Miután tavasszal le kellett fújni a 27. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivált, március végétől a könyvesboltokat is bezárták, végül a 91. Ünnepi Könyvhetet is előbb őszre halasztották, aztán a szeptemberi pótidőpontot is lemondták, úgy tűnt, 2020 a könyvszakmára nézve is katasztrofális év lesz. Október elején az általunk megkérdezett könyvpiaci szereplők mégsem látják annyira sötéten a helyzetet, bár abban egyetértenek, hogy a korábbi évekre jellemző lassú forgalomemelkedés mindenképpen megtorpan, és az év veszteséges lesz. És abban is egyetértés mutatkozik, hogy túlélhető lesz e válságos év – feltéve persze, hogy a második hullámmal nem jön az újabb boltzár, és a karácsonyi időszak, ami normális esetben is az éves forgalom legjelentősebb szelete, az idén is viszonylag zavartalan lesz.
A vírushelyzetre tehát az év második felében higgadtabban és sok szempontból felkészültebben reagál a könyves szakma. A látszólagos nyugalom ugyanakkor felszínre hozott olyan korábbi és mélyebb strukturális kérdéseket, amelyeket a Covid-járvány egy időre elfedett. A legnagyobb feltűnést mindenképpen az az október 1-jén kiadott közlemény okozta, amely a maga homályos fogalmazásával azóta számos találgatásra ad okot, és a könyvpiac résztvevőinek korábbi félelmeit is részben előhívta.
„A Mathias Corvinus Collegium Alapítvány tárgyalásokat kezdett az Axialis Holding Zrt. megvásárlásáról, amivel kapcsolatban a felek jogilag nem kötelező érvényű megállapodást írtak alá” – kezdődik a közlemény, majd úgy folytatódik, hogy „a társaság megvásárlása esetén a vevő közvetve a Libri–Bookline Zrt. (illetve a Libri–Bookline Csoport) stratégiai kisebbségi tulajdonosa lenne, és a többségi tulajdonossal közösen irányítja majd a cégcsoport működését”. A szakmai közvéleménynek e feltételes módban megfogalmazott bejelentésből kellett megtudnia, hogy a legnagyobb könyvpiaci szereplőként számon tartott Libri–Bookline Zrt.-nél kisebbségi tulajdonosváltás várható, a vásárló fél pedig nem más, mint a kormányközeli elitképző intézményt, a Mathias Corvinus Collegiumot (MCC) fenntartó alapítvány. (Az MCC-ről lásd: A holnap ifjú serege, Magyar Narancs, 2020. május 21.) Hogy ez burkolt állami térfoglalás-e az eddig javarészt függetlenül működő könyvpiacon, vagy fideszes belső tőkeátcsoportosítás, esetleg racionális üzleti lépés, azt a körülmények alapos vizsgálata után sem könnyű eldönteni.
Fúziós erőmű
Amikor 2013-ban fuzionált a Libri Könyvkereskedelmi Kft. és a Shopline-webáruház Nyrt., kifejezetten erős könyvpiaci cégcsoport jött létre, ám a válság tüneteit már itt-ott megmutató, de még működőképes Matyi Dezső-féle Alexandra-csoport mögött csak második volt a piaci részesedés tekintetében. Az összeolvadás során a Shopline, azaz a CEMP-csoportot birtokló kormányközeli befektető, Spéder Zoltán felvásárolta a Libri Könyvkereskedelmi Kft. száz százalékát, míg a Libri-tulajdonos Balogh Ákos SQ Invest cége 67,7 százalékos tulajdont szerzett a Shopline-ban, s így a Libri–Shopline Nyrt. néven létrejövő tőzsdei anyavállalat többségi tulajdonosa lett. A tőkekoncentrációt már akkor számos könyvpiaci szereplő negatív folyamatnak látta (részletesen lásd: Jön a mumus, Magyar Narancs, 2015. április 14.), mivel a cég „akár megkerülhetetlenné válhat a piacon” – ahogyan azt a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) akkori jelentése megfogalmazta. A GVH ugyanakkor nem gördített akadályt az összefonódás elé.
A következő évek tudatos – sokak szerint kifejezetten agresszív – építkezése, a cég profiltisztítása (a korábban a Shopline-hoz tartozó médiatartalmak, mint a Port.hu, Fidelio.hu, Színház.hu kiszervezése a Spéder-féle CEMP-be), illetve az Alexandra-birodalom látványos beomlása vezetett oda, hogy 2018 után az immár Libri–Bookline Zrt.-ként működő cég a magyar könyvpiac meghatározó, és valóban megkerülhetetlen szereplőjévé vált.
Habár egészen pontos kimutatások nincsenek róla, hiszen a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE) statisztikái a könyves terület szereplőinek önkéntes bejelentésein alapulnak, a piaci mutatók alapján a Libri–Bookline a legnagyobb vállalat a szegmensben. Kovács Péter vezérigazgató megkeresésünkre azt mondta, hogy nagyjából 40 százalékos lehet a részesedésük a könyv-kiskereskedelemben. „Jelenleg ötvennyolc boltunk van – mondta Kovács –, tehát kevesebb, mint a Lírának, viszont a mi boltjaink alapterülete nagyobb.” A magyar könyvpiacon jelen lévő másik nagy cégcsoport, a Kolosi Tamás családi vállalkozásában és 100 százalékos tulajdonában működő Líra Könyv Zrt. cégbemutatója szerint az ő könyvesbolthálózatuk „jelenleg kilencvenkettő boltból áll”. A Libri–Bookline viszont az internetes kereskedelemben a Libri.hu-n és a Bookline.hu-n keresztül nagyjából kétszer akkora forgalmat bonyolít, mint a Líra.hu.
A Libri–Bookline 2019-ben rekordnagyságú, több mint 25 milliárdos forgalmat bonyolított a cég konszolidált éves pénzügyi kimutatása szerint és 1,7 milliárd forintos jövedelmet realizált, a Líra Zrt. ugyanekkor a Kolosi és Társa Kft.-ben konszolidált nagyjából 10 milliárdos forgalom mellett 500 milliós eredményt. Mindezt egy olyan könyvpiacon, amelyen az MKKE tavalyi adatai alapján a teljes forgalom 55,5 milliárd forint volt.
Spéder el
A piaci adatok alapján tehát igencsak jó befektetés lehet a Libri–Bookline Zrt. tulajdonosi körébe kerülni. Ugyanakkor a Mathias Corvinus Collegium bevásárlása számos nem piaci jellegű kérdést is felvet, kezdve azzal, hogy lehet-e üzleti érveket látni a Spéder Zoltán-féle kisebbségi részvénycsomag, illetve az azt birtokló Axialis Holding Zrt. eladása mögött. Egyszerűbben: miért akar a tulajdonos megválni egy ilyen jól jövedelmező és problémátlan befektetéstől?
A választ alighanem a könyvpiacon kívül, a Spéder-cégbirodalom leépítésében kell keresni. Az üzletember pályája az OTP-től, s annak vezetőjétől, Csányi Sándortól indult, majd számos fontos pozíción át Orbán Viktor és a Fidesz kegyeltjeként egyebek mellett az FHB-bankcsoport felépítéséig, illetve a Közép Európai Média és Kiadó Zrt., azaz a CEMP-csoport (így az Index.hu Zrt.) tulajdonlásához is vezetett. (Pályájáról részletesen lásd: Az osztó, Magyar Narancs, 2016. február 25.) Ezekben az években futott fel a Shopline-webáruház Nyrt. is, amelyen keresztül a 2013-as fúzió során kisebbségi tulajdonossá, illetve igazgatósági elnökké vált a későbbi Libri–Bookline Kft-ben. Spéder bukástörténete 2016 nyarán vált látványossá, és nemcsak a jobboldali sajtó állandósult támadásai, lejárató cikkei és rejtett kamerás felvételei miatt, hanem a Nemzeti Nyomozó Iroda ismétlődő házkutatásai, a Nemzeti Bank FHB-t érintő százmilliós büntetései, illetve a parlament sürgősséggel meghozott, a szintén Spéder-érdekeltségbe tartozó Takarékbankot sújtó intézkedései miatt is. (Lásd: Hidegvérrel, Magyar Narancs, 2016. június 16.) A kegyvesztett fideszes oligarcha gyorsan túladott a cégein, nem egyet olyan vállalkozóknak adva el, akik továbbra is élvezték, élvezik a Fidesz-kormány, azaz Orbán Viktor bizalmát. A Spéder-történet talán legnagyobb vihart kavaró eleme a legnagyobb magyar hírportál, az Index.hu fokozatos fideszes bekebelezése, illetve a régi szerkesztőség távozása után a portál áramvonalasítása volt.
Ha ezek után a Mathias Corvinus Collegium Alapítvány közleményét a Spéder-féle 25 százalékos Libri–Bookline-részvénycsomag kivásárlási szándékáról az egykori oligarcha érdekeltségeinek Fidesz-közelben tartására tett lépésként értelmezzük, aligha járunk messze az igazságtól. A Válasz online aznap, amikor az MCC honlapján megjelent a közlemény, közzétett a Facebookon két fotót, amelyeken Spéder Zoltán, illetve Szalai Zoltán, az MCC főigazgatója látható egy budapesti bevásárlóközpont kávézójában.
Az október 1-jei közlemény szerint az „MCC 2008-tól van jelen a könyvpiacon, a tervezett tulajdonszerzéssel kiadói és könyvkereskedelmi tevékenységét kívánja továbbfejleszteni”. Bár az MCC valóban ad ki könyveket – honlapjuk tanúsága szerint az elmúlt 12 évben éppen 12 darabot –, az a legnagyobb jóindulattal sem állítható, hogy „könyvkereskedelmi tevékenységet” folytatnának, hiszen ilyen kísérletük mind ez idáig egyáltalán nem volt. Bevásárlásuk a legnagyobb hazai könyves cégbe enyhén szólva is hatalmas ugrás, nem pedig valamiféle már létező tevékenység bővítése. Szerettük volna megkérdezni ezzel kapcsolatban az MCC vezetőségét, de Orbán Balázs, a kuratórium elnöke, az MCC-n belül működő Migrációkutató Intézet főigazgatója, továbbá miniszterhelyettes, valamint parlamenti és stratégiai államtitkár megkeresésünkre egyelőre nem reagált. Szalai Zoltántól pedig azt a választ kaptuk, hogy „a tervezett akvizíció megvalósulásának alapfeltétele a részletes cégátvilágítás lefolytatása, ennek befejezése előtt nem kívánunk nyilatkozni”.
Stratégiai kisebbség
Azt a kérdést tehát, hogy a Tombor András Fidesz-közeli (egyebek mellett Habony Árpád hitelezőjeként ismertté vált) milliárdos és édesapja által alapított Mathias Corvinus Collegiumnak honnan van tőkéje a milliárdos forgalmat lebonyolító Libri–Bookline Zrt. negyedének kivásárlásához, nem tudtuk feltenni az illetékeseknek. Az sem világos, hogy a csekély piaci relevanciával rendelkező tudományos szakkönyveket kis számban kiadó MCC milyen stratégiai mozgásteret lát maga előtt a magyar könyvpiacon, amelynek az MKKE adatai alapján tavaly a gyermek- és ifjúsági (31,69 százalék), szépirodalmi (29,32 százalék), illetve ismeretterjesztő, művészeti (19,72 százalék) szegmensei voltak a meghatározóak.
A piac két vezető szereplője, a Libri-vezérigazgató Kovács Péter, illetve a Líra-tulajdonos Kolosi Péter egyaránt visszafogottan reagált a készülő tranzakció hírére. „Az operatív vezetés csúcsán én ülök, a szakmai döntéseket én hozom meg, bizonyos stratégiai kérdésekben és összeg fölött pedig az igazgatóság dönt” – válaszolta kérdésünkre Kovács Péter. A vezérigazgató a feltételes módban megfogalmazott közlemény nyilvánossá tételét üdvözölte, mondván, hogy ez legalább tiszta helyzetet teremt, nem kell magyarázkodnia a munkatársaknak, hogy miért zajlik átvilágítás. Kérdésünkre, hogy a többségi tulajdonos Balogh Ákos miért nem él a több forrásunk által is emlegetett elővásárlási jogával, azt válaszolta: hogy ezt nyilván az érintettektől kell megkérdezni, de általában csak akkor van elővásárlási jog, ha részvénycsomag megvételéről van szó; ha viszont teljes céget érint a tranzakció, akkor ilyesmiről nem lehet beszélni. Márpedig az MCC közleménye is úgy fogalmaz, hogy az Axialis Holding Zrt. felvásárlásáról folynak a tárgyalások.
Kolosi Tamás érdeklődésünkre ezt mondta lapunknak: „Én egyelőre nem pánikolnék, amikor a Libri és a Shopline egyesült, akkor Spéder még a NER egyik vezető embere volt, tehát igazából ugyanez a helyzet volt már akkor is, mint most.” Abban mind Kolosi, mind Kovács egyetértett, hogy hiába volt Spéder Zoltán a Libri–Bookline Zrt. igazgatósági elnöke, szakmai kérdésekbe soha nem avatkozott bele.
Ami persze nem jelenti azt, hogy az új tulajdonos hasonló attitűddel képviselné az érdekeit. A közlemény szerint ugyanis stratégiai kisebbségi tulajdonosként „a többségi tulajdonossal közösen irányítja majd a cégcsoport működését”. Hogy ez pontosan mit jelent, egyelőre nem világos, arra ugyanakkor Kovács és Kolosi mellett a többi, általunk megkérdezett könyvpiaci forrásunk is kevés esélyt lát, hogy mondjuk az MCC-részesedésen keresztül egy a kormánypárt támogatását élvező jobboldali könyvkiadói kör törne be a piacra. Az olyan könyvek ugyanis, mint a Magyar Művészeti Akadémia kiadványai, a 2018-ban elhunyt Kerényi Imre elindította Nemzeti Könyvtár sorozat, vagy a Schmidt Mária-féle Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány és csatolt részei (Terror Háza, Kertész Imre Intézet) kiadványai vagy nem a Libriéhez hasonló kiskereskedelmi modellre vannak kitalálva, vagy már most is részben ott vannak a boltokban, hiszen eddig sem volt akadálya a terjesztésüknek. Vagyis annak nagyobb a valószínűsége, hogy az MCC – Spéderhez hasonlóan – csendestársként ül be egyelőre a Libri–Bookline kisebbségi tulajdonosi székébe, s legfeljebb akkor fejt ki feltűnőbb aktivitást, ha nagyobb elmozdulás történne a könyvpiacon.
Hogy ilyesmire lehet-e számítani, nem tudható. A múlt év végén nagy port kavart Demeter Szilárd-féle tervezetet, amely sokak szerint veszélyesen kiszélesítette volna a kiadók feletti állami kontrollt a beszámolási kötelezettségen keresztül, 2020. január 1. helyett csak egy évvel később tervezik bevezetni. (Az OSZK-t miniszteri biztosként felügyelő Demeter lényegében minden könyvkiadó érzékeny adatához hozzáfér majd.) Ugyanakkor emlékezetes, hogy Orbán Viktornak a kulturális dominancia kiharcolására buzdító 2018-as tusnádfürdői beszéde után egy szakmai fórumon L. Simon László, aki korábban is, már az Alexandra-hálózat összeomlásakor szorgalmazta az állami intervenciót, úgy fogalmazott: „Ha az elmúlt évek piaci folyamatait nézzük, lásd a magyar sajtó szerkezetének átalakulása, akkor egyébként sem látom annak sok esélyét, hogy az állam megvenne egy nagy könyvkereskedelmi rendszert. Akkor már vannak olyan vállalkozók, akik szóba jöhetnének. Ha lennének ilyen ambícióik.” Az MCC mögött álló, az utóbbi időben feltőkésített (lásd keretes írásunkat), és feltűnő expanzióban lévő vezetői csoport adott esetben felfogható ilyen vállalkozói rétegnek. Ambícióik egészen biztosan vannak.
Részvényéhség
„A Mathias Corvinus Collegium által folytatott oktatási-nevelési tevékenység a tehetségígéretek lehető legfiatalabb korban és a lehető legszélesebb merítési körből való azonosítását célozza általános iskolás kortól kezdődően Magyarország egész területén és a Kárpát-medencei magyarság körében egyaránt. (…) E célok megvalósításához – bár a szakmai feltételek adottak – a Tihanyi Alapítvány mint a Mathias Corvinus Collegiumot fenntartó entitás jelenlegi erőforrásai nem elégségesek” – ekképpen szólt az a parlament elé került törvényjavaslat, amelyik két nagy állami cég, a Mol és a Richter 10-10 százalékos részvénycsomagjának a Mathias Corvinus Collegium részére történő átadásáról rendelkezik. Vagyis a Tombor András-, illetve most már főleg Orbán Balázs-féle kormányközeli elitnevelő intézmény anyagi hátteréről az ezeken a csomagokon keresztül elérhetővé váló busás jutalékok segítségével kíván gondoskodni az állam. Ehhez jön még a mostani Libri-részvény-vásárlás (alighanem állami cégek részvényei után járó jutalékból veszik meg a bukott fideszes oligarcha részesedését egy piaci alapon működő kereskedelmi cégből, s teszik majd zsebre a belőle származó hasznot), amivel olyan komoly tőkével fog rendelkezni az egykori munkásőriskola épületében működő jobboldali elitképző, hogy abból már bőven merhetnek nagyot álmodni.
