Interjú

„Bármeddig tud romlani”

Kincses Gyula, a Magyar Orvosi Kamara elnöke a kormány egészségpolitikájáról és az orvosok követeléseiről

Belpol

December vége óta nincs érdemi kommunikáció a kormány és a Magyar Orvosi Kamara (MOK) között, pedig az egyeztetések kulcsfontosságúak lennének az egészségügy átalakítása érdekében. Egészségügy mindig lesz, a valódi kérdés, hogy milyen.

Magyar Narancs: Két hete jelentette be a kormány, hogy folytatja az egyeztetést az orvosi kamarával, merthogy rendkívül fontos a kamara véleménye. Az elmúlt hónapok történései után nem komolytalan ez?

Kincses Gyula: Maradjunk annyiban, hogy megfontolt tempóban halad e tekintetben a kormány. Az egyeztetés december végén szakadt meg a kamara és a Belügyminisztérium között.

MN: Amikor kihirdették az egészségügyi salátatörvényt?

KGY: Igen, illetve a törvény végrehajtási rendeletei kapcsán sikertelen volt az egyeztetés, és a kamara elindította azt a nyomásgyakorlást, amelynek a hatására végül is megszüntették a kötelező tagságot, és elvették az etikai eljárások jogát a kamarától. Azóta volt a kamara háziorvosi csoportja és a minisztérium között egyeztetés, sőt ebben a témában háziorvosi csoport vezetőjét és engem is fogadott Takács Péter (a Belügyminisztérium egészségügyekért felelős államtitkára – F. SZ. E.). Nem arról van szó, hogy egyáltalán nincs kommunikáció, de a kamara és a tárca közötti alapegyeztetés késik.

MN: Mi lehetett a célja a kormánynak a kötelező kamarai tagság megszüntetésével?

KGY: Miután az egyeztetések kisiklottak december végén, mert olyan rendeletek jöttek ki, amelyek az alapellátást negatívan érintették, illetve a szakellátás fenyegető problémáira nem kaptunk megoldást, az országos küldöttközgyűlés hozott egy határozatot, hogy a kamara nyomásgyakorlási eszközöket fog alkalmazni. Ezek egyike volt az új ügyeleti szerződések alá nem írása, és ez komolyan működött. A kormány olyannal eddig nem nagyon találkozott, hogy elhatároz valamit, de az elakad, mivel egy szakma azt mondja, hogy köszönjük, nem. Itt ez történt. A kamara célja nem az ügyelet ellehetetlenítése volt, hiszen senkinek nem mondtuk, hogy ne ügyeljen. Csak azt mondtuk, hogy ha lehet, a régi ügyeletet vigye tovább, de az új szerződést ne fogadja el. Ez volt a betegek szempontjából a legkevésbé veszélyes vagy káros nyomásgyakorlási lehetőség. Egyébként az alapellátási ügyelet a legkevésbé érdemi eleme egy egészségügyi reformnak, tehát ha valaki ezt akarja egészségügyi reformként eladni, akkor túlárazza a dolgot. Érdemi átalakításra készül a kormány, és valószínűleg arra jutott, hogy nem kell egy olyan szervezet, amely ezt meg tudja akadályozni. A legegyszerűbb a kötelező tagság megszüntetése, mert általában mindenki utálja a kötelező tagságot, így nem lép vissza a kamarába. Nem így történt.

MN: Nem ez volt az első alkalom, 2007-ben is megszűnt a kötelező tagság, akkor Gyurcsány Ferenc volt a miniszterelnök.

KGY: Akkor is ugyanez volt. És akkor sem jött be. Az orvostársadalomnak fontos a saját autonómiája, a saját szabályai szerinti lét, a tagok több mint kétharmada úgy döntött, hogy a kamarában marad – és 34 ezer orvos véleményét nem lehet lesöpörni.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.