Lapunk tavaly két olyan egymástól független és más-más jellegű történetet dolgozott fel, amelyek egy ponton mégis nagyon hasonlítottak. Mindkét esetben olyan szervezetekkel foglalkoztunk, amelyekben a tagoknak szavazással kell dönteni a vezetők személyéről, és amelyekben épp ezzel a procedúrával élhettek vissza.
A Zala megyei Pölöskei Tó Nonprofit Kft.-nek közel kétszáz, különböző értékű üzletrészt birtokló tagja van, akik lejárhatnak horgászni a kft. tulajdonát képező pölöskei Öreg-tóhoz. A társaság vezetősége 2019 februárjában összehívott egy taggyűlést, amivel párhuzamosan a kft. más tagjaiból álló csoport tartott egy „privát” taggyűlést, ahol csak ők szavaztak. Utóbbin arról határoztak, hogy a saját embereik kerüljenek ügyvezetői pozícióba a társaságban. Az eseményről készült jegyzőkönyvet benyújtották a cégbíróságra, amely be is jegyezte a változásokat. A „privát” taggyűlést tartó csoport tehát papíron lecserélte a társaság vezetőit, és átvette az irányítást a cég felett.
A többi tag ezt követően bírósághoz fordult, amely 2019 végén visszaállította az eredeti állapotot, azaz a korábbi vezetőket ültette a cég élére. A „rossz fiúk” viszont ezt nem hagyták annyiban; pár hónappal később tartottak egy újabb „privát” taggyűlést, az arról készült jegyzőkönyvet ismét benyújtották a cégbíróságra, amit persze újabb pereskedés követett. A kavarás miatt egyelőre nem tisztázott, hogy ki vezeti hivatalosan a kft.-t.
Arról csak helyi pletykák keringenek, hogy mi lehet a végső cél; a „privát” taggyűlésezők vélhetően értékesíteni szeretnék a tavat, állítólag jelentkezett is egy befektető egy 1–1,2 milliárd forintos ajánlattal. A többi tag pedig küzd a tó ilyen módon való „kisajátítása” és eladása ellen (lásd: A nagy fogás, Magyar Narancs, 2020. október 22.).
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
