„Az alapítványi fenntartás lehet egy lépés az oktatási minőség javításának irányába, de ugyanígy az állami vagyon kijátszásának eszköze is” – ekképp összegzi a Budapesti Corvinus Egyetem egy oktatója azt, amit az intézmény „modellváltásáról” tudni lehet. Hogy a Corvinus állami fenntartásból egy alapítvány kezelésébe kerülhet, arról először szeptemberben beszélt nyilvánosan Gulyás Gergely kancelláriaminiszter nem sokkal azután, hogy a Mathias Corvinus Collegium diáktáborában hallgatók egy csoportja kísértetiesen hasonló igényt fogalmazott meg. Bár az oktatók meglehetős szkepszissel fogadták az alulról jövő kezdeményezésnek beállított átalakítást, a NER malmai őrölni kezdtek: a Corvinust októberben a humántárcától átvette a Palkovics László vezette Innovációs és Technológiai Minisztérium, egy kormányhatározat pedig arról rendelkezett, hogy az intézmény július 1-jétől innen vándorol tovább a létrehozandó állami alapítványhoz (bővebben lásd: Olajozott működtetés, Magyar Narancs, 2018. október 18.).
Az alapítvány máig nem állt fel, ám az Országgyűlésnek február 12-én benyújtott három törvényjavaslat alapján némileg tisztábban látjuk a Corvinus jövőjét. A törvénycsomag rendelkezik a Corvinust júliustól átvevő Maecenas Universitatis Corvini Alapítvány részére történő állami vagyonjuttatásról, létrehozza a „vagyonkezelő alapítvány” új jogi kategóriáját és a felsőoktatási törvénybe is átvezeti a modellváltással szükségessé vált módosításokat. Corvinusos forrásaink azzal számolnak, hogy a törvényjavaslatokat április elejéig elfogadja az Országgyűlés, Palkovics László miniszter pedig rögtön be is nyújtja az új alapítvány alapító okiratát. Ebben nevezi majd meg azokat a személyeket, akik a nyáron átveszik a kormánytól a magyar közgazdászképzés csúcsintézményének működtetéséért viselt felelősséget, és ezzel egy időben a felsőoktatási törvény mellékletében a Corvinus kikerül az állami egyetemek felsorolásából.
Osztalék
Előzetesen a legfontosabb kérdés talán az volt, hogy az alapítványba betett vagyon elegendő lesz-e a Corvinus eddigi állami támogatásának a kiváltására. Az egyetem honlapján elérhető 2017-es költségvetési beszámoló szerint abban az évben 7,98 milliárd forint állami támogatást kaptak, 2018-ra 8,73 milliárdot terveztek be. Az állami támogatás a 13–14 milliárdos egyetemi büdzsé több mint felét teszi ki. Állami kutatási pénzekre továbbra is pályázhat az egyetem; és hogy a maradékot az alapítványi vagyon hozama kitermelje, ahhoz szakértői becslések szerint minimum 350–400 milliárdos kezdeti tőkejuttatás kell. Ezt a szintet megüti a Palkovics László által bejelentett 380 milliárdos tőkeinjekció, de annak már nem mindenki örül, hogy a Mol és a Richter 10 százalékos részesedést megtestesítő állami részvénypakettjét adja át a kormány a Corvinust fenntartó alapítványnak.
„A részvény a lehető legkockázatosabb befektetési eszköz, ráadásul az olaj- és a gyógyszeripar is rizikós üzletág, az osztalékbevétel elkerülhetetlenül ingadozni fog” – mondja Deák Dániel adójogász, az egyetem közalkalmazotti tanácsának elnöke. „Az egész átszervezés egyik indoka az volt, hogy az államháztartáson kívül többéves tervekben, stratégiákban lehet majd gondolkodni. De mitől lesz kiszámíthatóbb ez az osztalékbevétel, mint a nagyrészt a hallgatói létszám után járó állami támogatás?” – teszi fel a kérdést egy oktató. Az alapítvány a Mol- és Richter-részvényeket nem adhatja el – tulajdonosi jogait is csak az állammal egyeztetve gyakorolhatja –, az osztalékból viszont elvileg lehetősége lesz egyéb befektetésekre. „Tőkepiaci szereplővé válik az alapítvány, de a megoldás belső ellentmondása, hogy egy közcél – az egyetem fenntartása – alapvetően piaci spekulációk sikerességén múlik majd” – véli Deák Dániel. Egy az átalakítást közelről figyelő forrásunk elismeri, hogy bár van kockázat az osztalékalapú finanszírozásban, a két cég és a világgazdaság állapota a következő 2-3 évben nagyon valószínűtlenné teszi a finanszírozási problémákat; utána pedig az egyetem bevételtermelő képessége is erősödik a tervek szerint.
Arra a kormány is figyelt, hogy a Mol vagy a Richter egy-egy gyengébb éve ne döntse be az egyetemet. Bár az alapítvány idén csak fél évig lesz birtokon belül, mégis megkapja a 2018-as év teljes osztalékát. Az állam továbbá a végzésükig fedezi a már Corvinusra járó, illetve a most szeptemberben beiratkozó hallgatók ösztöndíját, azaz az alapítványi hozamnak csak három év múlva kell teljesen kiváltania az állami támogatást. 24 milliárd forintért a kormány megvásárolta és az egyetemnek adja a Corvinus ppp-konstrukcióban felhúzott új épületét: ennek egy része irodaház, amelytől egy forrásunk szerint évi több százmilliós bevételt remélhetnek.
Az alapítvány továbbá hozzájut a Mányoki út 9. alatti állami ingatlanhoz is. Ezt jelenleg a Nemzeti Közszolgálati Egyetem használja, és uszoda is van benne. A törvényjavaslat szerint az alapítvány 2020. június 30-ig köteles az épületet az NKE ingyenes használatába adni, utána viszont azt csinál vele, amit akar. (A Corvinus jelenlegi épületeit nem az alapítvány, hanem maga az egyetem kapta meg az államtól. A Fővám téri főépületet a műemléki védettség miatt nem lehet eladni. A többit igen, viszont a Mányoki úti épülettel szemben megkötés, hogy az innen származó bevételt csak infrastruktúra-fejlesztésre lehet fordítani, működési költségekre nem.)
Megfelelő gazdálkodás mellett így nem tűnik elérhetetlen célnak, hogy az első években némi tartalékot is képezzen az alapítvány. A modellváltástól remélt hangzatos eredmények viszont fejlesztéseket és drágább működtetést feltételeznek – például a neves külföldi oktatók alkalmazása miatt. Több forrásunk attól tart, hogy ezekre már nem lesz elegendő pénz. Információink szerint egy belső fórumon az egyetem vezetésének képviselői azt mondták, ha egy évben kevés lenne az osztalék, a kormánynál még mindig lobbizhatnak támogatásért, vagy felfuttathatják a külföldi diákokat állami pénzen idehozó programot. Vállalati tőkére is számítanak az egyetemen, bár Deák Dániel szerint ezt a vagyonkezelő alapítványi forma valószínűtlenné teszi. „Ki rakna be pénzt úgy, hogy nemcsak kivenni nem tudja, de igazán ellenőrizni sem? Kizárólag altruista alapon vagy politikai nyomásra képzelhető el a tőkebevonás” – mondja.
Szuperkuratórium
A vagyonkezelő alapítványokról szóló javaslat lehetőséget teremt arra, hogy egy ilyen alapítvány ne csak a hozzá rendelt egyetemet tartsa fenn, de úgymond önmaga felett is gyakorolja az alapítói jogokat. A Corvinus alapítványánál mindjárt éltek is ezzel, azaz miután a kormány kinevezi a majdani alapítvány legalább 5 fős kuratóriumát, formailag minden befolyását elveszíti az alapítvány működése felett. (A kormányban felmerült, hogy az MTA kutatóintézeteit is egy ilyen alapítványba vigye be. Ezzel az Akadémia önként mondana le ingatlanvagyonáról és eszközparkjáról, ami felett az alapítás után nem ő, hanem a kuratórium rendelkezne. A kiszivárgott tervek szerint a kuratóriumban legalább 50 százalékos többséget szeretne az állam. Lapzártánkkor erről se döntés, se írásos javaslat nem született, mindenesetre az MTA-sztori nem növelte a corvinusos oktatók bizalmát az alapítványi fenntartás iránt.)
„A kuratóriumot nem lehet visszahívni, ha egy tisztség megszűnik, a kuratórium maga választhat új tagot, sőt még az alapítvány alapító okiratát is módosíthatja” – sorolja a „szuperkuratórium” jogköreit Deák Dániel. E megoldásra valószínűleg azért volt szükség, hogy az állam és a Corvinus között minden szálat elvágjon, és a Corvinus valóban magánegyetem lehessen. Ezzel azonban óriási hatalmat adtak a kuratórium vezetőinek, akiket a miniszter nevez ki, de utána nemigen visel politikai felelősséget a kuratórium ténykedéséért.
A kuratórium felügyeletét elvben a felügyelőbizottság és az „alapítványi vagyonellenőr” látja majd el. Kezdetben a legalább 3 fős felügyelőbizottságot is a kormány jelöli ki, az alapítói jogok átadása után azonban a megüresedő helyek betöltéséről a kuratórium és a felügyelőbizottság együttesen határoz. Arra is lehetőség van, hogy ők válasszák meg a vagyonellenőrt, aki törvénysértés vagy az alapító okiratba ütközés miatt kérheti a bíróságtól az alapítvány határozatainak hatályon kívül helyezését. Úgy tudjuk, a már említett belső fórumon az egyetemvezetés azzal nyugtatta az oktatókat, hogy a kuratórium a nyilvánosságnak tartozik felelősséggel, és önként lemond, ha nem megfelelően működik.
Minden jel arra utal, hogy a kuratóriumnak az egyetem irányításában is komoly szava lesz. Több corvinusos oktatóval beszéltünk, és úgy látják, noha az államtól való távolság az új felállásban valóban nagyobb lesz, ez nem jelenti szükségszerűen az egyetemi autonómia növekedését. A felsőoktatási törvény Országgyűlés előtt lévő módosítása a magánegyetemeken létrehozza az egyetemi elnök intézményét. Az elnököt a fenntartó – azaz a kuratórium – nevezi ki, és egyetértési jogot gyakorol a rektor minden olyan döntésénél, amely nem szűken vett oktatási-kutatási tevékenységet érint. A módosítás azt is lehetővé teszi, hogy a kuratórium írja ki a rektori pályázatot és döntsön a rektor személyéről, sőt megengedi, hogy a rektori és az elnöki tisztséget egyazon személy töltse be. „Az új belső egyetemi szabályzatokból lesz világos, ki dönt a vezetői kinevezésekről vagy az oktatók alkalmazásáról, a szakindításról, kutatási projektekről, a hallgatók felvételéről. Egyelőre azt sem tudjuk, milyen egyetemi testületek működnek majd az új felállásban” – mondja Polónyi István oktatáskutató.
Bárhogy is legyen, kardinális kérdés, hogy kiket ültet Palkovics miniszter a nagy hatalmú kuratóriumba. Az egyetemen elsősorban Hernádi Zsolt Mol-vezér és Csák János volt londoni nagykövet neve terjedt el, utóbbi a Corvinus átalakulását előkészítő belső projektszervezet tanácsadó testületének elnöke. Egy a folyamatra rálátó forrásunk ugyanakkor azt mondja, még informális listát sem ismer, és valószínű, hogy csak az utolsó pillanatban lesz döntés a személyekről. „Magyarországon ha valaki túlzottan ambicionál egy pozíciót, általában nem kapja meg, így nem meglepő, hogy nem tolonganak a jelöltek” – mondja. Az oktatók között sokan tartanak attól, hogy politikai ejtőernyősök vagy túlzottan üzleti szemléletet követő kurátorok kerülnek a testületbe. Van, aki egyenesen attól fél, nehogy „cikivé váljon a Corvinuson oktatni”. Az egyetem vezetése erre nem számít, rendszeres egyeztetésben vannak a minisztériummal, az átalakítást pedig miniszteri biztosként Pavlik Lívia, a Corvinus kancellárja felügyeli.
Ösztöndíj
Az egyetemi oktatók rögvest saját bőrükön érzik majd az átalakulást, mivel júliustól közalkalmazotti státuszuk megszűnik és egyszerű munkaviszonnyá alakul (annyi megkötéssel, hogy egy évig még a közalkalmazottak felmentésére vonatkozó szabályok lesznek irányadók rájuk, és öt évig a jubileumi jutalmukat is fizetni kell). Az átalakítás egyik indoka eleve az volt, hogy a közalkalmazotti bértábla nem engedi meg a kellően rugalmas és differenciált bérezést. Persze a Corvinuson eddig is volt oktatói minősítés, ami alapján akár havi bruttó 340 ezer forintos pluszfizetést kaphattak a munkatársak. Az ígéretek szerint ezt most beépítik az alapbérbe, az új konstrukciótól pedig azt várják, hogy megkönnyíti a neves külföldi professzorok leigazolását, akik feljebb repíthetik az egyetemet a nemzetközi ranglistákon.
Elsősorban az aggasztja az oktatókat, hogy a foglalkoztatás „rugalmassága” mennyire veszélyezteti majd a pozíciók biztonságát. A félelmeket táplálja, hogy egy a kormányzat részére készült és kiszivárgott háttéranyag azt javasolja, 3–5 évente vizsgálják felül és versenyeztessék meg az oktatói státuszokat. „Elfogadtuk az alacsony béreket a biztonságért cserébe. Ha most a biztonság elvész és a fizetésemelés sem nálunk, hanem a külföldi oktatóknál jelentkezik, az nem egy jó párosítás” – ecseteli egy oktató. Pavlik Lívia kancellár és Lánczi András rektor az év elején kiadott egy közös utasítást, melyben biztosították az oktatókat, hogy a 2018-as év után járó teljesítményarányos bért a fenntartóváltás után is megkapják. Az utasítás egyéb átmeneti kérdéseket is rendez; Toronyai Gábor, a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének helyi vezetője szerint ezek közül egyedül azt nem tudták elfogadni, hogy 2019 második felében az oktatók pótszabadsága 25-ről 20 napra csökkenjen.
A közvéleményt és a hallgatókat persze jobban érdeklik az ösztöndíj-lehetőségek. Az egyetemnek is fontos ez, honlapjukon felugró ablak tájékoztatja a leendő diákokat, hogy idén szeptemberben még állami ösztöndíjat kaphatnak, a 2020-tól induló Corvinus-ösztöndíj pedig „évente több ezer hallgató számára biztosítja majd a térítésmentes tanulás lehetőségét”. A friss törvényjavaslatokból kiderül, hogy a Corvinus-ösztöndíjat integrálják a központi felvételi eljárásba, azaz a hallgatók ugyanúgy a felvi.hu-n keresztül jelentkezhetnek az ösztöndíjas képzésre, mint az állami egyetemeknél. Különbség lesz viszont, hogy a Corvinuson nem a központilag meghúzott állami ösztöndíjas ponthatár és a kapacitáskorlát alapján dől el az ösztöndíjasok létszáma, hanem arról az egyetem – nyilván a kuratórium iránymutatása alapján – saját hatáskörben dönthet.
A hivatalos álláspont az, hogy a korábbi állami ösztöndíjjal „hasonló létszámban” szeretnék biztosítani az ingyenes férőhelyeket a magánegyetemi korszakban is. Ennek többek szerint ellentmond az a deklarált cél, hogy növeljék a külföldi hallgatók létszámát és javítsanak az egy oktatóra jutó hallgatók arányán (ez persze nemcsak kevesebb hallgatóval, hanem több oktatóval is elérhető, de ez a drágább megoldás). „Az ideális az volna, ha nem lenne felső határa az ingyenes férőhelyeknek, mindenki jusson be, aki kiváló. De igenis legyen túljelentkezés, és legyen válogatás is” – mondja az átalakításban szerepet játszó forrásunk. Mások arra mutatnak rá, hiába elkötelezett az egyetem az ingyenes helyek biztosítására, az alapítványi konstrukció pénzügyi nehézségek esetén szükségképpen tolja az intézményt a tandíjemelés és az ösztöndíjas helyek csökkentése felé.
Az állam kivonulásával a politikai ellenösztönzők is kiesnek a rendszerből. Egy corvinusos oktató így fogalmazza meg rossz előérzetét: „Ha a kormány vágja vissza a férőhelyeket, abból botrány lesz, a diákok kimennek az utcára. Ha a Corvinuson csökkennek az ösztöndíjas helyek, ki ellen tüntessenek? A kuratórium ellen?”
Teczár Szilárd
