A BKV kollektív szerződése (ksz) 2009. december 31-én lejárt, a társaság menedzsmentjének év végéig kellett volna megállapodnia a cégen belül működő huszonhat szakszervezettel. Az új szerződést tizenkét szakszervezet aláírta december 29-én, a többiek viszont kijelentették: ha nem rögzítik a ksz-ben, hogy a dolgozók a havi "rendes" étkezési utalványt, az év végi 45 ezer forintos, ún. "pulykapénzt", illetve a 3-3 százalékos addigi nyugdíj- és egészségpénztári hozzájárulást is megkapják, január 12-től sztrájkolni kezdenek. Ekkor Kocsis István, a BKV vezérigazgatója még arról beszélt, hogy "a BKV menedzsmentje a tárgyalások folyamán elment a legvégső határig. További engedményeket már nem tehet, mert az a cég stabilitását és a munkahelyek megtartását veszélyeztetné", és bár további tárgyalásokat javasolt, úgy tűnt, rábírhatatlan arra, hogy az új kollektív szerződés lényegesen módosuljon.
A tiltakozó szakszervezetek azonban már az év elején világossá tették, ha nem változik ez a hozzáállás, a sztrájk elkerülhetetlen. Január 4-től - a ksz hiányára hivatkozva - a buszok jelentős része nem állt forgalomba, mert a szakszervezetek felhívták a sofőrök figyelmét, ha bármilyen hibát észlelnek, ne vegyék át a járművet. Nemes Gábor, a Cinkota Autóbusz Szakszervezet elnöke akkor azt nyilatkozta az MTI-nek, hogy a sofőrök csak betartják a munkáltató, vagyis a BKV által előírt szabályokat. "A járműátadás idejét eddig a kollektív szerződés maximálta 20 percben, de annak hiányában most mások a szabályok. Ezek alapján minimum 65 pontot kell ellenőrizni egy buszon forgalomba állás előtt. Ezt végigvizsgálják, és ha hiba van, másik járművet kérnek."
Másnap a BKV vezetése gyakorlatilag szabotázsnak minősítette a buszosok eljárását, és létrehozta a "szuper kontrollcsoportot", melynek tagjait a járműkiadás ellenőrzésével bízta meg, ráadásul olyan jogosítvánnyal, hogy "azonnali elbocsátást is foganatosíthatnak".
"Feljön a Pali"
A buszosok elmondása szerint ezek után "többnyire BKV-ellenőrökből álló gittegyletek lézengtek a garázsokban", ám másnap már két járművezetőnek azonnali hatállyal felmondtak. A hangulatot - bár ennek látszólag semmi köze nem volt a munkavállalók követeléseihez - tovább fokozta, hogy január 8-án az ügyészség a BKV "százmilliós" humánpolitikai igazgatóját előzetes letartóztatásba helyezte, január 11-én pedig már gyanúsítottként hallgattak ki egykori és jelenlegi BKV-s vezetőket Hagyó Miklós sajtósának alkalmazása ügyében. Noha a tárgyalások nem szakadtak meg a menedzsment és a szakszervezetek között, de már sejteni lehetett, hogy a sztrájk elkerülhetetlen. Január 12-én reggel a BKV közleményt adott ki: "Tekintettel arra, hogy a BKV vezetése továbbra sem tudja elfogadni a szakszervezetek ajánlatát, mert azzal túllépné a rendelkezésre álló pénzügyi keretet, eredménytelennek nyilvánította a tárgyalásokat."
Ekkor már a járművezetők többsége órák óta sztrájkolt, és a helyzet vasárnap estig nem is változott: bár közlekedtek a metrók, a HÉV-ek és a trolik, de a buszok és a villamosok többsége nem. Becslések szerint a sztrájkban 5500 alkalmazott vett részt. Bartha Pál, a legnagyobb, 1100 tagot tömörítő kelenföldi Fürst Közlekedési Szakszervezet elnöke úgy véli, hogy akkor "csúsztak szét a dolgok", amikor Kocsis István a szakszervezeti követelések elfogadása esetén a BKV anyagi összeomlásával fenyegetett. "Addig sem a főváros, sem a kormány nem tájékoztatott bennünket olyan határértékek meghatározásáról, amely felett a vállalat működése is veszélybe kerülhetne" - emlékezteti a Narancs riporterét Bartha a sztrájk harmadik napján, csütörtökön; szerinte az adótörvény-változásokkal, illetve a munkáltató járulékainak esedékes csökkenésével a BKV-nak még így is 700 millióval kevesebbet kell a dolgozóira áldoznia, mint a korábban érvényes kollektív szerződés utolsó évében. "A BKV vezetése gyakorlatilag fillérek miatt folytat presztízsharcot" - vélekedik a szakszervezeti vezető, aki szerint már az előző BKV-vezetés is hadjáratot folytatott ellenük, és ez Kocsis István regnálása óta sincs másként.
Másnap a kelenföldi garázsban a sztrájkoló buszosok egyenruhában ülve verik a blattot, sakkoznak, társasoznak, megy a tévé is. A sztrájk negyedik napján, péntek délután valamivel több mint kétszáz sofőr várja a telephelyen, hogy lejárjon a munkaidő, és persze azt, hogy - amint egyikük mondja - "megtörténjen a csoda, és szülessen végre megegyezés". Bár a járművezetők elvileg - "a szakszervezeti vezetők tanácsára" hivatkozva - nem nyilatkozhatnak, a garázsban nem rejtik véka alá a véleményüket. Az épület bejáratával szemben, a falon Magyar Hírlap- és Magyar Nemzet-cikkek, illetve "Kocsis István BÛNÖZ'!" felirattal gazdagított arcképe fogadja a látogatót, ennek megfelelően markáns politikai elméletek kerülnek terítékre. A legtöbben a városvezetést szapulják, ami "húsz év alatt nem tett semmit, csak talicskával hordta ki innen a pénzt, most meg rajtunk akar spórolni". Nem meglepő az sem, hogy kérdésünkre, van-e a végkielégítési botrányoknak szerepe a sztrájkban, egyértelmű választ kapunk: "Olyan emberek kapnak többmilliós kifizetéseket, akik azt sem tudják, hol van az Akácfa utca". A sztrájkot mégsem a botrányokkal indokolják: "Egy sofőr átlagban nettó 135 ezret keres, ehhez jönnek a különféle pótlékok, amikkel együtt ez felmegy 150-170 ezerre. Most ezeket a bónuszokat akarják elvenni tőlünk. Azért kell a kollektív szerződésben rögzíteni a juttatásokat, mert tuti, hogy hamarosan vezetőségváltás lesz a cégnél, és ha nincs bebetonozva a fizetés, akkor simán elúszhat az egész" - vélekednek, de szóba kerül a járművek kritikán aluli állapota is. Egy fiatal járművezető videofelvételén percekig gomolygó füst árad egy busz kipufogójából. "Ez húsz percig így szokott menni minden egyes induláskor. Komolyan, már én szégyellem magam miatta" - mondja. Mások "lelkesítőbb" érveket is felhoznak a sztrájk mellett: "Valakinek meg kell végre mozdulnia, kell valamit csinálni. Lassan már mi vagyunk az utolsó fellegvár az országban, ahol a dolgozók még próbálják megvédeni az érdekeiket." Valaki megjegyzi: "Az igazság a Hír Tv-n van, az összes többi csak uszítás" - a hallótávolságon belül lévők egyetértően bólogatnak.
Arra a kérdésre, hogy a tárgyalásokat illetően mennyire vannak képben, egy középkorú férfi válaszol: "Teljesen. Mindennap feljön a Pali, és megmondja, hogy nem sikerült a tárgyalás."
Saját zsebre
Kocsis István vezérigazgató szerint a vita elsősorban arról folyik, hogy a béren kívüli juttatásokról a kollektív szerződés rendelkezzék, vagy az évente esedékes bértárgyalásokon kerüljön napirendre. "A menedzsment álláspontja szerint a juttatásokról évente kell tárgyalni, minden alkalommal a társaság anyagi lehetőségeihez igazítva. Ugyanis a menedzsment, ha olyan vállalásokat fogad el, amelyekre nincs fedezet, az súlyos szakmai hiba, mondhatnám, kalandorság. A munkavállalóknak is elemi érdeke a megállapodás, hiszen kollektív szerződés híján csak a munka törvénykönyvére hagyatkozva a dolgozók egy év alatt ötszázezer forint nettó jövedelemtől - a béren kívüli juttatásoktól - esnének el" - mondja a vezérigazgató lapunknak.
A tiltakozó szakszervezetek viszont úgy vélik, ha elfogadnák a menedzsment ajánlatát, akkor a BKV-alkalmazottak havi nettó 16 ezer forint jövedelemtől esnének el. Azt pedig egyenesen felháborítónak tartják, hogy a tárgyalások folyamán a társaság vezetése azzal állt elő, hogy idén, a szuperbruttósítás miatt amúgy is többet vihetnek haza az alkalmazottak. "Ez az összes, adott fizetési kategóriába tartozó magyar állampolgárnak jár, vagyis nem azt jelenti, hogy az addigi szociális juttatásokból szinte ugyanennyit el kell venni" - mondja Nemes Gábor.
Horváth Csaba korábbi főpolgármester-helyettes, aki november óta a "fővárossal összefüggő kormányzati tevékenység összehangolásában közreműködő" kormánybiztosként működik, úgy véli, azért nem teljesíthetők a szakszervezetek követelései, mert ha az új kollektív szerződés rögzíti a bérnövekményt, akkor a BKV dolgozóit semmi nem sarkallja a vállalat hatékonyságának javításában. Arra a kérdésünkre, hogy egy buszsofőr miként járulhat hozzá a hatékonyság növeléséhez, a politikus így felelt: "Például odafigyelve vezeti a járművet, a kátyúkat amennyire lehet, elkerüli, és takarékosan nyomja a gázt, hogy ne fogyjon túl sok üzemanyag." Horváth elmondta azt is, hogy a szakszervezetek már ősszel sztrájkkal fenyegetőztek, ha a főváros vagy a kormány nem ad pénzt a csődhelyzet elkerülésére. "Ez a segítség megérkezett, ráadásul nem is a hárommilliárd forintos kamatteherrel csipkézett hitel formájában, amiről eredetileg szó volt, hanem kamatmentesen." Véleménye szerint ebből akarnak pénzt csinálni maguknak a szakszervezetek.
Nyáry Krisztián, a főváros kommunikációs igazgatója ezt azzal egészíti ki, hogy valójában a szakszervezeti vezetők pénzéért megy a harc, és nem az általuk képviselt dolgozók jövedelméért. "A szakszervezeti vezetőknek nagyjából egymilliós fizetésük van, és jelentős, béren kívüli, 'cafeteria' juttatásokat is kapnak. Az új adótörvények alapján, aki bruttó 200 ezer forint körül keres, annak a nettó fizetése 13 százalékkal lesz több, viszont aki egymilliót, az rosszul jár - legalábbis reálértéken, hiszen nagyjából továbbra is ugyanannyit visz haza. Azt se felejtsük el - figyelmeztet Nyáry -, hogy a béren kívüli juttatások körüli vita is sokkal érzékenyebben érinti a szakszervezeti vezetőket, hiszen esetükben a követelt 3-3 százalékos nyugdíj- és egészségpénztári hozzájárulás - egymilliós fizetést figyelembe véve - már havi bruttó 60 ezer forint. Na, azért már lehet tüntetni!" A sztrájk vezetői dupla vagy semmit játszanak, hiszen ha nem sikerül kiküzdeniük az elvárt kondíciókat, ha "értelmetlenül" hajszolták a jelenlegi helyzetbe a dolgozókat, az mindenképpen a bukásukhoz vezet - teszi hozzá a kommunikációs igazgató.
Erre Nemes Gábor csak annyit mond: "Hazudnak. Le akarnak járatni bennünket. Több ezer ember sztrájkolna azért, hogy a szakszervezeti vezetőknek magasabb legyen a bérük?" Arra a kérdésre, hogy a szakszervezeti vezetők - havi egymillió körüli - fizetését mennyiben érinti az új kollektív szerződés, Nemes csak annyit mond: "'szintén szólva nem tudom, és nem is érdekel."
Gulyás Attila, a sztrájktól távol maradó, öt szakszervezetet tömörítő Városi Tömegközlekedési Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének (VTDSZSZ) elnöke úgy emlékszik, hogy a ksz tárgyalásának elején egyetértés született abban, hogy a vitatott tételeket a szerződésen kívül, a januári bértárgyalások során vitassák meg. "Először karácsony előtt merült fel, amikor gyakorlatilag már sikerült megállapodni a kollektív szerződés lényegesebb elemeit illetően, hogy a juttatásokat is a szerződésben rögzítsék. Erről korábban nem esett szó" - állítja. A VTDSZSZ aláírta az új kollektív szerződést, s ettől kezdve ők és a többi, aláíró szakszervezet lett a sztrájkolók egyik legnagyobb ellensége.
"Névtelen levelek tucatjait kaptuk, amikben tagságunkat 'kilóra megvásárolt' árulónak nevezték, és utolsó lehetőségként ajánlották fel, hogy csatlakozzunk a sztrájkolókhoz. Több levél szerint azokat a juttatásokat sodorjuk veszélybe, amiket ők verejtékkel kiharcoltak nekünk" - meséli Gulyás, hozzátéve azt is, hogy az ún. vegyes területeken, ahol több szakszervezet is működik, mindennapossá váltak a sztrájkolók és nem sztrájkolók közötti konfliktusok.
Nemes Gábor szerint azonban nem az elégedetlen szakszervezetek felelősek a sztrájkért, ami egyébként sem csupán szociális juttatások megtartásáért vívott harc, hanem az egyre gyatrább munkakörülmények okozta általános elégedetlenség is. "Az olykor szó szerint is egyre rothadó járműpark hihetetlen terheket és komoly felelősséget ró a sofőrökre, akiktől most el akarják venni a korábban nagy nehezen kiharcolt juttatásaik egy jelentős részét" - panaszkodik Nemes, aki szerint - mivel 2003 elején a Medgyessy-kormány konszolidálta a BKV-t - hat év alatt gyűlt össze a jelenlegi, 80 milliárdos hiány. "Számításaink alapján ebből a bérfejlesztések által megemelkedett bértömeg 15 milliárd, ami felveti a kérdést, hogy hova tűnt a maradék 65, és persze azt is, hogy miért a dolgozók béréből akarják visszavarázsolni a pénzt a kasszába?"
Noha Nemes Gábor a sztrájkalapról szólva csak annyit mondott, "nincs gondunk ezzel kapcsolatban", azt sietett leszögezni, hogy semmiféle politikai erő nem támogatja őket, "sem anyagi, sem másmilyen értelemben". Horváth Csaba véleménye viszont az, hogy a Fidesz által gerjesztett konfliktusról van szó, amit mi sem bizonyít jobban, mint a vállaltan jobboldali kötődésű Gaskó István felbukkanása. (Gaskó a munkabeszüntetést követően vasutassztrájkot hirdetett, ami azonban kudarcba fulladt.) A politikus szerint a Fidesz érintettségét az is mutatja, hogy a párt hallgatólagosan támogatja (de legalábbis nem ellenzi) a sztrájkot, ráadásul egy ilyen felfordulás röpke két hónappal az országgyűlési választások előtt egyértelműen az ellenzék malmára hajtja a vizet.
Ki áll mögötte?
Egészen másként vélekedik erről egy másik, nevét nem vállaló, fővárosi politikus: "Ez nem olyan sztrájk, mint a tavalyi, Gaskó által fűtött vasutas-munkabeszüntetés volt. A Fidesz visszafogott kommunikációja arra utal, hogy a párt érzékeli: az ehhez hasonló problémákat hamarosan neki kell majd elrendeznie. Így nyilvánvalóan jobbnak látja, ha nem ágál a jelenlegi rezsim és a városvezetés szűkmarkúsága ellen." A politikus véleménye szerint a kormányzásra készülő Fidesz számára a BKV köré épült szakszervezeti rendszer jelenlegi struktúrája nem csupán egy fontos probléma, hanem maga a probléma; ez szintén magyarázhatja a párt óvatos kommunikációját. Bár - teszi hozzá - a Fidesznek jelenleg "sokkal jobban fáj", hogy a kormány és a főváros között megállapodás született. "Ez soha nem jött volna létre, ha a miniszterelnök és a főpolgármester 2011-ben is a helyén marad, hiszen az eddigi politikai gyakorlat szerint a BKV a mindenkori miniszterelnök adujának számított a főpolgármesterrel szemben."
A Fideszt a háttérben sejtő találgatások mellett az is szóba került, hogy a sztrájk mögött azok állnak, akiknek az előző BKV-menedzsment ügyeinek eltussolása lenne a céljuk - Kocsis elmozdításán keresztül. Az elhúzódó sztrájk feltehetően "nemcsak a BKV teljes vezérkarát, de a főpolgármestert is magával sodorná, Horváth Csabástul, mindenestül". Ennek azonban ellentmond, hogy Hagyó pozíciói nyár óta érzékelhetően romlottak a fővárosi önkormányzatban, és a teóriát gyengíti az is, hogy a BKV-s korrupcióban érintett személyek és cégek felelősségre vonását az sem odázná el, ha a sztrájk magával rántaná a teljes városvezetést.
Vitézy Dávid, a Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület szóvivője, aki tavaly novemberig a BKV felügyelőbizottságának Fidesz által delegált tagja volt, úgy véli, a kialakult helyzet csak részben tudható be az anyagi követelések kibékíthetetlenségének. "A korrupciós ügyek visszavetették a munkamorált, akárcsak a járműpark állapota, meg a sztrájkot megelőző műszaki hibák okozta járatkimaradások. De látni kell azt is, hogy a BKV alvállalkozói szerződésben közlekedő buszai, melyek természetesen a sztrájk idején is járnak, megbízhatóbbak a saját tulajdonú járműveknél." Vitézy szerint az lenne ildomos, ha a főváros, egy irányítása alá tartozó - kifejezetten szakmai - szervezet megalapításával saját kezébe venné a tömegközlekedés megszervezését, és pályáztatás útján választaná ki a társaságokat, amelyek erre alkalmasak lennének. Egyébként a BKV-dolgozók kollektív szerződése ebből a szempontból semmilyen védettséget nem jelent. "Minél jobb alkupozíciókat harcolnak ki a szakszervezetek, és minél többe kerül az a fővárosnak, az pár éven belül annál jobban megbosszulhatja magát" - véli a szóvivő. 2012. április 30-án ugyanis lejár a BKV és a főváros a társaság számára kizárólagosságot biztosító közszolgáltatási szerződése. A BKV-nak ekkor ismét tárgyalnia kell a szakszervezetekkel egy olyan megállapodásról, amellyel állhatja a versenyt a buszvonalak üzemeltetésére pályázó többi céggel. "Ha nincs megrendelés, akkor nem mennek sokra a kollektív szerződéssel" - jegyzi meg Vitézy.
A politikai összeesküvés-elméletek helyett életszerűbbnek tűnik, hogy a sztrájk az évtizedek alatt megszilárdult, zsaroláson alapuló káros gyakorlat következménye: annak tudniillik, hogy a szakszervezetek követeléseit korábban - némi színjáték közbeiktatásával - minden alkalommal teljesítette a társaság vezetése. A társaságot több mint tíz éven át, 2006 végéig vezető Aba Botond idejében a szakszervezetek pozíciója fokozatosan erősödött, szinte szimbiózisban éltek a BKV-vezetéssel. Ennek eredményeként különleges előjogokat szereztek: a mai napig beleszólhatnak a forgalmi rendszer egyes elemeinek alakulásába, a menetrendkészítésbe (ezt a területileg illetékes szakszervezet beleegyezése nélkül megváltoztatni nem lehet), sőt a dolgozók premizálásába is.
Nincs vége
Mindez pedig úgy történhetett meg - mint a BKV rendszerváltás utáni története bizonyítja -, hogy a mindenkori vállalatvezetés kimondva-kimondatlanul arra játszott: a társaság "úgysem mehet csődbe", mert az állam mindig megmenti. Ezért aztán a sztrájk elszenvedése helyett könnyebbnek bizonyult hitelből állni a béremelést. A jelenlegi menedzsment tulajdonképpen ennek a gyakorlatnak próbált véget vetni. Kocsisék vélhetően akkor hibáztak, amikor hónapokkal ezelőtt biztosnak érezték a megállapodást - s mire a konfliktus kitört, már nem maradt több kijátszható kártya, megadható engedmény.
Legalábbis vasárnap estig így tűnt. Ekkor azonban a menedzsment újabb ajánlattal állt elő. Ennek értelmében a BKV kifizeti a 3-3 százalékos egészség- és magán-nyugdíj-pénztári hozzájárulást, ha a sztrájkbizottság vállalja, hogy a bértárgyalásokon erről még egyeztetnek. Emellett a dolgozók hatezer forint értékű étkezési utalványt vagy internet-előfizetést kapnak havonta, és a menedzsment a 45 ezer forint értékű ajándékutalványt - a "pulykapénzt" - is megígérte azzal a feltétellel, hogy arról a bérmegállapodás során döntsenek, vagyis a kollektív szerződés ne tartalmazzon ilyen tételt. Az elégedetlen szakszervezetek elfogadták az ajánlatot, és beszüntették a sztrájkot. A megállapodásról hétfőn a BKV vezetése patetikus hangvételű közleményt adott ki, melyben egyebek mellett ez olvasható: "A menedzsment elérte azt a célt, amit kitűzött maga elé. (...) A menedzsmentnek sikerült bebizonyítania, hogy a régi úton nem lehet továbbmenni."
Mivel a sztrájkolók is a saját sikerükként könyvelték el a megállapodást, úgy látszott, immár nincs akadálya, hogy aláírják az új kollektív szerződést. Ám ekkor közbelépett a nem sztrájkoló VTDSZSZ, és - látszólag presztízsének megőrzése érdekében - a havi 6000 forintos béren kívüli juttatást kevesellve nem fogadta el a kialkudott egyezséget, így lapzártánk idején továbbra sincs kollektív szerződése a BKV-nak. Ráadásul a tervek szerint január 26-án kezdődik a menedzsment és a szakszervezetek újabb meccse: a bértárgyalás, ami megegyezés híján újabb sztrájkot eredményezhet.
