Az SZDSZ a pártba frissen belépett Kóka János gazdasági minisztert a főváros 1. számú választókerületében indítja, ahol 1990 óta csak jobboldali jelölt győzött az országgyűlési választásokon. A dübörgés itt önmagában kevés lesz, viszont siker esetén az ellenfél nem hivatkozhat pusztán a panelproli-effektusra.
Budapest 1. számú választókörzetét (vk.) a teljes első kerületből, valamint a másodiknak a déli, kifli alakú részéből gyúrták össze. Az utóbbi magában foglalja a Szemlőhegyet, Rózsadombot, Vérhalmot, Rézmált, Alsó-Törökvészt és Pasarétet majdnem a Pasaréti térig. A választókerületben a választásokon való részvételi hajlandóság az átlagnál jóval magasabb. Legutóbb az 57 szavazókörben 44 758-an voksolhattak volna, a második fordulóban a részvétel meghaladta a 82 százalékot. A körzetben a szocialisták az országos támogatottságukhoz képest valamelyest gyengébben, a szabaddemokraták jobban szerepelnek, míg a választásokat 1990 óta rendre a jobboldal jelöltje nyeri. Igaz, 2002-ben szoros küzdelemben: az első kerületi polgármester, Nagy Gábor Tamás (Fidesz-MDF-MKDSZ) 738 szavazattal (1,5 százalékkal) verte Mécs Imrét (SZDSZ), akinek a javára a szocialista Hegyi Gyula a második fordulóban visszalépett. 2006-ra a legutóbbi indulók közül csak
Nagy Gábor Tamás
maradt, aki sorrendben harmadszor nyerhet egyéniben. Hegyi Gyula 2004 júniusában mandátumot szerzett az Európai Parlamentben. Mécs Imrét a szocialisták fogadták be, miután az SZDSZ-en belül parkolópályára került (a testületi döntéssel szembehelyezkedve tavaly nyáron Szili Katalin köztársasági elnökségét támogatta). Egyéniben ő sem indul: az MSZP az országos lista - biztos befutónak számító - 15. helyével jutalmazta Mécset, aki hivatalosan nem lépett ki az SZDSZ-ből, csupán határozatlan időre felfüggesztette a tagságát.
2002-ben a MIÉP-jelölt (Bánovics Tamás) majdnem tíz százalékot markolt az első fordulóban, és akadtak olyan szavazókörök (Gellérthegy, Naphegy), ahol a duplája is majdnem megvolt. A MIÉP esélyeit rontja, hogy mindkét budavári önkormányzati képviselője (Zord Károly, Molnár György) fél évvel ezelőtt faképnél hagyta a pártot, és átvedlett független lokálpatriótába (Budavári Nemzeti Kör). Ezzel elveszett az a kevés publicitás is, amit a MIÉP a kerületi sajtóban (önkormányzati lap, Helyi Théma) kapott. Noha az alapszervezet a 62 éves Marsi Péter Pál (a zuglói MDF egykori elnöke, a fővárosi közgyűlés MIÉP-es tagja) irányításával novemberben újjászerveződött, kérdéses, hogy a Harmadik út (MIÉP-Jobbik-Kisgazda-szövetség) képes lesz-e megismételni a 2002-es eredményt. Ugyanez a helyzet a Centrummal, amely négy éve itt csont nélkül teljesítette a listás küszöböt (5,23 százalék), bár a teljes lakosság körében elvérzett. Kupa Mihály az e hétvégi kampánynyitó nagygyűlésen ismét csapatot hirdet (többek között Salló Gáborral, az új 1. kerületi jelölttel), ám nem valószínű, hogy a semmiből a korábbihoz hasonló mutatvány sikerülhet. Ráadásul most külön nyomul a közép szavazataiért az MDF, melyet a körzetben Vaskor László, a Várnegyed - még a Fidesz-MDF-MKDSZ triász támogatásával megválasztott - alpolgármestere kísérel meg a felszínen tartani.
A helyi választás végkimenetele szempontjából döntő, hogy a második fordulóban milyen arányban mennek el a MIÉP-Jobbik-szavazók, és a (jobb)középről hány választó sorol át a kormánypártokhoz. Marsi nem kívánt beszélni az első forduló utáni eshetőségekről, de a széles jobboldali pártszövetséget hangsúlyozó MDF-es önkormányzati forrásunkhoz hasonlóan biztos volt abban, hogy szavazóiknak április 23-án is "helyén lesz a szívük".
Az MSZP a főpolgármesteri posztra is esélyes Horváth Csaba második kerületi polgármester mellől delegál jelöltet: a 31 éves, jogász végzettségű Molnár Zsolt Horváth kabinetfőnöke, és segítőként részt vett a legutóbbi önkormányzati kampány szervezésében. 2004 óta a párt tagja, tavaly ősz óta a második kerületi alapszervezet elnöke. Bár itt nőtt fel, környezetén kívül csak azok ismerik, akik az önkormányzatban gyakran megfordultak. Hátránya, hogy a második kerület lakosságának körülbelül egyharmada szavaz az 1., kétharmada a 2. választókerületben, így a kétségtelenül meglévő helyi kötődésére van még mit rágyúrnia. Mivel országos tisztsége nincs, főállásban kampányolhat. Ám ahogy Hegyi Gyula is hiába gyűjtött több szavazatot 2002-ben (28,43 százalék), mint Mécs Imre (17,1), úgy Molnár sem azzal számol, hogy automatikusan ő indul a második fordulóban, ha az elsőben több voksot kap. "Erről a helyi tagság és a párt vezető testülete, az MSZP Országos Választási Bizottsága dönt. Én kint leszek márciustól az utcán, és igyekszem minél több választónak személyesen bemutatkozni" - mondta a Narancsnak. Igazából nincs vesztenivalója, hiszen a listáról mindenképp áll neki egy képviselői hely. Nagy Gábor Tamás első számú kihívója így várhatóan
Kóka János
gazdasági miniszter, az SZDSZ "sikeres, fiatal, dinamikus" jelöltje lesz, aki a kampánystábjából származó információ szerint az első fordulóban a Molnárénál is több szavazat összegyűjtését tűzte ki célul. A főként a Magyar Nemzetet olvasó budai választókerületben a helikopteres, nagyotmondó milliárdost nem lesz egyszerű elfogadtatni. Úgy tudjuk, hogy Kóka több helyszínt is mérlegelt, s végül azt a körzetet favorizálta, ahol a győzelem szocialista támogatással sem biztosított, viszont az ellenféltől nagy dicsőség volna elhódítani a mandátumot. Kóka egyik kampánytanácsadója optimista: a gazdasági miniszter kormányzati befolyásának köszönhetően olyan beruházásokat is hitelesen képviselhet, amikre Nagy Gábor az Orbán-kormány idején sem tudott támogatást szerezni. Szemre tetszetős bemutatkozó füzetecskéjében ilyennek nevezte a Dísz téri romépületet, valamint a Moszkva tér évek óta húzódó rekonstrukcióját. Nagy Gábor Tamás lapunknak elmondta: olyan projektekről van szó, amikhez egyrészt a főváros, de főként az állam támogatása kell. "A Moszkva tér rendezéséhez elsősorban nem az érintett polgári (I. és XII.) és szocialista (II.) kerületek konszenzusa hiányzik, hiszen a beruházást az önkormányzatok képtelenek megfinanszírozni. Ugyanez vonatkozik a Dísz téri romépületre is. Nem rajtunk kell számon kérni, hogy mit nem tett meg a kormány." A polgármester árulkodó példaként a Mátyás-templom felújítását nevezte meg, amire tavaly a beígért félmilliárdból a költségvetési megszorítások miatt csak kétszázmilliót fizettek ki. De szólt a Déli pályaudvar rekonstrukciójáról is, melynek végrehajtása az Orbán-kormány távozása után abbamaradt.
A műemléki védettséget élvező önkormányzati bérlakások kérdése az első kerületi
kampány kulcselemévé
válhat a lakástörvény múlt év novemberi megváltoztatása miatt. A törvény áprilistól kezdve nagyobb teret enged az önkormányzatoknak, hogy a lakbért a bérlakások után a piaci viszonyoknak megfelelően állapítsák meg, ami miatt a lakók egy része tart attól, hogy az eddigi havidíj az égbe szökik. A Várnegyedben lévő ingatlanok eladását az 1993-as lakástörvény a műemlékvédelmi hatóság döntésétől tette függővé. Aki nem műemléki házban lakott, az már korábban kedvezményesen hozzájuthatott a bérlakáshoz. Akit viszont sújtott az örökségvédelmi hivatal vétója, ezt a lehetőséget nem kapta meg. A helyi MSZP és SZDSZ szerint megoldást a magánosítás hozhat, és a polgármestert hibáztatják, hogy nyolc év alatt nem sikerült az ügyet megoldani. Nagy Gábor Tamás szerint a lakbéremeléssel fölösleges riogatni, emellett a kötelező privatizáció is rejt veszélyeket. Magántulajdonba csak akkor szabad adni ezeket a házakat, ha megvan a törvényi garanciája annak, hogy a lakók az ingatlan jellegét megőrzik, és létezik olyan pénzalap, amiből a műemléki felújítást végre tudják hajtani. Az egyéb esetekre meg kell találni a megfelelő tulajdoni formát.
A történet politikai pikantériája, hogy a várlakók védelmében a legaktívabb az időközben átigazolt Mécs Imre volt, aki a lakástörvény novemberi vitájában a műemlék lakások kedvezményes megváltásáról adott be törvénymódosítót, de azt a kormánypárti többség leszavazta. A választókörzetben a Mécs-ügy nem csak azt a kérdést veti fel, hogy Kóka lobbizni fog-e a várlakásokért, hiszen erre a jó ütemben kijött választási brosúra választ adott: Kóka felkarolta a témát. De vajon mennyire feledékenyek az 1. vk. biztosnak hitt, régi vágású szocialista szavazói, akik tavaly nyáron az SZDSZ-ben még "Szili Kati" hátbatámadóit látták, Mécsben pedig az egyetlen tökös szabaddemokratát? Információink szerint kormánypárti oldalon abból indulnak ki, hogy az Orbán-fóbia ezekben a szavazókban még mindig nagyobb; az igazán nehéz feladat a jobbközép szavazók elcsábítása. Az utóbbiak szimpátiájának megnyerése érdekében "a sebészorvos végzettségű" Kóka nem hallgatja el, hogy Mécshez hasonlóan katolikus gimnáziumban tanult. Hasonló mondható Hegyi Gyula örököséről is: míg az EP-képviselő elnökségi tag a Vallásos Szocialisták Nemzetközi Ligájában, Molnár sem rejti véka alá, hogy a ferenceseknél volt elsőáldozó.
Az MSZP és az SZDSZ a magas részvételben érdekelt, mivel a biztos szavazók többsége inkább jobbos érzelmű. A választókörzet kulcsa szerintük az első kerületben van, ahol a 2002-es önkormányzati választásokon csak a belső, főútvonal melletti, nagyobb tömbházakban tudott az MSZP nyerni. Döntő lehet, mennyire egyezik a lakosok tapasztalata azzal a meggyőződésükkel, hogy Nagy Gábor Tamással nem az volt a baj, hogy eladta a vagyont, így a kerület egyik napról a másikra élt, hanem hogy "polgármestersége alatt nem történt igazán semmi". Még a MIÉP-es Marsi Péter Pál is hiányolta a polgármester működéséből a távlati terveket, a "víziót". A kormánypártiak szerint Kóka ezt "az állóvizet" hivatott felkavarni. Nagy Gábor Tamás sikere pedig azon múlhat, hogy az országgyűlési választásból sikerül-e az ellenfeleinek helyhatóságit "csinálni", és képes lesz-e meggyőzni a lakosokat, hogy a kerület fejlődéséhez mindenekelőtt a kormányrúdnál van szükség a váltásra.
