„Nagy egyenlőtlenségeket látunk”

Hajdu Tamás és Kertesi Gábor közgazdászok a gyermekfogászati ellátásról

Egy valamikor jól felépített, de hosszú ideje magára hagyott ellátórendszert vizsgált három kutató, több mint másfél millió magyarországi gyermek adatait dolgozták fel. Fő megállapításuk, hogy a rendszer működését hatalmas földrajzi-társadalmi egyenlőtlenségek jellemzik.

Magyar Narancs: 1,6 millió 18 év alatti gyerek adatait használták a kutatáshoz. Szép nagy merítés.

Kertesi Gábor: Ilyen adattömeggel még soha senki nem dolgozott. (A kutatás módszertanáról lásd keretes írásunkat – a szerk.) Ez a tanulmány nagyon sok újdonságot tartalmaz, túl azon a közhelyes vélekedésen, ami egyébként igaz, hogy a magyar gyerekek fogainak állapota rossz, a szegényeké pedig különösképpen rossz. Mi aprólékosan megmutatjuk azt is, miből tevődik össze ez a „rossz”, milyen dimenziókban mutatkozik meg, és hol lehet javítani rajta. E kutatásunk előtt egyébként ebben a témában egyedül Szőke Judit fogorvos, a SOTE tanára végzett kisebb esetszámú adatfelvételeket, utoljára 2017-ben. Minden eddigi tudásunk ezekre az adatokra támaszkodott.

MN: Már a tanulmány címe is sejteti, hogy komoly gondok lehetnek az önök által kutatott területen. Összefoglalnák, melyek ezek?

Kertesi Gábor: A problémát leginkább az iskoláskor alatti kisgyermekek fogainak állapotában, ellátatlan szükségleteiben, egészségnevelésének intézményes elhanyagolásában, valamint a fogászati szűrőrendszer hiányos és társadalmilag rendkívül szelektív működésében látjuk. A legfrissebb elérhető – azaz 2017-es – adatok szerint az óvodáskorú magyar gyerekek 20 tejfogából átlagosan már 3–4 fog valamilyen módon károsodott: betömték, kihúzták, vagy kezeletlenül szuvas maradt. Ezzel Magyarország az Európai Unió országai között a legrosszabb adatokat produkáló egynegyedben foglal helyet. Aggasztó, hogy 25 év távlatában a kisgyermekek fogainak állapotában mutatkozó társadalmi egyenlőtlenség mértéke sem csökkent.

MN: A társadalmi helyzet ez esetben jövedelmi helyzetet jelent. Mit mutatnak az adatok?

Kertesi Gábor: Az életkorral egyre növekvő hatalmas társadalmi különbségek mutatkoznak az ellátás terén. A legszegényebb társadalmi csoportok fogászati hátrányai a közfinanszírozott ellátási adatok alapján is világosan láthatók – el lehet képzelni, hogy ha a magánellátás adatait is bevonnánk a kutatásba, a társadalmi különbségek még szembetűnőbbek lennének. Csakhogy ilyen adatok nem állnak rendelkezésre. Ami a közfinanszírozott ellátást illeti, a legalacsonyabb jövedelmi sávba tartozó családok 2–3 éves gyerekei 20 százalékának, a 4–6 éves gyermekek közel 30 százalékának volt legalább egy szuvas foga. Ez vélhetően annak tudható be, hogy e gyerekeket – noha ellátásuk ingyenes – rendkívül kis arányban látja fogorvos: a 2–3 éves szegény gyermekek 10 százaléka, a 4–6 éves szegény gyermekek kevesebb mint 40 százaléka találkozott az említett időszak egy átlagos évében fogorvossal. Pedig az érvényben levő egészségügyi jogszabályok az óvodába járó gyerekek számára is kötelezővé teszik a részvételt évente legalább egy fogászati szűrővizsgálaton. Az óvodába járó 4–6 éves gyermekeknél a szűrővizsgálatokon való részvételben nagyon nagy egyenlőtlenségeket látunk: amíg a legmagasabb jövedelmű negyed 60 százaléka, addig a legalacsonyabb jövedelmű negyed mindössze 37 százaléka vett részt egy évben fogászati szűrővizsgálaton. Mindez azért nagy baj, mert a károsodott tejfogú kisgyermekekből nagy valószínűséggel károsodott fogú kamaszok és felnőttek lesznek. Ez az az életkor, amikor kialakulnak és rögzülnek a gyerekek táplálkozási és fogápolási jó és rossz szokásai, illetve amikor megfelelő szűrővizsgálatokkal azonosítani lehet a várható kockázatokat, és kisebb beavatkozásokkal elejét lehetne venni a későbbi súlyosabb bajoknak.