Múlt hétfőn salamoni határozatot hozott az Alkotmánybíróság (AB): bár a díjakat és a bírságokat megszabó fővárosi jogszabályt alkotmányellenesnek találta a testület, több mint fél évet adott a törvényhozónak, hogy pótolja a mulasztását - a díjfizetést elmulasztó autósok jövő júliusig retteghetnek a súlyos bírságokat tartalmazó "Mikulás-csomagoktól".
Az utóbbi években százezreket foglalkoztató vitatémává vált a parkolás, pontosabban az önkormányzatok megbízásában ténykedő, homályos hátterű társaságok bírságolási gyakorlata (a visszaélésekről lásd: Járdapénzek, Magyar Narancs, 2009. november 12.). A bíróságokat ellepték a keresetlevelek, az elbizonytalanodott bírók több száz esetben függesztettek fel pereket, és fordultak alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz. Érzékelve a polgárok növekvő elégedetlenségét, tavaly a politika is rámozdult a témára: 2008 júniusában az Országgyűlés törvényben mondta ki, hogy az egy éven túli bírságokkal foglalkozó pereket az igazságszolgáltatásnak ejtenie kell.
Ez viszont az önkormányzatokat és a társaságokat tömörítő Parkolási Szövetségnek nem tetszett: a társaság a rendelkezés visszamenőleges hatályát kifogásolva - és a milliárdos károktól, elmaradó bevételektől tartva - az alkotmányőrökhöz fordult. A másik oldalról a Magyar Autóklub is panaszt tett a Donáti utcában: indítványukban arra hívták fel a testület figyelmét, hogy a rendszer alapjaiban elhibázott, a vonatkozó törvények túl nagy szabadságot adnak a díjakat megszabó, a bevételeiket felsrófolni igyekvő helyhatóságoknak.
Az AB előbb a jogbiztonságot állította helyre: idén januárban elismerte, hogy az amnesztiát lehetővé tevő törvénymódosítás alkotmányellenes, a visszaható hatályú jogalkotás tilalmába ütközik. Ezután megnézték magát a rendszert - és a hónapokig tartó vizsgálódásuk eredménye a november 17-i határozat. A testületnek legfőképp azt kellett eldöntenie, hogy hol és mennyiben érintik az alapjogokat a parkolást szabályozó különféle jogszabályok. Más megközelítésben: a problémakör pusztán közjogi jellegű, vagy bizonyos mértékben vannak magánjogi vonatkozásai is?
Amennyiben a közúton közlekedés vagy várakozás a mozgás szabadságával áll összefüggésben, illetőleg a közterület "közjószág", kisajátítására senkinek nincs alanyi joga. Ebben az esetben a magántársaságoknak semmi keresnivalójuk nincs az adott területen, még kereshetőségi jogukat is elveszítenék - nem perelhetnék a bliccelőket. Ám egy ilyen doktriner határozattal az AB a Legfelsőbb Bíróság (LB) felett is pálcát törne, amely jogegységi határozataiban korábban elismerte a parkolási cégek díjakra és pótdíjakra való jogosultságát. Az LB álláspontja szerint a parkolásüzemeltető - legyen az egy önkormányzat vagy a feladat ellátására szerződött gazdasági társaság - és az autó tulajdonosa között (aki így egy szolgáltatást vesz igénybe) magánjogi viszony van. Ám még ebben az esetben sincs feltétlenül kiszolgáltatott helyzetben a gépkocsi gazdája: mint fogyasztót védeni kell a tisztességtelenül nagy bírságokkal szemben.
Csakhogy az AB a mostani határozatában nem foglalt egyértelműen állást ebben a kardinális kérdésben. Helyette dodonai döntést hozott: a korábbi, "kerékbilincses" határozatára visszautalva kimondta, hogy a közút igénybevétele egy közjogi viszony ugyan, ám a parkolás egy helyi közszolgáltatás is egyben, amely a polgári jogi jogviszony keretei közé illeszkedik. Így viszont számon kérhető a díjszabáson a szolgáltatás-ellenszolgáltatás egyenértékűsége, tehát a szabálytalan autósokat nem lehet agyonbírságolni. Az AB szerint súlyos hiányosság, hogy sem a közúti közlekedési törvény, sem az önkormányzati törvény nem tartalmaz egyértelmű előírásokat arra, hogy az önkormányzat "meddig mehet el" a díjtételek kialakításában. Miközben az önkormányzat árhatóságként viselkedik, gazdálkodóként a bevételei - tehát a díjak és pótdíjak - növelésében érdekelt, így a közgyűlés jogalkotási jogköre önkényes. Egyszóval a vonatkozó jogszabályok - köztük az indítványok által támadott fővárosi rendelet - sértik a jogállamiság legfőbb elvét, azaz alkotmányellenesek.
Bragyova András alkotmánybíró nem értett egyet a határozattal, különvélekedésében a kollégái szemére veti, hogy nem voltak elég bátrak. Szerinte a közutak használata - ami nem keverendő az utak fenntartásával (kátyúzás, építés, felfestés) - nem helyi közszolgáltatás, hanem egy alkotmányos jog gyakorlása, ezért a kérdés kizárólag közjogi vonatkozásban vethető fel. Azaz a díjak beszedése és a várakozási szabályok betartásának ellenőrzése közrendészeti feladat, amely nem bízható különféle - magánjog szerint működő - társaságokra, miként a bírságokat sem lehet magánjogi eszközökkel kikényszeríteni. Bragyova ennek értelmében a magáncégeket egyszerűen kizárná az ügyletből.
A határozat másik furcsasága, hogy az alkotmányellenesnek talált passzusokat csak 2010. június 30-i hatállyal semmisítette meg az AB - vagyis a pontatlan szabályozás miatt előállt mulasztás pótlására is jövő júliusig adott időt a testület. Ez azt jelenti, hogy a folyamatban lévő pereket le kell folytatni, a bírságokat be kell fizetni. Amennyiben ugyanis azonnali hatállyal megsemmisítették volna az inkriminált passzusokat, káoszba fulladt volna a főváros közlekedése. A parlamentnek még így is iparkodnia kell, hiszen a jövő évi választások felborítják a tavaszi ülésszakot, és rengeteg időt elvesznek a jogalkotási munkától.
