Az 1940-ben született Győrkös István ritkán ad interjút, 2009-ben azonban lapjával, a jövönk.info-val kivételt tett. Ebből a neonáci és antiszemita mondatokkal teli szövegből azért fogunk idézni, hogy lássuk, milyen „eszméket” terjesztett az elmúlt negyedszázadban az a 76 éves bőnyi férfi, aki gépkarabélyával a múlt héten megölt egy nyomozót. És akinek a nevéhez olyan hazai események fűződnek, mint a „Becsület napi” felvonulás, vagy mint a Kertész Imre és Radnóti Miklós műveinek elégetése a kristályéjszaka évfordulóján.
„Alsóbbrendű emberek”
Íme, a kiindulópont: a világ katasztrofális állapotban van. Győrkös szerint a francia forradalom óta „természetellenes” létezés uralkodik, ami szemben áll a hungarizmus természetes, „közös hagyományú, magas szinten szocializálódott, igazságos társadalmi rendjével” – jelentsen ez bármit is. A dekadencia „következménye a degenerálódás, mely már teljesen átitatta a nyugati társadalmakat. Jeleivel naponta találkozunk. A homoszexuálisok felvonulásai, a szinglikultusz, a konzumidiotizmus, az abortusz, a holokauszt vallás csak egy-egy megnyilvánulása az általános leromlásnak. Hullafoltok, melyek még a teljes pusztulás előtt megjelentek”. (Korábban idesorolta a „maffiózókat, a cigánybűnözőket, az AIDS-eseket és a bordélyház tulajdonosokat” is.) Győrkös szerint azonban hamarosan óriási változások jönnek, bár ezek nem lesznek kellemesek. Mert „eljön a vér és a vas ideje. Ez a világtörténelem legkegyetlenebb, legpusztítóbb időszaka lesz. Tűzben, mocsokban és vérben fog megszületni az új világ”. A zsidók ezúttal sem ússzák meg, akikkel csak „rossz tapasztalataim voltak, de gondokat ezek nem okoztak. Ahhoz az alaptételhez tartottam magam, hogy a zsidó mindig hazudik. Minden zsidó és mindig”. Amúgy a zsidók „megosztottak, egy részük – a kisebb részük – érzi a katasztrófa közeledését, ezért igyekszik normálisan viselkedni. A többség azonban elvakultan követi megszállott vezetőit, akik képtelenek reálisan felmérni a változásokat. Ebből rövidesen igen súlyos gondjaik lesznek, és mire észhez térnének, már késő lesz”. A történelem közelgő változásában természetesen a Magyar Nemzeti Arcvonal (MNA) meghatározó feladatot kap, ez a csoport „olyan magas elvárásokat fogalmaz meg, melyeknek az átlagember nem tud megfelelni”. Győrkös azzal zárja, hogy ugyan „nincsenek felsőbbrendű emberek, viszont alsóbbrendűek – sajnos – még vannak”.
Az interjút sok helyen homályosan hagyott, ki nem fejtett részletek és ellentmondások jellemzik, s ennek talán Győrkös saját, „titokzatos” imázsának megteremtése a célja, s talán az az oka, hogy Győrkös alacsony iskolázottsága és intellektuális képességei ennyit engedtek meg neki. Ennél azonban fontosabb, hogy a fenyegető gyűlöletbeszéd nem csupán egy öregedő neonáci/nyilas/hungarista ömlengése, hanem egy olyan militarista vezetőé, akinek nemrég még több száz ember felett volt hatalma. Hiszen ahogy egy MNA-tag írta a csoport belső konfliktusaival foglalkozó blogon Győrkösről: „Sokunk apjaként tisztelte Önt, meghaltunk volna Önért, szavára lángba borítottuk volna ezt a velejéig romlott országot, hogy szeretett hazánk és elvakított népünk újra magára találhasson.”
Megvilágosodás
Az MNA-vezér elvétve beszélt életéről, az egyik ilyen alkalom a ’90-es években volt, amikor elmesélte a mozgalom tagjai előtt, hogyan került kapcsolatba a náci-hungarista körökkel. Győrkös politikai okokból került börtönbe 1962-ben, erről az MNA 1995-től megjelenő tájékoztatójában szerepel egy visszaemlékezés (mely az Országos Széchényi Könyvtárban megtalálható). Előbb hónapokig tartották fogva a Gyorskocsi utcában, majd a tököli börtönbe szállították. A két évre ítélt fiatalember így látta helyzetét: „Ez maga a pokol. Hogy fogok itt éveket kibírni? – tettem fel magamban a kérdést. Ha valaki akkor azt mondja nekem, hogy itt fogom tölteni életem boldog időszakai közül az egyiket, őrültnek néztem volna.” De a katonaként szolgáló Győrkös a börtönben olyan közösségbe került, amelyben hamar úgy érezte, „végre hazataláltam”.
| ||
Kik voltak e kör tagjai? Például „D. K. Béla, P. István és T. János”, akik korábban „az SS katonái voltak”, de ott volt L. Antal, aki az „alsó ágyon feküdt – fiatal pap volt, akit szószékről történő izgatásért ítéltek négy évre. (…) Istóczy Győzőről (az Országos Antiszemita Párt alapítójáról – N. G. M.) tőle hallottam a legjobb ismertetést”. Ugyanis a más SS-katonákat is felvonultató kör előadásokat tartott egymásnak hungarista és náci témákból, rendszeresen énekeltek SS-indulókat („halkan, de szívből szólóan”), ez pedig mindig segített Győrkösnek a nehézségek leküzdésében; mint írta, ének közben egy „másik dimenzióba emelkedtek”. Közben az SS-múltú társak annyit „meséltek mindenről, úgy ismertem minden kalandjukat, hogy én is velük meneteltem, elfeledtük minden nyomorúságunkat, bajunkat”.
Ezután igen érdekes rész következik az elbeszélésben. Győrkös mondataiból ugyanis az jön le, mintha megölt volna egy ÁVH-s férfit. „Egyet sajnálok csak. Azt, hogy (…) barakkunk parancsnokát nem tudtam megölni. Megérdemelte volna. Helyettesével, egy erőszakos nemi közösülésért és rablásért elítélt ÁVH-s verőlegénnyel – aki igen sok bajt okozott nekünk – a nagy amnesztia után, 1963-ban, május elsején összefutottam. Öntelt vigyorral pöffeszkedett, mellén fityegtek a plecsnijei. Hogy temetése milyen volt, nem tudom. Nem lehetett valami fényes, mert a vörös párnáról hiányoztak a kitüntetései, különösen a szocialista hazáért érdem. Egy darabig trófeaként őrizgettem őket, majd kidobtam az egészet a szemétbe.”
Csak hencegett? Vagy direkt fogalmazott homályosan? Nem tudni, az viszont biztos, hogy Győrkös a rendszerváltásig Győrben élt, egy bírósági irat szerint ipari iskolába járt és elektronikai műszerész végzettséget szerzett. Ismerője szerint gazdálkodó, agrárjellegű munkákból szerzett jövedelmet. Három fia született, akiket később beépített a mozgalomba – olyannyira, hogy egy neonáci akciójuk után 1992-ben együtt tartóztatták le őket. Politikai aktivitást 1989-ig nemigen folytatott, ám amint véget ért a szocializmus, nagy elánnal vetette bele magát új életcélja megvalósításába. Ehhez előbb fel kellett venni a kapcsolatot a hungarista emigrációval. Hungarista enklávék voltak Ausztráliában, Dél-Amerikában, az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában. Ezek a kisebb-nagyobb csoportok különböző, Szálasihoz kötődő alakokból álltak, és magukhoz mérten jelentős lap- és brosúrakiadási tevékenységet és levelezést folytattak. Forrásunk állítja: „a körrel Győrkös gyorsan és sikeresen vette fel a kapcsolatot, bizalmat tudott maga iránt ébreszteni.”
Ez két dolog miatt volt fontos. Egyrészt a nemrég még „átlagos győriként élő” Győrkös magához csatornázta a külföldön élő, ekkor már meglehetősen idős hungaristák néha pár száz, olykor ezer dolláros, viszonylag rendszeres adományait, amellyel a mozgalom tevékenységét – és későbbi kritikusai szerint a vezető megélhetését is – segítették. A hungaristák természetesen nem voltak elégedettek a rendszerváltással, szerintük Magyarország „cseberből vederbe” került, a „bolsevizmus” után a „liberális, cionista pénzügyi” erők diktatúrája jött el. A mozgalom ezért a „változásért küzdött”, és eleve tagadta a parlamentáris demokrácia intézményét – ami imponált az akkoriban igen aktív szkinhedeknek.
Az alapok lerakása
Az 90-es évek elején alakult hungarista mozgalom a bázisát korábbi katonákra, de főleg a 80-as években indult hazai szkinhed szubkultúrára építette. Győrkös először a győri szkinhed csoporttal vette fel a kapcsolatot, majd az ország többi részén működőkkel is. Szóróanyagokat, matricákat használt ennek érdekében, valamint a rendezvényekre számos neonáci, ún. oi-zenekart hívott meg. Emellett több hungarista kiadványt is indítottak Győrkösék, könyveket adtak ki, alapítottak egy „kirándulóegyesületet” (Vándorsólyom), amely a hungarista kiképzést vegyítette a természetjárással. Ebből már látszott, hogy a militáns közösségépítés a legfontosabb az akkor már ötvenes éveit taposó Győrkösnek; egy olyan mozgalom kialakítása, amely alapvetően kerüli a nyilvánosságot – az MNA-tagoknak tiltva volt mindenféle nyilatkozat. Győrkös aztán élesben is kipróbálhatta csapatát. Több forrás szerint a 90-es években mintegy 260, a hungarista mozgalomhoz kapcsolódott fiatalt irányított a horvát–szerb háborúba a nemzetiszocialista csoportokhoz – a fiatalok közt volt Rózsa-Flores Eduardo is. „Győrkös tekintélyt vívott ki azáltal, hogy jól koordinálta a magyar egységet. Egyre több fiatal gyűlt köréje, akik a korkülönbség miatt egyfajta apafiguraként tekintettek rá.”
Ilyen volt a későbbi Betyársereg vezetője, Tyirityán Zsolt is, aki a hazai szkinhedmozgalom történetét feldolgozó 2013-as magánkiadású könyvben hosszan beszélt Győrkösről. A 90-es években egy neonáci koncertsorozaton „ismertem meg azokat a pesti srácokat, akiknek már volt kapcsolata az MNA-val, és tőlük kaptam egy szórólapot, ahonnan különböző könyveket, újságokat, pólókat lehetett rendelni Győrköstől. (…) Levélben felvettem vele a kapcsolatot és utána telefonon is sokszor beszélgettünk, aminek az lett a vége, hogy meghívtak egy Vándorsólyom-táborba. Ez az MNA-nak volt a katonai szárnya (…), nagyon militáns beállítottságú volt az egész csoport. Ami, megvallom, nekem nagyon tetszett. Maga Győrkös István személye számomra nagyon sokat jelentett, hiszen egy nagyon értelmes, intelligens embert láttam benne, akinek hatalmas szellemi tudása volt. A mai napig mesteremnek tartom, hiszen nagyon sok ideológiai alapkérdéssel ő ismertetett meg.”
| ||
Más ugyanakkor azt mondja, hatalmas tudásúnak azért nem nevezné a németül amúgy jól beszélő Győrköst, inkább jó vezetőnek, jó szervezőnek látta, akinek kétségtelenül voltak ideologizáló hajlamai, de inkább befelé forduló, nehezen megnyíló, csendes alkat volt „korlátozott szókinccsel” és hatalmas bizalmatlansággal. „Egyszer egyeztetnem kellett vele személyesen, erre ott áll a háta mögött öt hatalmas srác. Azt mondta, nem küldi el őket, előttük nyugodtan beszélhetek. Én viszont elég kényelmetlenül éreztem magam emiatt.”
Kaland Szabó Alberttel
Győrkös a szkinhedjeivel részt vett Göncz Árpád 1992-es kifütyülésén, legitimitását a szubkultúrában pedig erősítette, hogy 1993-ban az emigráció akkori vezetője, Tarjányi Tatár Imre megbízta a hungarista mozgalom hazai irányításával. Ekkor már Győrkösnek hatósági ügyei is voltak: 1993-ban a győri bíróság közösség elleni izgatás és lőfegyverrel való visszaélés miatt három év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte, s akkoriban Ausztriába sem engedték be – az országon keresztül utazott volna Nürnbergbe, hogy ottani neonácikkal egyeztessen.
Egy év múlva létrejött a hungarista egység, hogy aztán – a szokásokhoz híven – belső ellentétek miatt gyorsan újra darabokra essen. 1994 áprilisában egyesültek az itthoni irányzatok: Ekrem Kemál György, Szabó Albert és Győrkös egy angyalföldi irodában, Szálasi Ferenc képe alatt létrehozták a Magyar Hungarista Mozgalmat. Egy év múlva Győrkös semmisnek nyilvánította a szövetséget. A konfliktus oka elsősorban az volt, hogy a pártot is alapító, és folyton az utcán akciózó Szabó választói fórumokat és egyéb megnyilvánulásokat, azaz politikai eseményeket forszírozott, míg a katonai kiképzésekben gondolkodó Győrkös ezt az irányt bohóckodásnak és zsákutcának gondolta. Győrkös szerint ugyanis nem „pártot, hanem mítoszt kell építeni”. A hamarosan Ausztráliába visszatérő Szabó Albertet Győrkös 1997-ben már bolseviknak tartotta – hogy aztán hamarosan ő kapja meg az oroszbérenc bélyeget.
A „Becsület napja”
A 90-es évek közepén Győrkös győri kertes házából kiköltözött az alig 20 kilométerre lévő Bőnybe; az ingatlant egyesek szerint saját, mások szerint hungarista pénzből vette. Erdős területeket is vásárolt, ahol az MNA tagjaival tábort épített bunkerekkel, épületekkel, mellékhelyiséggel, kúttal. A korábban bejáratott Vándorsólyom-túrák mellett rendszeresek lettek a nyári táborok, amelyek a 2000-es évekre ún. airsoft – azaz éles lőszer nélküli – fegyveres eseményekké nőtték ki magukat. Ekkor már van MNA-sejt Siófokon, Jászberényben, Szekszárdon, Pécsett, Enyingen, Miskolcon, Kalocsán és a fővárosban. Győrkösék ekkor találták ki, hogy rendezzék meg a „Becsület napját” azon náci és nyilas katonákra emlékezve, akik 1945-ben kitörtek a Budapestet körbevevő szovjet katonai gyűrűből. Az első nyilvános felvonulást 1997-ben szervezték, a következő évben egyre nőtt a résztvevők és az ellenzők száma is a Várban tartott megmozduláson, Győrkös nevét és arcát is megismerte az ország.
Az MNA-történet újabb fordulata 1999-ben jött: Győrkös szakított a szkinhedekkel, mondván, hogy iszákos, beszervezhető elemek, és amúgy is sok tégla volt az akkorra már ezer főt is meghaladó mozgalomban. Erre hamarosan tömeges kilépés indult meg, távozott például Domokos János Endre, aki megalapította a ma is működő, mélyen katolikus Pax Hungarica Mozgalmat. Az 1999-es szakítás valódi okáról több elmélet is kering, az iszákosság vádját sokan mellébeszélésnek tartják. Akad olyan, aki azért veszett össze Győrkössel, mert annak fia egy rendezvényen „megengedhetetlen dolgot” művelt a büfében, és bár a vezető előbb megígérte, hogy elintézi az egyértelműen lopásnak tűnő ügyet, nem tartotta a szavát. Egy másik tag, a Kalóz néven ismert szkinhed erre a folyamatra így emlékezett vissza a már említett könyvben: Győrkös István 1999-es „pálfordulása máig találgatások tárgya. Az MNA-ban vezetőségi tag voltam, így tudtam arról, hogy egy idősebb tag, dr. K. ügynök. Őt elsőként egy skinhed lány, J. Rebeka buktatta le egy MNA-táborban. Rebeka egy büfében dolgozott, ahol dr. K. félrészegen elővillantotta pisztolyát menőzésként, és megjegyezte, hogy ő speciális ügynök. (…) Később öcsém is lebuktatta, amikor sikerült őt ellentmondásokba kevernie. Győrkösnek mindezt jeleztük, de ő elhallgattatta az ügyet azzal, hogy majd jól megkeveri a lapokat, hogy dezinformációkat szállítson ez a dr. K. ügynök. Sajnos úgy néz ki, hogy nem őt, hanem Győrköst keverték meg, ezért hozott olyan döntéseket, amellyel egy évtizeddel visszavetette a mozgalmat”. A Narancs forrása jelezte, hogy az ő rendszeres kapcsolata is az ezredfordulón szakadt meg Győrkössel többek között azért, mert az teljesen váratlanul oroszbarát nézeteket kezdett terjeszteni. Tény, hogy az MNA utolsó, 2000-ben megjelent tájékoztatójában egy kis írás – hibátlanul visszamondva az orosz propagandagépezet „érveit” – elismerően szól Putyinról, akit a romlott nyugati világ ellen harcolók példaképévé állít.
A nagy fordulat: Munkáspárt
Az első nagyobb szakadás után a 2000-es években – a „Becsület napi” vonulás betiltásának hatására is – Győrkösék az MNA kiképzőtáborára koncentráltak. Gulyás József, aki 2010-ig volt az országgyűlés tagja, képviselősége alatt többször felvetette az MNA-val összefüggő hungarista gyökerű katonai kiképzőtáborok problémáját. „Külföldön megjelent sajtóvisszhang után próbáltam megtudni, miért hagyják háborítatlanul működni ezeket a hazai hatóságok” – meséli a volt SZDSZ-es politikus, aki szerint nemigen lett következménye kritikájának. „Amikor a kiképzésekről készült felvételek kerültek nyilvánosságra, az volt a hivatalos reakció, hogy a fegyverekről nem lehet megállapítani, tényleg élesek-e. Szerintem ez nagyon rossz megközelítés, mert ilyenkor a titkosszolgálatoknak akár fedetten, akár nyílt hatósági eszközökkel fel kell lépni, ellenőrizni például a helyszínen, hogy kik, milyen eszközökkel és céllal folytatnak harci kiképzéseket. Úgy gondolom, hogy a szolgálatok – politikai akarattól nem függetlenül – nem léptek fel megfelelően e szélsőjobboldali militáns csoportok ellen. Miközben erre elegendő alapjuk lett volna, akár büntetőügyig is elvinni egyes eseteket. Ha évekkel ezelőtt így járnak el, akkor most nincs egy rendőr életébe kerülő tragédia Bőnyben.” (Jellemző adalék, hogy amikor Bőny polgármesterét kérdeztem, ő azt mondta: „Győrköséknek volt egy kis erdejük, ott bohóckodtak (kiemelés tőlem – N. G. M.). Igazából nem zavartak senkit. Nem volt dolgunk velük, nem kértek tőlünk semmit.”) Ehhez jön, hogy az MNA a romák elleni sorozatgyilkosságok idején is előkerült, az elkövetők közül többen is kapcsolatba kerültek Győrkös szervezetével. Amelynek egyébként a 2010-es években már csak egy nagyobb figyelmet kapott provokációra futotta: a kristályéjszaka évfordulóján könyveket égettek.
Az újabb MNA-szakadás 2012-ben következett. Győrkös egyik fia többek szerint milliós tételben lopta meg a mozgalmat – erről pontos részletek olvashatóak gyorkosbt.blogspot.hu-n, ahol nyíltan merült fel az is, hogy az MNA „az oroszoktól” szerezhetett volna pénzt, és az is, hogy Győrkösék a tagságot airsoftozó 14–15 évesekkel próbálták felpumpálni – akiktől vállalkozásuk révén anyagi hasznot reméltek. Mélyítette a szakadékot, hogy Győrkös megvádolt fia az oroszbarát Thürmer Gyula munkáspárti elnökkel vett részt közös sajtótájékoztatón. Ezután az MNA valójában az alapító nélkül jelent meg az idei „Becsület napi” felvonuláson. Győrkösék pedig az orosz titkosszolgálathoz kötött hídfő.ru felé sodródtak mind jobban, sőt az Index értesülése szerint újabban orosz diplomaták is részt vettek az MNA-kiképzésen.
*
Győrkös István tevékenysége lassan elszigetelődött az utolsó évtizedben: összeveszett a Pax Hungarica csoporttal, a Véderővel, de a Kuruc.infóval is egymásnak estek. Amíg korábban a MIÉP-et támogathatónak vélte, addig a Jobbikkal már korántsem volt ilyen barátságos a viszony. Győrkös kisebbik fia úgy nyilatkozott, hogy az MNA a „Jobbikot is a zsidó pártokrácia részének tekinti”. Eközben sokak apafigurája, az idősebb Győrkös egyre jobban magába zárkózott az utóbbi években: ebben állítólag egyik fia néhány évvel ezelőtti elvesztése játszott döntő szerepet, de azt is látnia kellett, hogy életműve, az MNA folyamatosan tűnt el mellőle. Ügyvédjén keresztül most állítja, véletlenül lőtte le a hozzá házkutatásra érkező rendőr nyomozót, a tények azonban ellene szólnak: öt lövést adott le, és ebből az egyik pontos fejtalálat volt. Családja neonáci mozgalmárkodása után a tragikus bőnyi lövöldözést is végignéző felesége szívrohamot kapott, Győrkös pedig jelenleg Tökölön, a rabkórházban van. A sors fintora, hogy rabként oda szállították vissza most, ahol 54 éve a volt SS-katonák beavatták, és egy életre maguk közé fogadták.
