A "nemzeti oldal" romlását mi sem jelzi jobban, mint hogy képviselői legalább négy különböző helyszínen emlékeztek meg az 1848-as forradalom évfordulójáról. Az Orbán Viktor vezette Szövetség a Nemzetért Polgári Kör Kerényi Imrével terhelt népünnepélyét külön is méltatjuk; a lelkek főmérnökét jobbról figyelő nemzetmentők rendezvényei közül a Pajzs Szövetség vasárnapi és a MIÉP hétfői rendezvényére látogattunk el.
Zord idők járnak a nemzeti függetlenség harcosaira: másfél hónappal az ország EU-csatlakozása előtt úgy kellene egy utolsó, sorsfordító erőfeszítésre ösztökélni a parlamenti pártok diktatúrájától megcsömörlött, a globalizáció (tudjuk, honnan mozgatott) erői által atomjaira darabolt nemzetet, hogy az élcsapat képtelen egyetlen, valamirevaló szónokot állítani a műfaj iránt érdeklődők elé. A Pajzs Szövetség és társszervezetei március 14-i, nem egészen ezerfős Kossuth téri "nemzetegyesítő nagygyűlését" figyelve azonban megnyugodtunk: a május elsején "cselédsorba dőlő" nemzet felrázásának nagymesterei (akik egy éve véres karddal nyargalták végig az országot az EU-ellenes tömegeket mozgósítandó - lásd: Árpád vére, hej!, Magyar Narancs, 2003. április 10.), ha már sem a megcsonkított országban, sem a Trianonban elszakított területeken nem találtak beszédképes ceremóniamestert esztrádműsorukhoz, gyorsan felhajtottak néhány EU-ellenes aktivistát az unió jelenlegi tagországaiból és Amerikából.
A nagyszabású statisztaimport azzal a mókás következménnyel járt, hogy a nemzetegyesítő nagygyűlés első rétora egy Finnországból érkezett
hosszú hajú, balos hippi
lett, aki ifjúkora megannyi csínytevésének helyszínét, a csatlakozás után szívóágra került családi farmot siratta el, majd klasszikus baloldali köszöntéssel, ökölbe szorított kezét a magasba lendítve, a népnek hatalmat követelve hagyta el a színpadot, a jelen lévők méla közönyétől kísérve.
Rajta kívül a szervezők fel bírtak még mutatni egy darab New York-ba és egy darab Ausztriába szakadt hazánkfiát (előbbi világháborús pilótaindulóra tanította az egybegyűlteket, de előbb erdélyi földrajzi objektumokat sorolt fel, mindről kijelentve, hogy Magyarországhoz tartozik; utóbbi pedig szellemesen azt tanácsolta a parlamentnek, hogy oszlassa fel a népet, és válasszon másikat); továbbá két osztrák EU-szkeptikust. Utóbbiak jelenléte és idegesítő akcentussal előadott félmagyar ajrópázása pikáns ízt kölcsönzött a krónikus germanofóbiájáról ismert Petőfire és társaira emlékező gyűlésnek.
A még az adott műfajban is kritikán aluli produkciók alatt egyre látványosabban unatkozó résztvevők egyikén-másikán lassan jelentkeztek a hasonló happeningeket előbb-utóbb mindig eluraló elmebaj tünetei. Egy ötvenes úr eszelősen vigyorogva járta a teret, izzadt tenyerében nejlonzacskót szorongatva. Büszkén mutogatta a magával hozott fél tucat tojást, ismeretlen célpontra irányuló "össztüzet" helyezve kilátásba. Egy másik, állítólag Erdélyből érkezett, és magát "nemzetőrnek" képzelő férfiú idegei Halász József szónoklata alatt mondták fel a szolgálatot. A színpadra pattanva kiragadta a Pajzs-vezér kezéből a mikrofont, hogy földöntúli hangon világgá sikítsa értesülését, miszerint a vártnál gyérebb részvétel oka, hogy a rendőrök "a metróba szorították" a térre tartó hazafiakat. A lassan egy pszichiátriai intézet szabadfoglalkozására emlékeztető tüntetést Halász végül az április 30-ig naponta megrendezendő gyűlések ígéretével és a "békés ellenállást" felváltó "más forgatókönyvek" belengetésével zárta. Ekkor a derékhaddalegyütt mi is távoztunk.
Később kiderült: a Klubrádió tudósítóját, Veiszer Alindát mintegy két tucat bátor hazafi és honleány inzultálni kezdte (lásd Inzultus című keretes írásunkat). Voltaképpen semmi különös nincs abban, hogy a magukat csak csordában erősnek érző keresztény-nemzeti magyar polgárok a Tilos előtti januári tüntetésen és most is egy-egy védtelen nővel szemben gyakorolták a "nulla tolerancia" Lovas István-i programját.
E hőstettek koreográfiájához az is hozzátartozik, hogy ha szorul a hurok, és kiderül, hogy a "nemzet" akolmelegében elkövetett tettekért mégiscsak felelni kell, még mindig előkaphatunk egy mesét az LSD-vel átitatott rágcsálnivalót osztogató cukros bácsiról, esetleg az ellenség mágusainak varázslatáról. (M. Giorgio Richárd zászlóégető erre vonatkozó meséjének például egy egész oldalt szentel a Nemzetőr című polgári körös orgánum ünnepi száma.) A következő tüntetések szervezői pedig - Halász József mostani tirádájához hasonlóan - jókat nyafoghatnak a rendezvényüket "bojkottáló" média közönyösségén. Pedig a média ott lesz, ha másért nem, azért, hogy hírt adjon ennek a Fidesz körül lézengő lumpenértelmiségtől indult, majd a Főmérnök pártjától jobbra szélsebesen hódító bátor, egyenes, keresztényi és legbenső lényegéig mélymagyar viselkedésnek a megnyilvánulásairól.
A fentiek után valóságos felüdülés volt a MIÉP hétfői nagygyűlése a Hősök terén, melynek alapján arra következtethetünk, hogy Csurka István pártja kikászálódóban van a 2002-es választási vereség utáni hullámvölgyből. Kérdés persze, hogy a hetven fölötti pártelnökkel és a szintén hajlott korú EP-listavezetővel (id. Hegedűs Lóránt református püspökkel) mennyire jelenhet meg a MIÉP a Fidesz reális alternatívájaként az Orbán középre húzása miatt frusztrált polgári hardcore-közönség előtt. Ám afelől nem lehet kétségünk, hogy a szebb napokat látott "nemzeti radikálisok" célja a polgári körökbe áramlott egykori hívek visszahódítása. Csurka nyilván rájött, hogy politikai pályafutása legnagyobb baromságát követte el, amikor a 2002-es választási kampány hajrájában bejelentette 100 MIÉP-es egyéni képviselőjelölt második fordulós visszaléptetését a Fidesz javára, végzetesen összemosva ezzel a jobbradikális szavazók szemében Orbán Viktor pártját a sajátjáéval.
A MIÉP tanult a 2002-es kudarcból. Mostani üzenetei legalább annyira a Fidesszel szembeni különbözőséget demonstrálják, mint a ("Lucifer-imádó" nemzetközi pénzhatalom által mozgatott) kormánypártokat bélyegzik meg. Hétfő délután a Hősök terén id. Hegedűsnek jutott a feladat, hogy mindezt az általunk tízezer fősre becsült tömeg számára közvetítse. A püspök összeszedett, világos vonalvezetésű kampánynyitó szónoklattal lepte meg a kívülállókat, s olyan fronton lendült támadásba, mely a MIÉP számára a siker (a puszta túlélés) egyetlen esélyével kecsegtet: a 2002 tavaszán-kora nyarán csurkistából szélső-orbánistává lett szavazókhoz beszélt. Hogy a MIÉP jó helyen keresi potenciális támogatóit, azt az is jelezheti, hogy küldöttségünk számos, az elmúlt években inkább Orbán szeánszain fellelhető aktivista felbukkanását regisztrálta a Hősök terén.
Hegedűs, akinek a Dunamelléki Református Egyházkerület éléről történt kiakolbólítását éppen Orbán Viktor közreműködésével hajtották végre egykori támogatói, 75 százalékban a Fideszt és csupán 25 százalékban a jelenlegi kormányt tette felelőssé az ország (természetesen nemzeti tragédiával fenyegető) EU-csatlakozásának előkészítéséért - egy párizsi és egy londoni szabadkőműves páholy összehangolt, ám számunkra kissé homályos ténykedésére vezetve vissza a két nagy politikai erő váltógazdálkodását. Ha jól értettük, Medgyessy Péter Párizsból, Orbán Viktor pedig Londonból kapja az utasításokat reggeli kávéja mellé.
Hegedűs és a szokásos színvonalú kultúrprogram (Wass Albert- és Petőfi-szavalatok, valamint haknizenekarok nótázása) után a sokadvirágzásán régen túljutott
Csurka István
következett. Századszorra is nemzethalált vizionált, "Izrael tartalékállamának" vérfagyasztóperspektíváját vázolta, és tíz év múltán is az MDF-ből őt kiebrudaló Antall József "árulását" kárhoztatta. A MIÉP számára is a legfontosabb próbatételt jelentő EP-választásról viszont szót sem ejtett. Az elnök elégedetten állapította meg, hogy a MIÉP túljutott az elmúlt két év megrázkódtatásán, s a maga részéről elérkezettnek látta az időt, hogy "polgári elégedetlenséget" hirdessen. Ennek komolyságát megkérdőjelezi, hogy a nemzeti ellenállás a Magyar ATV bojkottjával venné kezdetét; különösen, hogy az ilyen felhívásokat az érintett médiumok nézettségének ugrásszerű növekedése szokta követni.
Elnöke krónikus stratégiahiánya nyomán a MIÉP számára egyelőre az a remény marad, hogy Orbán Viktor a következő két évet is a politikai centrumban, illetve a főváros különböző munkáskerületeiben tölti. Az egykor Orbántól megszólított, majd legújabban megint magukra hagyott jobbradikális szavazók egy része a hétfői tüntetés tanúsága szerint készek lehetnek ismét a MIÉP-et támogatni.
Már ha a 2002-es "árulást" még egyszer, utoljára hajlandóak lesznek megbocsátani neki.
Gavra Gábor
Inzultus
A tüntetésnek majdnem vége volt, azt fontolgattam, hogy hazamegyek, ám egy idősebb nő úgy döntött, ideje megosztani társaival friss felfedezését a Klubrádió tudósítójának jelenlétéről. Rikácsolni kezdett a "Bolgár-rádióról", és bár üzenete átmenetileg nem ért célt, lassan forrósodott a hangulat körülöttünk. A színpadon ekkor egy addig nem látott férfi értekezett üvöltve a nemzetmentőket a metróba szorító rendőri ármányról, és az égbekiáltó igazságtalanságtól megrészegült emberek hamar megtaláltak.
Egy idős néni lökdösni kezdett, és ki akarta csavarni a kezemből a mikrofont. Már tucatnyian álltak körülöttem, köztük egy ifjú, nemezsapkás tüntető. "Menj innen a balliberális izéddel (a felvételhez használt minidiszk - V. A.) a francba" - ordított, és már lökdösött is kifelé. "Nincs jogod itt lenni, az elmúlt 14 évben annyi mindent csináltatok" - folytatta, és kapálózott; valaki hátulról tépni kezdte a hajam. "Balliberális rohadt kurva, menj a kurva anyádba, hazaáruló, takarodj innen" - kiabálták körülöttem szinte zokogva. A nemezsapkás, miután nyugtázta, hogy a minidiszkem bekapcsolva maradt, "a zsinagógába vagy a Jad Vasem intézetbe, a barátaimhoz" irányított, közben hátulról érkezett az újabb hajtépős támadás.
Feltűntek a színen a rendezők, hogy mint rendbontót kivezessenek. A Rákóczi-szobornál sem jártunk még, amikor néhány békésebb tüntető utolért minket. Győzködtek, hogy az eddigi nemzetellenes tevékenységem megbocsátható, ha végre belátom, igazuk van. Ekkor karon ragadott egy néni, "elviszem innen, mert ezek a suhancok megverik" - mondta. Kicsit odébb elbúcsúztunk, nagy levegőt vettem, irány haza. Pár lépés után utolért egy szervező. "A felvételt szeretném elkérni, jogom van hozzá" - mondta. "Tévedsz" - feleltem. Talán meggyőztem, talán csak túl sok volt a rendőr a környéken. Visszaszaladt, én nem vártam meg az erősítést. Rendőrök kísértek az autómig, át a Margit hídon.
Veiszer Alinda
