Az ősbűnt a Miniszterelnöki Hivatal követte el, amikor az állami szervek szolgálati autóiba töltendő üzemanyag központosított közbeszerzésénél megváltoztatta a jól bevált pontrendszert. A december 11-én zárult eljárásban az ajánlatok értékelésekor 70 százalékkal szerepelt az ár, hússzal a töltőállomások országos mennyisége, tízzel a kutak területi eloszlása. Az 1997 óta lefolytatott korábbi, senki által nem kifogásolt közbeszerzéseknél az ajánlati ár nem volt ilyen lényeges, ezért 31-es, illetve a 2005-ös tenderen 35-ös súlyszámmal vették figyelembe. Az egyéb értékelési szempontok között viszont szép karriert futott be például a tankolás szempontjából szinte lényegtelen "üzemanyagkártya-konstrukció", amit a korábbi értékeléseknél 17 és 29 közötti súllyal számítottak. A nemes vetélkedés érdekében a 2005-ös pályázaton ebből önmagában 12 pontot ért az egyszeri, talán ezer forint nagyságrendű kártyadíj. A legutóbbi pályázatból ez a szempont végképp kikerült, ellenben
fontos lett az ár,
ha már a központosított közbeszerzés lényege a nagy mennyiségű rendeléssel elérhető kedvezmény. Természetesen lényeges a benzinkutak elhelyezkedése is, hiszen ha sokat kell utazni a tankoláshoz, akkor elvész az alacsonyabb ár előnye. A töltőállomások mennyisége ezért ugyanúgy számított, mint korábban (20 pont), viszont a területi eloszlás csökkent (25-ről 10-re): hasonló kútmennyiség esetén az elhelyezkedésekben sincs nagy különbség, mivel az üzemeltetők ugyanolyan üzleti megfontolások alapján telepítik a nem olcsó töltőállomásokat.
Ezek után a verseny a kedvezmények alapján dőlt el. Az OMV minden üzemanyag-kategóriában jobb ajánlatot tett, e különbség literenként 2,75 és 3,38 forint között mozgott. A kutak mennyiségében a Mol volt jobb (17-tel), míg az Agip és az Avanti bevonásával konzorciumként induló OMV a kutak egymástól mért átlagos távolságával tudta ezt kompenzálni (14,7 kilométer szemben a 15,3-del). A keretszerződés 50 millió liter üzemanyagra szól, az állami szervek a jobb ajánlattal mintegy 150 millió forintot spórolhatnának a szerződés egy éve alatt, de még a molos ajánlattal is sokkal jobban járt volna az állam, mintha mindenki egyenként tankolna. A Molnak a kihagyott lehetőség miatti vesztesége viszont nagyon kis tétel - a teljes árbevételének mintegy négy ezrelékét tenné ki az üzlet -; az sem lehetetlen, hogy ennél többet engedni gyakorlatilag nem érte meg neki. Mint ahogy valószínűleg a nyomott ár miatt az OMV sem fogja betegre keresni magát, viszont presztízsszempontból vagy referenciaként fontos lehetett, esetleg az anyavállalat menedzsmentje felé jó pontnak számított a piacszerzés. A verseny tisztaságát mindenesetre senki nem kérdőjelezte meg.
A közbeszerzési törvényhez tartozó kormányrendelet kimondja, hogy központosított közbeszerzésnél mely állami szervek kötelesek a tendergyőztessel egyéni szerződést kötni. Ezek közé tartoznak a minisztériumok, az országos hatáskörű szervek, az Egészségbiztosítási Alapból finanszírozott intézmények vagy a fejezeti jogosítvánnyal felhatalmazott szervek, és nem tartoznak ide például a nemzetbiztonsági szolgálatok. A keret kimerüléséig önként csatlakozhatnak viszont az önkormányzatok, parlamenti képviselőcsoportok, az elkülönített alapok kezelői, közalapítványok stb. Tehát egyetlen pillanatra sem merült fel, hogy ez az egész érintené a nemzetbiztonsági szolgálatokat, viszont többek között önként csatlakozott a Fidesz parlamenti frakciója és a fideszes vezetésű hódmezővásárhelyi önkormányzat. Tulajdonképpen ennyi a történet: az olcsó benzin jobb, mint a drága.
Csakhogy az eredményhirdetés után a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) jelezte, hogy bizonyos szervek esetében kockázatokat lát egy nemzetbiztonságilag nem védett cég kútjainál történő tankolásban, márpedig az OMV nem védett (hiszen csak a Mol az). Azt nem tudni, vajon az NBH miért nem az eljárás előtt jelezte a kifogásait, hiszen egy bonyolult titkos akció keretében azért megszerezhető lett volna a vonatkozó Magyar Közlöny, és feladatköréből adódóan a titkosszolgálatoknak az állami alkalmazottakra tankoláskor leselkedő veszélyekről is régóta tudniuk kell. Az említett kormányrendelet sem változott 1997 óta abban a tekintetben, hogy mely szervek tartoznak a hatálya alá - ám ezzel sem volt soha gond, noha ez alapján már a hatodik közbeszerzést bonyolították le. Azt pedig remélhetőleg nem gondolta senki, hogy ezeken kizárólag a Mol nyerhet.
Az NBH szerint az jelentette volna a kockázatot, hogy a benzinkutaknál olyan adatokat is rögzítenek, amelyekkel később vissza lehet élni. A kamerák ugyanis felveszik, hogy az illető kivel volt, és az is tudható, hogy az üzemanyagon kívül még mit vásárolt. Azt, hogy ez a veszély mennyiben jogos, lehetetlen elfogulatlanul megítélni: laikusként ugyanolyan könnyű elbagatellizálni, mint a háttérben az NBH és a Mol régi jó viszonyát sejteni, persze bizonyítékok nélkül. Mindenesetre a kormány úgy döntött, hogy nem hagyhatja figyelmen kívül a
nemzetbiztonsági jelzést,
ezért eszerint módosította a rendeletet: ezentúl nem tartozik a központosított közbeszerzés hatálya alá a rendvédelmi szervek és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító miniszter által kijelölt szervek üzemanyag-beszerzése. A több száz szerv közül így kikerült mintegy harminc, köztük a rendőrség, a mentők, a tűzoltók, az állami vagyonnal és a fejlesztési pénzekkel gazdálkodó intézmények, a vám- és pénzügyőrség. Igaz, ezzel az eredeti volumen 40 százaléka kiesett, de egyelőre az OMV nem jelezte kártérítési igényét. Az év végi módosítás idején pedig volt némi zűrzavar, hogy most akkor ki hol tankolhat január elsejétől, de végül egyetlen autónak sem kellett emiatt a garázsban maradnia.
Mindez a szerencsétlenkedés persze semmi ahhoz képest, amennyi lehetőség a témában rejlett. Először rendőrségi vezetők és az ágazati szakszervezet sérelmezte, hogy kevés az OMV-kút az országban, messzire kell majd menniük; valahogy mindenki elfelejtette, hogy a győztes konzorciumnak van még másik két tagja is. A Magyar Nemzet a barcsi rendőröket sajnálta a legjobban, hiszen nekik oda-vissza 130 kilométert kellene autózniuk a pécsi OMV-kútig - miközben a várostól talán négy kilométerre van az első Agip-kút. A Fidesz kijelentette, hogy frakciójuk az Országgyűlés Hivatala keretén belül kényszerűségből csatlakozott a keretszerződéshez - mert hát nyilván nem olyan hülyék, hogy önként vegyenek olcsóbb benzint. Ezt azért kellett tisztázni, mert "a kormány elbaltázott, csak az osztrák államnak és az MSZP-s képviselőknek kedvező benzintenderéről" van szó. A "csak" szó értelmét itt nem érdemes firtatni, az osztrák állam pedig az OMV résztulajdonosaként került elő, lévén, hogy így a magyar adófizetők a labancokat fogják gazdagítani. A Mol tulajdonosait eközben a protekcionizmus bajnokai közül senki, még a Jobbik sem emlegette, hiszen e tulajdonos cégek többségükben sajnálatosan szintén nem magyarok - már amelyik résztulajdonost egyáltalán végig lehet a saját tulajdonosi összetételében követni. Az MSZP-s szál viszont rendben van, hiszen a legendás érdekérvényesítő képességéről közismert Kránitz László és Laboda Gábor szocialista képviselő cégei olyan vidéki OMV-kutakat üzemeltetnek (Sopronban és Inárcson), ahol mostantól mondjuk az ÁNTSZ kistérségi intézetének autói is alkalomadtán tankolni fognak, súlyos ezresekért. Hódmezővásárhely jegyzője pedig kijelentette, hogy a csatlakozási kérelmük ellenére ők ugyan nem kötöttek az OMV-vel szerződést, inkább vásárolnak tovább a Molnál, készpénzért.
Az MDF erős szereplésével talán nem lehetett előre ilyen könnyen kalkulálni. Ám Dézsi Mihály, a párt rendészeti kabinetjének vezetője szerint "a rendőrség, a nemzetbiztonsági szolgálat és az összes egyéb rendészeti szerv által használt jármű rendszámainak listája a tender miatt az osztrák OMV birtokába került", s így nyomon lehet követni, hogy "a szakszolgálatok éppen hol és milyen tevékenységet végeznek". Természetesen a szakszolgálatok egy percig nem tartoztak a központosított közbeszerzés hatálya alá, a fedett autók amúgy is készpénzért tankolnak. Az végképp teljes rejtély, hogy a rendőr- vagy tűzoltóautók közérdekű adatnak számító rendszámaival mi a probléma - ilyen kockázatról az NBH sem beszélt -, vagy hogy mi legyen az autók oldalán levő árulkodó feliratokkal. "Felmerül az a kérdés is, hogy miért nem lehetett olyan tárgyalásokat lefolytatni, hogy már eleve a Mollal kötöttek volna szerződést" - bökte ki a lényeget sajtótájékoztatóján Dézsi Mihály az elvileg piacpárti fordulatot végrehajtó párt nevében.
Labodára eközben rájárt a rúd. A Hír TV után a biztonság kedvéért a gondola.hu még egyszer átnézte a vagyonnyilatkozatát, s lám, mit talált: a képviselőnek bizony Gazprom-részvényei vannak. A kép öszszeállt.
