Állóvízbe dobott kő - Billegő körzetek: Sátoraljaújhely

Belpol

A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei 10. választókörzetben 1994 óta mindig Soós Győző (MSZP) és Hörcsik Richárd (MDF, majd Fidesz) között dőlt el az egyéni mandátum sorsa. Soós az idén nem indul, de Hörcsik nehezebb verseny elé néz, mint eddig bármikor.
A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei 10. választókörzetben 1994 óta mindig Soós Győző (MSZP) és Hörcsik Richárd (MDF, majd Fidesz) között dőlt el az egyéni mandátum sorsa. Soós az idén nem indul, de Hörcsik nehezebb verseny elé néz, mint eddig bármikor.

A megye alapvetően a szocialistákkal szimpatizál, hiszen a rendszerváltozás óta (az 1990-es választást kivéve) rendre az MSZP szerezte a legtöbb mandátumot. Ám az egykori zempléni vármegyeközpont, Sátoraljaújhely, valamint a Hegyköz, Bodrogköz, Sárospatak és Tolcsva határolta körzet 45 településén a szavazók csak egyszer választottak szocialista kép-viselőt.

A körzet érdekes hely, hiszen a belső területek szinte minden tekintetben megosztottak; Sárospatak és Sátoraljaújhely éppúgy rivalizál egymással, mint a Bodrogköz és a Hegyköz. Abban azonban mindenhol megegyeznek a vélemények, hogy a képviselőknek eddig soha nem sikerült az elmaradott térség hátrányából jelentősen lefaragtatni. Nincsenek grandiózus vállalkozások, csak ígéretek. A megkérdezett választópolgárok többsége állítja: unja már, hogy bár a körzetből 1990 óta mindig legalább két képviselő jutott az Országgyűlésbe (az egyéni győztes mellett a megyei listáról is bekerült a második helyezést elért jelölt), lényeges változás, látható fejlődés még sincs. Ma már csak mosolyognak azon, hogy az első ciklusban egyéniben győztes újhelyi patológus, Nagy Bozsóky József (MDF) négy éven keresztül egyszer sem szólalt fel a parlamentben, és az országos médiába is csak a "Ki tud róla?" rovatban került be. Azt viszont kevesen értik, hogy a többciklusú képviselősége alatt a költségvetési bizottságba betonozódott Soós Győző és a magát Habsburg Ottó barátjának tudó, européer Hörcsik Richárd 12 évnyi parlamenti munkája miért nem hozott többet a térségi konyhára. Magas a munkanélküliségi arány, kevés a komoly beruházás, jelentős hiánnyal küszködnek az intézményi és önkormányzati költségvetések. Az is csak igen kis pluszt jelent a 48 ezer szavazásra jogosult szemében, hogy a jelenlegi kormányzat a megyeszékhelyig hozta az M3-as autópályát - Miskolc messze van, az Újhely-Patak közötti 37-es főút állaga viszont éppen mostanra lett katasztrofális.

A kihívott

Mindent összevetve a sárospataki Hörcsik Richárd indulhat nagyobb eséllyel, és nem csak azért, mert az "örök rivális" Soós Győző - akit 1998-ban és 2002-ben is legyőzött - már két éve bejelentette, hogy 1994-től tartó képviselői korszakát az idén lezárja. A fideszes képviselőjelölt eredeti foglalko-zását tekintve református lelkész, levéltáros, történelemtanár, helyi szinten egyértelműen ő számít a legprofibb politikusnak. A most futó kampányban nem akarta - vagy nem tudta - ugyan új arcát megmutatni, de nem is ígért semmi komolyan vehetőt, senkivel nem csapott össze nyíltan, hanem szinte kizárólag a központi Fidesz-propagandára hagyatkozik. A már képviselőként a történelemtudományok habilitált doktorává avatott Hörcsik felkészültségét viszont jól mutatja, hogy a vetélytársakkal folytatott valódi diskurzus és szembesítés lehetőségét megkerülő internetes megjelenési formára erősen rágyúrt. A jelöltek honlapjai közül az övé a leglátogatottabb, ahol hosszan sorolja érdemeit és eredményeit, miközben magát türelmesnek, problémamegoldónak és segítőkésznek vallja. Sátoraljaújhelyen született, a Hegyközben nőtt fel, Sárospatakon dolgozott a parlamentbe kerülés előtt, és bízik abban, hogy a "keresztyén" értékek képviselőjeként ennyi megint elég lesz a győzelemhez. A honlapon olvasható kronologikus sikerlajstrom végén az is szerepel, hogy megmentette az "oktalan privatizációtól" a Tokaj Kereskedőházat, és hogy a Hollóházi Porcelángyár állami kézben maradása is neki köszönhető. Ezek felemlegetése meglehetősen visszás ugyan, hisz a kereskedőház és a porcelángyár éppen a változások megakasztása miatt lebeg továbbra is a lét és nemlét határán, de a Fidesz sugallta erőskezű, mindent megoldó állam víziójába jól illik az ilyesmi. A Tokaj Keres-kedőház felemlegetése ráadásul gesztus az újhelyi polgármester felé is, aki leginkább döngette a mellét, amikor a privatizációs kísérlet meghiúsult. Viszonzásul Szamosvölgyi Péter Sátoraljaújhelyen kampányol erőteljesen minden fórumon Hörcsikért. (A városban ezt a nyomulást sokan úgy kommentálják, hogy a parlamenti képviselő az Orbán-kormány idején a városban épített, egyébként máig rosszul kihasznált sportcsarnokért, libegőért és felújított uszodáért nyújtja be ismét a számlát.)

A kihívók

Persze megeshet, hogy Hörcsik Richárd április 9-én nem nyer harmadszor is. A körzetben végül mindig az nyert egyéni mandátumot, aki az első fordulót az élen zárta. A fideszes politikusra azonban nem elsősorban a szocialisták jelöltje, a helyi választók előtt nem túlzottan ismert Vécsi István jelenti a legnagyobb veszélyt, hanem a sárospataki polgármester, Jánosdeák Gábor, aki az MDF támogatásától függetlenül is meglehetősen népszerű Sárospatakon. 1990 óta ül a polgármesteri székben, így ringbe szállása éppen Hörcsik főhadiszállásán hozhat számára sok, egyesek szerint biztos második fordulós részvételt jelentő szavazatot. Érdekesség, hogy Jánosdeák tavaly őszszel még a szocialisták kiszemeltje volt. (A jelöltállító szavazás előtt informálisan a külsős várományos tudomására hozták, hogy nincs esélye a párttag Vécsivel szemben, ezért Jánosdeák - megköszönve a felkérést - visszalépett.) Az MDF jelöltje reálpolitikus; függetlenként, de pártok támogatottjaként nyerte el polgármesterségét. Valamennyi párt állt már mögé - kivéve a Fideszt. Tudja, hogy ismertsége a választási körzetben ott lehet elégséges, ahol őt a Zemplén Televízió adásaiból "ismerik". Azt viszont nem, hogy valóban jó húzás volt-e szórólapon kiáltványt közreadni, s nyíltan a fideszes rivális szemére vetni, hogy az 12 év alatt vajmi keveset tett a városáért. Az már most jó lépésnek tűnik, hogy a vallásos szavazó voksait eddig mindig egyedül begyűjtő, református Hörcsikkel szemben alternatívát kínált a katolikusoknak. Gesztusokat tett feléjük, még a pápának is meghívót küldött az idei Szent Erzsébet-ünnepre.

Az állóvizet felkavaró pataki polgármester könnyen az MSZP jelöltjét hozhatja helyzetbe. Vécsi István régi motorosa a megyei MSZP-nek (15 éve foglalkozik Borsod-Abaúj-Zemplén közügyeivel, és jelenleg a megyei közgyűlés tanácsnoka), de a körzetben kevesen ismerik. Az általános vélekedés szerint mindez nem nagyon számít, mert az összes szavazat 25 százalékát akár a pártiroda fogasára is leadnák a masszívan szocialistákra szavazók. Erre az alapra a nem adakozó, de nem is hadakozó imázst építette fel a jelölt, amivel esetleg áthidalhatja az Újhely és Patak, Hegyköz és Újhely, Bodrogköz és Patak közötti tradicionális konfliktusokat. A zempléni szocialisták titkon abban is bíznak, hogy az első fordulót Gyurcsány fogja megnyerni. Akkor ugyanis - remélik - a Bodrogköz belső feszültségei sem állítják meg Vécsi parlamentbe menetelét. (Jellemző a civakodásra, hogy az országban utoljára a Bodrogköz-ben hoztak döntést a kistérségi struktúra kialakításáról, de Cigánd, Ricse, Pácin és Karcsa ma is egymásra mutogat, ha előkerül, hogy kinek a hibájából esett el az ország egyik legszegényebb térsége 100 millió forintnyi központi támogatástól.)

A voksokért ketten szálltak még ringbe: Bardi Miklós sátoraljaúj-helyi iskolaigazgató és Barati Attila, Pácin polgármestere. A helyi SZDSZ-t egy év alatt újraépítő Bardi úgy látja, legjobb esetben elérheti a 15 százalékos küszöböt, és ezzel a második fordulós indulás jogát. Értesüléseink szerint Bardinak nagyjából 2000 kopogtatócédulát sikerült összeszednie, s nagy biztonsággal csak Újhely és Patak 300-300 liberális szavazójával kalkulálhat. Ám hogy mennyi pluszszavazatot hozhat az, hogy Bardi az egyedüli sátoraljaújhelyi induló, egyelőre megjósolhatatlan. Az általunk megkérdezettek többsége ezzel együtt is úgy véli, hogy az iskolaigazgató már az őszi polgármester-választásra készül, és a most közelgő megméretést amolyan erődemonstrációnak és felkészülésnek szánja.

Barati Attila, Pácin polgármestere már nyolc éve is indult; pártja, a MIÉP akkor bejutott a parlamentbe, ő pedig 6,7 százalékot ért el. Az idén már az is sokakat meglepett, hogy sikerült időre összeszednie az induláshoz szükséges mennyiségű ajánlószelvényt. Jelenleg az látszik valószínűnek, hogy az első körben kizárólag Hörcsik Richárd esélyeit rontja - de a második fordulóba jutásra reális esélye nincs. Kérdés, hogy a körzet MIÉP-esei április 23-án elmennek-e voksolni Hörcsikért, és ennek érdekében a fideszes jelölt hajlamos-e radikálisabb hangra váltani vagy sem.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)