Jóllehet az ügy felgöngyölítése még 2005 nyarán indult, másfél évig gyakorlatilag észrevétlenül, mindenfajta nyilvánosság nélkül zajlott. Az utóbbi hetekben viszont felpörgött és előtérbe került az a nyomozás, amelyet előbb a számviteli fegyelem megsértése, utóbb már csalás miatt indított a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség néhány társadalmi szervezet ellen. Az elmúlt napokban a kecskeméti ügyészek sorra hallgattak meg tanúként kormánytagokat, komplett vallomások landolnak a sajtónál - mégis könnyen lehet, hogy az egész ügy végül kisebb súlyúnak bizonyul, mint azt a felhajtásból várhatnánk.
Az ügy akkor indult be
igazán, amikor már gyakorlatilag vége van: a kecskeméti rendőrök másfél éven át nem tudtak eredményt felmutatni, az ügyészség ezért idén januárban magához vonta a nyomozást, amely lassan a törvényes határidő végéhez közeledik. A napokon, de legkésőbb egy-két héten belül várható vádirat előtt azért még behívtak három államtitkárt: Arató Gergelyt (Oktatási és Kulturális Minisztérium), Baja Ferencet (Miniszterelnöki Hivatal) és Ujhelyi Istvánt (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium). Egy kiszivárogtatott vallomásban pedig fölmerült az egykori sportminiszter - és jelenlegi kormányfő - Gyurcsány Ferenc szerepe is. Nehéz elképzelni, hogy az ügyészség szándékaitól független volt a prominens politikusok utolsó hetekre időzített tanúmeghallgatása vagy az, hogy kormánypártiakat denunciáló részletek kerültek ki a sajtóhoz. Szabó Ferenc megyei főügyészhelyettes ugyan több nyilatkozatában is célozgatott az esetleges újabb bűncselekményi tényállásra (tiltott pártfinanszírozás, amennyiben a Baja Ferenc felügyelte Táncsics Mihály-pártalapítvány visszaforgatandó pénzeket adott a gyanús civil szervezeteknek), valamint az említettek felelősségére, utóbb azonban cáfolta, hogy a tanúként meghallgatott államtitkárokra (vagy akár a kormányfőre) kiterjesztenék a nyomozást. Ezzel egybevágnak a Narancs információi is, miszerint az ügyészek nem az amúgy legitim források elosztását vitatják, hanem azok fölhasználását kérik számon a Zuschlag János volt szocialista képviselőhöz köthető körön.
A büntetőper egy hatvanmillió forint körüli tétel miatt indulhat (a részletekről lásd keretes írásunkat). Az ügy politikai főszereplője a nemcsak megyeszerte, de országosan is ismert Zuschlag János. A fiatal szocialista politikus ígéretesen induló első vonalbeli karrierje egy ízléstelen viccelődés miatt csúszott félre: országgyűlési mandátumáról 2004 októberében mondatták le, miután a nyilas hatalomátvétel évfordulóján a zsidó áldozatokon élcelődő megjegyzést tett, amit egy szemfüles operatőr rögzített. A pártvezetés örömest szabadult meg amúgy is egyre kínosabbá váló politikusától. Habár állítólag csak a 2006-os választásig kellett volna háttérbe vonulnia, hogy azután megtisztulva újra elfoglalhassa a helyét a parlamentben, Hiller István akkori szocialista pártelnök és Szekeres Imre elnökhelyettes (nyilván Gyurcsány támogatásával) mindent megtett azért, hogy Zuschlag ne juthasson listás jelöltséghez, s így újabb országgyűlési mandátumhoz. (A kiskunhalasi politikus 1998-ban, akkor a legfiatalabbként került az Országházba.) Kapcsolata az MSZP-vel azonban korántsem szakadt meg 2004-ben: idén év elején elnökhelyettesből a Bács-Kiskun megyei szervezet ügyvezető alelnökévé avanzsált, sőt tavaly októberben bekerült a megyei közgyűlésbe is, köszönhetően annak, hogy döntő a befolyása a bács-kiskuni MSZP-tagság harmadát adó kiskunhalasi választókerületre. Az MSZP tehát
nemigen vetette ki
magából - mint azt szeretik sokan állítani. A hivatalos álláspont szerint 2006 végéig volt irodája a párt Köztársaság téri székházában, egyes forrásaink szerint viszont máig rendelkezik ilyennel. Abban minden általunk megkérdezett szereplő egyetért, hogy Zuschlag ez utóbbiért egyértelműen Puch László pártpénztárnoknak lehet hálás, aki afféle ifjúságpolitikai ügyintézőként foglalkoztatja őt.
A jóformán teljesen veszélyérzet nélküli s ezért gátlástalansága miatt elhíresült Zuschlagnak nem a mostani az első politikai botránya. Az említett megemlékezésen elsütött "poénját" megelőzően is megvádolták már, mégpedig azzal, hogy a hatalom biztosítása érdekében fantomtagokkal töltötte fel saját kiskunhalasi szervezetét és a Vas megyei Fiatal Baloldalt (FIB) is. Ezeket az ügyeket még megúszta: az előbbi nem is jutott a hatóságok elé, Szombathelyen pedig nyomoztak ugyan magánokirat-hamisítás gyanúja miatt, de vádemelésre nem került sor. Több forrásunk szerint 2003-ban komoly tűz alá került a FIB országos választmányában, ahol Ujhelyi István akkori elnök többedmagával követelte az elnökhelyettes Zuschlagtól, hogy "vegyen vissza pénzcsináló akcióinak volumenéből", amelyek "nem lehetnek túl legitimek, ha azokból egy megveszekedett fillér nem jut a szervezetnek".
E politikai ifjúsági szervezet működését jól illusztrálja a tavaly óta fideszes többségű Békés megyei önkormányzat által előbányászott azon 164 ezer forintos számla, amelyet egy három évvel ezelőtti FIB-tábor ellenértékeként a XXI. Századi Kulturális Egyesület nevére kértek kiállítani, és amit azóta sem egyenlített ki senki. A FIB-nek saját pénzforgalma az utóbbi években gyakorlatilag nem volt, a költségeit ilyen és hasonló alapítványok vagy egyesületek fedezték. Az amúgy nem szokatlan, hogy politikai szerepre vágyó fiatalok egyesületeket, alapítványokat hoznak létre, amik aztán támogatást is kapnak a projektjeikre: a politikai ifjúsági szféra abból él, hogy ezekből a pályázati pénzekből csippentenek le a működési költségeikre, és ezekből jut jövedelemkiegészítésre is. A mostani ügyben a FIB szerepét azonban az ügyészség legfeljebb érintőlegesen vizsgálta, s így házkutatást sem tartottak a székhelyükön.
A civil szervezetek finanszírozásáról a Narancs nemegyszer írt már (lásd például: Ezer zsebből, 1999. május 20.), nem árt azonban néhány dolgot felidézni. A politikai ifjúsági szervezeteket egyik politikai táborban sem kényeztetik el anyapártjaik, ezért aztán ezek a forráselosztókhoz dörgölődzve gyakorlatilag lerabolják a civil pályázati alapokat. A képviselői költségtérítésekhez vagy az állami megrendelések pártpénzzé konvertálásához hasonlóan ezen a területen is
pártpolitikai konszenzus uralkodik
az amúgy ellenérdekelt felek között: Deutsch-Für Tamás minisztersége alatt jutott a szocialista ifjaknak is, habár a források zöme fölött persze a Fidesz diszponált; de Jánosi György, majd Gyurcsány ifjúságpolitikai regnálása idején sem hagyták éhen halni a jobboldali ellenfelet. E kölcsönösségről információink szerint az ügyészségen több tanú is beszámolt, jóllehet ők nem adták oda a sajtónak a jegyzőkönyvüket, mint tette azt - legalábbis Szabó főügyészhelyettes szerint - Ocsovai Tamás, a GYISM volt helyettes államtitkára.
Gyurcsány egy gyáva ember menekülésének nevezte Ocsovai vallomását; a történet lehet személyes bosszú, de lehet nagypolitikai olvasata is. Az utóbbit az alapozza meg, hogy a pécsi HÖK-elnökként az évtized elején feltűnt Ocsovai kétségtelenül Szili Katalin köreibe tartozott, és a házelnök lobbizta ki neki a 2002-es kormányváltás után az ifjúságpolitikai helyettes államtitkárságot. (Annál a Jánosinál, aki szintén hozzá állt közel.) E spekulációnak ellentmond, hogy bár Gyurcsány és Szili továbbra sem eszik egymás tenyeréből, a múlt heti tapolcai frakcióülésen békülékeny gesztusokat tettek, s elmaradt a nyílt konfrontáció. Nehezen elképzelhető tehát, hogy a legnépszerűbb szocialista politikus az MSZP-t besározó botránnyal akarná denunciálni belső politikai ellenfelét. Ocsovainak ellenben lehet oka a privát bosszúra: a sportminiszter Gyurcsány pályázatot írt ki a helyettes államtitkárok posztjára, amelynek ki nem mondott célja éppen Ocsovai eltávolítása volt; róla a Debreczeni Józsefnek adott interjúkban sem nyilatkozott túl hízelgően a kormányfő. (Más kérdés, hogy végül mégsem rúgta ki, mert a baloldali ifjak egy Gyurcsány számára még elfogadhatatlanabb jelöltet tartottak versenyben.)
A Magyar Nemzetben közölt tanúvallomása szerint Ocsovai elhárította a saját felelősségét, jóllehet a területért felelős bürokrataként ő adta az ukázokat a GYISM pályázatkezelőjének, a Mobilitasnak. A miniszter(ek)re és az ő(ke)t körülvevő körre hivatkozott - Zuschlagra, Mesterházy Attila politikai államtitkárra, Ujhelyi Istvánra, aki FIB-elnökként, valamint Arató Gergelyre, aki a parlamenti szocialista frakció ifjúsági munkacsoportjának vezetőjeként vett részt az egyeztetéseken. Ám ez csak részben akceptálható: a korabeli vélekedések egyáltalán nem határolták el ettől a körtől a mára a politikából kikopott helyettes államtitkárt. Az etikailag igen, jogilag aligha támadható informális egyeztetések tényét amúgy megerősítette több bennfentes (ám az ügyben nem érintett) forrásunk is, mondván, hol másutt dőlnének el a pénzügyek, ha nem egy miniszteri dolgozószobában. Szerintük azonban az "aprópénzről" már alsóbb szinteken határoztak. Ennek volt élharcosa az ügy névadójaként emlegetett Zuschlag is, aki információink szerint a Köztársaság téren most arra hivatkozik, hogy ezek a pénzek a "cégnek mentek" - ezért tessék őt úgy kezelni, mint egy jóravaló pénzszerzőt, és lojálisnak lenni hozzá a végsőkig.
Az ügyészség eddig úgy kétszáz tanút hallgatott ki. A zöm - mint Ocsovai is - együttműködött a hatósággal. A gyanúsítottak legfeljebb egymással kooperáltak, ugyanis
nem tettek vallomást
A Köztársaság tér környékén a végkifejletre vonatkozó találgatások a súlyosbító körülmény elhagyásától a felfüggesztett büntetésig terjednek. Azzal azonban sokan tisztában vannak, hogy a perről szóló bírósági beszámolók sokáig a címlapokon lesznek. A megkérdezett szocialista politikusok úgy látják, pártjuk vagy a kormányzat az eddigieknél nagyobb nyomást már nem bírna ki botrány nélkül. A pártvezetéshez közel álló forrásaink pedig úgy látják, az MSZP-nek az tenné a legjobbat, ha a gyanúsítottak, de legalábbis némelyikük, csendben elvinnék a balhét.
Ügyek urai
Bár a HVG és a Magyar Nemzet már 2005 őszén tudósított a nyomozás megindulásáról, részleteket először az ÉS közölt idén júniusban. Eszerint több, az MSZP-hez vagy a Fiatal Baloldalhoz kötődő politikus (Katus Ferenc, a Bács-Kiskun megyei közgyűlés szocialista frakciójának tagja, Kullai Tamás, aki az előző ciklusban Kecskeméten volt MSZP-s önkormányzati képviselő, Lados István, Zuschlag korábbi személyi titkára, aki ellen nemzetközi körözés van érvényben, valamint Krausz Csaba újbudai önkormányzati képviselő és Marsovszky Balázs, a FIB fővárosi választmányának elnöke) ellen "különösen nagy kárt okozó csalás" gyanúja miatt folyik a nyomozás. A gyanúsítás szerint több civil szervezet - a XXI. Századi Kulturális Egyesület, az Atlas Egyesület, a Biztos Pont Ifjúsági Egyesület, az Együtt a Harmadik Évezredért Alapítvány, a Holnap Városáért Alapítvány, a Hoppá Egyesület, a Szövetség a Modern Magyarországért, a Vörösfenyő Egyesület és az Y-Generáció Egyesület - 2000 óta rendszeresen nyert pénzt az Ifjúsági és Sportminisztériumtól (ISM, később GYISM), a Nemzeti Civil Alaptól és a fővárosi önkormányzattól. Az ügyészség azt állítja, hogy az említett szervezetek nem tudnak elszámolni több mint 50 millió forinttal: a pályázatokon nyert - néhány tízezertől milliós nagyságrendig terjedő - összegek elköltéséről fiktív számlákat mutattak be a forráselosztó szerveknek. Bár a vitatott pályázatok idején Zuschlag egyetlen érintett szervezetben sem viselt vezető tisztséget, az ügyészség szerint egyértelműen ő állt a pénzlenyúló hálózat mögött - olyannyira, hogy fölmerült, bűnszövetkezetben elkövetett csalássá minősítik az ügyet, aminek a büntetési tétele öttől tíz évig terjedő szabadságvesztés. A "maffiavád" eshetőséget a megyei főügyészség utóbb cáfolta. A gyanúsítottak mindenesetre teljes tagadásban vannak, egyikük egészen Izraelig menekült, ahonnan nem is adják ki, ha állampolgárságot kap.
