Molnár László a kilencvenes évek elején költözött vissza Budapestről Elekre; a fővárosban korábban egy felbomló baloldali ifjúsági szervezet szépreményű tagjaként ténykedett. Onnan egymillió forinttal "bocsátották" útjára, nehogy eltűnjön Molnár a süllyesztőben. Az agilis, jó fellépésű és szervezőkészségű, "pesti" kapcsolatokkal rendelkező fiatalember vállalkozni kezdett. Halálakor, alig huszonnégy évesen tizenkilenc cégben volt kisebb vagy nagyobb tulajdonrésze: az elekiek máig leginkább annak kapcsán emlegetik, hogy neki volt a legjobb kocsija a környéken (Mercedes), nadrágzsebeit pedig majd szétfeszítették az oda begyömöszölt pénzkötegek. Jó kamatra helyi vállalkozóknak is kölcsönzött: olyanoknak is, akik ma azt állítják, hogy soha nem ismerték őt.
Molnár László hagyatéka
A rendőrség többször vizsgálta a tragikus baleset körülményeit - legutóbb épp a Pallag vezette olajbizottság kérésére -, de mindannyiszor arra a következtetésre jutott: Molnár ittas állapotban lesodródott autójával az útról, fának ütközött, és meghalt. Mivel az Elek és Gyula közötti jó minőségű út egyik nyílegyenes szakaszáról van szó, többekben, főként a családtagokban kételyt ébresztett a hivatalos magyarázat és annak sokszori megerősítése. A néhai Molnár László édesanyja, aki a helyi napközis konyhán dolgozik, érdeklődésünkre elmondta: biztos abban, hogy a fiát valakik eltették láb alól. "Vagy azért, mert sokat tudott, vagy azért, mert valakinek nemet mondott." Molnárné kijelentette: nem járt Pallagnál, de legnagyobb fia talán igen.
Ami biztos: Molnár László a kilencvenes évek legelején beszállt a jól jövedelmező és a térségben kiterjedten működő üzemanyagbizniszbe. Tizenkilenc céges érdekeltsége közül a leginkább elhíresült az illegális gázolaj- és benzinforgalmazással foglalkozó Miller-Oil Bt. volt. Molnár feltehetően strómanként kezdte az üzletet. Vagyis nem ő volt a nagy hal, de sok nagymenőt ismert, és többüknek dolgozott is. Név nélkül többen is erős szegedi kapcsolatokat tulajdonítanak az egykori eleki vállalkozónak. Amikor például Molnár László összeütközésbe került a törvénnyel - márpedig ilyesmi előfordult, hiszen előzetes letartóztatásba is helyezték -, akkor neves békéscsabai és a legjobb szegedi ügyvédek védték. "Az sem elképzelhetetlen, hogy Molnár önállósulni akart, vagy egyszerűen csak útjába került valakinek, ezért kellett meghalnia" - mondta egy eleki vállalkozó, aki - mint a kisvárosban oly sokan - nem hisz a baleset teóriájában.
Molnár László halála után a család nem örökölt semmit. Édesanyja egy szerény házban él Eleken az elhunyt vállalkozó öccsével, aki továbbszolgálóként a honvédségnél maradt. Bátyja, János Békéscsabán lakik élettársa albérletében. Molnár apja még középső fia halála előtt elvált feleségétől; az öreg Molnár az utóbbi években alkalmi munkákból él roppant szegényes körülmények között. Molnár László bátyja korábban szociális segélyért folyamodott az eleki polgármesteri hivatalhoz, a helyiek elmondása szerint rá is szorult erre.
Molnár anyja egy fillér nélkül került ki az örökösödési eljárásból: csak azt tudja, hogy meghalt fia a jövedéki termékek adótartama miatt húszmillió forintos adósságot hagyott hátra, amit senki nem tud behajtani. Molnár László egykori eleki érdekeltsége, a Dreher söröző nem érdekel senkit: még az sem tette rá a kezét, akinek Molnár valóban nagyobb összeggel tartozott. A Molnár család általunk ismert életkörülményei nem támasztják alá azt a feltevést, hogy lett volna tízmillió forintjuk "biztonságuk megvásárlására".
Molnár László olajvállalkozásainak nem feltétlenül ez lett a sorsuk. A Békés megyei adónyomozók és rendőrök 2000. május 31-én kommandós akció keretében vették őrizetbe a Fehér- és a Fekete-Körös összefolyásánál lévő nyaralójában Dávid Péter gyulai vállalkozót, aki Molnár 1996-os halála után az elhunyt helyére lépett a Trans-Fix C. Kft.-ben. Dávid ezután több céget adott el és vett, ám jellemzően mindegyik üzemanyag-forgalmazással foglalkozott. Érdekeltségein keresztül nagy mennyiségű, azonosíthatatlan eredetű gázolajat adott el több társaságnak, főként a Körös Volán Rt.-nek, ahol emiatt hullottak is a fejek 2000-ben. A gyulai vállalkozó ma is előzetes letartóztatásban várja ügyének kivizsgálását; ellene az adóbevételt különösen nagy mértékben csökkentő adócsalás bűntett alapos gyanúja miatt indult eljárás. Az elkövetési érték meghaladja az egymilliárd forintot. (Dávid Péterről lásd: Megütötték a bokáját, Magyar Narancs, 2000. november 2.)
Ki járt Pallagnál?
A kérdésre egybehangzóan válaszolt a család jogi képviselője, a Becsületbíróság létrehozásáról elhíresült Aranyossyné dr. Lehóczky Irén és Pallag László. A jogi képviselő elmondta: ismerősként bízta meg azzal a család, hogy a hagyatékot ne mások hordják szét, így jutott el Pallaghoz.
Lehóczky Irén Molnár László bátyjával, Jánossal kétszer járt 1996 októberében az akkor ellenzéki képviselő Pallagnál; a férfi vonatjegyét is Lehóczky fizette. A kisgazda képviselő megígérte: az ügyben hamarosan találkozhatnak Torgyán Józseffel is. Ez a találkozó létrejött, de a pártelnök - emlékszik vissza dr. Lehóczky Irén - elmondta: nem tud nekik segíteni, forduljanak a nyilvánossághoz. Tény: Pallag parlamenti belépőt állíttatott ki Lehóczky Irénnek és Molnár Jánosnak. (Egy érdekes eset 1999-ből: Pallag László - már őszi "olajrobbantása" után - nagy nyilvánosság előtt bejelentette, hogy egyik segítőjét Budapesten, a Lehel piacon megverték, és el akarták tőle venni Molnár László cégeinek iratait. Lehóczky Irénről volt szó. A rendőrség a vizsgálat során megállapította: a hölgy egy kicsit többet ivott a kelleténél, ezért elesett, és eltört a keze. Egy dolgot erősítettek meg: mindez a Lehel piacon történt.)
Pallag lapunknak határozottan leszögezte: ő senkitől nem vett át tízmillió forintot, főként nem a Parlament kapujában. Ezzel szemben kijelentette: Molnár János kért tőle öt- vagy tízmilliót, hogy miután átadja a Miller-Oil Bt. iratait, eltűnhessen, és új életet kezdhessen. E dokumentumok egy része végül eljutott Pallag Lászlóhoz, aki ezeket továbbította az akkor még működő Központi Bűnüldözési Igazgatóságnak. Az egyik kereskedelmi televízió riportere is arról beszélt érdeklődésünkre, hogy évekkel ezelőtt tőle is öt-tíz millió forintot kért a leleplező iratokért cserébe Molnár János. Az ügylet nem jött létre.
Pallag László úgy látja: egy nagyon pontosan időzített lejárató kampány folyik ellene, amelyet szerinte egy Bács-Kiskun megyei vállalkozó irányít: "Az pénzeli azokat az embereket, akik rólam valótlanságokat állítanak." A kisgazda országgyűlési képviselő állítja: azok támadják, akik joggal tarthatnak attól, hogy ő az olajbizottság feloszlatása után is folytatja munkáját.
A kulcsfigura
A történtek tisztázását nagyban nehezíti, hogy Molnár János elérhetetlen, és egyelőre nem hajlandó senkinek nyilatkozni. Meg nem erősített információk szerint a férfi korábban sem kereste a nyilvánosságot néhány fenyegetés miatt, de az újságírókat a múlt hét óta különösen kerüli. E sorok íróját telefonon ugyan visszahívta, ám csupán arra volt kíváncsi, ki írta a Népszabadságban a pénzátadásról szóló cikket; a személyes találkozót nem vállalta.
Molnár Jánosról, aki nem volt jóban meghalt öccsével, sok mindent beszélnek. Egyesekben erős a gyanú: pénzt akart csinálni öccse halálából. Mint írtuk, a báty többször szociális segélyért folyamodott az eleki önkormányzathoz, így valószínűsíthető: neki nem volt tízmilliója, amit Pallagnak átadott volna. Pallag László elmondta: Molnár Jánost azért nem hívta az olajbizottság elé, mert szerinte Molnár nem szavahihető, iszákos ember, akit a meghallgatás során kikészítettek volna a képviselők. A képviselő e véleményét a Nap-kelte című műsorban is kifejtette; Molnár János e kijelentéseket visszautasította.
Bod Tamás
A nagy pukkanás
A Népszabadság múlt csütörtökön ún. "parlamenti forrásokra" hivatkozva címlapon hozta a pénzátadásos cuccot az érintettek megkérdezése és bizonyos körülmények tisztázása nélkül. Másnap aztán a lapban olyan cikk jelent meg, amely erősen kétségessé tette a korábbi híradás állításait, és amelynek következtében a csütörtöki címlapsztori - hogy is mondjuk csak - érdekes megvilágításba került. Nem tudjuk, mi az igazság (bár, mint írásunkból is kiderül, a körülmények inkább szólnak a képviselő mellett, mint ellene), az viszont elég fura, hogy a Népszabadság mindenféle kontroll nélkül nyomatta a Pallagot vádoló első információt.
Persze mi nem feltételezünk tudatosságot a dologban: például azt, hogy a lap a Fidesz-FKGP-Torgyán-FKGP-nontorgyán csatározásban lándzsát tört volna Torgyán ellenében, támogatói táborának legnépszerűbb és a közvélekedés által legbecsületesebbnek tartott tagját hozva kínos helyzetbe (azt, akivel meglehetősen meggyűlt a baja egynémely korábbi és jelenlegi rendőrségi vezetőnek is). Azt sem gondoljuk, hogy a lap újságíróját/szerkesztőjét úgy meg tudnák vezetni a "parlamenti források" a rendőrségi jegyzőkönyvek kiszivárogtatásával, mint a nyeretlen kétéveseket. Alighanem arról van csak szó, hogy a szenzáció lehetőségétől megmámorosodva, óvatlanná váltak a kollégák. Ez pedig mindenkivel megeshet, a jelek szerint a legnagyobbakkal is.
B. I.
