Több mint egy hónap telt el azóta, hogy Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter hivatalosan is bejelentette a Budapesti Corvinus Egyetem modellváltását, de az átalakulás számos részletkérdése máig tisztázatlan. A miniszter szeptember 13-i tájékoztatásából annyi derült ki, hogy a Corvinus fenntartását 2019. július 1-jétől egy állami alapítású alapítvány veszi át, amelynek a kormány „jelentős részvényvagyont” biztosít. Gulyás célként tűzte ki, hogy a Corvinus rövid időn belül a világ 200 legjobb egyeteme közé kerüljön. Ma a legfontosabb rangsorokban a legerősebb magyar egyetemek az első 500-ba is ritkán férnek be.
A miniszteri bejelentés nem volt teljesen váratlan, a 168 Óra már szeptember elején megszellőztette a Corvinus fenntartóváltását.
A lap saját értesülései mellett hivatkozott a Diákok egy megújult Corvinusért csoport programpontjaira is. Az új szervezet a Corvinus államtól való távolodásának és a munkaerőpiachoz közeledése igényével lépett fel; az elképzelés annak a Mathias Corvinus Collegiumnak a táborában fogalmazódott meg, amelynek kuratóriumi elnöke Lánczi András, az egyetem rektora. A diákok kezdeményezését gyorsan követte egy belső egyetemi fórum, majd jött a hivatalos megerősítés, és szép lassan érkeznek az első jogszabályok is.
Október 1-jétől az egyetem fenntartói jogait a Palkovics László vezette Innovációs és Technológiai Minisztérium vette át az Emmitől, innen kerül a Corvinus jövő nyáron az alapítványhoz. Kormányhatározat született arról, hogy elő kell készíteni az egyetem magánszektor felé vállalt kötelezettségeinek állami kiváltását (itt elsősorban a Corvinus PPP-konstrukcióban felhúzott új épületére tudunk gondolni). Palkovics az új intézményi modell kidolgozásáért és megvalósításáért felelős miniszteri biztossá nevezte ki Pavlik Líviát, a Corvinus kancellárját.
Az innovációs miniszter múlt hét elején arról beszélt, hogy „a Corvinus új működési modelljéhez vezető folyamatot az egész magyar felsőoktatásra szükséges kiterjeszteni”. Valószínűtlen, hogy ez az alapítványi forma általánossá tételét jelenti, hiszen ha az oktatást az alapítványi vagyon hozamából akarják finanszírozni, az egyetemenként százmilliárdos nagyságrendű befektetést igényelne. A HVG és a 168 Óra szerint inkább arról lehet szó, hogy a többi intézmény „alapítói jogokkal rendelkező egyetemként” akár egy kft. vagy zrt. fenntartásában működne. Az állam nem vonulna ki a finanszírozásból, külön megállapodások szerint, mintegy „megrendelőként” juttatna pénzt az egyetemeknek, amelyek a piacról is szabadabban juthatnának forráshoz. Úgy tudjuk, ezt az átmenetet jóval hosszabbra tervezik, mint a Corvinus átalakítását, első lépésben néhány egyetemnél indítanák el, afféle modellkísérletként. A folyamatot ismerő forrásaink a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemet, az Állatorvos-tudományi Egyetemet és a győri Széchenyi István Egyetemet említették a kísérlet lehetséges alanyaiként.
Négymillió egy félév?
A Corvinus átalakítása mindenesetre szimbolikus kezdőlépése lehet a felsőoktatás Palkovics-féle pályára állításának. Az oktatók egyelőre a bizonytalanságot érzik az egészből, még az átalakulás belső folyamataiba bevont munkatársak is hangsúlyozzák, kormányszinten számos kérdés máig eldöntetlen. „Amikor egyetemi testületekben előjön a téma, általában feszült a hangulat, a vezetők letromfolják a kétkedőket. Lelkesedést várnának, de tele vagyunk félelmekkel” – mondja egy oktató. Nem növelte a hitelességet, hogy a megújulási igényt elég átlátszó módon próbálták alulról, a diákok felől jövő kezdeményezésként beállítani. Az egyetem vezetősége ugyanakkor alapvetően támogatja a kormányzati elképzeléseket, de legalábbis „óvatos optimizmussal” tekint ezekre; szívesen részt vett a közös gondolkodásban, és partner a részletek kidolgozásában is. A beígért magasabb alapbérek miatt a végeredményt várhatóan az oktatók többsége is pozitívan fogadja majd.
Az oktatók megnyugtatására összehívott dolgozói értekezletről kiszivárgott részletek azonban nem tettek jót az átalakulás megítélésének. Olyan hamis vagy félreértett információk is elterjedtek, hogy a Corvinuson szemeszterenként 4 millió forintos tandíjat vezetnek be, és megszűnik az ingyenes képzés. A 4 milliós költségtérítés egyetlen speciális, nagyjából 20 főt érintő mesterképzésre vonatkozik, amelyet a kínai Fudan Egyetemmel, a Magyar Nemzeti Bank támogatásával indít a Corvinus. Ez azért ilyen drága, mert tanulmányi idejük egy részét Magyarországon, másik részét Kínában töltik a hallgatók. Az egyetemen 2020-tól állami ösztöndíjas férőhelyek valóban nem lesznek, de a Corvinus az alapítvány vagyonából saját ösztöndíj alapítását tervezi, így „a maihoz hasonló létszámban” biztosítana ingyenes tanulási lehetőséget. „A pénzügyi tervezés során ezzel számoltunk, nem a levegőbe beszél az egyetem vezetése, amikor ilyen ígéreteket tesz” – mondja egy a Corvinus ügyeire rálátó forrásunk. Hozzáteszi, piaci okokból is érdekük a széles hozzáférés, az ingyenes alapképzést kínáló német nyelvterület egyetemeivel is versenyeznek.
A Corvinus magánegyetemi státusza önmagában nem zárja ki az állami ösztöndíjat, a felsőoktatási törvény megengedi, hogy a kormány nem állami fenntartókkal megállapodást kössön a hallgatói juttatásokra. Ilyen megállapodásra az első években a Corvinuson is szükség lesz, mivel a tervek szerint a 2020 szeptemberében beiratkozó hallgatók a képzésük végéig állami ösztöndíjat kapnak (és persze azok is, akik már jelenleg is az egyetemre járnak). 2023-ban futhat ki az utolsó állami ösztöndíjas évfolyam, innentől csak a Corvinus-ösztöndíjnak keresztelt alapítványi konstrukcióban lehet ingyen tanulni az egyetemen.
Hogy ez hány diákot érint majd, nem egyértelmű, a nyilvános ígéretek változatlan feltételekről szólnak, a Népszava szerint viszont a dolgozói értekezleten az hangzott el, hogy a mai nagyjából 40 százalékról 60 százalékra emelkedne a fizetős hallgatók aránya. Ezt vélhetően a külföldi – zömében önköltséges – diákok toborzásával érnék el, a bekerülő magyar hallgatók többsége továbbra is ösztöndíjjal tanulhat majd. Több forrásunk megerősítette, hogy a tervek között szerepel a mester- és PhD-képzésekben tanulók arányának növelése az alapképzéshez képest. Ez a nemzetközi rangsorok miatt fontos, az egyetem vezetése pedig amúgy is nagyobb hangsúlyt fektetne a tudományos utánpótlásra. Ezzel együtt többen tartanak attól, hogy az alapképzések beszűkülése ráerősíthet a tehetséges diákok kivándorlására. A kezdeményezés támogatói ezt a képzés minőségének javításával ellenpontoznák.
7,5 milliárdnyi hozam
Ágazatirányító szerepkörében a kormány a jövőben is bábáskodik a Corvinus felett, megállapíthatja az egyes szakok kapacitásszámait és az önköltséges képzés minimális ponthatárát. Hogy az állami ösztöndíjakhoz szükséges ponthatár megegyezik-e a Corvinus-ösztöndíjhoz szükséges pontszámmal (azaz integrálják-e az egyetem saját ösztöndíját a felvételi rendszerbe), még nyitott kérdés. Mindenesetre ez lenne a szerencsésebb megoldás. Ha csak tandíjas képzésre lehet jelentkezni, ösztöndíjra pedig a jelentkezés után vagy legalábbis a jelentkezéstől független folyamatban pályázhat a hallgató, az a szegényebb diákok egy részét elriaszthatja a Corvinustól. Úgy értesültünk, az egyetemen felvetődött, hogy a diákok szociális helyzetét a mainál hangsúlyosabban kellene figyelembe venni az ösztöndíjaknál, de az adminisztratív terhek miatt nem valószínű, hogy a szociális szempontokat a Corvinus-ösztöndíjhoz kapcsolnák – inkább a már felvetteknek alapítanának szociális ösztöndíjat.
Az ösztöndíjak miatt is lényeges, mennyi pénz lesz az egyetemet fenntartó alapítványban, kik ülnek majd az alapítvány kuratóriumában, és milyen döntési jogosítványaik lesznek. Pont ezek a kérdések nem dőltek még el, és bár az egyetemet bevonják a változások előkészítésébe, a végső döntés a politikáé lesz. Ahogy a fenntartóváltásról is a kormány határozott, az alapítvány alapító okiratát is neki kell összeállítani. Az idő pedig szorítja Palkovics Lászlót és munkatársait – beszéltünk olyan corvinusos oktatóval, aki szerint az egyetemi vagyon felértékeléséhez és a PPP-konstrukció rendezéséhez is kevés a nyolc hónap, nemhogy az alapítványi szabályzatok és az új egyetemi működés kidolgozásához.
Az ma is megbecsülhető, mennyi pénzre lesz szüksége az alapítványnak, ha a Corvinus mostani állami támogatásához hasonló összeget akar hozamként kitermelni. Az egyetem honlapján elérhető Helyzetértékelés, üzleti terv című dokumentum alapján a Corvinus 14–15 milliárdos éves költségvetését körülbelül 7,5 milliárdnyi állami támogatással tervezik. (Hallgatói juttatások ebből biztosan nem lesznek, állami kutatási pénzeket továbbra is kaphat az egyetem.) Ha az elérhetőnek tűnő 2 százalékos reálhozammal számolunk, azt kapjuk, hogy az alapítványnak 375 milliárdos alaptőkére lesz szüksége az állami pénzek kiváltásához.
Ez nagyságrendileg megegyezik az egyetemen pletykaként keringő és a 168 Óra egy cikkében is említett 350 milliárdos állami részvénycsomaggal. A portfolio.hu azt is megnézte, mely cégek részvényeiből adhatna át az állam felsőoktatási intézményeknek. A lista nem túl hosszú, a Mol, a Richter, a Szerencsejáték Zrt. és az MVM fizet jelenleg a Corvinus tervezett működési költségeihez mérhető osztalékot az államnak. Ezek közül is kimagaslik a Mol, az elnök-vezérigazgató Hernádi Zsolt ráadásul jó kapcsolatot ápol az egyetemmel, a napokban címzetes egyetemi tanárrá nevezték ki, így a legtöbben az ő erőteljes részvételére számítanak az egyetem jövőjében. Az állami részvények mellett – várhatóan nem alapítói vagyonként, hanem támogatásként – magántőke is érkezhet az alapítványba, itt a legtöbb forrásunk a Mol egyéb tulajdonosaira és az OTP-re utalt.
Plusz 340 ezer bruttó
Az alapítványi finanszírozás alapvetően különbözik a hallgatói létszám után automatikusan járó állami fejpénztől, normativitása, kiszámíthatósága is elvész, ami több oktatót nyugtalanít. Másik oldalról kérdés, szabadabb lesz-e az egyetem azáltal, hogy távolabb kerül az államtól. Többen arra számítanak, hogy a kormány a saját embereit ülteti az alapítvány kuratóriumába, így lényegében „leadja a kötelességét, miközben a beleszólási jogát megtartja”. Várható az is, hogy a szenátus hatáskörei irányítási-stratégiai kérdésekben tovább szűkülnek, ezért szeretné elérni az egyetemi szakszervezet, hogy a munkavállalói érdekképviselet az új vezető testületekben is helyet kapjon.
A Corvinus kiszervezésének megítélésekor egyébként is alapvető kérdés, elhisszük-e az Orbán-kormánynak, hogy nagyobb szabadságot akar adni az egyetemnek, miközben eddigi oktatáspolitikája a központosításról és a kontrollról szólt. „Ellentmondásos a helyzet, mert egyrészt a nagyobb függetlenséget hangsúlyozzák, másrészt azt, hogy a felsőoktatásnak a gazdaság alárendeltjeként kell működni” – véli egy forrásunk. Más szkeptikusok megjegyzik, a gazdasági szereplők bevonása, az üzleti modell felé mozdulás világtendencia, csakhogy ez nem ugyanazt jelenti Hollandiában, mint a NER-ben, ahol a gazdaság jelentős részben az államtól függ. Az alapítványi modell támogatói ezzel szemben úgy vélik, ha a kormány ki akarna szúrni az egyetemmel, ennél egyszerűbb eszközöket is választhatna. „Kívülről talán így látszik, de nem minden terület konfliktusos ebben az országban. Az egyetemi szférának rendszeres és jó munkakapcsolata van a minisztériumokkal” – mondja egy forrásunk. Ő inkább abban lát kockázatot, „lesz-e elegendő tudás, tehetség, vezetői képesség a Corvinusban ahhoz, hogy világszínvonalú egyetemet csináljunk. Mert ez az egyetlen elvárás”.
Az új kormányzati tervek alátámasztására fel szokták hozni, hogy az egyetemek évek óta maguk szabadulnának az állami kötöttségektől. Költségvetési szervként nehezen tudnak megfelelő fizetést adni oktatóiknak, a különböző beszerzések pedig nagyon lassan mennek az állami adminisztráció és a közbeszerzési kötelezettség miatt. Az első érv a Corvinusra talán kevésbé illik; évek óta működik egy oktatói teljesítményértékelési rendszer, az oktatók valamivel több mint fele kap havonta bruttó 60–340 ezer forint pluszt a közalkalmazotti bértáblához képest. A tervek szerint az alapítványi fenntartásban a mozgó bér nagyrészt beépülne az alapfizetésbe, egyes külföldi „sztároktatóknak” akár ennél is többet, de legalábbis rugalmasabban tudnának fizetni. A beszerzéseket valószínűleg tényleg megkönnyíti majd, ha az egyetem kiszakad az államháztartásból, bár az nem egyértelmű, az alapítványi formával milyen mértékben lehet kikerülni a közbeszerzéseket – az MNB alapítványainak 2016-ban például büntetést kellett fizetniük a közbeszerzési eljárások mellőzéséért.
Ha igaz is, hogy régóta „benne van a levegőben” egy ilyen felsőoktatási átalakítás, a konkrét kezdeményezés az áprilisi választások környékén jött Palkovics Lászlótól (az új kormány felállásakor teremtették meg annak a lehetőségét, hogy az Emmi egyetemi fenntartási jogokat adjon át Palkovics minisztériumának). A miniszter még ezt megelőzően, 2017 második felében kezdett megbeszéléseket az átalakulás előőrsének megtett intézményekkel, a Corvinusszal és a fentebb említett másik három egyetemmel. Az alapítványi fenntartás később vetődött fel, és úgy tűnik, csak a Corvinus esetében. Szeptemberre jutottak odáig az előkészületek, hogy a nyilvánosság elé lehetett állni az ötlettel. A Corvinuson azóta a megújulásért felelős belső projektszervezet is alakult Lánczi András rektor vezetésével. Lánczi személye érdekes, mert bár a kormányközeli Századvég Alapítvány éléről érkezett a rektori székbe, még az átalakulást kritikusan figyelő oktatók többsége is benne látja a garanciát az egyetemi érdekek védelmére, arra, hogy a Corvinusból a társadalomtudományi képzéseket leépítve nem lesz afféle business school. Lánczi 2016-ban három évre vállalta az egyetem vezetését, de a felsőoktatási törvény legújabb módosítása Mocsai Lajos mellett neki is lehetővé teszi, hogy még egy ciklusra pályázzon. Ha szeretne.
| Top 200
„Az általános felsőoktatási rangsorokban teljes képtelenség, hogy a Corvinus a világ legjobb 200 egyeteme közé kerüljön. Erről nem is érdemes beszélni” – mondja Fábri György, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának docense, az egyetemi rangsorok kutatója. A legnevesebb rangsorok közül az Academic Ranking of World Universities nem is jegyzi a Corvinust, a QS World University Rankingben a 800. és az 1000. hely között, a Times Higher Education listáján az 1000. hely után szerepelnek. „Ha ezeken a listákon valaki az első 500-ba szeretne kerülni, ahhoz természettudományos oktatásra is szükség van, ez pedig a Corvinus profiljában nincs jelen” – magyarázza Fábri. Ezzel egyébként az egyetemen is tisztában vannak, csak a kormányzati megszólalók felejtik el rendre megemlíteni, hogy a top 200-at nem a globális rangsorokban érdemes megcélozni. Az már reálisabb, hogy a szakterületi rangsorokban, ahol most többnyire a 300–500. helyek között szerepelnek, előrelépjenek az egyetem képzései. „Ehhez három fő dolog kell: sokkal több kutatás és tudományos publikáció, nagyobb elismertség a nemzetközi tudományos és üzleti életben, valamint több külföldi hallgató és főleg oktató” – mondja Fábri. Hozzáteszi, mindehhez rengeteg pénzre lesz szükség, és nem megy egyik napról a másikra. Ugyanakkor – ha jól csinálják – az alapítványi modell segíthet a cél elérésében. „Minden olyan megoldás, amely nagyobb autonómiát, nagyobb mozgásszabadságot, nagyobb felelősséget eredményez, javíthat az egyetem minőségén. De ehhez az intézményen belül, és az átmenet idejére az állami partnerek oldaláról is nagyon komoly tudás és hozzáértés kell” – véli a felsőoktatási szakember. |
