Békepárti fordulat a Mazsihisznél

Imádkozhatnak

Belpol

Orvos-dandártábornok vezeti tovább a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségét és azt ígéri, a szervezet nem fog politizálni, a vallással törődik. De az vajon politikai vagy vallási ügy, hogy a kormány kedvelt zsidó szervezete, az EMIH többet szeretne kapni a kárpótlásul járó örökjáradékból?

Két fontos választás zajlott a közelmúltban a magyarországi zsidó közösségek életében. Az egyik esemény békés körülmények között zajlott, a másik nem.

A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) küldöttei május 14-én új vezetőséget választottak. A két cikluson át elnöklő és most leköszönt Heisler András után Grósz Andor orvos-dandártábornok vezeti tovább a Mazsihiszt. Az új elnök azt mondta, vallási szervezetként kell működnie a Mazsihisznek, nem szabad politizálni. Az nem járja, ha az ember reggel helyettes államtitkárokkal tárgyal, délután bírálja a kormányt, este pedig együtt vacsorázik egy antiszemitával. Ez a megjegyzés elődjének, Heislernek szólt, aki részt vett a David Pressman amerikai nagykövet által rendezett széder esti vacsorán, együtt Gyöngyösi Mártonnal, a Jobbik-Konzervatívok elnökével. Aki pártja antiszemita korszakában még nemzetbiztonsági kockázatnak nevezte a zsidókat – most kipát viselt, és az asztalnál az ültetési rend szerint pont Heislerrel szemben foglalt helyet –, erről azért nyilván nem Heisler tehetett. A közös vacsoráért Heisler másoktól sokkal keményebb bírálatokat kapott, mint utódjától.

Grósz Andor Leningrádban végzett a katonaorvosi akadémián. Karrierje töretlen: csapatorvos, majd főigazgató a honvédség kecskeméti repülőkórházában, a Szegedi Tudományegyetem repülő- és űrorvosi tanszékének vezetője. Most is ott dolgozik. A zsidó közéletben is aktív, 2015-ben Lázár János miniszter őt nevezte ki a Holocaust Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény Közalapítvány kuratóriumi elnökének (lásd: A zsidóknak jó lesz…, magyarnarancs.hu, 2015. július 28.). Grósz hosszú ideje a kecskeméti hitközség elnöke, és a Mazsihisz vezetőségi tagja.

Most rabolt el egy zsinagógát

„Békét, nyugalmat, szeretetet, megértést szeretnék” – ezt idézte Grósztól megválasztása után a Mazsihisz Facebook-oldala. A poszt alatt ez az első komment: „Köves Slomóval is? Aki most rabolt el egy zsinagógát a Kazinczy utcában?”

A megjegyzés egy másik szervezet tisztújításának körülményeire utal.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.