"Botrányos" előítéletesség-kutatás
Az egészségügyi tárca megrendelésére felmérés készül a védőnők, háziorvosok és az orvostanhallgatók előítéletességéről és arról, hogy mindez hogyan befolyásolja mindennapi praxisukat. Az eredmények februárra várhatók, ám már most országos hírverést kapott az a kérdőív, amely az esetleges cigányellenességet firtatja - igen szókimondón.AJohan Béla nemzeti egészségfejlesztési program antidiszkriminációs célkitűzéseit komo-lyan véve, az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium (ESZCSM) pályázatot írt ki annak feltérképezésére, hogy az egészségügyi ellátórendszer dolgozóiban milyen mértékű a szolgáltatások minőségét is befolyásoló előítéletesség. A győztes a Delphoi Consulting Társadalomtudományi Kutatóműhely lett. Maga a felmérés, illetve az eredmények összesítése és értékelése jelenleg is tart, végleges eredmények februárban várhatók. A kutatás során 1200 roma háztartást kérdeztek meg az egészségügyben szerzett mindennapi tapasztalataikról, a "másik oldalról" pedig háziorvosokat, orvostanhallgatókat és védőnőket. Utóbbi három csoport tagjai önkéntes alapon tölthették ki és küldhették vissza a kérdőíveket. (A megkeresett 3000 háziorvos 14 százaléka válaszolt, valamint 750 orvostanhallgató. A minták reprezentatívak.)
A felmérésnek nem az orvosok "cigányellenessége" a tárgya. Két okból sem: egyrészt mindenfajta "problémás csoport" tagjaihoz való viszonyra rákérdez. Ebbe pedig a szegénységben élők ugyanúgy beletartoznak, mint a fegyelmezetlen, nem együttműködő vagy éppen nagyon elfoglalt, illetve kifejezetten jómódú betegek - vagy éppen azok, akik olyan helyen élnek, ahol nincs háziorvos (megközelítőleg 1400 ilyen kistelepülés van). Az ilyen betegek mindegyike speciális kihívás az orvosok számára. Másrészt nem az a kérdés, hogy mekkora a vizsgált körben például a rasszizmus, hanem hogy az így gondolkodó orvosok kevesebb figyelmet fordítanak-e mondjuk a roma betegekre, vagyis hogy az előítéleteik befolyásolják-e munkájukat. Például kimutatható-e, hogy valamely csoport tagjait jellemzően nem saját hatáskörükben gyógyítják, hanem reflexszerűen továbbpasszolják szakrendelésre. A szegények (és a romák többsége szegény) hátrányos életkörülményei önmagukban ugyanis még nem magyarázzák szignifikánsan rosszabb egészségi állapotukat.
A cél vitán felüli, nem úgy a kutatás módszere. A kérdőív függeléke ugyanis a cigányokkal kapcsolatos elmarasztaló állításokkal szembesíti a válaszolót, akinek egy ötfokú skálán kell megadnia, hogy egyetért-e azokkal és milyen mértékben. Mutatóba néhány megállapítás: a cigányok "piszkosak", "lusták", "van bennük bűnöző hajlam", "ösztönözni kellene a cigányok kivándorlását az országból".
Több sem kellett némelyeknek! Igen tanulságos végigkövetni,
hogyan lett országos "skandalum"
mindebből. Íme a recept: végy egy védőnőt és néhány háziorvost, akiknek szövegértési nehézségei vannak, egy napi- és egy hetilapot (Magyar Nemzet és Heti Válasz), amelyek megpróbálják rásütni (visszatükrözni) a szaktárcára s vele együtt a teljes "ballib" bagázsra a rasszizmus bélyegét; végy továbbá túlbuzgó kisebbségféltő "médiatényezőket", néhány közbekotyogó, ám a szóban forgó kérdőívvel sosem találkozott társadalomkutatót. Adott a Magyar Orvosi Kamara (azon belül is a háziorvosi szekció) leplezetlen jobboldalisága (a minisztérium tisztázó beszélgetést indítványozó megkeresésére egyszerűen nem reagáltak), s végül adott a roma szervezetek "rólunk van szó, biztos bántanak minket, és amúgy sem baj, ha úgy néz ki, hogy eltökélt jogvédők vagyunk" típusú zsigeri tiltakozása.
Az egész felhajtáshoz a legkevesebb köze magának a kérdőívnek van. A módszerrel szembeni leggyakoribb kifogások a következők: 1. nemzetközileg ismeretlen, 2. az ilyen kérdések csak erősítik az előítéleteket, 3. a névtelen válaszokból igenis rá lehet jönni, hogy mely háziorvost takarják az adott esetben rémisztő profilok.
Babusik Ferenc, a kutatást végző Delphoi Consulting vezetője a Narancsnak kifejtette: a kérdezési módszer többek között Werner Bergman német antiszemitizmus-kutató nevéhez köthető és a hetvenes évek óta ismert; az Egyesült Államokban is mérték már vele a feketékhez való viszonyt. Itthon is használták e metódust évekkel ezelőtt, például Kovács András a zsidóellenesség mérésekor. A szaktárca kommunikációs főosztályának vezetője, Forgó Györgyné érdeklődésünkre elmondta: a februári eredményekig nincs mit mondaniuk, a módszertani vita pedig a kutatók dolga. A hasonló jellegű amerikai és német kutatásokra azonban ő is utalt. Karácsony Gergő, a Medián kutatója szerint is
teljesen szokványos
a kérdezés módja. Mint lapunknak megjegyezte, egy olyan, jól működő eljárásról van szó, amelyet a Medián is többször alkalmazott már. "Természetesen föl sem merülhet, hogy a kérdőív szerkesztői egyetértenének ezekkel a dehonesztáló állításokkal" - mondta Karácsony, aki szerint az előítéletesség fokát már csak azért sem növelheti ez a kutatás, mert csupán egy reprezentatív mintáját érinti a vizsgált körnek. Babusik Ferencnek meggyőződése, hogy ha az előítéletesség erős és rejtett dimenzióinak feltárása egyszerre cél, akkor érdemes erős állításokkal szembesíteni a válaszolókat. "De ez egy tisztán szakmai, kutatás-módszertani vita" - hangsúlyozta. "Nem a kérdőív állításai erősítik a rasszizmust, hanem az eredmények publikálása utáni esetleges katarzis az, amely a nyílt cigány- vagy bármi más ellenességek diszkreditálása és mérséklődése irányába hathat" - tette hozzá. Az adatvédelmi aggályokra azt válaszolta: minden egyes településkategóriába legalább 150 (Budapesten 6-800) háziorvos esik bele, így kizárt, hogy az alanyok azonosíthatóak legyenek. Nem mellesleg Kaltenbach Jenő, a kisebbségi jogok ombudsmana is problémamentesnek ítélte a kutatást.
Bugyinszki György
