Amerikai támaszpontok Európában: Súlypontáthelyezés

szerző
Dorogman László
publikálva
2003/10. (03. 13.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A recesszió bugyraiban szédelgő német gazdaságnak úgy hiányzik a területén lévő amerikai támaszpontok áthelyezése Kelet-Európába, mint a közmondásos tót atyafinak a hanyatt esés. A februárban még cáfolt, ám március első hetében hivatalos források által is megerősített áttelepítési tervek konkrét formát várhatóan csak egy év múlva öltenek - legalábbis ezt állítja az Európában állomásozó amerikai haderők parancsnoka.

A recesszió bugyraiban szédelgő német gazdaságnak úgy hiányzik a területén lévő amerikai támaszpontok áthelyezése Kelet-Európába, mint a közmondásos tót atyafinak a hanyatt esés. A februárban még cáfolt, ám március első hetében hivatalos források által is megerősített áttelepítési tervek konkrét formát várhatóan csak egy év múlva öltenek - legalábbis ezt állítja az Európában állomásozó amerikai haderők parancsnoka.Nyugat-Európa számos országában a II. világháború vége óta vannak amerikai csapatok. A fasiszta tengelyhatalmak legyőzése után jelenlétüket a hidegháborús szembenállás, az esetleges szovjet invázió miatti félelem indokolta. Ennek megfelelően Nyugat-Németország területén mintegy 250 ezer amerikai katona nézett farkasszemet a keletnémet oldalra telepített 40 szovjet hadosztály mintegy 560 ezer katonájával. (Az amerikai kontingens mellett persze több tízezer brit, francia és belga katona is tartózkodott az NSZK-ban.) Az 1990 októberi német egyesülés után négy évvel a szovjetek végleg és maradéktalanul kivonultak német földről, míg az amerikai csapatok létszámát - a washingtoni kongresszus 1991-es határozata értelmében - 150 ezerre mérsékelték.

A NATO felségterületének keletre tolódásával (hazánk, Cseh- és Lengyelország immár négy éve tagja az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének), valamint a Brüsszel és Moszkva közötti viszony normalizálódásával tovább apadt a létszám. Jelenleg

Németországban

71 260 amerikai katona állomásozik, zömmel a szárazföldi erők, kisebbrészt a légierő kötelékében. Közülük kábé tízezren egy idő óta a Perzsa-öböl térségében teljesítenek szolgálatot, részeként az Irak ellen felvonult 160 ezer fős amerikai kontingensnek. A németországi támaszpontok száma körülbelül egy tucat, a súlypontot a déli tartományok (Hessen, Rajna-Pfalz, Bajorország) képezik; ezek alkották 1945-49 között az amerikai megszállási övezetet.

A legjelentősebb amerikai bázisok (nem véletlenül) a németül "strukturschwach" kifejezéssel illetett, magyarul hátrányos helyzetű régiókban találhatók. Ilyen például a pfalzi térség (Kaiserslautern környéke), Würzburg, Spangdahlem. Közös jellemzőjük, hogy ipari üzem, jelentős munkaadó nincs a környéken, a helybéliek megélhetését javarészt a szolgáltatóágazat biztosítja. Ennek virágzása, fennmaradása szempontjából pedig nagy súllyal esik a latba a fizetőképes amerikai katonák (és családjuk) által megtestesített kereslet. Egy-egy támaszpont bezárása vagy akár csak az ott állomásozó amerikai katonák létszámának csökkentése érzékeny csapást mérne az adott környékre. Egy pfalzi városka polgármestere a ZDF televízióban kertelés nélkül "gazdasági katasztrófának" minősítette a közeli amerikai bázis esetleges áttelepítését Kelet-Európába.

Egynémely támaszpont igazi óriás a maga nemében. Kaiserslautern közelében, Ramsteinben található például az Egyesült Államok területén kívül fekvő legnagyobb amerikai légibázis: az itt állomásozó 86. repülőezred alkotja az Európába telepített amerikai haderők logisztikai gerincét. A családtagokkal együtt összesen 40 ezer amerikai él itt; a támaszpont hatezer németnek ad munkát. Ramsteinben van a székhelye a szövetséges (NATO) európai légierők északi parancsnokságának. Egy másik pfalzi város, Landstuhl mellett fekvő amerikai katonai kórház szintén a legnagyobbnak számít az Egyesült Államok területén kívül: itt fogadták és ápolták az 1991-es Öböl-háború amerikai sebesültjeit.

A februárban kiéleződött német-amerikai vita kapcsán különös súlyt kaptak azok a mendemondák, amelyek a németországi amerikai támaszpontok esetleges bezárásáról, illetve Kelet-Európába való áthelyezéséről kaptak szárnyra a sajtóban. Logikusnak tűnt az a feltételezés, hogy Washington ezzel a "hüvelykszorítóval" próbálja jobb belátásra (azaz az Irak ellen tervezett katonai beavatkozás elfogadására) bírni önfejű berlini szövetségesét. A főként az érintett települések önkormányzatát riadalommal eltöltő hírek hallatán az Európában állomásozó amerikai haderők parancsnoka, James L. Jones tábornok március 3-án Stuttgartban sietett leszögezni: egyelőre nem tervez bezárásokat vagy keletre történő áthelyezéseket.

A tábornok, aki főnökével, Donald Rumsfeld védelmi miniszterrel együtt a

"rugalmas támaszpont-koncepció"

híve, igyekezett megnyugtatni a németeket afelől, hogy számos németországi bázisnak "tartós stratégiai jelentősége" van. Egyúttal azonban nem zárta ki, hogy némely támaszpont a bezárás sorsára juthat. Mint fogalmazott, minden létesítménynek "ki kell állnia a jövőképesség tesztjét". Az új koncepció alapját Jones szavai szerint a kisebb, olcsóbban fenntartható előretolt támaszpontok képeznék, amelyek lehetővé tennék amerikai csapatok gyorsabb és rugalmasabb átdobását az éppen beavatkozást igénylő válságövezetekbe.

A jövő amerikai támaszpontjai Jones elképzelése szerint túlnyomórészt anyagraktárak lennének, minimális személyzettel. E bázisokat azután válság esetén könnyen fel lehetne tölteni más térségekből átirányított katonákkal. Ennek megfelelően a helyi infrastruktúra iránti igény is jócskán mérséklődne. Szó sem lesz tehát a jövőben holmi "kis Amerikákról, saját lakótelepekkel, kórházakkal és iskolákkal: a hidegháború idején megszokott nagy, statikus főhadiszállások és logisztikai központok ideje lejárt", ilyenekre sem Németországban, sem Kelet-Európában nincs szükség - hangoztatta Jones, és valószínűnek nevezte, hogy a jövőben átmeneti jelleggel helyeznének át amerikai katonákat németországi bázisokról kelet-európai új támaszpontokra.

Hogy utóbbiak pontosan hol lesznek majd, arról várhatóan egy év múlva születik döntés a Pentagonban. Korábbi hírek elsősorban Lengyelországot emlegették mint új, keleti súlypontját az amerikai stratégiának. Emellett szól, hogy Varsó tavaly decemberben - a Mirage- és Gripen-ajánlattal szemben - amerikai F-16-os vadászgépek vásárlása mellett döntött, ami komoly amerikai beruházásokat vonhat maga után a hadiiparban, jelentős számú munkahelyet teremtve az uniós tagjelöltek közül a legmagasabb munkanélküliséget produkáló Lengyelországban.

Jones nyilatkozata után "vérszemet" kapott két olyan kelet-európai állam, amelyek tavaly novemberben jutottak be a NATO előszobájába.

Románia és Bulgária

az utóbbi napokban egymást igyekezett túllicitálni abban az igyekezetben, hogy bebizonyítsa: nincs alkalmasabb színhely az áttelepítendő amerikai bázisok számára.

Bukarest már február közepén jó pontokat szerzett Washingtonnál, amikor átengedte a Constantüa közelében fekvő katonai repülőteret az Irak elleni támadásra készülő amerikai légierőnek. Azóta a külvilágtól hermetikusan elzárt reptérről szállnak fel a US Air Force gépei, hogy hadianyagot és csapatokat szállítsanak a törökországi NATO-bázisokra. Mircea Geoana román külügyminiszter érdekes módon cáfolta azokat a sajtóhíreket, amelyek szerint a constantüai repülőteret az amerikaiak Irak elleni légitámadások céljára is igénybe vehetnék. "A repülőtér ehhez túl messze fekszik Iraktól" - fogalmazott az Amerika-barát hírben álló miniszter (1996-2000 között washingtoni nagykövet), hozzátéve azonban, hogy ilyen célú igénybevételnek "nem volna politikai akadálya Bukarestben".

Washington erőteljesen lobbizott a NATO-n belül azért, hogy Románia is bekerüljön a tavalyi prágai csúcsértekezleten meghívandó tagjelöltek sorába - alig néhány héttel a NATO-csúcs előtt sikerült is elérnie. Több száz ezres tömeg köszönte meg ezt George Bushnak, amikor tavaly november 23-án négyórás villámlátogatást tett Bukarestben. Az Egyesült Államok vonzalmát Románia iránt azonban nem (csak) ez magyarázza. Washington szeretné kiaknázni a balkáni ország kedvező geopolitikai adottságait. Az amerikai érdeklődés egybeesik Románia hosszú távú biztonsági érdekeivel, melyek egyik legfontosabbika az Oroszországgal szembeni szilárd helytállás.

Románia déli szomszédja is szemet vetett ugyanekkor az esetleg Németországból áthelyezendő amerikai támaszpontokra. Ezt elsőként Nikola Szvinarov védelmi miniszter pendítette meg, amikor február végén Washingtonban tárgyalt. Az amerikai szenátus külügyi bizottsága előtt a bolgár politikus mindjárt öt (!) bázis elhelyezésére tett ajánlatot az amerikai honatyáknak. Március elején Szolomon Paszi külügyminiszter pedig azzal érvelt, hogy "minél előbb alakítjuk át támaszpontjainkat NATO-bázisokká, annál jobb - mind hazánk biztonságát, mind (az áthelyezés) politikai és gazdasági kihatásait tekintve".

A két bolgár miniszter közül egyik sem konzultált előzőleg a kormánypártokkal, illetve a parlamenttel. Ennek fényében érthető, hogy a helyi sajtó egy része óva intett az elhamarkodott lépésektől. A Szega című liberális napilap például az amerikai kormány szándékainak és a NATO-n belüli hangulat pontos feltérképezésére intette az illetékes tárcákat, felhíva a figyelmet a Romániával való egyeztetés szükségességére. "Ennek hiányában a két ország nyilvánvalóan kölcsönösen gyengíti egymás pozícióját és lehetőségét kedvező feltételek elérésére. Ehelyett mind Szófia, mind Bukarest azzal gyanúsítja a másikat, hogy igyekszik háttérbe szorítani vetélytársát az USA legfontosabb balkáni stratégiai partnerének címéért folyó küzdelemben" - így a szófiai újság.

Dorogman László

Érzékeny csapás

Németország kiemelkedik azon európai államok sorából, amelyeknek a területén amerikai katonák állomásoznak. Hét másik régi NATO-tagországban összesen nem találni annyi amcsi egyenruhást, mint német földön. Míg a sorban következő Nagy-Britannia és Olaszország 11 265, illetve 11 725 amerikai katonát lát vendégül, az NSZK-ban 71 260-an teljesítenek szolgálatot. A Törökországban, Spanyolországban, Belgiumban, Portugáliában és Hollandiában állomásozó amerikai csapatok összlétszáma pedig nem éri el a 7300-at.

Az amerikai hadseregben rendes zsoldot fizetnek, így a GI-k (és családjaik) tekintélyes vásárlóerőt képviselnek. Ennél is többet nyom a latban az egyes helyi parancsnokságok bőkezű költekezése az állomáshelyek fenntartásával, az épületek karbantartásával, bővítésével kapcsolatban. A trieri egyetem tanulmányából kitűnik, hogy például a ramsteini logisztikai központ és a spangdahlemi repülőezred dologi kiadásai 2001-ben összesen 1,4 milliárd euróra (magyar pénzben kifejezve irdatlan összegre: 336 milliárd forintra) rúgtak. Ezzel a két támaszpont 27 ezer német munkahely fenntartását tette lehetővé a hátrányos helyzetű pfalzi térségben.

Hasonló a helyzet a bajorországi Grafenwöhrben is: ez az amerikaiak legnagyobb (37 ezer hektáros) európai gyakorlótere. A térségben hatezer katona szolgál. Ha a Pentagon úgy döntene, hogy bezárja az itteni és a szomszédos Hohenfelsben lévő létesítményét, gazdasági csődhelyzetbe kergetné a két települést.

A híres Ramstein bizonyára megmarad: ezt erősíti az a tény, hogy a Frankfurt melletti Rajna-Majna repülőtérről kivonul az amerikai légierő; s párhuzamosan 372 millió eurót költenek három éven belül a ramsteini bázis fejlesztésére. Egyebek között a meglévő kifutópályát 3,4 kilométer hosszú fel- és leszállópályává bővítik. A pénzt a frankfurti önkormányzat, a német szövetségi kormány, Hessen és Rajna-Pfalz tartományok, valamint a NATO közösen teremti elő.

Ramsteinnel ellentétben más helyszíneken bizonytalannak tűnik a jövő, pontosabban szólva bizonyos, hogy egyes korábban tervezett beruházásokra, fejlesztésekre nem kerül sor. Így például végleg lekerült a napirendről a spangdahlemi (Rajna-Pfalz tartomány) amerikai bázishoz tervezett új katonai kórház építése. Ez összesen 33 millió euró értékű megrendeléseket biztosított volna a helyi építőiparnak, alvállalkozóknak.

A háttérben Donald Rumsfeld amerikai védelmi miniszter döntése áll, aki januárban leállította az összes, 2003-ra beütemezett amerikai építkezést Európában. A Pentagon bizonyos akar lenni afelől, hogy nem fektet be pénzt olyan támaszpontokba, amelyek rákerülhetnek a "konszolidálási vagy bezárási listára" - közölte a spangdahlemi légibázis szóvivője.

A beruházások leállítása megtorpedózhatja a grafenwöhri (Bajorország) támaszpont tervezett bővítését is. Itt a korábbi terv értelmében 1600 lakás épült volna az amerikai hadsereg legnagyobb szabású németországi beruházásának keretében, összesen egymilliárd euró értékben. Rumsfeld utasítása nyomán "kérdőjelek merültek föl e beruházás kapcsán" - fogalmazta meg a bajor kancellária félelmeit Erwin Huber államminiszter, aki tavaly még bizonyosra vette az építkezés idei megkezdését.

szerző
Dorogman László
publikálva
2003/10. (03. 13.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra