Arra számítottunk, hogy a Heves megyei Balaton község könyvtárában a könyvtároson és néhány könyvet cserélő olvasón kívül teremtett lélekkel sem találkozunk - ehhez képest zajos gyerekseregbe botlottunk. Egyesek gyöngyöt fűztek, a többiek a sarokban lévő három számítógépen játszottak, vagy éppen házi feladatot írtak. Közben felnőttek érkeztek kisebb gyerekeikkel, és a játszósarok mellett leültek beszélgetni. Az egész sokkal inkább tűnt napközi otthonnak, mint könyvtárnak. "Minden pénteken tartok kézművesszakkört a nyitvatartási idő alatt, és közben ismerkedünk a számítógépekkel is. Író-olvasó találkozókat is szervezünk, és a falon látható képek egyben kiállítási tárgyak is. A gyerekek nagyon élvezik, és a szülők szívesen engedik ide őket. Természetes lesz számukra a könyvek közelsége, és ha foglalkozás után esetleg hazavisznek valami olvasnivalót, az külön siker" - mondja Hudikné Oravecz Andrea községi könyvtáros.
Hudikné - hasonlóan a falusi könyvtárosok zöméhez - amolyan "mindenes": ő a művelődési ház vezetője, a könyvtáros és az internetpont felelőse. Mindezt közalkalmazotti bérért, de még így is szerencsésnek mondhatja magát a közel 20 százalékos munkanélküliséggel küzdő észak-hevesi térségben. A 6400 kötetes könyvtár viszonylag nagynak számít a megye falusi könyvtárai között, a 130 beiratkozott olvasót pedig a könyvtáros "szép számnak" tartja az 1200 fős településen. A használat a falu lakóinak díjmentes, a fenntartásról az önkormányzat gondoskodik évi kétmillióval, amiből a személyi és intézményi kiadások levonása után alig 60 ezer marad új könyvek beszerzésére. "Nagyon meg kell néznem, hogy mit vegyünk meg ilyen kevésből, ezért is fontos a mozgó könyvtári rendszer" - állítja Hudikné.
"A mozgó könyvtári kiszállításoknak döntő szerepe volt abban, hogy a fenntartó önkormányzatok anyagi helyzete ellenére nem szűntek meg, sőt újjáéledtek a falusi könyvtárak - véli a Narancs felvetésére Sohajdáné Bajnok Katalin, az egri megyei könyvtár igazgatóhelyettese. - A rendszer lényege, hogy a nagy megyei könyvtárak készletük egy részét
rotációban mozgatják, cserélik
a falusi könyvtárak között. Így olyan folyóiratok, könyvek, dvd-k juthatnak el a legeldugottabb helyekre is, amelyeket az ottani kiskönyvtáraknak anyagi lehetőségeik miatt nem volna esélyük beszerezni. Vannak olyan falvak, ahol csak a mozgó könyvtári kocsival kéthavonta érkező 'ellátmány' képezi a könyvtár anyagát. Ilyen például Tarnaszentmária, ahol a régi könyvek egészét ki kellett selejtezni beázás miatt."
A 2008-ban az év könyvtárának választott egri Bródy Sándor Könyvtár igazgatóhelyettese szerint is ma már gyökeresen más a könyvtár funkciója: az olvasói elvárás az, hogy az intézmény kulturális találkozóhelyként funkcionáljon. Rendezvényekkel, kiállításokkal, akár tárlatvezetéssel "mennek elébe az igényeknek". Az igazi kihívás az internet miatt felgyorsult információáramlás, az olvasóknál fontos szempont lett a gyors adathoz jutás igénye. Egerben nyoma sincs már a cédulás katalógusnak, az egykori nagy olvasóterem olyan, mint egy internetkávézó, s külön épületet tartanak fenn az idegen nyelvi képzés, a hangtár (cd, dvd, hanglemezek stb.) vagy a gyerekkönyvtár számára.
Az egri megyei könyvtárnak is rendkívül korlátozottak az anyagi lehetőségei. Évek óta esedékes a helyenként már szűkös műemlék épület bővítése, és bár évi 260 millióból gazdálkodnak, "nagyon oda kell figyelni" a beszerzésekre - különösen az ő esetükben, mivel évi mintegy 180 millióval, 50-50 százalékban fenntartója az intézménynek a szocialista vezetésű megyei és a jobboldali színezetű városi vezetés. Természetes elvárás, hogy a könyvtár saját bevételt is termeljen, ugyanakkor csak olyan rendezvényeknek adnak teret, amelyek valamilyen formában népszerűsítik az olvasást, a könyveket.
Nagyobbak a gondok Salgótarjánban, ahol az 1988-ban - propagandacélokból is - átadott Kultúrpalota földszinti helyiségeit ki kellett ürítenie a megyei könyvtárnak. Az 5410 négyzetméternyi alapterületű épületből 720 "elveszett" a könyvtár számára, ráadásul akkor, amikor a feladatok nőttek, hiszen 2007-ben a megyei könyvtárba integrálódott a Nógrád Megyei Közművelődési Intézet, továbbá a Palócföld című lap szerkesztősége is itt kapott helyet. "Ígéretet kaptak" a hasznosítással megbízott Salgóvagyon Kft.-től, hogy a könyvtár funkciójától homlokegyenest eltérő dolgok nem kerülnek ide - mondta lapunknak Molnár Éva igazgatónő. Ezt a reményt nem mindenki osztja a városban, sokan tudni vélik, hogy kínai üzletek költöznek a "palota" földszintjére.
Molnár Éva szerint anyagi nehézségeik elsősorban a megye rossz gazdasági helyzetéből adódnak. Kétségtelennek tartja, hogy jelenleg a megyei könyvtárak között az utolsók között kullognak, és az országos átlagnál jóval kevesebb főt (28 dolgozót) alkalmaznak. Az alig 100 milliós költségvetésükből csak 10 millió körüli a saját bevétel, és egyáltalán nem titok, hogy akár vásárok céljára is bérbe adnak termeket. Sikerként értékeli viszont, hogy mindezek ellenére Nógrád majdnem minden településén életben tartják a falusi kiskönyvtárakat a mozgó könyvtári rendszer és a szakmai segítségnyújtás révén. Összességében úgy látja, hogy "ma már egyetlen megyei könyvtár sem tud igazán dicsekedni, mindenhol visszalépés van", Nógrádban halmozottan.
Nem osztják a visszalépésről alkotott véleményt az Országos Széchényi Könyvtár Könyvtári Intézetének (OSZK KI) munkatársai. Fehér Miklós könyvtáros és Bartos Éva igazgató szerint a települések könyvtárellátási helyzetében a rendszerváltozás óta jelentős előrelépés történt, mivel akkor több volt a szünetelő vagy csak vegetáló könyvtár. Bár az önállóan működő intézmények aránya csökkent, a központilag irányított szolgáltató helyekként működőkkel együtt gyakorlatilag az
"ahány település, annyi könyvtár"
a jellemző, nincs területi különbség sem az ország megyéi között. A Narancsnak nyilatkozó más szakemberek ugyanakkor egyértelműen megerősítették, hogy mivel gyakorlatilag minden könyvtár önkormányzati fenntartású, az adott könyvtár helyzetét döntően befolyásolja a települési önkormányzat anyagi helyzete, vagyis a válságrégiók gondjai általában nagyobbak. Bár a kulturális normatíva csak 1135 forint/fő volt 2008-ban, a központi szolgáltató rendszeren (KSZR) keresztül 2009-ben 1,6-2 milliárd, az egyéb felzárkóztató és pályázati lehetőségeken keresztül további 400-450 millió forint került a könyvtárakhoz fejlesztésre. Ezekből a pénzekből épületek újultak meg, finanszírozzák a mozgó könyvtár néven ismert könyvcsereprogramot, és jut belőlük beszerzésre is. A nagy esély azonban mindenki szerint az elvileg idén induló Márai-program, amely további évi egymilliárdot vonna be a beszerzésekbe (lásd erről keretes anyagunkat).
A könyvtári funkciók változását részben tudatosnak tartják az OSZK KI munkatársai is: az 1997-es törvénytől kezdve 1998-2005 között 14 jogszabály született a könyvtári helyzet rendezésére. Ahogyan Fehér fogalmazott: "Kölcsönzőhelyből tudásközpont, tudásátadási helyszín, zárt intézményből sokszor 24 órás hozzáféréssel informatikai pont lett" a vidéki könyvtár, ahol szerinte teljesen általános, hogy a helyi sajátos igényekhez alkalmazkodik az intézmény. Az utóbbi években országosan "megtisztultak" a falusi könyvtárak könyvállományai is, az elavult tematikájúakat egyszerűen kiselejtezték. Fehér Miklós úgy véli, további óriási kihívás volt a dolgozók számára, hogy meg kellett tapasztalniuk: a versenyszférára érvényes folyamatok, mechanizmusok (ösztönzés, sikeresség, marketing) jellemzik a könyvtári működést is, persze bizonyos sajátosságokkal. Közben rohamosan integrálódnak a könyvtárak, erősödik a központi szerepvállalás, a megyei könyvtárak "hálózatgondozói" szerepet visznek.
A legnagyobb változást azonban az informatika fejlődése hozta, mára nemcsak a számítógépek, hanem az internet könyvtári jelenléte is általános, sőt a könyvtárak állományuk digitalizálása révén megjelentek az elektronikus szolgáltatások piacán is, amennyiben adatbázisok építőivé és tulajdonosaivá, valamint honlapgazdákká váltak.
Mindezt a jelek szerint az olvasók is díjazzák. Bár egyes kimutatások szerint a magyarok egyre kevesebben és egyre kevesebbet olvasnak, a könyvtári statisztikák ezt nem támasztják alá: míg 1989-ben az olvasók száma 1,5 millió volt, manapság 1 millió 900 ezer beiratkozott vagy alkalmi olvasót tartanak nyilván. Igaz, nagy részük diák vagy nyugdíjas korú: az úgynevezett aktív népesség a könyvtárosok szerint "nem ér rá" könyvtárba járni.
A Márai-program
Az újabb ígéretek szerint mégis elindul 2010-ben a könyvtárakat, a kiadókat és a kortárs írókat egyszerre támogató Márai-program. A Nemzeti Kulturális Alap nagyszabású könyvszakmai (skandináv mintára kialakított) projektjének lényege, hogy az ötös lottó játékadójának 90 százalékát (körülbelül 1 milliárd forintot) a kulturális tárca átcsoportosítja a kulturális alaphoz. Az összeg terhére a könyvtárak egy szakmai testület által összeállított listából rendelhetnek könyveket, döntően kortárs magyar irodalmat, így is növelve az eladott példányszámokat, ami egyaránt érdekük a kiadóknak és a szerzőknek. Az összeg körülbelül 10 százalékát az irodalom népszerűsítésére szánják. (A programról lásd: A polcnak vagy a kölcsönzőknek, Magyar Narancs, 2010. április 15.)
Bár minden érdekelt fél pozitív fejleménynek tartja a programot, a szakmai viták miatt késik az indulás az eredetileg 2010 elejére tervezetthez képest. A legnagyobb problémát a rendelhető könyvek listáját összeállító úgynevezett Márai Testület fölállítása okozta, ráadásul kiderült, hogy egy közbeszerzési eljárás is lassítja a folyamatot. Április végére rendeződni látszott a helyzet: a Márai Testület 10 tagú lesz, delegáltjait a Nemzeti Kulturális Alap, a Könyvtárosok Egyesülete, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése és a két legnagyobb írószervezet adja. A folyamatosan frissülő lista első körben 40 százalékban kortárs és klasszikus szépirodalmat, illetve gyerekkönyveket, 60-ban pedig tudományos és szakkönyveket tartalmaz majd. Ebből a programhoz csatlakozott, körülbelül félszáz hazai és határon túli magyar könyvtár rendelhet majd nagyjából 600 ezer kötetet. A program átlagban harmadával növeli a könyvtárak beszerzési lehetőségeit. Sokak szerint viszont az sem mellékes szempont, hogy az ígéretek szerint minden egyes forint útját nyomon lehet majd követni a rendszerben.
Miután a 81. Ünnepi Könyvhét budapesti megnyitóján a tervek ellenére sem jelentették be a program elindulását, felröppent, hogy végképp leáll a "Márai", a rémhírt azonban az új kultúrpolitikai vezetés gyorsan cáfolta.
