Autópálya-építõ cégek be nem fizetett bírságai: Kímélõ üzemmód

  • Mészáros Bálint
  • 2004. október 14.

Belpol

Azt, hogy a Gazdasági Versenyhivatal jogosan szabott-e ki többmilliárdos bírságot a kartellmegállapodásban elmarasztalt autópálya-építõ cégekre, évek múlva, a jogerõs bírósági döntés megszületése után fogjuk csak tudni. A bírságot azonban a cégeknek elméletileg a felülvizsgálattól függetlenül be kellett volna fizetniük. A gyakorlatban mégsem.

Azt, hogy a Gazdasági Versenyhivatal jogosan szabott-e ki többmilliárdos bírságot a kartellmegállapodásban elmarasztalt autópálya-építõ cégekre, évek múlva, a jogerõs bírósági döntés megszületése után fogjuk csak tudni. A bírságot azonban a cégeknek elméletileg a felülvizsgálattól függetlenül be kellett volna

fizetniük. A gyakorlatban mégsem.

A honi versenyfelügyelet törté-netének legnagyobb összegû, összesen több mint hétmilliárd forintos bírságát szabta ki júliusi határozatában a Gazdasági Versenyhivatal (GVH). Miután bizonyítottnak látták, hogy az M7-es, az M70-es és az M3-as autópályák egy-egy szakaszát építõ vállalkozások a munkákat versenykorlátozó módon felosztották egymás között, lecsaptak. Az eredmény: a cégek az elnyert projektek nettó vállalási öszszegének öt és fél százalékát kötelesek bírságként kifizetni, ami a Strabag Rt.-nél 2,47 milliárd, a Betonút Rt.-nél 2,21 milliárd, a Hídépítõ Rt.-nél 1,37 milliárd forintra jött ki, a Debmút Rt. és az Egút Rt. pedig 496-496 millió forintról kapott csekket. Az évek óta drasztikusan emelkedõ sztrádaépítési költségek és a korábban hasonló árszinten dolgozó Vegyépszer Rt.-vel kapcsolatos számvevõszéki megállapítások ismeretében nem is anynyira a kartellmegállapodások ténye keltett meglepetést, hanem az, hogy a GVH-nak sikerült vizsgálataival alátámasztania a gyanút, s errõl dokumentumokat fellelnie. Az érintett cégek azonban a bíróságon megtámadták a határozatot, ezért a "hivatalos végeredményre" minden bizonnyal sokáig kell várni. A hivatal legextrémebb esetében, a kávékartellügyben - ahol gyakorlatilag az összes létezõ jogorvoslati lehetõséget kimerítették a felek - tíz év kellett a jogerõs döntéshez (lásd: Küzdelem az árral, Magyar Narancs, 2004. július 29.) -, s bár azóta kétségtelenül gyorsabbá vált a folyamat, valószínûleg néhány évvel ebben az ügyben is kell számolni.

Az elmarasztalt cégek az eljárás megindításával alapesetben nem lennének semmivel sem beljebb, a versenytörvény (a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény) ugyanis úgy rendelkezik: "a keresetnek a határozat végrehajtására halasztó hatálya nincs". Az útépítõ vállalkozások azonban nemcsak a határozatot támadták meg a bíróságon, hanem egyúttal kérték a végrehajtás, azaz a bírság kifizetésének felfüggesztését is. Az elsõ fokon eljáró Fõvárosi Bíróság (FB) szeptember 20-i végzésében helyt adott a keresetüknek. Ezt a polgári perrendtartásról szóló törvény alapján vitán felül megtehette, ám mivel a döntés nem növeli kifejezetten a versenyhivatali bírságok visszatartó erejét, nyomós indoka kellett hogy legyen.

Biztonság vagy eredményesség

Az FB a döntésében a Legfelsõbb Bíróság (LB) Közigazgatási Kollégiumának (egyébként nem kötelezõ érvényû) állásfoglalására támaszkodott. Ez kimondja, hogy a határozat azonnali végrehajtása akkor függeszthetõ fel, ha a végrehajthatóvá nyilvánítás jogszabályt sért, ha a felfüggesztést különösen méltánylást érdemlõ vagy egyéb jelentõs körülmények indokolják, illetve ha a végrehajtás a fél számára súlyos hátrányt elõidézõ következményekkel járhat. A bíróság úgy találta, hogy olyan egyéb, jelentõs körülmények merültek fel, amelyek a felfüggesztést teszik indokolttá. Álláspontja szerint annak megítéléséhez, hogy az azonnali bírságolás a nemzetgazdaság egészét érintõ autópálya-építésekre beláthatatlan következmények-kel jár-e, további bizonyítás lenne szükséges. Ezért csak annyi állapítható meg: az építkezések tervezett ütemû megvalósítása veszélybe kerülhet - ezért a bíróság a végrehajtás felfüggesztése mellett döntött. Az FB tehát nem vizsgálta - a polgári perrendtartás által számára elõírt nyolc nap alatt nem is vizsgálhatta -, hogy a bírság padlóra küldheti-e a cégeket (mert akkor mi lenne a folyamatban lévõ építkezésekkel), hanem a kérdés fontosságára való tekintettel a veszély lehetõségét is elég indoknak találta.

A GVH fellebbezett az ítélet ellen a Fõvárosi Ítélõtáblánál. Indoklásuk szerint a bíróságnak bizonyítania kell az említett veszély fenn-állását, szükség esetén szakértõ kirendelésével. Továbbá a cégeket sem lehet egy kalap alá venni a bírság felfüggesztésekor: eltérõ a méretük, az árbevételük, más a bírság összege, ekképpen máshogy érinti õket a büntetés is. A hivatal mindazonáltal azt is hangsúlyozza, hogy a vállalkozásoknak részben meglehetõsen tõkeerõs külföldi tulajdonosaik vannak, a bírság pedig a legsúlyosabban büntetett cég esetében is csak a törvény adta maximumnak (az éves nettó árbevétel tíz százalékának) cirka a fele, tehát nem valószínû, hogy a társaságok belerokkannának. Noha kétség-telenül igaz, hogy jelentõsen meg-nehezítené a pénzügyi helyzetü-ket, de ez volna a bírságolás célja: egyébként az egésznek nem volna visszatartó hatása.

Látszólag ellentmondás van tehát a közigazgatási kollégium állásfoglalása és a polgári perrendtartás között: a határozat végrehajtását indokolt esetben fel lehet függeszteni, ám a bíróság rendelkezésére álló idõ alatt ennek eldöntése bonyolultabb esetekben nem lehetséges. Csiba Tibor, az FB Közigazgatási Kollégiumának vezetõje lapunknak kifejtette: a határidõ meghosszabbítása az érdemi döntés elhúzódásával járna, márpedig éppen ez utóbbi alkalmas a megfelelõ következtetések levonására. A szóban forgó esetben eljárásjogi döntés született, mely az ügy érdemi részére semmiféle kihatással nincs. Hangsúlyozta azt is, hogy amennyiben a bíró úgy látja jónak, az eljárás folyamán bármikor felfüggesztheti a végrehajtást, az indoklásban szereplõ kitételek, sõt a kérelem benyújtása nélkül is. Az ítélõtábla pedig várhatóan rövid idõn belül, talán már egy hónap alatt meghozhatja a végrehajtásról szóló jogerõs határozatot. Bauer Jánosné, az LB Közigazgatási Kollégiumának vezetõje az ilyen esetekben magas perköltségek miatt nem gondolja, hogy az elmarasztalt vállalkozásoknak feltétlenül megérné az idõhúzás; jogegységi döntés meghozatalát pedig az ellenkezõ indoklású ítéletek tehetnék indokolttá.

Változó korban

E tárgykörben nincs kialakult bírói gyakorlat az 1990 óta szabályozott versenyjogban. Az elsõ, a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvényben a kereset benyújtásának a bírságot kiszabó határozat esetében volt halasztó hatálya. Az 1996-os versenytörvény alapján a GVH már - a közérdekre való tekintettel - elrendelhette az azonnali végrehajtást, erre azonban csak igen ritkán került sor, így az ilyen jellegû viták sem voltak jellemzõek. A 2001. február 1. óta hatályos módosítás viszont egyértelmûen úgy fogalmaz, hogy az elmarasztalt piaci szereplõknek a közigazgatási per állásától függetlenül fizetniük kell; ha nem teszik meg, akkor a követelés adók módjára behajtandó köztartozásnak minõsül (ez már 1997 januárjától él), vagyis színre lép az APEH.

A változtatást alapvetõen az tette szükségessé, hogy a megbírságolt vállalkozások hajlamosak voltak eltûnni, megszûnni, felszívódni, miáltal a bírság behajthatatlanná vált. Az FB az ítélet meghozatalakor úgy vélte: a felperesek hosszabb távon lekötött piaci mûködésének ismeretében nem kell attól tartani, hogy "fizetés nélkül távoznak". A GVH-nak a fellebbezésben megfogalmazott álláspontja szerint azonban a versenytörvény legutóbbi módosítása törvényerõre emelte a határozatok közérdekûségét, ami a versenyjogellenes magatartásokra vonatkozó hatósági reagálás sürgõsségébõl, az "eljárások minél elõbbi végleges befejezésének elvárt teljesítésébõl" adódik.

Valóban aggasztó volna a határozatok jogerõre emelkedése elõtti bírságolás akkor, ha a GVH látványosan, ész nélkül büntetne - errõl azonban szó sincs. A versenytörvény értelmében ugyanis a határozatok jogszerûtlenségének beigazolódásakor a hivatalnak a kamatokkal (a jegybanki alapkamat kétszeresével) együtt kell visszafizetnie az indokolatlan bírságot, másrészt a tapasztalatok is éppen ennek a képzeletbeli gyakorlatnak az ellenkezõjét mutatják. A statisztikai adatok szerint az érintettek az elmarasztaló határozatok közel felét támadják meg, a megszüntetõ határozatoknál pedig minden ötödikkel elégedetlenek - jellemzõen a bejelentõk. A jelenleg hatályos versenytörvény alapján eddig az erre esélyes 735 határozat közül 243-nál kérték a bírósági felülvizsgálatot, 2004 februárjáig 151 esetben született jogerõs döntés; a jogorvoslatok 7,3 százalékában változtatták meg a jogalapot (10 esetben, egyszer pedig részben) és 6,6 százalékukban a bírság összegét (10 esetben). A gyakorlatban egyébként a GVH versenytanácsa a befizetés elrendelésével egyébként is meg szokta várni a felfüggesztésrõl szóló bírósági döntést, hiszen az idõkülönbség nem jelentõs, és nem lenne ésszerû ide-oda utalgatni. Az ügy érdemi részét érintõ jogerõs végzés eddig két ízben kényszerítette a hivatalt arra, hogy a már beszedett bírságot kamattal együtt visszafizesse (fél-, illetve tízmillió forintos tételrõl volt szó).

A bírságok felfüggesztése az említett törvényi változások miatt az utóbbi idõben lett csak vitatéma; született már a kifizetést helyben-hagyó (például a mobilszolgáltatók kartellügyében) és elhalasztó (a moziüzemeltetõk versenykorlátozó összejátszása esetében) végzés is. Ilyenkor a bíróság az adójogi végrehajtáshoz hasonlóan a cégek pénzügyi mutatóit vizsgálva hozta meg a döntését, melyet a felek nem is vitattak - az eltérõ álláspont oka most éppen e vizsgálat elmaradása. Az ügyhöz kapcsolódóan megemlí-tendõ egy másik bírósági ítélet is. A GVH májusban 112 millió forint rendbírságot szabott ki a Strabag Rt.-re, mivel nem tudta a hivatal rendelkezésére bocsátani a kartellgyanút megalapozó dokumentumok eredeti példányait, mondván, hogy azok a cég költözködésekor elvesztek (amúgy épp az általa elsinkófált feljegyzésekrõl készült fénymásolatok megbízhatatlanságára hivatkozik a Strabag, amikor a határozatot támadja). A Strabag Rt. a rendbírság jogosságában is kételkedett, ám ezt az FB jogerõs ítéletében helybenhagyta, az indoklásban azonban fel sem merült, hogy így esetleg veszélybe kerülhetnek az autópálya-építések. A döntés persze csak egy céget érint, és a rá vonatkozó két összeg között is vagy hússzoros a különbség. Komoly elemzések nélkül azonban aligha eldönthetõ, hogy tulajdonképpen hol húzódik a "nemzetgazdasági veszély" határa. De az is igaz, hogy az e részkérdésben a jogerõs ítéletet meghozó ítélõtáblát már nem fogja ilyen rövid határidõ kötni, nem beszélve arról, hogy az ügy érdemében döntõ jogi fórumnak is lesz módja a kérdést megnyugtatóan tisztázni. Ha pedig a vállalkozásoknak csak az eljárás legvégén kellene rendezniük a számlát, akkor az összeg már a kamatokat is tartalmazná.

Mészáros Bálint

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.