Interjú

„Bármeddig tud romlani”

Kincses Gyula, a Magyar Orvosi Kamara elnöke a kormány egészségpolitikájáról és az orvosok követeléseiről

Belpol

December vége óta nincs érdemi kommunikáció a kormány és a Magyar Orvosi Kamara (MOK) között, pedig az egyeztetések kulcsfontosságúak lennének az egészségügy átalakítása érdekében. Egészségügy mindig lesz, a valódi kérdés, hogy milyen.

Magyar Narancs: Két hete jelentette be a kormány, hogy folytatja az egyeztetést az orvosi kamarával, merthogy rendkívül fontos a kamara véleménye. Az elmúlt hónapok történései után nem komolytalan ez?

Kincses Gyula: Maradjunk annyiban, hogy megfontolt tempóban halad e tekintetben a kormány. Az egyeztetés december végén szakadt meg a kamara és a Belügyminisztérium között.

MN: Amikor kihirdették az egészségügyi salátatörvényt?

KGY: Igen, illetve a törvény végrehajtási rendeletei kapcsán sikertelen volt az egyeztetés, és a kamara elindította azt a nyomásgyakorlást, amelynek a hatására végül is megszüntették a kötelező tagságot, és elvették az etikai eljárások jogát a kamarától. Azóta volt a kamara háziorvosi csoportja és a minisztérium között egyeztetés, sőt ebben a témában háziorvosi csoport vezetőjét és engem is fogadott Takács Péter (a Belügyminisztérium egészségügyekért felelős államtitkára – F. SZ. E.). Nem arról van szó, hogy egyáltalán nincs kommunikáció, de a kamara és a tárca közötti alapegyeztetés késik.

MN: Mi lehetett a célja a kormánynak a kötelező kamarai tagság megszüntetésével?

KGY: Miután az egyeztetések kisiklottak december végén, mert olyan rendeletek jöttek ki, amelyek az alapellátást negatívan érintették, illetve a szakellátás fenyegető problémáira nem kaptunk megoldást, az országos küldöttközgyűlés hozott egy határozatot, hogy a kamara nyomásgyakorlási eszközöket fog alkalmazni. Ezek egyike volt az új ügyeleti szerződések alá nem írása, és ez komolyan működött. A kormány olyannal eddig nem nagyon találkozott, hogy elhatároz valamit, de az elakad, mivel egy szakma azt mondja, hogy köszönjük, nem. Itt ez történt. A kamara célja nem az ügyelet ellehetetlenítése volt, hiszen senkinek nem mondtuk, hogy ne ügyeljen. Csak azt mondtuk, hogy ha lehet, a régi ügyeletet vigye tovább, de az új szerződést ne fogadja el. Ez volt a betegek szempontjából a legkevésbé veszélyes vagy káros nyomásgyakorlási lehetőség. Egyébként az alapellátási ügyelet a legkevésbé érdemi eleme egy egészségügyi reformnak, tehát ha valaki ezt akarja egészségügyi reformként eladni, akkor túlárazza a dolgot. Érdemi átalakításra készül a kormány, és valószínűleg arra jutott, hogy nem kell egy olyan szervezet, amely ezt meg tudja akadályozni. A legegyszerűbb a kötelező tagság megszüntetése, mert általában mindenki utálja a kötelező tagságot, így nem lép vissza a kamarába. Nem így történt.

MN: Nem ez volt az első alkalom, 2007-ben is megszűnt a kötelező tagság, akkor Gyurcsány Ferenc volt a miniszterelnök.

KGY: Akkor is ugyanez volt. És akkor sem jött be. Az orvostársadalomnak fontos a saját autonómiája, a saját szabályai szerinti lét, a tagok több mint kétharmada úgy döntött, hogy a kamarában marad – és 34 ezer orvos véleményét nem lehet lesöpörni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.