Állami hivatalnok forrásunk főnöke ezek után hozzátette: "Ha csak egy szó is kimegy erről, repülünk mindannyian. A kolléga megszólalt: De hát ezekről a nyertesekről mindenki tudja, hogy igazából egy család, meg hogy kinek a kije, és ötszáz hektárnál is többet visznek el. Mit mondunk a kicsiknek, akiknek már ígértünk területeket? Mire a főnök: Akarsz holnap fizetést? Akkor ne kérdezz ilyeneket. Csináljátok az adminisztrációt. Harminc szubjektív pontnyi játék minden pályázatnál megvan, használjuk ki, ez az utasítás. Ki kért ilyet, főnök? Ő: Meg ne kérdezd, ha jót akarsz."
Az idézett mondatok egy agyonkonspirált beszélgetésben hangzottak el, amit a Narancs az elmúlt hetekben nagy port felvert állami földbérleti pályázatokról folytatott. Az eljárás fonákságairól lapunkban már írtunk (Lásd: Jöttek a nagyok, Magyar Narancs, 2012. március 22.), de mára az ügy a tárca lemondott államtitkárának néhány keresetlen mondata nyomán országos botránnyá dagadt. A hivatalos kormányzati kommunikáció tisztességes és mindenki számára egyenlő esélyt biztosító pályázati rendszerről beszél, de hogy a színfalak mögött valójában mi történt, arról az adminisztráción belül sem mer beszélni senki. Senki nem mond semmit arról, hogy az adott nyertes hogyan és miért nyert el húszéves, nagyon kedvező feltételekkel (az üzleti érték harmadáért) kiadott állami földbérletet, miként arról sem, miért lett e befutók jó része a Fideszhez, illetve Orbán Viktor kormányfőhöz közel álló személy, rokon, vagy ezek vállalkozása.
Súlyos érvek szólnak amellett, hogy ez magas pozíciókból irányított akció volt, amely akár szolgálhatja a profitérdekelt mezőgazdaság érdekeit is - de akkor azonnal kukában a helye a kis- és családi gazdálkodást alapozó Darányi-tervnek (a tervről lásd: Ábránd és valóság, Magyar Narancs, 2012. január 19.). Az ellenzék is egyre vehemensebben feszegeti: itt bizony "leszóltak fentről", hogy kinek kell földet adni.
Esik áldozatul
Ángyán József, a Vidékfejlesztési Minisztérium januárban lemondott parlamenti államtitkára két hónapig tudta magában tartani azt, hogy miért távozott posztjáról. Előbb nyílt levélben üzente meg támogatóinak, hogy a lényegében általa írt kormányprogram "gazdasági érdekcsoportok, maffiacsaládok, spekuláns nagytőkés oligarchák és a volt téeszeket, állami gazdaságokat a többiek elől elprivatizáló nagybirtokos zöldbárók zsákmányszerzésének esik áldozatul". Az elmúlt hét végén pedig tényleg belecsapott: "tanulmányként" adott közre egy olyan összegzést, amelyből kiderül, hogy az állami területek bérleti pályázatait bő háromnegyed arányban olyan jelentkezők nyerték meg Fejér megyében, akiknek vagy alig volt korábban közük bármiféle mezőgazdasági tevékenységhez, vagy ha mégis, akkor nyilvánvaló kapcsolatok fűzik őket a jelenlegi kormányhatalom különböző szintű vezetőihez, magához Orbán Viktorhoz is.
Az Ángyán-irat elképesztő mondatokat tartalmaz. Név szerint említi például a 2001-ben erősen vitatott feltételekkel privatizált, ötvenéves földbérleti szerződéssel megerősített tizenkét állami gazdaság ügyeiben főszerepet játszó, ma is jelentős agrárérdekeltségekkel rendelkező Nyerges Zsolt szolnoki ügyvédet, akinek Fidesz-közeli pályafutása a Narancsból is ismerős lehet. A Fidesz-frakcióban ülő volt államtitkár ezt írja: "Miért nem lépett fel az NFA (Nemzeti Földalapkezelő Szervezet - a szerk.) azokkal a megbízási szerződéses földhasználókkal, például a Nyerges Zsolt érdekeltségi körébe tartozó Dél-Balaton Agro Kft.-vel szemben - akik figyelmen kívül hagyva a szerződés azon kikötéseit, hogy 'a következő gazdasági évet és növénytermesztési ciklust nem készíthetik elő, és mezei leltár megtérítésére nem tarthatnak igényt' -, akik a szerződés lejárta előtt néhány héttel a területeket őszi kultúrákkal vetették be?"
Ángyán rúg egyet Orbán jó barátja, a felcsúti polgármester, a Puskás Akadémia elnöke, a helyi építőipari cég közvetítésével, de családi tulajdonban levő Búzakalász 66 Kft. első embere, Mészáros Lőrinc irányába is. "Hogyan juthatnak egyes érdekeltségek - pl. Mészárosék - akkora bérleti területhez, amely már önmagában is meghaladja az összeszámítási szabályok szerint meghatározott - a családi gazdálkodás (átlagosan 40-50 hektáros méretű gazdaságokra és persze szövetkezésükre épülő) európai modellje alapján egyébként is erősen vitatható - 1200 hektáros felső területi korlátot, vagy - mint pl. dr. Antalffy Györgyné - a törvény által rögzített 6000 aranykoronás felső határértéket?"
Ángyán nem hagyja ki a közvetlen pártvonalat sem. "Flier János (eredeti szakmája szerint autóvillamossági szerelő, vállalkozó, közvetlen befolyású korábbi szerepvállalással a privatizált Herceghalmi Kísérleti Gazdaság Rt.-ben, annak földügyeiben, a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia egyik fő támogatója, felesége Felcsút Fidesz-elnöke) és családtagjai. Felcsúton az eddig bérbe adott terület 90 százalékát, Száron valamennyi eddig kihirdetett terület bérleti jogát, továbbá - a Csákvári Zrt. főrészvényes vezetőjével, valamint a Mészáros-érdekeltség Búzakalász 66 Kft.-vel megosztozva - "barok kihirdetett területeinek 1/3-át, összesen 319 ha-t kaptak bérbe."
Az Ángyán által "beavatkozó egyenirányításnak" nevezett döntéshozatali folyamat az összegzés szerint azt eredményezte, hogy egyrészt a korábban meghirdetni tervezett 65 ezer hektárból "agrárgazdasági szempontból értelmezhető határidőn" belül (tavasz elejéig) mindössze 34 ezer hektárt hirdetett meg pályázaton a földalap, másrészt ezek 90 százaléka nagygazdaságok érdekeltségébe került - bő háromnegyede pedig olyanéba, ahol csak a vak nem veszi észre a családi kötelékekbe bújtatott Fidesz-közeliséget. A volt államtitkár adatai április közepéről származnak. Azóta hasonló botrány tört ki Borsodban az olasz tulajdonú Mariano Kft.-től "jó erkölcsbe" ütköző szerződés (erről a jogi kategóriáról még ejtünk szót) felbontása nyomán felszabadult területek ügyében is. Érik a balhé néhány hajdú-bihari pályázat körül is, és már Somogyban, Tolnában és Győr-Moson-Sopronban is lázadnak a magukat becsapottnak érző kis- és családi gazdálkodók. Hogy az eddig meg nem hirdetett 31 ezer hektárral mi lesz, arról nagy a csönd.
Hallgat a mély
A tisztánlátás legnagyobb akadálya, hogy a pályázatok elbírálását titkosnak minősítették. Tegyük hozzá: nem most. A Nemzeti Vagyonkezelőnél érvénybe léptetett szabály 2006-ban született, és az időközben a Vidékfejlesztési Minisztérium alá rendelt Nemzeti Földalap egyáltalán nem siet e tiltás feloldásával. Éppen ezért az LMP vizsgálatot kér az állami földbérletek ügyében, és feljelentést tesz az NFA ellen. Nyílt levéllel fordultak a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal és az Állami Számvevőszék elnökeihez, valamint a legfőbb ügyészhez: arra kérik őket, hogy folytassanak rendkívüli vizsgálatot az állami földbérletek ügyében.
Nagy kérdés, jutnak-e bármire is. Az ügyészség ugyanis csak bűncselekmény megalapozott gyanúja miatt indíthat eljárást, ha pedig egy objektív szempontok alapján elvégzett pályázatról van szó, előre borítékolható a feljelentés visszautasítása. Az eljárás elindításához azt kellene bizonyítani a beadványozóknak, hogy a döntések a kiírás szempontrendszerét überelő személyes utasítások alapján születtek meg. Az ilyesmit hivatali hatalommal visszaélésnek hívják - és ezt sem az LMP, sem a közben a "mozgalomhoz" csatlakozó Jobbik igazolni nem tudja. Legalábbis egyelőre.
Az ellenzék, a sajtó és a szakpolitika által egyre erőteljesebben megszólított Ángyán-utód, Budai Gyula államtitkár (és elszámoltatási izé) látványos feszültsége jól mutatja, mekkora tétekben folyik a játszma az állami földbérleteknél. Ha a háborúskodás során nyilvánosságra kerülne, hogy ki és milyen körülmények között tulajdonol, bérel földet ma Magyarországon, abba beleremegne a fél politikai-gazdasági elit. Ez ugyanis manapság az egyik legtávlatosabb és korrupcióval leginkább beillatosított befektetési terület. Sokan nem szeretnék, ha kiderülne, kiknek és mi módon lettek hatalmas latifundiumaik az elmúlt két évtizedben.
Jó erkölcs
A jogi helyzet nem egyértelmű: a jelenlegi kormányzat által sokat emlegetett "jó erkölcs" még gondot okozhat. Lapunk birtokában van három olyan pályázat, amelyből kettőt egy dunántúli cég gyakorlatilag ugyanarra a területre, de két helyrajzi számra adott be, illetve egy harmadik, amely ugyanezen területek egyikére szól. Az állattartással foglalkozó egyik pályázó két azonos szövegű, lényegében betű szerint másolt üzleti tervet tartalmazó pályázattal próbálkozott, amelyeket előzetes információi szerint kedvezően fogadott első körben a bíráló földalapos bizottság. Ám március utolsó napjaiban arról értesítették, hogy csak az egyik (kisebb) parcellára kapta meg a szerződéskötési lehetőséget, a másikat a kormányhatalomhoz közeli jelentkezők egyike vitte el. A csalódott pályázó kinyomozta, hogy két, gyakorlatilag azonos értékű pályázatának egyike a pontozásos rendszerben 100 százalékot kapott, a másik viszont a "szubjektív értékelés" során feleannyit. Amikor rákérdezett, hogy is van ez, azt a választ kapta: hívd fel a Viktor titkárságát, ott többet tudnak nálunk.
Ez a gyakorlat a - hivatalos szóhasználat szerint - "parcellaegységenként" meghirdetett területek esetében 10-15 jövőjét vesztett termelőt és alkalmazottait, illetve térségenként egy-két "közeli" nyertes családot eredményezett.
A csalódott pályázó jelenleg ügyvédet keres, de nincs könnyű dolga, mert nem kispályásokkal kell megküzdenie. Pedig ha be tudja bizonyítani, hogy azonos körülmények esetén egy elvileg objektív elbírálási rendszerben külső, személyes utasításra módosítottak a kiírás feltételein, akkor ez megfelel a jó erkölcsbe ütköző eljárási rendnek. Ekkor a nyertes pályázóval megkötött szerződésre akár a semmisség is kimondható lenne - joggal idegeskedhet a politikailag Budai Gyula által felügyelt földalapkezelő szervezet.
Ráadásul az üzleti alapú "beavatkozó egyenirányításnak" van már köztörvényesen elítélt áldozata: például a szintén földügyekben intézkedő egykori földművelésügyi államtitkár, Benedek Fülöp (részletesen lásd: Fölemelt hangok , Magyar Narancs, 2009. december 17.). Hivatali hatalommal visszaélésének legfőbb bizonyítéka egy mobiltelefonnal rögzített beszélgetés volt, amelyben a jelenlegi ügyekben is érintett Fejér megye földhivatali vezetőjét utasítja bizonyos honvédségi területek átminősítésére, illetve cserére való átadására. Lapunkhoz olyan hírek jutottak el, hogy az egyik érintett földalapos hivatalvezető idén februárban a "laposztó" államtitkári értekezleten hasonló felvételt készített - ámbár nem valószínű, hogy ezzel mostanában kiáll a nyilvánosság elé.
Így hát a közvéleménynek marad az, amit Ángyán leírt. Ami pontosan azt a gyakorlatot idézi, amit a jelenlegi kormány eredeti programjában megszüntetni ígért. Elképzelhető persze, hogy a háttérben nagyon is reális célkitűzések munkálnak: olyasmik, amikről Demján Sándor magas kormányzati méltóságok társaságában beszélt a minap. Vagyis hogy Magyarország gazdasági kitörési pontjai a hatékony és optimális egységméretekben működő agrártermelési, és az ahhoz kapcsolódó feldolgozóipari vállalkozások lehetnek - a kormányzati politikának ezt kell segíteni.
Csak ne lógna ki ennyire a lóláb.
