Botrány az Operában: Olasz kóceráj

szerző
Hermann Irén
publikálva
2002/27. (07. 04.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Görgey Gábor kulturális miniszter a múlt héten menesztette az Operaház főigazgatóját, illetve főzeneigazgatóját. A dalszínház élére ez év végéig - ideiglenesen - Szinetár Miklós került.

Görgey Gábor kulturális miniszter a múlt héten menesztette az Operaház főigazgatóját, illetve főzeneigazgatóját. A dalszínház élére ez év végéig - ideiglenesen - Szinetár Miklós került.Az Operaház mindössze egy éve kinevezett és most távozásra kényszerített főigazgatója, illetve főzeneigazgatója ellen "belülről" indult támadás. Szakszervezetek, egykori és jelenlegi vezetők, valamint művészek egyaránt bíztak abban, hogy az új kulturális vezetés meneszti Locsmándi Miklóst és Győriványi Ráth Györgyöt az Opera éléről. Az ügyet 2002. június 20-án a parlament kulturális bizottsága is tárgyalta, ahol Locsmándi elmondta, amikor átvette a ház vezetését, az Opera működése egy "olasz kócerájhoz" hasonlított, ő pedig ebben próbált rendet tenni. Görgey Gábor végül június 27-én döntött: a zűrös párosnak mennie kell. Helyükre Szinetár Miklós exfőigazgatót, illetve Kovács János karmestert nevezte ki.

A régi-új főigazgató az évadzáró társulati ülésen elmondta, nem örült, amikor ismét felmerült a neve az Operával kapcsolatban, és nem is vállalta volna a felkérést, ha tíz Kossuth-díjas művész - a tarthatatlan helyzetre való tekintettel - nem ír levelet a miniszternek.

Az új vezető hozzátette: egy évig nem vett részt az Opera vezetésében, így sem bírálatot, sem új programot nem tud egyelőre letenni az asztalra. Annyit azonban elmondott, hogy nem ért egyet a kettős vezetéssel, és ennek megváltoztatását fogja kérni a minisztériumtól.

Előjáték

Szinetár Miklós főigazgató 2001-es távozása után az NKÖM (Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma) - megosztva az addigi egyszemélyi vezető pozíciót - pályázatot írt ki a színház főzeneigazgatói és főigazgatói tisztségére. A pályázat elbírálásakor a zsűri két jelentkezőt tartott alkalmasnak a szóbeli meghallgatásra. Rockenbauer Zoltán, akkori kultuszminiszter azonban nem vette figyelembe a bizottság kérését, és - a másik pályázó, Peskó Zoltán visszalépésével, valamint a szóbeli beszámoló mellőzésével - Győriványit nevezte ki, aki 2001 áprilisában foglalhatta el posztját. Locsmándi fél évvel később, 2001 szeptember közepétől ülhetett az Operaház főigazgatói székébe. A módosított alapító okirat értelmében a minisztérium által megbízott főzeneigazgató művészeti teljhatalmat kap, bár döntéseit a főigazgatónak - akinek egy személyben helyettese is - jóvá kell hagynia.

A Görgey Gábor kulturális miniszterhez eljuttatott - Rozsos István, az Operaház Közalkalmazotti Tanácsának elnöke és Rotter Oszkár, az operaházi szakszervezet elnöke által fogalmazott - levélben a következő olvasható: "A Magyar Állami Operaház élére egy önmegvalósítását szem előtt tartó diktátor került, akinek személyisége kimondottan alkalmatlan a vezetésre, és aki számos lehetetlen intézkedésével" a működőképesség határára züllesztette az intézményt.

Közjáték

A kultuszminiszter a levél nyomán vizsgálatot rendelt el az ügyben, melynek keretében a parlament kulturális bizottsága a múlt héten meghallgatta az intézmény jelenlegi vezetőit, az érdekvédelmi szervezetek képviselőit, illetve az Opera egykori és jelenlegi művészeit.

A bizottsági ülésen, június 20-án a legtöbb vád Győriványit érte. Számlájára írták az Erkel Színház ének- és zenekarának szétválasztását, számtalan színvonal alatti külföldi vendégénekes meghívását, ezzel egy időben a hazai énekesek mellőzését, továbbá az eddig bevált bérletrendszer megszüntetését.

Harangozó Gyula balettigazgató a tánc műfajának Operaházon belüli ellehetetlenüléséről, a színpadi próbák drasztikus csökkenéséről beszélt, és nehezményezte, hogy a balett nem kapott helyet az igazgatóságban.

Elhangzott az is, hogy Győriványi ideje nagy részét külföldi fellépéseivel tölti, míg vezetése idején a Magyar Állami Operaházban egyetlen művet sem vezényelt. Ez a honoráriumán mégsem látszott meg: az operaházi karmesterek közül őt fizették meg a legjobban: egymillió forintos juttatása kiemelkedik a díjazások közül, 2002 első fél évében a sorrendben következő összeg mindössze 300 ezer forint. A főzeneigazgató a bizottsági ülésen azzal érvelt, hogy ez az összeg még így is elmarad a nemzetközi juttatásaitól. (Győriványi mindenesetre vezetői fizetésére sem panaszkodhat: míg kinevezésekor, 2001 áprilisában az NKÖM 420 ezer forintos fizetést állapított meg a részére, még egy éven belül - 2002. január elsejei hatállyal - az új főigazgató 800 ezer forintra módosította az összeget. Hasonló változáson ment keresztül Locsmándi fizetése is: 2001. szeptember 15-én 485 ezer forintot állapítottak meg a részére, röpke három hónap elteltével, 2002 januárjától pedig majdnem a dupláját, havi 820 ezer forintot vitt haza.)

Győriványival szemben az összeférhetetlenség vádja is felmerült, mivel közalkalmazottként egy kft.-ben ügyvezető igazgatói pozíciót tölt be, pedig korábban kötelezettséget vállalt, hogy főzeneigazgatóságával össze nem illő tevékenységeiről számot ad a miniszternek. Győriványi kijelentette: az előző miniszter szóban biztosította arról, hogy a két tevékenység nem üti egymást, egyben biztatta külföldi karrierjének további ápolására. A főzeneigazgató egyébiránt a zenei művek kiadásával is foglalkozó Pan Kft. ügyvezetője.

Intrikák

A vezető páros mindössze egy éve alatt számtalan elégedetlen hang hallatszott az Opera háza tájáról. Elsőként a 19 magánénekes elbocsátása miatt zúgolódtak a művészek, később kiderült, hogy akik maradnak, azok sem kapnak annyi lehetőséget, mint azelőtt. Az Erkel Színház és az Opera zene- és énekkarának szétválasztása pedig végképp elmérgesítette a helyzetet. Az új főzeneigazgató nyíltan kijelentette, hogy ő nem kíván az Erkelben vezényelni, és számos intézkedése is abba az irányba mutatott, hogy a társulat "lefejezésével" az Operában - ahogy ő fogalmazott - egy elit gárdát alakítson ki, míg a társszínházban csupán a megfelelő színvonal elérése lett a cél.

A társulatok látszólag racionális "megfelezése" mégis inkább pluszköltségeket eredményezett, egy-egy zenész és énekes ugyanis nem ugorhatott be hiányzó kollégája helyére, ha ő a másik csapat tagja.

A Magyar Állami Operaház jelenleg költségvetési intézményként működik, az új vezetés azonban kilátásba helyezte a közhasznú társasággá való átalakulást. A változtatást a jelenlegi forma túlzottan szigorú szabályai teszik nélkülözhetetlenné - mondta a Narancsnak Locsmándi főigazgató.

Magyarországon egyre több színház alakul át közhasznú társasággá, ami lényegesen megkönnyíti az intézmény gazdasági működését, ugyanakkor megnehezíti az addig közalkalmazott státusban dolgozó művészek sorsát. Természetes, hogy az utóbbiak ellenzik az átalakulást, ami az Opera esetében még égetőbb kérdés, hiszen a társulat nagy része közalkalmazott.

A kht. forma továbbá kényszerű megoldást sürgetne az opera műfajából már kiöregedett művészek esetében is, akiket véd a közalkalmazottiság. (Az Operaház 2001 első fél évében 650 művészt - énekes, zenész - alkalmazott, közülük 19 magánénekes szakmai nyugdíjaztatását kezdeményezték.) Szinetár erről mindössze annyit mondott, hogy ezt a problémát ő sem tudja megoldani, mindössze kezelni próbálja.

Regiszterária

A leváltott vezetésnek az úgynevezett en suite játszásról kialakult elképzelése még jobban rontotta a helyzetet, hiszen az a művész, aki nem kap szerepet egy új bemutatóban, hosszú ideig kénytelen mellőzni a színpadot. (Míg az európai színházak többségében a produkció központú játszási mód dívik, az operaházak tekintetében rendkívül vegyes a kép.) A távozó főzeneigazgató ugyanakkor - saját életútjának ellentmondva - nem támogatta, hogy keresett magyar énekeseink külföldi vendégszereplésekkel egészítsék ki jövedelmüket. Győriványi - miközben elismerte, hogy az általa hívott "olcsó" énekesek közepes teljesítményt nyújtottak - bírálta elődjét, Szinetár Miklóst, aki - szerinte - túl "drágán" hívott külföldi sztárvendégeket az Operába.

Az Operaház alapító okirata egyébként kimondja: "Főbb feladatait elsősorban saját társulatával, teljes munkaidőben foglalkoztatott, magas művészi színvonalat elért szimfonikus zenekarral, énekkarral és balettkarral, valamint - meghatározó mértékben - karmesterekkel, magánénekesekkel és magántáncosokkal látja el."

Az Opera menesztett vezetése részéről meglepő megoldási javaslat hangzott el a bizottsági ülésen, miszerint a művészeket minőségi besorolás alapján kellene fizetni, és a különböző kategóriákhoz rendelni a juttatásokat.

A Locsmándi-Győriványi páros kinevezése mellé egyébként Rockenbauer Zoltán exminiszter 4 milliárd forintos többlettámogatást is juttatott az intézménynek, ebből állították színre a Káel Csaba rendezte, a szakmai kritika által dilettánsnak minősített Bánk bán-előadást is.

A távozó vezetők végig hangsúlyozták: az elmúlt egy év nem volt elegendő arra, hogy az Operában minden problémát orvosoljanak. A külföldi vendégművészek meghívását gyakran kényszerhelyzetek szülték, míg az Erkel és az Opera kettéválasztását csupán visszaállították, hiszen volt már rá példa az Operaház történetében, hogy külön társulata volt a két épületnek.

A szétválasztás ellenzői leginkább azt kifogásolták, hogy a két színházat minőségileg is nyíltan elkülönítették, így a megtűrt művészek az Erkelben, míg a kiemelkedőek az Operaházban kaptak lehetőséget, nem beszélve arról, hogy a két társulat között az átjárást is megtiltották.

Finálé

Az éppen betegeskedő Görgey Gábor távollétében Kazal János kabinetfőnök köszöntötte június 27-én a társulatot, és nyugtatott meg mindenkit: nem politikai, sőt még csak nem is szigorúan szakmai döntés született, hanem egy vezetési módszer csődjéről van szó. A miniszter pedig úgy ítélte meg, hogy nincs lehetőség a párbeszéd újbóli felvételére, ezért új pályázatot ír ki az Operaház vezetésére, de amíg ez le nem zárul, Szinetár Miklóst bízza meg a főigazgatói, Kovács Jánost pedig a főzeneigazgatói teendők ellátásával.

Kovács elmondta: a régi hagyományokat szeretné visszaállítani, így mindkét színházban repertoár jelleggel, illetve közös ének- és zenekarral fognak játszani.

A társulat ovációval fogadta az új vezetést, ugyanakkor egyes folyosói hangok visszarendeződéstől tartanak, amit alátámaszthat, hogy Szinetár Petrovics Emilt kérte fel zenei tanácsadójának. (Ötéves igazgatósága alatt Szinetárt sem kerülte el a kritika. A külföldi vendégművészek irreálisan magas gázsija, a társulat japán turnéjának finanszírozása és az itthoni művészek alacsony fizetése a Szinetár-vezetést terhelik.)

Beszédében az új főigazgató ugyanakkor leszögezte, hogy nem dob ki mindent abból, amit az előző vezetés elért. Ami jó, azt megtartja, amivel nem ért egyet, azon változtatni fog.

Az új főigazgató a Narancsnak az operaházi művészek külföldi vendégszerepléseivel kapcsolatban elmondta, nem ott folytatja, ahol egy éve abbahagyta. Nem a művészek fogják megmondani, hogy külföldi fellépéseik között mikor érnek rá itthon énekelni, de nem is tiltja meg nekik, hogy karrierjüket a világ más országaiban is építsék. Szinetár hozzátette, hogy egyelőre nem tudja, indul-e az új pályázaton.

A távozó vezetőket - szerződésük értelmében - több tízmilliós végkielégítés illeti meg. Kazal János ugyanakkor elmondta a Narancsnak, hogy mindkét művésznek közalkalmazotti státust ajánlottak fel, ha pedig ezt nem fogadják el, esetleges követeléseiknek bíróság előtt kell érvényt szerezniük.

Hermann Irén

szerző
Hermann Irén
publikálva
2002/27. (07. 04.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra