"Dicsőséges múltjával együtt nem jár-e úgy az SZDSZ, ahogy annak idején a Szabad Európa Rádió szerette mondani magáról: olyan világért dolgozunk, amelyben nincs többé dolgunk?" - tette fel a költői kérdést Magyar Bálint a zsúfolásig megtelt Kongresszusi Központban, ahol pár hónapja még kisgazdák tépték szét egymás mandátumait a bejáratnál, legitimációs és elmekórtani okokból. A központ ajtaja most befogadó módon nyitva állt, az SZDSZ elnöke pedig viszonylag egyszerűen válaszolta meg saját kérdését: a pártra természetesen továbbra is szükség van, hiszen az 1989-es kezdethez képest az intézményesített szabadság, a modern demokrácia adott, de "válságjelenségeket mutat a közélet", "a hatalmi erőszak ösztönei" ütköztek ki a Fideszen, a feladat tehát "új minőséget vinni a szabadságba".
Az SZDSZ-nek leginkább a kispolgári kormány nyomulása, a "nyers hatalomszerzés", a "pozícióharácsolás" és a "közszabadságot gyengítő politika" ad esélyt szabadelvű önazonosságának újbóli megtalálására - derült ki Magyar Bálint szavaiból, aki minden népfrontos ajánlás ellenére óvott a bal- vagy jobboldalban való feloldódástól, pártját a két reálisan létező antiliberális tömbhöz képest "a józan közép" harmadik típusú pólusán helyezte el. Ezekben a hetekben egyébként főleg MSZP közeli "független" politológusok és közírók ajánlják a szociálliberális státust a szociálliberális koalíciótól padlón heverő liberális pártnak. A leradírozásban profi Fidesz pedig természetesen az SZDSZ nemlétében érdekelt, hogy ne tudjon hová visszamenni az a májusi, MSZP-ellenes, SZDSZ-párti szavazótábor, amelynek végső soron a győzelmét köszönheti.
Ha a pártelnöknek hinni lehet, akkor az SZDSZ-nek nincs sok ideje megformálni a "középen álló" gyűjtőpártot. Magyar ugyanis bejelentette: szerinte a Fidesz februárig olyan választójogi paktumot ajánl majd az MSZP-nek, amely garantálja a kétpárti váltógazdálkodást, és ellehetetleníti egy harmadik erő parlamentbe kerülését. A spekulatív közlés, úgy tudjuk, nem aratott osztatlan sikert a párt vezetői között; volt, aki rossz üzenetnek tartotta, kis pártok tipikus kishitűségének. Abban azonban a legtöbben egyetértettek, hogy a Kongresszusi Központban nagy példányszámban közreadott Magyar liberalizmus az ezredfordulón - Szabadelvű hitvallás című kis kötetet, amely az SZDSZ identitását lett volna hivatott közvetíteni, jobb lett volna elfelejteni. Legalábbis ebben a formájában.
A manifesztum
A negyvenoldalas, deklaráltan nem politikai programnak szánt könyvecske az alapelvek szintjén orientál a párt öndefiníciójáról. Az SZDSZ a XIX. század szabadgondolkodóival együtt vallja, hogy nemzet és egyén szabadsága egymást feltételezi; hogy továbbra is az egyéni szabadságjogok, a vélemény- és szólásszabadság, a társadalmi szolidaritás és igazságosság, az esélyegyenlőség pártján állnak; hogy a szabadelvű politika legfontosabb célja a tudáshoz való egyenlő hozzáférés biztosítása; hogy az igazságos közteherviselés nem egyenlő, hanem jövedelemarányos tehermegosztást jelent; hogy a hétköznapi kiszolgáltatottság, az intolerancia, a törvény- és normaszegés továbbra is számos feladatot kínál számukra. Az SZDSZ tartja a jó irányt, és kiáll a nemzeti, etnikai, vallási és szexuális kisebbségek, a nők, a gyermekek és a fogyatékosok jogaiért.
A problémák a szöveg strukturálatlanságánál, a szerkesztői munkálatok hiányánál kezdődnek, és ott végződnek, hogy belső ellentmondásai miatt a tervezet egyszerűen nem ad képet az SZDSZ állam- és szabadságfelfogásáról, illetve a felületes olvasóban egy rózsaszín/szoclib félfordulat benyomását keltheti. Csak egy példa.
Államfelfogás egyrészt:
Olyan társadalomban akarunk élni, amelyben (...) az állam csupán azokon a területeken van jelen, amelyeken az elengedhetetlenül szükséges, s a kisebb állam az adófizetők pénzéből hatékonyan működik. (...) A magyar gazdaságpolitika legfontosabb feladata az állampolgárok terheinek, az adóelvonásoknak a csökkentése. Ezt az állami újraelosztás mértékének további fokozatos csökkentése teszi lehetővé.
Államfelfogás másrészt:
Az állam - lehetőségeihez mérten - a társadalmi igazságosság képviselője. (...) A szabadság minőségét érvényesítő szabadelvű politika nem az államhatalom nagyságát, hanem az állami feladatok egyértelmű meghatározását tartja elsődlegesnek. (...) Az állam egyértelmű feladata az állampolgárok számára a szociális biztonság megteremtése és az állampolgárok adófizető képességének arányában történő finanszírozása. (...) Az állam feladata a civilizatórikus tevékenységek támogatása, működtetése és fejlesztése.
Összehasonlításul: "A liberális állam elláthat olyan szolgáltató feladatokat is, amelyek túlmennek a jogok védelmén és az igazságosság fenntartásán", ugyanakkor "az állam liberális elmélete határozottan elkerüli a kormányzat revizionista koncepcióját is, mely szerint az állam az általános jólét őrzője és biztosítója, és joga van arra, hogy a közjóra törekedve tetszése szerint cselekedjen..." (John Gray: Liberalizmus, Tanulmány Kiadó, Pécs, 1996). Több, általunk megkérdezett SZDSZ-prominens szóvá tette, hogy nem lehet az egyik oldalon kis, olcsó államot hirdetni, másrészt a szociális igazságosság letéteményesét, a biztonságot az adózók pénztárcájából garantáló jó fej "civilizatórikus" államot beígérni. Egy ká-európai liberális párt számára pláne nem mellékes kérdés az állam mérete, az újraelosztás mértéke (még ha a kettő nem is azonos). A dokumentum azt mutatja: az SZDSZ-ben változatlanul egymás mellett él a szociálisan érzékeny, SZETA-s hagyomány és a liberális gazdasági érvelés.
A meglepetés
A tavaszi választási sokk után néhány héttel Hack Péter és Fodor Gábor ügyvivők vetették fel egy "liberális manifesztum" kiadásának ötletét: a cél a magyar liberális párt értékeinek újrafogalmazása volt tíz év után, önelhelyezése az új politikai palettán. Magyar Bálint június 20-án bejelentette, lesz ilyen című okmány, és Pető Ivánt kérte meg a projekt koordinálására. Pető 10-15 embert kért fel egy teljes szövegtervezet megfogalmazására, 50-60 szimpatizánst, értelmiségit pedig néhány, a liberalizmus alapértékeiről és az SZDSZ kívánatos szerepéről szóló kérdés megválaszolására. A szervezők ősz táján szomorúan konstatálták, hogy viszonylag kevés szöveg jött vissza.
November 6-án kora délután nagy meglepetés érte azokat a szerzőket (köztük Ludassy Máriát, Szabó Miklóst, Krémer Balázst, Rév Istvánt), akiket egyeztetés végett a Mérleg utcába invitáltak. Az előttük fekvő Szabadelvű hitvallás című tervezettel még az volt a legkisebb baj, hogy a liberális szót a történelmileg nem teljesen szinonim szabadelvűre cserélték, rálépve a Fidesz-konform kommunikáció ösvényére. A megjelent szerzők közül egyesek úgy találták, hogy a tervezetnek semmilyen markáns politikai üzenete nincs, és köszönő viszonyban sem áll az általuk írottakkal, arról nem is szólva, hogy egy szerző kivételével senki nem kapta meg a többiek anyagát. Mint kiderült, a tervezetet Gerő András, Braun Róbert és Keszthelyi András szerkesztették (mindhárman az SZDSZ tanácsadói, szövegírói). Gerő a megbeszélésen elmondta: a beérkezett válaszok közül egy az egyben egyiket sem lehetett felhasználni.
Fodor Gábor (majd később: Hack Péter és Bauer Tamás) élesen vitatta az állam "civilizatórikus" funkcióiról szóló okfejtést, hangsúlyozva, hogy ma is az a kérdés, hol vannak az állam működésének határai. Gerő azonban a múlt századi magyar szabadelvűekre hivatkozott, akik igenis állami beruházásokkal hoztak létre civilizatórikus vívmányokat. (Egyébként Magyar Bálint sem veti el volt minisztériumi tanácsadójának tézisét, hiszen az autópályákat vagy a Sulinetet piackonform állami keresletteremtésnek, ha úgy tetszik: civilizatórikus beruházásnak tartja.) Vita volt arról is, hogy beszélhetünk-e a szabadság új stációjáról, minőségéről (Gerő), ha egyszer maguk a szabadságjogok forognak veszélyben (Fodor). A vita azonban akkor már meddő volt. A párt elnöke kifejezetten sürgette a kiadást (az Ügyvivői Testület előtte módosításokkal rábólintott), hiszen közeledett a beígért határidő, úgyhogy néhány sürgős nyelvi utómunkálat elvégeztével új címmel megjelent a tézispapír.
Az esély
Az SZDSZ-nek most egyedülálló esély kínálkozik a politikai útválasztásra. Pártközeli gondolkodók szerint lényegében egy-két éven belül el kell döntenie: a liberális értékek következetes, kompromisszumok nélküli képviseletével egyfajta tíz százalék körüli elit rétegpárt lesz-e, amely a közhelyes "mérleg nyelve" lehet, avagy rálép a néppártosodás rögös útjára, és egy diszkrét baloldali félfordulattal az (emberi jogok területén mostanában sokszor liberálisan érvelő) MSZP territóriumán próbál halászni. A párton belül továbbra is erős befolyással bíró Gerő Andrásnak ezenkívül az a nézete, hogy el kell felejteni az állam méretéről vallott liberális diskurzusokat, azzal kéne végre foglalkozni, ami "az embereket" igazán foglalkoztatja.
Az "igazságosság" vagy "szolidaritás" körüli belső tézisvita nem pusztán szavakról szólt, hanem a megcélzandó bázisról: a "szolidaritás" szó a legszegényebb osztályok felkarolását, érdekeik képviseletét szimbolizálja (erre tesz javaslatot Tamás Gáspár Miklós, aki a napokban baloldali nyitást ajánlott a liberálisoknak a Népszabadságban), az "igazságosság" pedig - az egyik ügyvivő értelmezésében - a középosztály érdekében kifejtett jövedelempolitikát. Hitelességi problémát jelenthet persze, hogy az SZDSZ a négy kormányzati év alatt szinte semmit sem tett az adócsökkentésért, igaz, a Horn-érában mérséklődött az állam újraelosztó szerepe.
Markánsan balközép orientáltságú politikai vezető vagy stratéga mindenesetre ma már nincs az SZDSZ-ben, de változatlanul hiányzik a gazdaságilag jobboldali, neoliberális érvrendszer képviselete; a zöld gondolkodás felé pedig csak az egyik megkérdezett kívánta tolni a pártot - gyökeres változások tehát egyelőre nem várhatók. Még az sem kizárt, hogy az SZDSZ akkor is feljöhet, ha semmit nem csinál: a Fidesz büntető hadjárata és az MSZP balra fordulása, populizmusa sokakat átcsalhat.
Több vezető SZDSZ-politikus kérdésünkre megerősítette, hogy az önkormányzati választások óta kezd magához térni a párt, meglódult a pártszervezés. Sokan Demszkyt szeretnék látni néhány éven belül a párt élén. Létrejöttek a szakmai kabinetek és munkacsoportok, politikai klubok, Zwack Péter például a Magyar Vállalkozói Szalon színeiben fejt ki regionális gazdaságszervező munkát. Budapesten hétről hétre telt ház előtt zajlanak a Liberális Akadémia rendezvényei, és megjelent a színen az új SZDSZ-generáció, olyan fiatalok, mint az akadémia és a párt honlapjának szervezői. A megújulás lehetősége tehát adott. Vagy ahogy a Szabadelvű hitvallás írja: "Céljaink nem változtak, feladataink számosak", bármit is jelentsen.
Seres László
