Több kifogásolnivalót is talált a Magyar Nemzeti Bank új vezetése által kezdeményezett szervezetátalakításban az intézményt első ízben szemügyre vevő Állami Számvevőszék. Az elbocsátásokról például sem a tulajdonost képviselő Pénzügyminisztérium, sem pedig a személyi kérdésekben illetékes jegybanki igazgatóság nem értesült időben, noha a leépítés költsége meghaladta az egymilliárd forintot - áll az összességében pozitív hangvételű jelentésben.

Több kifogásolnivalót is talált a Magyar Nemzeti Bank új vezetése által kezdeményezett szervezetátalakításban az intézményt első ízben szemügyre vevő Állami Számvevőszék. Az elbocsátásokról például sem a tulajdonost képviselő Pénzügyminisztérium, sem pedig a személyi kérdésekben illetékes jegybanki igazgatóság nem értesült időben, noha a leépítés költsége meghaladta az egymilliárd forintot - áll az összességében pozitív hangvételű jelentésben.Első alkalommal vizsgálta a Magyar Nemzeti Bank (MNB) működésének törvényességét az Állami Számvevőszék (ÁSZ), miután a hatályos jegybanktörvény szerint átvette a külső ellenőr szerepét a megszüntetett felügyelőbizottságtól. Az MNB eredményes és szabályos gazdálkodását megállapító jelentés kritikai észrevételei főként a 2001-ben elindult átalakulásokat érintik. Ezek részben a jogszabályi környezet változásának, részben a jegybanki tevékenységhez nem szorosan tartozó feladatok megszüntetésének óhatatlan következményei, ám a folyamatot leginkább a tavaly márciusi vezetőváltás befolyásolta. A Surányi György örökébe lépő Járai Zsigmond (az Orbán-kormány korábbi pénzügyminisztere, lásd Zsigatempó című portrénkat, Magyar Narancs, 2001. március 1.) megújuló stratégiát és hatékonyabb gazdálkodást ígért, aminek velejárója a karcsúbb szervezet.

A létszámleépítésben az új menedzsment már érkezése előtt sikereket könyvelhetett el - állítják néhányan azok közül, akik nem várták meg a váltást, hanem önszántukból álltak fel. Jóllehet hivatalba lépése előtt Járai folytonosságról, csak a feltétlenül szükséges változtatásokról beszélt, többen biztosra vették a tisztogatást. Akad olyan, akinek "megüzenték": fölösleges megpróbáltatásoktól kíméli meg magát, ha időben szedi a sátorfáját.

Nagy számok örvénye

Az ÁSZ-jelentés szerint tavaly 237-en (közülük 190-en nem saját elhatározásukból) távoztak a jegybankból, 215 fő a szellemi állományból. Az igen magas, 20,4 százalékos kilépési arány (a távozók és az év végi létszám hányadosa) duplája a 2000-esnek, s különösen annak fényében kirívó, hogy a feladatok várható csökkenése miatt a 2001-es tervben eredetileg 73 fős létszámleépítéssel számoltak (a számvevők egyébiránt az elemzésben is rögzítették, hogy tavaly nem történt lényegi változás a jegybanki feladatokban). Az elvándorlás ebben az esztendőben sem lassult: május végéig 103-an távoztak. A tendenciát folytatódónak feltételezve, és az év egészére kivetítve, az MNB idei záró létszáma 982 fő lehet, ami a 2000 végi állapothoz viszonyítva 25 százalékos létszámcsökkenésnek felel meg (összehasonlítás végett: 1995 és 2000 között a jegybank 2700-as induló állománya megfeleződött, ennek következtében az intézmény a kis létszámú központi bankok sorába lépett). A bankon belüli mozgás is számottevő volt: tavaly 111-en találták magukat új munkakörben. A számvevők kiemelik a jelentésben, hogy a 2001-es létszámszükséglet megállapítása nem igazodott a bank feladataihoz: az előző év végi állapotot alapul vevő tervezés sem elveket, sem módszert nem tartalmazott a keret kialakítására.

A jelenleg is tartó átszervezés következtében az MNB tavaly kisebb létszámmal és reálértékben csökkenő költséggel látta el feladatait - áll a dokumentumban. A megtakarítást azonban csaknem teljes egészében elvitte az elbocsátási hullám: ez 757 millió forint egyszeri kiadással járt, s az összeg 2002 közepéig elérte az 1,1 milliárdot. Egyetlen ember szélnek eresztése tehát átlagosan 3,2 milliót emésztett fel, ám a valóságban a végkielégítések nagy szórást mutattak, egyebek mellett a pozíció, illetve a banknál eltöltött idő függvényében.

Mivel a számvevők a jegybank működésének törvényességi vizsgálatára szorítkoznak, jelentésükben nem szerepel, hogy a leépítés hogyan érintette az egyes - különösen a magasabb - vezetői szinteket. Az átalakítás drasztikusságát jól érzékelteti: a korábbi menedzsmentből csak mutatóba maradtak páran, közöttük két korábban megválasztott alelnök, továbbá egyetlen ügyvezető igazgató. Utóbbiak állománya teljes mértékben kicserélődött, de elhagyta a bankot - önszántából vagy rábeszélésre - a főosztályvezetők tekintélyes része is. Habár pénzügyi körökben rendesen kongatják a vészharangot, mondván: a tapasztalt, komoly szakmai hátteret és megbecsülést magukénak tudó szakemberek lecserélése megbénítja az MNB-t, ezt egyelőre cáfolja az ÁSZ-jelentés, amely szerint a bank működésében az átalakítás nem okozott fennakadást. Azzal együtt sem, hogy az új érában több olyan felső vezető is tevékenykedik a jegybankban, akik meglehetősen zöldfülűnek számítanak a szakmában, esetleg alig rendelkeznek olyan tapasztalattal, amit az adott terület megkíván.

Érzékeny pontok

Az új munkaszervezet kiépítése feltehetőleg azoknak fájt a legjobban, akik nem önként, hanem némi "rásegítéssel" távoztak a bankból (lásd: Kizárójelentés, Magyar Narancs, 2001. augusztus 9.), ám az ÁSZ is talált kifogásolnivalót a procedúrában. Például az MNB igazgatósága nem tárgyalta folyamatosan az új vezetőség stratégiára és a munkaszervezet átalakítására vonatkozó elképzeléseit. Emiatt a tulajdonosi jogkört gyakorló Pénzügyminisztérium (PM) - amelynek képviselője részt vesz az igazgatósági üléseken - nem értesülhetett időben a tervezett és végrehajtott, a létszám arányában is magasnak számító, ráadásul jelentős költséggel járó elbocsátásokról - hacsak nem a sajtóból. A PM csak a 2002. évi rendes közgyűlésen, az előző évről szóló üzleti jelentésben (tehát utólag) szerzett hivatalosan tudomást a folyamatokról.

Elegáns megoldások

A számvevők a szervezeti átalakítás 2001 második felében jellemző gyakorlatát is kifogásolták. A döntéseket ugyanis nem a megfelelő kompetenciával rendelkező testület hozta meg: az átalakítás lépései elnöki utasításként, ügyrendmódosítás formájában jelentek meg. Az idén az igazgatóság két alkalommal tárgyalta a szervezeti változásokról szóló előterjesztést, a lezajlott szervezeti változásokat pedig egy csomagban, utólag hagyta jóvá. (Az ÁSZ-jelentés összegzésében egyébként az áll, hogy bár a megújult jegybanktörvény értelmében az MNB döntéshozatalában fokozottabb szerep jut az igazgatóságnak, a gyakorlatban továbbra is az elnöki irányítás érvényesül.)

A számvevők vizsgálata értelemszerűen nem terjedt ki az átszervezés összes aspektusára. Egy osztály megszüntetése majd újraindítása más néven például nem tartozik a törvénytelen megoldások közé, bár nem túl elegáns módja az elbocsátásnak. A mostani történetben a klasszikus példa az intézményfejlesztési osztály becsukása, amely rövid szünetet követően működésfejlesztés néven indult másodvirágzásnak, teljesen új gárdával. Ennek tagja például Bodor András, az ifjúsági és sporttárca kormányváltás előtti államtitkára, aki szakmai tapasztalatainak túlnyomó részére a működésében felfüggesztett Magyar Labdarúgó Szövetség felügyelő biztosaként tett szert.

Csák Csongor