Békepárti fordulat a Mazsihisznél

Imádkozhatnak

Belpol

Orvos-dandártábornok vezeti tovább a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségét és azt ígéri, a szervezet nem fog politizálni, a vallással törődik. De az vajon politikai vagy vallási ügy, hogy a kormány kedvelt zsidó szervezete, az EMIH többet szeretne kapni a kárpótlásul járó örökjáradékból?

Két fontos választás zajlott a közelmúltban a magyarországi zsidó közösségek életében. Az egyik esemény békés körülmények között zajlott, a másik nem.

A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) küldöttei május 14-én új vezetőséget választottak. A két cikluson át elnöklő és most leköszönt Heisler András után Grósz Andor orvos-dandártábornok vezeti tovább a Mazsihiszt. Az új elnök azt mondta, vallási szervezetként kell működnie a Mazsihisznek, nem szabad politizálni. Az nem járja, ha az ember reggel helyettes államtitkárokkal tárgyal, délután bírálja a kormányt, este pedig együtt vacsorázik egy antiszemitával. Ez a megjegyzés elődjének, Heislernek szólt, aki részt vett a David Pressman amerikai nagykövet által rendezett széder esti vacsorán, együtt Gyöngyösi Mártonnal, a Jobbik-Konzervatívok elnökével. Aki pártja antiszemita korszakában még nemzetbiztonsági kockázatnak nevezte a zsidókat – most kipát viselt, és az asztalnál az ültetési rend szerint pont Heislerrel szemben foglalt helyet –, erről azért nyilván nem Heisler tehetett. A közös vacsoráért Heisler másoktól sokkal keményebb bírálatokat kapott, mint utódjától.

Grósz Andor Leningrádban végzett a katonaorvosi akadémián. Karrierje töretlen: csapatorvos, majd főigazgató a honvédség kecskeméti repülőkórházában, a Szegedi Tudományegyetem repülő- és űrorvosi tanszékének vezetője. Most is ott dolgozik. A zsidó közéletben is aktív, 2015-ben Lázár János miniszter őt nevezte ki a Holocaust Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény Közalapítvány kuratóriumi elnökének (lásd: A zsidóknak jó lesz…, magyarnarancs.hu, 2015. július 28.). Grósz hosszú ideje a kecskeméti hitközség elnöke, és a Mazsihisz vezetőségi tagja.

Most rabolt el egy zsinagógát

„Békét, nyugalmat, szeretetet, megértést szeretnék” – ezt idézte Grósztól megválasztása után a Mazsihisz Facebook-oldala. A poszt alatt ez az első komment: „Köves Slomóval is? Aki most rabolt el egy zsinagógát a Kazinczy utcában?”

A megjegyzés egy másik szervezet tisztújításának körülményeire utal.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.