogatását hirdette. A lapterv elkészítésében Erdőst Vince Mátyás, az akkor már két éve az utcán lévő Heti Világgazdaság (HVG) főszerkesztője segítette. A lap nem írt sajtótörténelmet, bár jó gárda verbuválódott (Hámori Iván, Kocsi Ilona, Léderer Pál, Réthy Pál, Seres Éva, Szakonyi Péter, Szücs Gábor). Néhány dologban a lap progresszív volt: itt működött az első szerkesztőségi fényszedő, és kifejezetten a nyomdai előkészítésre hozták létre az ország első nyomdai gmk-ját. Noha a kiadás rentabilitása az akkori viszonyok között másodlagos volt, Erdős fontosnak tartotta, hogy szerkesztőségi pr-cikkekből, termékmarketingből pluszbevételeket szerezzen. (A hirdetéseket a lapkiadó intézte, a magazin csak százalékot kapott.) Főszerkesztőként kevéssé foglalkozott az újság tartalmával, főként a lapkiadás feltételeinek megteremtése kötötte le a figyelmét. Ám idővel mégis váltott, "mert belefáradtam, hogy a kollégák túl puhánynak tartották az Ötletet a HVG-hez képest, a lapgazdának viszont sokszor ennyi is túl sok volt" - idézi föl távozását.
Erdős 1985-ben az élénkülő ausztriai bevásárlóturizmusra építve hirdetési újságot alapított egy bécsi informatikai szaklapkiadóval közösen, mellyel még 1982-ben vette fel a kapcsolatot, amikor az Ötlet számítástechnikai mellékletéhez keresett külföldi partnert. A Wiener Walzert itthon nyomták, a szerkesztőségi anyagokat hazai szerzők írták, és a határ mentén terítették. Egyedül a hirdetéseket szervezték Bécsben. Az újság finanszírozásába beszállt Várszegi Gá-bor is, akinek cége, a Fotex Rt. 1984-ben alakult. "Mint főszerkesztő, egy osztrák cég alkalmazottja lettem, schillingben kaptam a fizetésem. Az ígéretes vállalkozás azonban bő egy év után kifulladt, mert a hatóságok a megnövekedett devizakiáramlástól megriadva ellehetetlenítették a terjesztést. Nem lettem milliomos, és amikor hazajöttem, hálás lehettem Siklósi Norbertnek, a Hírlapkiadó vezetőjének, hogy a vállalatnál felajánlott egy nyugis igazgatói állást."
1987-88-ban a magyar gazdasági válság mélyülésével csökkent a reálbér, két számjegyű lett az infláció, ütemesen nőtt az államadósság. Miközben a válság a politikai rendszert is kikezdte, a színfalak mögött megkezdődött a vállalatok és gyárak spontán privatizációja. 1988-ban bevezették az áfát és a személyi jövedelemadót, hangulatjavító intézkedésként pedig a világútlevelet. Erdős a változásokra jó érzékkel reagált: elsők között alapított magánkiadót, a hétszázezer forint alaptőkéjű Láng Kiadói, Idegenforgalmi és Marketing Kft.-t, melyet első feleségéről, az Ötletnél megismert Láng Zsuzsa újságíróról nevezett el. Az alap-tőke néhány héten belül tízmillióra duzzadt: másfél évig társtulajdonos lett a cégben a Pécsi Szikra Nyomda s majdnem három évig az Általános Vállalkozási Bank. Az első kiadvány, a Világútlevél című almanach 101 országról közölt tényeket, hasznos adatokat. A projekt hasonló volt a Vállalkozók zsebkönyvéhez, melyet még Vince Mátyással szerkesztett 1982-ben, de ezúttal már nem az Alkotó Ifjúsági Egyesülés állta a cechet, hanem Erdős maga. "Négyszázezer forint kölcsönt vettem fel a könyv kiadására, a profitot pedig rendre visszaforgattam újabb könyvek megjelentetésébe: még abban az évben kijött egy Rákosi- és egy Sztálin-monográfia, s Franka Tibortól a Most jöttem Erdélyből című riportkönyv." A Láng a legjobbkor, egy évvel a könyvkiadás liberalizációja előtt indult. (Az alapításhoz, illetve egyes kiadványok megjelentetéséhez - papírbeszerzés, nyomtatás - ekkor még minisztériumi engedélyre volt szükség.) A könyvkiadás több okból is sikerrel kecsegtetett: a kiadóknak nem kellett nyereségadót, illetve áfát fizetniük, és adva volt egy mindenre éhes olvasóközönség. A legmagasabb példányszámot a horoszkópfüzetekkel érték el (1,2 millió db), de Erdős állítása szerint "minden könyv pénzt hozott a konyhára". A Láng Kiadó adott ki magyar Ki kicsodát (1990), városkalauzt, képzőművészeti albumokat, gyerekeknek szóló történeteket, pszichológiai irodalmat, Boris Viant. Nagy húzás volt, hogy meg-jelentette a vámköteles termékek jegyzékét, és pár nappal a hatálybalépés után a társasági, majd a számviteli törvény szövegét.
1990-ben Erdőst azzal kereste meg Eötvös Pál és Tamás Ervin, a Népszabadság két vezető szerkesztője, hogy segítsen megmenteni a lapgazda és kiadó nélkül maradt napilapot. (Még megyei tudósító korukból ismerték őt: Eötvös Miskolcról, Tamás Ervin pedig Pécsről.) A külföldi kapcsolatokkal is bíró Erdőstől mindketten azt várták, hogy katalizálja a lap gazdasági átalakulását. A megalakuló rt. első székhelye a Láng belvárosi központja lett, ám a befektetőt (Bertelsmann AG) Eötvös csábította Pestre. Erdős a lapkiadóban húszmillió forint értékben vásárolt üzletrészt, amit bő év után eladott a Bertelsmannak. Az üzlet révén a Láng Kiadó tőkeerős - legalábbis saját erővel bíró - vállalkozásként jelenhetett meg a privatizáció kezdetén. Ebből az alkalomból társasági formát is váltott. Megalakult a Láng Kiadó és Holding (LKH) Rt.
Nyomda, míg a csövön kifér
Az Antall-(Boross)-kormány pártolta a hazai tulajdonosréteg kialakulását, így már pár millió forint készpénzzel több száz milliós állami vagyonhoz lehetett jutni hétszázalékos kamatozású, államilag támogatott egzisztenciahitel és a piacinál jóval magasabb értéken (174,3 százalék) beszámított kárpótlási jegyek felhasználásával. Az állami vagyonelemek megvásárlására különböző összetételű csapatok alakultak, melyek az akvizíciókat követően felbomlottak, és a részesedések csereberéjével nagyjából homogén portfóliókat teremtettek. Erdős kezdettől fogva nyomdaipari és könyvkiadói vertikumban gondolkodott, melybe az értékesítői hálózat mellett még a papírgyártás is belefért volna. Az első célpont a Gyomai Kner Nyomda volt, melyet az MDF-kormány utolsó évében az Állami Nyomda, a Magvető Kiadó, a Líra & Lant Rt. (vele a Központi Antikvárium) és a nyomdával is bíró SZÜV Rt. megvétele követett. (A Diósgyőri Papírgyár értékesítésére kiírt tendert pár perccel lekésték: a Kossuth Nyomdáén kívül talán ez volt az egyetlen privatizációs eljárás, amelyen a Láng elbukott.) A történet a Horn-kormány alatt a Szikra és az Athenaeum Nyomda megszerzésével zárult. (A nyomdaipari bevásárlásról szól a Nyomás utána című keretes írásunk.)
Erdős a privatizáció második szakaszát Kolosi Tamás szociológussal, a Tárki Társadalomkutató Intézet Rt. vezetőjével csinálta végig, akivel több mint hat éven át együtt maradtak. Üzleti kapcsolatuk a rendszerváltás idején indult, amikor kiadót alapítottak egy a tervezett Bécs-Budapest világkiállításhoz kapcsolódó hírlevél elkészítésére (B+V Lapkiadó Kft.). (Baráth Etelét, az expó kormánybiztosát a szociológusprofeszszor mutatta be Erdősnek.) Kolosi aztán az LKH szaklap- és szakkönyvkiadói tevékenységét irányította (Magyar Mediprint), majd ő felügyelte a Líra & Lant Rt.-t is; tulajdonostársak úgy lettek, hogy Kolosi a Láng-részvényekért cserébe bevitte érdekeltségeit Erdős cégébe.
Az LKH új szerzeményei csakhamar milliárdos fejlesztéseken estek át, s újjászerveződtek a menedzsmentek. A Kner áttért a digitális nyomdatechnikára, ami kisebb példányszámú könyvek gazdaságos nyomtatását is lehetővé tette. A hagyományosan főként "bizalmi cikkeket" - értékpapír, okmány, csekkfüzet, totó-lottó szelvény, utazási igazolvány, bélyeg stb. - gyártó Állami Nyomda némi profilmódosítást végrehajtva fejlesztett. Az üzleti nyomtatványok termékskáláját kiszélesítette, mindenkit lepipálva kiépítette a műanyagkártya-üzletágát, és elsőként kínált személyhez kötött, egyedi elektronikus termékeket. A Szikra Lapnyomdában két és fél milliárdért új színeslapnyomó gépet állítottak be. "A befektetéseim közül Gyomához kötődöm érzelmileg a legjobban. Nem csak a nyomda-ipari múzeum és a könyvészeti hagyományok miatt. Emlékszem például, hogy először még a vizet is teherautóval kellett hozatnunk, mert a gépek nem bírták a tisztítatlan csapvizet. És azt sem tudom elfelejteni, hogy milyen furcsa érzés volt először kiállni kétszáz ember elé, akiknek a megélhetéséért én lettem a felelős."
A birodalom hétköznapjai
Az LKH-t a kezdetektől egy szűk bizalmi kör igazgatta, a csoporthoz tartozó cégek vezetésére viszont meg kellett találni a megfelelő embert (Gyergyák Györgyöt az Állami Nyomda, Morcsányi Gézát a Magvető élére - utóbbit Esterházy Péter ajánlotta Erdős figyelmébe). A növekedés ugyanakkor átszervezést tett szükségessé. Először a nyomdai és kiadói tevékenységet kívánták szétválasztani, a nyomdákat egyesíteni, majd az így kapott óriás céget a tőzsdére vinni. Mindebből 1999-2000-ben csak az első lépés valósult meg, amit Kolosi kiválása követett. Részvénycserékkel magával vitte a Líra & Lant Rt. bolthálózatát a Központi Antikvárium nélkül, és a könyvkiadókat (Magvető, Athenaeum 2000, B+V). A szétválás oka máig nem publikus. Erdős 2000-ben egy Kelet-Európára specializálódott, Hollandiában bejegyzett, tengerentúli érdekeltségű pénzügyi alapot hívott meg az LKH-ba (Salina Invest); a csoporthoz tartozó cégekben ennek megfelelően a kisebbségi üzletrészek leértékelődtek. (Volt ilyenből külföldi kézen, de az ÁPV Rt.-nél is.) A tőkehelyzet 2004-ben változott, amikor az LKH "presztízsokokból" csaknem megszázszorozta az alaptőkéjét: 26,2 millióról 2,5 milliárdra emelte.
Erdős önmagát konzervatív befektetőként jellemezte, aki az első tíz évben az E-hitelen kívül (melynek kamatozása jóval alacsonyabb volt, mint az infláció) nem vett igénybe külső forrásokat. Barátai, akik ismerik menedzserként is, cégügyekben "szigorú vonalas", "több lépéssel a másik gondolkodása előtt járó pasasként" írták le. "Ha kötöttél vele egy megállapodást, amiről azt hitted, jól jártál, a végén lehet, hogy kiderül: ő még jobban. Csak egy kicsit, de mégis" - méltatta egy barátja.
Míg Kolosi a kiadói területen ügyelt a sajtókommunikációra, Erdős - amióta csak üzletember - teljesen elzárkózik a nyilvánosság elől. Azon kívül, hogy évente egyszer a Várban fogadást ad az üzleti partnereknek, Gyomán pedig részt vesz a vállalati disznótoron, teljességgel kerüli a társasági életet. Nem szereti, ha cikkek jelennek meg róla, képmását kifejezett kérésére nem közöljük. "Újságíró koromban teljesen kiéltem az exhibicionizmusomat. A habitusom más lett. A szabad időmet a családommal töltöm, és mindent megteszek, hogy a kisgyerekeim nyugodtan nőjenek fel" - mondta a Narancsnak. Személyével az ország száz leggazdagabb emberét bemutató Magyar Hírlap-kiadvány foglalkozott először. Erdős szerint a sorrend - így a saját 11. helyezése is - manipulatív volt. ' maga nem járult hozzá a róla szóló szócikk megjelenéséhez, s így a közlést jogellenesnek tartja.
Az érdeklődés középpontjába 2002 tavaszán került, amikor megvásárolta a Perfekt Rt.-t Gyurcsány Ferenctől. Amióta pedig az LKH megnyerte a Nemzeti Tankönyvkiadó (NT) Rt. értékesítésére kiírt privatizációs pályázatot, a jobboldali sajtó Erdőst egyszerűen "Gyurcsány barátja"-ként emlegeti.
Vörös Kner
"Mindenkinek nyomtatott már választási plakátot" - bizonygatta egy szocialista politikus Erdős pártsemlegességét. "Üzletember, csak a saját gazdasági érdekeit nézi" - erősítették meg más MSZP-sek. A Gyurcsány-ellenes hadjáratban a szocialista gazdasági holdudvarral szembeni kirohanások új elemmel bővültek: a miniszterelnök KISZ-es múltját napirenden tartva "KISZ-térségi menedzserek" egész pályás letámadásáról beszéltek a kormányfő politikai ellenfelei. Erdős a KISZ lapjának volt a főszerkesztője.
Bár Princz Gábor politikai ambícióit nem kívánta megítélni, forrásaink szerint Erdős a politikához akkor volt a legközelebb, amikor egyes cégei feltűntek a Postabank Rt. sajtóportfólió-jában. A kapcsolat a bankkal többrétű volt: a holding E-hiteleket kapott a privatizáció során, valamint együtt vették meg a Szikra Lapnyomdát, illetve közös médiabefektetéseket hajtottak végre a Népszabadság vidéki lapcsaládjában (Agrimédia Kft.) és a Szikrán keresztül más folyóiratokban. (A Narancs korábbi kiadója 1995 és 1998 között nem volt a holding tagja, a cégben a Postabank más cégein keresztül szerzett többségi tulajdont.) A Postabank emellett jelentős ügyfele is volt az Állami Nyomdának: itt készültek a kék takarékbetétkönyvek és egyéb banki termékek. Mióta Erdős Gyurcsány barátja "lett", a Magyar Nemzet többször előre odaadta a győzelmet az Állami Nyomdának azokon a tendereken, amelyeken elindult. A vádakról tudni kell: a tízmilliárd feletti forgalmú nyomdának a szolgáltatások jellegéből következően relatíve kevés, könnyen definiálható, nagy ügyfele van: elsősorban szakminisztériumok (belügy, egészségügy, oktatásügy), állami cégek (Szerencsejáték Rt., közlekedési vállalatok), pénzintézetek, biztosítók beszállítója. A pályázaton elnyert állami megbízások aránya mindig is meghaladta a negyven százalékot. A jobboldali sajtó ellenben úgy tesz, mintha az Orbán-kormány alatt az Állami Nyomda nem nyert volna a Belügyminisztérium (BM) okmánycseréjének alprogramjain. És nem érdemtelenül, hiszen Közép-Európa legkorszerűbb biztonsági nyomdájáról van szó, amely nemzetközi tendereken is sikerrel szerepel. Pintér Sándornak, Orbán későbbi belügyminiszterének amúgy Erdős segített, amikor a Horn-kormány idején felmentették országos rendőr-főkapitányi tisztségéből. Erdős ösztönözte, hogy alapítson magánvállalkozást (Preventiv Security Rt.), amelybe beszállt az Állami Nyomda. (Rajta kívül még Csányi Sándor, az OTP Bank elnök-vezérigazgatója nyúlt Pintér hóna alá, amikor igazgatótanácsi állást kínált neki a pénzintézetben.) Szocialista forrásaink szerint Erdősnek "sok jó ismerőse" van a politikusok között, de barátait nem e körből jegyzi. Két kivételt azért említettek: Pintért és Tóth Zoltánt, a BM egykori választási és informatikai főosztályvezetőjét, aki később az Országos Választási Irodát vezette, majd 2002 után a BM közigazgatási államtitkára lett. (Az LKH szaklapkínálatába tartozó Jegyző című kiadványt Tóth Zoltán családja jegyzi.)
"Ha tudtam volna, mivé fajul a történet, nem kezdtem volna bele" - utalt Erdős a Perfekt Rt. megvásárlása óta tapasztalható médiaérdeklődésre. (Akkoriban még nem volt a pakliban, hogy Gyurcsány ebben a ciklusban miniszterelnök lesz.) "Összeesküvés-elméleteket gyártanak nyilvános cégadatok manipulálásával. Leírták például, hogy Gyurcsány és köztem a kapocs Szilas Ádám, aki több cégemben is üzlettársam, és akinek a felesége, Tatai Ilona Gyurcsány cégének, az Altusnak a tanácsadója. Ez mind szép, de a Perfekt eladásáról teljesen más forrásból értesültem" - mondta Erdős, és egyúttal cáfolta, hogy a Perfektet "megőrzésre" vette volna át. A cég növekedése (no meg az új befektető) azt diktálja, hogy a holding kiszélesítse tevékenységét. "Az oktatást magas hozzáadott érték jellemzi: az élethosszig tartó tanulás, az e-learning és a felnőttképzés fejlesztése mind olyan feladat, ami jól illeszkedik egy nagy nyomdai kapacitású és tartalomszolgáltatással foglalkozó cég profiljába." Nem tagadta, hogy a Perfekt és a Nemzeti Tankönyvkiadó után (utóbbi privatizációját a Tanmese című keretes írásban részletezzük) újabb célpontok is szóba jöhetnek. Nem sorolta azonban ezek közé a nagybani piac megvételét, amely szándékot a Magyar Nemzet abból vezette le, hogy a bátyja barátja erre az üzletre együtt készül "az MSZP közeli vállalkozóval", Leisztinger Tamással, akivel Erdős - elmondása szerint - soha nem is találkozott.
Nyomás utána
Míg a rendszerváltáskor 36-40 állami vállalat alkotta a piacot, a nyomdák száma 1992-re megtízszereződött. A nagy állami nyomdák jelentős kinnlévőséggel és elavult gépsorokkal küszködtek, az ingatlanok ellenben alacsony áron szerepeltek a könyvekben. A privatizáció során a nyomdák több mint fele magyar tulajdonoshoz került, de akadt angol, francia, osztrák befektető is.
Mielőtt a békéscsabai Knert az első privatizációs program keretében magánosították, leválasztották róla a gyomai Knert. Eladását akkora bizalmatlanság kísérte, hogy a magánszemélyekből és dolgozókból álló, Erdős Ákos vezette csoport vételi ajánlata menet közben ötven százalékkal megemelkedett. Az Állami Nyomda Rt. hetvenszázalékos üzletrészét 1993 júniusában szerezte meg a Láng Holding, amely a nevet is megtarthatta. Az üzlet érdekessége az volt, hogy a vevő 560 milliót fizetett az egészért, míg az önkormányzat röviddel később megvásárolta félmilliárdért a nyomda budai várban lévő székhelyét. "Még szerencse, hogy a területen építtetett luxuslakásokból az önkormányzat busás haszont remélhetett. Különben kaptam volna ezért is hideget-meleget" - magyarázza a tranzakció kölcsönös előnyeit Erdős. Az Állami Nyomda Kőbányára költözött, ahová később a SZÜV Leporello Nyomdáját is áthelyezték. 1995 júniusában az Állami Nyomda-Postabank-konzorcium szerezte meg a Szikra Lapnyomda közel egymilliárd forint értékű (51,7 százalék) üzletrészét. A napilapokat és folyóiratokat előállító Szikra privatizációja kényes ügylet volt: akadtak lapok a politikai tábor mindegyik oldaláról, melyek egyaránt hozzátettek a nyomda félmilliárdos kinnlévőségéhez. Talán ezért sem győzték a politikusok hangsúlyozni, hogy szavatolni kell a nyomda függetlenségét. Az eladást alapjaiban meghatározta, hogy a legnagyobb fizető ügyfél, a Népszabadság nyilatkozatban állt ki a konzorcium mellett, mondván, ha nem győz, elviszik a lapot a Szikrából. Ezzel sikerült megkadályozni, hogy konkurens kiadó vegye meg a nyomdát (Axel Springer, Ringier), cserébe viszont kedvező nyomdai árat csikarhatott ki a nyertestől. A privatizáció utóéletéhez tartozik, hogy az eredeti szerződésben a konzorcium fél éven belül másfél milliárdos tőkeemelést vállalt, ami egyrészt késett, másrészt vegyes konstrukcióban (hitel-tőke-emelés) valósult meg az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankkal (EBRD) közös finanszírozásban. 1997 szeptemberében a Láng Holding versenyen kívül vásárolta meg az addigra teljesen kiürített Athenaeum Nyomdát, melynek vételárát (500 millió) nagyrészt kárpótlási jegyekkel egyenlítette ki. A vevő a nyomdagépeket szétszereltette, a tíz és fél hektáros kőbányai ipari övezetbe pedig beköltöztette a Szikrát, melynek Visegrádi utcai ingatlana nagyrészt azóta is hasznosításra vár. Az Athenaeumért külföldi befektetők, a Fenyő János igazgatta Vico, a Kossuth Nyomda és az utolsó, hatodik kiírásig a Budapesti Piac lapkiadója versengtek. A Láng csak az utolsó utáni pillanatban jelent meg a színen.
A szakma orgánuma
Míg a rendszerváltás előtt a szaklapok voltak a lappiac szegénylegényei, Erdős bebizonyította: lehet ezt is profitábilisan csinálni. Már 1988-ban üzletrészt vásárolt Horváth Lászlónak, az Ötlet egykori főszerkesztő-helyettesének a cégében, amely csakhamar megszerezte az Adó című újság kiadási jogát. Ez lett a Geoholding Rt. jogelődje. A történet érdekessége, hogy az adórendszer kommunikálására létrehozott folyóiratnak 1987-ben majdnem Erdős lett a főszerkesztője, de aztán mást neveztek ki. "Az igazat megvallva, nem gondoltam volna, hogy az újság messze túléli a reformot. Később Horváthtal elcseréltük az egymás cégeiben lévő kisebbségi üzletrészeinket, így tulajdonosként kikerültem a Geóból." Saját szaklapkiadója, a Magyar Mediprint, mely a csúcson tíz lapot adott ki, ösztönzőleg hatott a szakmai kamarák megszületésére. Erdős ezt a profilt szélesítette, amikor a Geoholdingtól 2001-ben megvásárolta a Geomédia Rt.-t, benne a 40 ezer előfizetővel bíró Adóval. (A "pénzügyi kormányzat lapját" hamarosan továbbadta a KJK Kerszövnek: ezért az egy tételért többet kapott, mint amennyit a Geomédiában lévő lapcsaládra összesen költött.) Ma a Geomédia-csoportba tartozik a különféle szaklapok (Kreatív, Bor és Piac, Turizmus stb.) mellett több tematikus lapcsalád (építőipari, elektromosipari, orvosi és önkormányzati), valamint a Pesti Műsor, melynek a postabankos időkben még Kende Péter, A Viktor szerzője volt a gazdája. A szaklapkiadásról érdemes megjegyezni: a köztisztviselői törvény értelmében a kar tagjai csak a szerzői jog védelme alá tartozó tevékenységet folytathatnak. Így a szerkesztés, cikkírás az a terület, ahol egy köztisztviselő szakmai tudását "másodállásban" legális módon kamatoztathatja.
Tanmese
A Nemzeti Tankönyvkiadó (NT) Rt. privatizációjáról szóló pályázati kiírás nem sikeredett optimálisra: a kétfordulós versenyeztetés első körében az ÁPV Rt. nem követelt meg se bankgaranciát, se bánatpénzt, és semmi nem tiltotta, hogy a második körben lefelé módosítsák a pályázók az árat. Ennek megfelelően bátran ígérgettek a versenyzők, és a 11 érvényes ajánlat-tevő közül már az első fordulóban olyan neves, de óvatosabb piaci szereplő hullott ki, mint amilyen az Apáczai Kiadó szervezte konzorcium. A két forduló között az adatszobában az öt meghívottból kettő meggondolta magát, és nem indult a második körben. A lengyel tankönyvkiadó nem tudott produkálni feltétel nélküli bankgaranciát, míg a szegedi Mozaik Kiadó lekéste a beadási határidőt. Így csak egy érvényes ajánlat maradt talpon: az LKH-é, amely hétszázmillióval levitte az első körös vételárat. Az ÁPV Rt. győztest hirdetett: a holding 3,21 milliárdért nyerte el az NT 70 százalék + 1 szavazat részvénycsomagját. (Az állami tulajdonos "az óév zárásaként" még kivont a cégből 1250 milliót. A tender győztesének így az első évi termelést saját forrásból kell finanszírozni.) A Fidesz tiltakozott a lefelé menő licit ellen: mivel a többi árajánlat nem volt publikus, csak a győztesnek ("Gyurcsány barátjának") kellett magyarázkodnia. "Az NT raktárkészlete a könyvekben 700 millió forint értéken volt számon tartva, pedig a fogyási mutatókat figyelembe véve a könyveket ítéletnapig se tudnánk eladni. Emellett három tankönyvterjesztőben, ahol az NT-nek üzletrésze volt, végelszámolást kezdeményezett a tulajdonostárs. Ráadásul, mint kiderült, egy APEH-vizsgálat évi 100 milliós szabálytalanságokat állapított meg a vállalatnál. Mi főként ezeket a kockázatokat áraztuk be 700 millióra." Az LKH-nak a kiírás annyiban kedvező volt, hogy a tankönyvpiaci versenyt korlátozó koncentrációt a pontszámítás valamelyest kompenzálta. Ám a döntő mozzanat az árajánlattétel eljárásrendje volt. Emellett szinte valamennyi pályázó panaszolta azt is, hogy az adatszobában nem bocsátottak minden kért adatot rendelkezésre, így a vételnek túl nagy volt a rizikófaktora. Egyébként az NT termékei tavaly a tizenötmilliárdos tankönyvpiacnak kb. harminc százalékát fedték le, ami évi 6-7 millió darab eladott könyvet jelentett. A Szikra Lapnyomdának az NT megrendelésállománya "nem jött rosszul", hiszen a Ringier a lapjai előállítását saját nyomdájába helyezi/helyezte át (Nemzeti Sport, Blikk, Népszabadság).
