A Nemzeti Közszolgálati Egyetem és a jogi karok csörtéje

Álomtudomány

Belpol

Szintet lépett a felsőoktatás kézi vezérlése: Lázár János törvényben adna monopóliumot a Közszolgálati Egyetemnek bizonyos szakok oktatására. A jogi karok a jövőjüket féltik a kormányzati hátszéllel működő intézménytől.

„A jogászképzést végző intézmények vélhetően félreértelmezték a törvényjavaslatból fakadó változásokat, de saját helyzetüket is” – nyilatkozta az MTI-nek Patyi András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) rektora június 9-én. Magyarországon az egyetemi oktatók sem bírálják gyakran a rivális intézményeket, egyetemi vezetők pedig szinte sosem tesznek ilyet. Bár nyílt titok, hogy a kiszámíthatatlan finanszírozás miatti „kijárásos rendszerben” egymás kárára szerezhetnek pluszjuttatásokat, a nyilvánosság előtt többnyire mégis egységes álláspontot jelenítenek meg a kormányzattal szemben. Patyi András szokatlanul éles kioktatása áthidalhatatlan érdekellentétet sejtet az NKE és a többi egyetem között.

Patyi nyilatkozata az Állam- és Jogtudományi Karok Dékáni Kollégiumának állásfoglalására reagált, melyben a jogi karok vezetői tiltakoznak Lázár János június 2-án benyújtott, a parlament előtt lévő törvényjavaslata ellen. Lázár két lényeges ponton módosítana a felsőoktatási, illetve az NKE-ről szóló törvényen. Deklarálja, hogy államtudományi és közigazgatási, rendészeti, katonai, nemzetbiztonsági, nemzetközi és európai közszolgálati szakokon felsőoktatási tevékenység folytatására a jövőben kizárólag az NKE lesz jogosult; továbbá az osztatlan államtudományi szakot végzetteknek létrehoz egy új doktori címet. Ilyet eddig csak okleveles orvosok, fogorvosok, gyógyszerészek, állatorvosok és jogászok használhattak.

A jogi karok az egyeztetés hiánya mellett az állam- és jogtudományok indokolatlan szétválasztását és az államtudományi képzés monopolizálását kifogásolják; mint írják, „az Állam- és Jogtudományi Karokon mind az infra­struktúra, mind a személyi feltételek adottak az államtudományi ismeretek komplex oktatásához”. Az állásfoglalást az ország nyolc jogi kari dékánjából hét aláírta, egyedül Varga Zs. András – a Pázmány Péter Katolikus Egyetem dékánja, korábbi legfőbbügyész-helyettes, jelenlegi alkotmánybíró – maradt ki a tiltakozásból. Patyi és Lázár az aggodalmaskodók megnyugtatására leszögezte, hogy az NKE nem készül a jogászképzés átvételére, sőt, az államtudományi tantárgyak is megmaradhatnak a jogi karokon. Egyetemi forrásaink azonban úgy látják, a tervezett államtudományi szak hallgatóik jelentős részét elszívhatja, ráadásul semmi sem garantálja, hogy az NKE hosszabb távon nem bővíti ki jogi profilját.
A Lázár-féle javaslat homályossága és az elmúlt évek tapasztalatai okot adnak a gyanakvásra.

A haza szolgálatában

Jóllehet a képzések törvényi szintű monopolizálása új jelenség a magyar felsőoktatásban, az NKE-t az eddigi szabályozás is kiszakította az egyetemi-főiskolai rendszerből. A közszolgálati egyetem a felsőoktatási törvény hatálya alatt áll, bizonyos eljárásokban érintkezik a felsőoktatási államtitkársággal, az Oktatási Hivatallal vagy az akkreditációs bizottsággal, fenntartója mégsem az oktatásért felelős miniszter, hanem a közigazgatás-fejlesztésért, az igazságügyért, a honvédelemért és a rendészetért felelős miniszterekből álló fenntartói testület (a gyakorlatban a négy minisztérium helyettes államtit­kári vagy osztályvezetői szinten képviselteti magát). Ez a board sokkal szorosabb ellenőrzési jogkörökkel rendelkezik, mint a többi állami egyetemen felállítani szándékozott konzisztórium vagy a korábban odaküldött kancellárok (éppen ezért kancellár és konzisztórium nem is lesz az NKE-n).
A fenntartói testület nemcsak az egyetem gazdálkodását felügyeli, hanem képzési és kutatási stratégiáját is, dönt a rektori és magasabb vezetői pályázatokról, e kérdésekben a demokratikus döntéshozatali szerv, a szenátus csak véleményt nyilvánít. „A testület nem csorbítja az intézmény autonó­miáját, mivel az NKE-n eleve értelmetlen egyetemi autonómiáról beszélni” – véli egy NKE-s forrásunk. „Orientál, a kormány elvárásait jeleníti meg, hogy az egyetem ne indítson olyan szakokat, amelyeket a fenntartó minisztériumok nem igényelnek. Lehetőséget teremt az NKE politikai ellenőrzésére is” – jellemzi a testületet egy másik oktató.

Az NKE a felvételi eljárásban is zárványként jelenik meg, szakjaira nem minimális ponthatárt állapítanak meg a miniszterek, hanem a korábbi keretszámos rendszerhez hasonlóan döntenek a hallgatói létszám szakonkénti elosztásáról, az állami ösztöndíjas és önköltséges helyek arányáról. A közszolgálati egyetem költségvetési finanszírozásáról elkülönülten, a miniszterelnökségi fejezetben határoz a kormány. Egyetemi vezetők, oktatók körében gyakori panasz, hogy míg a felsőoktatási szféra többi szereplője 2010 és 2013 között brutális forráskivonást szenvedett el, az NKE prosperál, költségvetési támogatása 2015-ben 3,9 milliárd forint, 2016-ban 4,3 milliárd forint lesz. Miközben a Corvinus budai campusát azért próbálja más egyetemekhez csatolni a kormány, mert nincs pénz az épületek felújítására, az NKE Ludovika Campus projektjétől 30 milliárdot sem sajnáltak. Emellett az Államreform Operatív Programban több mint 7 milliárdnyi kutatásra, képzésre és tananyagfejlesztésre fordítható uniós forrás érkezik az NKE-hez.

Mindezek ellenére egy oktató azt mondja, a napi működésben – például papírfelhasználás, utazási támogatások terén – ugyanolyan megszorítások vannak a közszolgálati egyetemen, mint máshol. Ennek okát a végletekig centralizált működésben látja, és ebben kollégái is egyetértenek. Azok az oktatók, akik civil egyetemekről kerültek az NKE-re, „laktanyaként”, „kaszárnyaként”, jobb esetben is „hivatalként” élik meg az intézmény mindennapjait.

A nemzet egyetemét 2012. január 1-jén hozta létre a kormány a Rendőrtiszti Főiskola (RTF), a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem (ZMNE) és a Corvinus közigazgatás-tudományi karának összeolvasztásával. Az RTF és a ZMNE a közszolgálati egyetemhez hasonló rendben működött, „természetes monopóliumot” élvezett a rendészeti, katonai, nemzetbiztonsági felsőoktatásban, oktatói jelentős részben aktív rendőrtisztek és katonák voltak, a hallgatók a beiratkozással a hivatásos állomány tagjává váltak. A két intézmény összevonása már a szocialista kormányzás alatt felmerült, de nem mindenki tartotta jó ötletnek. Krémer Ferenc szo­ciológus, az RTF és az NKE volt oktatója úgy véli, demokratikus országokban a rendőrség és a katonaság szervezete különbözik egymástól, így indokolt az elválasztott képzés, az összevonás csak erősíti a magyar rendőrségben egyébként is meglévő pa­rancs­­uralmi működésmódot.

A közigazgatási kar csatlakozása mögött az a szándék húzódott meg, hogy egy részben integrált képzés után a pályát valamilyen okból idő előtt elhagyó katonák vagy rendőrtisztek el tudjanak helyezkedni a közigazgatásban. „Ez abszurd elképzelés, az állam dehumanizálása – mondja Krémer Ferenc. – Egy parancsok teljesítésére, erőszak alkalmazására kiképzett személy hogyan tudna segítőkész, megértő és toleráns lenni mondjuk az önkormányzat szociális osztályán?” Az integráció oktatásszervezési nehézségeket is okozott, Krémer szerint többek között azt eredményezte, hogy a korábbi szemináriumok egy része előadássá alakult. „Szociológiából ugyanazt tanítják a rendőröknek, mint a katonáknak, holott a deviancia kialakulásának folyamata nyilván összehasonlíthatatlanul hasznosabb ismeret az előbbiek számára” – mondja a társadalomtudós. Egy másik oktató azt ecseteli, hogy néha a papíron hasznos ötletek is visszafelé sültek el. Üdvözlendő volt például a kötelező alkotmányjog tantárgy bevezetése a rendőrképzésben, ám a rendőri munkához nélkülözhetetlen alapjogi ismeretek kimaradtak az óratervből. Az összevonás azt eredményezte, hogy a közigazgatási képzés hasonult a rendőri és katonai felsőoktatáshoz, beilleszkedett az NKE filozófiájába. Melynek – és ezt az egyetem vezetői is hangsúlyozzák – legalább olyan fontos eleme az aktuális kormányzati igények kiszolgálása, mint a tudományos ismeretek gyűjtése és továbbadása. Patyi Andrásék – az egyetem jelmondatával összhangban – a ­leendő közszolgák oktatását is „a haza szolgálatába” állították.

Megmérni a NER-t

Az NKE életre hívásával az Orbán-kormány tulajdonképpen általános felsőoktatási irányelveit valósította meg kicsiben. Ahogy az egész felsőoktatást a gazdasági szereplők szükségleteihez igazítanák, úgy szabták a rendészeti, katonai és közigazgatási képzést egy az egyben az állam elvárásaihoz. Miként felsőoktatási straté­giájukban a képzési kínálat szűkítésére, az intézmények közötti verseny csökkentésére törekszenek, úgy igyekeztek azt is biztosítani, hogy az NKE-nek lehetőleg senkivel se kelljen konkurálnia.

A változások természetszerűleg a volt corvinusos oktatókat érintették a legérzékenyebben. A közigazgatási kar egy volt munkatársa arról beszél a Narancsnak, hogy az integráció után „hirtelen minisztériumi emberek jelentek meg a karon, és arról magyaráztak, miként kellene átalakítani a nemzetközi képzést. Olyan elképzelés is forgott, hogy részben maga a Külügyminisztérium oktatná a diplomatajelölteket.” Az NKE nemzetközi arcélét eleinte egy intézet jelenítette meg, mely idén februárban alakult a Nemzetközi és Európai Tanulmányok karává. Egy másik oktató az NKE kézivezérlésére panaszkodik, szerinte Patyi András rektor egyes időszakokban heti rendszerességgel kap eligazítást a fenntartóktól, az elvárásokat pedig ellentmondást nem tűrve próbálja végigvinni a szervezeten. A politikai elfogultság több volt és jelenlegi NKE-s szerint a „személyzeti politikában” is tetten érhető, Patyi fontos oktatói pozíciókban olyan prominens jobboldali személyeket alkalmaz, mint Bogár László, Lentner Csaba vagy Cservák Csaba, az NKE doktori isko­láiban pedig többek között Matolcsy György, Gál András Levente és Domokos László pallérozódik. Ugyanakkor az NKE – elsősorban a doktori iskolák akkreditációja miatt – kénytelen volt tudományos minősítéssel rendelkező, de a kormánnyal szemben kritikus oktatókat is igazolni, beszélgetőpartnereink Szente Zoltán, Pap András László és Gárdos-Orosz Fruzsina jogászokat említik az újabb „szerzemények” között.

A többi felsőoktatási intéz­mén­nyel a közigazgatási és a nemzetközi kar jelenti a fő ütközési pontot, mivel az ide tartozó képzésekre az NKE-nek nem volt természetes monopóliuma, igazgatásszervező vagy nemzetközi tanulmányok szakot számos más egyetem is hirdetett. A közigazgatási területen a monopólium kialakítása lényegében befejeződött, mivel az NKE-törvény eddig is tartalmazta, hogy ilyen képzéseket csak a közszolgálati egyetemet fenntartó miniszterek engedélyével lehet indítani. A Debreceni Egyetem jogi karának dékánja már 2013 januárjában arra panaszkodott, hogy igazgatásszervező szakon mindössze 50, közszolgálati menedzser szakon 30 helyet kaptak, mindet önköltséges formában. Abban az évben valamennyi államilag támogatott hely az NKE-re került, 2015-ben pedig a közszolgálati egyetem portfóliójába tartozó közigazgatási képzések indítására más már egyáltalán nem kapott engedélyt. Idén tavasszal a „felsőoktatási szakracionalizálás” folyamatában felmerült, hogy a nemzetközi tanulmányok szak megszüntetésével az NKE-n újonnan induló nemzetközi igazgatási szakot hozná helyzetbe a kormány. A nemzetközi tanulmányok szak végül megmenekült, ám társadalomtudományi karokon oktató forrá­saink azt valószínűsítik, hogy a jelentkezések idővel az NKE-re terelődnek. A nemzetközi tanulmányok szakon igen magas az ösztöndíjas képzés ponthatára, rá­adásul a hallgatók arra is számíthatnak, hogy a diplomáciai testületekben könnyebben helyezkedhetnek el NKE-s diplomával.

Hasonló viszony vázolható a jogi és az államtudományi képzések között. Lázár János törvény­javaslatából nem derül ki, hogy pontosan mit monopolizál az NKE, hiszen az államtudományi képzés alap- és mesterszakjait egy későbbi rendelet fogja szabályozni. Az államtudományi terület tartalma is homályos, a képzés részleteit vélhetően az NKE-n működő Államtudományi Intézetnek kellene kidolgoznia, ám a kutatócsoport tevékenységéből eddig csupán az úgynevezett „jó állam index” megalkotására tett kísérlet látható. Első tanulmánykötetük szerint „Magyarország 2010 utáni története jól példázza, hogy pozitív társadalmi és gazdasági hatást produkáló, újszerű kormányzati eszközök csak nyitott és dogmáktól mentes kormányzati filozófiák, közpolitikai és közgazdasági iskolák számára lesznek érthetőek és értelmezhetőek”.

„Az államtudomány törvénybe emelése gumiszabály, erre hivatkozva a kormány bármikor betilthatja a közszolgálati szakot a Corvinuson, vagy a közjog oktatását a jogi egyetemeken” – véli Radó Péter oktatáskutató. Ha ez nem is történik meg, az ösztöndíjas helyek NKE-re telepítésével így is elszívhatják a jogászhallgatók egy részét, különösen a vidéki egyetemekről, ahol a végzettek többsége eddig is a közigazgatásban helyezkedett el. A jogásztársadalom legnagyobb félelme ugyanakkor az, hogy idővel minden állami alkalmazásban álló jogászt – tehát az ügyészeket és a bírókat is – az NKE képezne. Ez nem állna távol az egyetem hitvallásától, de jelenleg nincsenek meg a feltételei, és információink szerint nem is született ilyen terv a közszolgálati egyetemen. Persze, az NKE „autonómiájából” kiindulva nem biztos, hogy az egyetemről kell érkeznie a kezdeményezésnek. „Az, hogy lesz-e jogi kara a közszolgálati egyetemnek, leginkább Orbán Viktoron múlik” – summázza a helyzetet az NKE egyik oktatója.

Tisztelni az Alaptörvényt

Patyi András rektort beosztottjai egyöntetűen az Orbán-kormány elkötelezett híveként írják le. A rektori szék mellett jelenleg vezeti az Államreform Bizottságot és ő a Nemzeti Választási Bizottság elnöke is, utóbbi egyértelműen bizalmi pozíció. A viszonyokat érzékelteti, hogy Lázár János legutóbbi sajtótájékoztatóján azt mondta, „Orbán Viktor miniszterelnök utasította Trócsányi László igazságügyi minisztert és Patyi András közszolgálati egyetemi rektort a dékánokkal való tárgyalásra”. Patyit emellett autoriter vezetőnek tartják, aki azt is nehezményezi, ha oktatói nyilvános szakmai fórumokon vitába szállnak vele. Bár a rektor magánbeszélgetések során azt vallja, hogy „az alaptörvényt nem kritizáljuk, hanem tiszteljük és oktatjuk”, minden forrásunk hangsúlyozza, hogy az órák tartalmába sosem próbált beleszólni.

Nem feltétlenül tolerálja ugyanakkor az oktatók közéleti szerepvállalását. Ismert, hogy Krémer Ferencet 2012 nyarán azért bocsátották el az NKE-ről, mert a 168 Órának adott interjújában diktatúrának nevezte az Orbán-rendszert. A Narancsnak két másik, név nélkül nyilatkozó NKE-s oktató is beszámolt arról, hogy kormánykritikus publikációik miatt akadályozták tudományos, illetve egyetemvezetői előmenetelüket (egyikük azóta felmondott az NKE-n). Szente Zoltán alkotmányjogászt tavaly indoklás nélkül felmentették intézetigazgatói tisztségéből, miután egy belső körlevélben az NKE „tervutasításos irányítását” ki­fogásolta, és javasolta, hogy váltsanak egyetemszerű működésre. „Egyetlen sikeres egyetem sem épülhet a képességeket meghaladó egyéni ambíciókra és a kritikátlan politikai lojalitásra” – tartja ma is Szente, aki egyetemi tanárként az NKE kötelékében maradt.

Neked ajánljuk