Interjú

„Budapest lefejezése a cél”

Karácsony Gergely, Zugló polgármestere Tarlósról és a Fidesz Budapest-ellenes politikájáról

Belpol

Miközben sorra valósulnak meg Budapest területén olyan beruházások, amelyek csak a kormánynak fontosak, addig a főváros eszelős mértékben adósodik el. A fővárosi fideszesek nem izgatják magukat, mindenki az egyéni érdekeivel van elfoglalva.

Magyar Narancs: Csökkent a Budapestnek szánt állami támogatás, jelenleg több mint 120 milliárdos hiányt mutat a kassza, és a városvezetés nyakán van egy hatalmas fejlesztés – a hármas metró felújítása –, amire nem úgy néz ki, hogy lenne pénz, bár Tarlós egy hónapja bejelentette, hogy talált rá 33 milliárdot. Létezik ez az összeg?

Karácsony Gergely: Ha nagyon kell, akkor össze lehet szedni ennyi pénzt, még a fővárosban is, és nyilván nagyon kell, mert a hármas metró nemcsak Budapest, hanem az egész ország egyik legfontosabb közérdekű beruházása. A hármas metró azonban csak a jéghegy csúcsa. A Fidesz Budapest-politikájában volt egy éles fordulat 2014 után. Az első Tarlós-ciklus sok szempontból Budapest egyik legsikeresebb időszaka volt. A közösségi közlekedésben fontos fejlesztések mentek végbe, és konszolidálták a város súlyos adósságállományát is, ami nagy politikai nyereség volt a Fidesznek, és végső soron a kétharmadot Budapesttel nyerték meg. De úgy tűnik, hogy a miniszterelnök hosszú távon nem tud együtt élni sem az önkormányzatisággal, sem Budapesttel, főleg nem a kettő közös halmazában lévő fővárosi önkormányzattal. Az nem fér bele Orbán hatalomgyakorlásába, hogy van egy budapestiek által közvetlenül választott, sok száz­ezer szavazatot bíró főpolgármester, aki adott esetben konfrontálódik a Fidesszel.

Orbánnak, amikor főpolgármestert keresett, olyan emberre volt szüksége, akinek nincsen a párton belül nagy beágyazottsága, nehogy a külső legitimitását a belső hatalmi rendszerben is használni akarja. Ráadásul a nem fideszes szavazókat is meg tudja szólítani, ehhez pedig időnként be kell szólogatni a Fidesznek. Orbán szerintem most már eljutott oda, hogy nincsen szüksége erre, és a várossal szemben olyan politikát folytat, amiből egyértelműen az látszik, hogy Budapest lefejezése a cél. Az elmúlt években nem történt más, mint a főpolgármester és a főváros kukoricára térdepeltetése. Ennek a legbiztosabb jele, hogy az idei költségvetés 2020-ra 161 milliárdos adósságállománnyal számol, ami a működési bevétel 78 százaléka. Sikerül visszahozni a konszolidáció előtti két és fél évtized adósságállományát – feleakkora költségvetés mellett.

Elsőre ez politikailag felfoghatatlan, hiszen a Fidesz ezért óriási árat fog fizetni Budapesten, ezt már most is megmutatják a felmérések. De úgy látszik, Orbánnak fontosabb, hogy hatalmi okokból gazdaságilag kivéreztesse a fővárost, mint hogy budapesti szavazókat gyűjtsön. Ebben a keretben lehet értelmezni, hogy mi van a hármas metróval, vagy miért van olyan elképesztő kontraszt a főváros által indított, valóban fontos budapesti beruházások forráshiánya és a kormány presztízsberuházásainak a forrásbősége között.

MN: Honnan lehetne 33 milliárdot összeszedni a metróra? Amikor legutóbb felmerült, hogy a főváros eladná a Bálnát, Tarlós hevesen tagadta, hogy ez a metrófelújítás finanszírozására kell. Van-e mozgósítható tartaléka a városnak, vagy tényleg le kell mondani néhány ingatlanról, illetve beruházásról?

KG: A fővárosnak nincs felesleges pénze, valószínűleg az ön felvetéséhez hasonló megoldásokkal lehetne ezt az összeget előteremteni. Ez a 33 milliárd vagy az adósságállományt fogja növelni, vagy más beruházások csúszását fogja eredményezni. A kormány valószínűleg egy csomagban állapodott meg az oroszokkal Paks 2-ről és a budapesti metrókocsik felújításáról, ezt tolták le a főváros torkán. Ezek a szerelvények már a megvásárlásukkor is elavultak voltak, agyrém, hogy ezeket újítjuk fel annyi pénzből, amiért újakat is vehettünk volna, kizárva a versenyből a minden szempontból jobb ajánlatot tevő észt céget. És mindezt a főváros hitelből kénytelen finanszírozni. Az extra szemétség, hogy amikor Budapest nagyon helyesen a felújítás kapcsán a metrók ideiglenes kiváltását olcsó és jó új buszok beszerzésével akarta megoldani, a kormány visszavonta a hitelhez szükséges garanciát. A főpolgármester kénytelen volt mindent feltenni a hármas metró ügyére, viszont önmagában ez az egy beruházás nem tekinthető kiemelkedő sikernek, hisz már rég meg kellett volna csinálni. Ugyanakkor tisztelem a főpolgármestert, hogy még nem kapott agyvérzést a saját kormánya miatt. Olyan mértékben szívatják Tarlóst, mintha a legpotensebb ellenzéki vezér állna Budapest élén.

MN: Azon kívül, hogy a kormány nem ad pénzt olyan beruházásokra, amelyek kiemelten fontosak a város lakóinak, még milyen fronton lehet gyengíteni a főváros erejét?

KG: Az állítólagos rezsicsökkentés nagy fegyver volt Budapest ellen, ugyanis azok a közműcégek, amelyek eddig jelentős osztalékot csengettek ki a költségvetésnek, most súlyos anyagi problémákkal küzdenek. A Főgáz már eleve nem is a városnak fizet, hiszen államosították. Az FKF, ami az előző ciklusban levezényelte például a házhoz menő szelektív hulladékgyűjtést, most az új hulladékos jogszabályok miatt dögrováson van, már nem is számolom hányadik vezérigazgatóval. Ugyanez a logika húzódik meg a közlekedési cégek nehéz helyzetbe hozása mögött: államosították a HÉV-et, kiszervezték a Volánnak az agglomerációs buszjáratokat, plusz megemelték az állami cégeknél a béreket. Ezzel kellemetlen helyzetbe hozták a BKV-t, mert nehezen tudja tartani a lépést az állami fizetésekkel. A BKK szétszedése mögött egyébként nem látok politikai szándékot, az egyszerűen egy rossz szakmai döntés volt. Én voltam az egyetlen a Fővárosi Közgyűlésben, aki annak idején erre nemmel szavazott, mert szerintem az elmúlt időszak prosperitásában nagy szerepe volt annak, hogy volt egy integrált közlekedésszervező cég, és annak volt egy jó vezetője. A kormány minden egyes Budapestet érintő intézkedésével azt demonstrálja, hogy arra van pénz, amire Orbán Viktor adni akar. Az önkormányzatokat pedig abban teszik érdekeltté, hogy egyre több feladatot adjanak át az államnak, mert akkor legalább azok finanszírozva vannak. De ez egy iszonyatosan rossz tendencia, mert a végén bárki joggal teheti fel a kérdést, hogy minek vannak akkor polgármesterek. Hiszen az állam mindent meg tud oldani. Miközben több százmilliárd van a Puskás-stadionra, 250 milliárd a Várba költözésre és a Városligetre, addig több tízmilliárd hiányzik a hármas metró felújításához. Össze lehet hasonlítani, hogy ezeknek a beruházásoknak milyen társadalmi haszna vagy politikai támogatottsága van. A Fidesz Budapest-politikája csakis hatalmi szempontból értelmezhető, ezek miatt szavazatokat nem fog kapni, hiszen ezeket a beruházásokat utálják a budapestiek. Az egésznek az lesz a vége, hogy 2019-ben, óriási eladósodás mellett, remegő térddel várja majd a városvezetés, hogy Orbán nagy kegyesen megmentse.

MN: Az ingatlanportfólióban is vannak fájó pontok, például a Bálna vagy a Rác fürdő.

KG: A Rác fürdő eladása kapcsán – amelynél sokan Tiborcz Istvánt sejtették a háttérben – a Fővárosi Közgyűlés egyes tagjainak hirtelen büfézhetnékje támadt, és végül nem ment át az előterjesztés. A Bálnát én személy szerint nem sajnálnám, az elmúlt években itt is kármentés folyt, a főváros próbált a projektből valahogy kiszállni. De ezeken a veszteségesen parkoltatott ingatlanokon túl sokkal nagyobb gondnak tartom azt, ahogyan Garancsi kilobbizta magának, hogy a Kopaszi-gáton magasházat építhessen. Ez városépítészeti szempontból nagyon gáz, az UNESCO Világörökségi Bizottsága épp most fejezte ki az aggodalmait, ráadásul a közel 30 ezres új városrész infrastruktúrájának a kiépítése a fővárosra marad. Sok mindent megéltem a Fővárosi Közgyűlésben, de az volt az egyik legkínosabb, amikor helyben kiosztottak egy kb. 70 oldalas településrendezési szerződést arról, hogy a befektető azért cserébe, hogy a főváros lehetővé teszi a fejlesztést, és ezzel sok-sok milliárddal megnöveli az adott terület értékét, annyit vállalt, hogy egymilliárdért megtervezi ide az új villamost. Ha én Zuglóban aláírnék egy ilyen szerződést, karóba húznának. Ez egy tipikus példája annak, hogyan rángatják a várost direkt gazdasági lobbik. Tarlóst ebben az ügyben addig vitte el a lelkiismerete, hogy elrendelt egy tárgyalási szünetet, hogy elolvashassuk a szerződést. Nyilván egyensúlyoznia kell, egyes dolgokat lenyel, másokból viszont nem enged. De az ő szívatása mögött politikai koncepció van, bármit fog csinálni, nehéz dolga lesz.

A kormány Budapest-ellenes-politikájának van még egy nagyon fontos eleme. A Fidesz-vezérkar számára a budapesti nagyvárosi lét tulajdonképpen természetellenes állapot. Ha elképzeljük azt, ahogy Orbán Viktor az új, várbeli rezidenciájának az erkélyéről letekint a városi forgatagra, akkor az nem szól másról, mint a 21. századi városi lét megvetéséről és lenézéséről.

MN: Mennyire segítik a fővárosi fejlesztéseket az uniós források?

KG: Budapestet az is sújtja, hogy kevés a forrás, és gyakorlatilag a kormány dönt arról, hogy milyen uniós pénzeket kap meg a város. Ebben az uniós költségvetési ciklusban a közép-magyarországi régió a korábbi pénzek töredékét kapja, és épp ezért nem lehet szó nélkül hagyni, hogy a város korábbi vezetése sem használta fel jól ezeket a pénzeket. A négyes metró megépítését ebben a formában óriási bűnnek gondolom. Ahhoz képest, hogy mennyibe került, iszonyatosan keveset ad hozzá Budapest közösségi közlekedéséhez. Ennek a metrónak Újpalotáig kellene kimennie, ami egyébként a legnagyobb olyan lakótelepe Budapestnek, amelynek nincsen kötött pályás közlekedése, a 7-es busz vonalán bezúduló buszcsorda pedig hatalmas környezet- és zajszennyezést okoz. A hármas metró is úgy került fel a támogatási listára, hogy sok mindent le kellett húzni róla – például a 4-es metró hiányzó szakaszát kiváltó újpalotai villamost. Még a Római-gát kapcsán vannak némi uniós források, viszont ott nagyon rossz konstrukció mellett kötelezi el magát a kormány és a főváros. Ebben egyáltalán nem értek egyet Tarlóssal.

MN: Mekkora az ereje a főpolgármesternek a kerületi polgármesterekhez képest?

KG: A főváros 1990 óta rossz struktúra alapján működik, nem elég erős az összbudapesti szempont, ezen pedig csak rontott az a 2014-es újítás, hogy a kerületi polgármesterek automatikusan bekerülnek a közgyűlésbe, és csak 9 mandátumot osztanak ki kompenzációsan. Ennek a rossz közigazgatási struktúrának köszönhető, hogy a rendszerváltás után Budapest nem tudott fejlett metropolisszá válni. Úgy nem lehet normálisan várost vezetni, hogy nem tudsz egységes városban gondolkodni, mert az egységes Budapest érdekét a kerületi részérdekek – és az azokat képviselő kerületvezetők – felülírják, az agglomerációhoz meg aztán végképp semmi közöd. Sok esetben nem is a fővárosnál próbálnak valamit elérni a fideszes polgármesterek, hanem egyenesen a kormánynál, mert tudják, hogy a fővárosnak nincsen pénze. Bús Balázs III. kerületi polgármester például több milliárdot tudott becsatornázni magához a területi képviselőjén keresztül, aki történetesen a pénzügyminiszter.

MN: A fideszes polgármesterek nem csinálnak lelkiismereti kérdést abból, hogy miközben ők próbálnak megfelelni fővárosi táboruknak, addig a saját pártjuk azon van, hogy Budapestet ellehetetlenítse?

KG: Nem jellemző, nagyon fegyelmezettek a közgyűlésben, inkább a Fideszen belüli pozíciójuk köti le őket, ezért nem igazán hepciáskodnak. Persze néha megreped ez a fegyelem, és néhány ügy kapcsán pszichodrámacsoporttá alakul az ülés, de általában nyugodtan ülnek és nézik az órájukat, hogy mikor mehetnek haza. Ami igazán érdekli őket, azok az asztalfiókban szereplő tervek, hogy például Orbán 2018 után megszüntetné a kerületi önkormányzatokat, és helyettük kinevezett elöljárók lennének. Ezzel átesnénk a ló túlsó oldalára: a kerületi önkormányzatiság fontos vívmány, csak újra kellene gondolni a kerületek és a főváros közötti kompetenciákat. Persze a kerületek kinyí­rásához kétharmad kell, ami épp Budapest miatt szinte kizárt. Hacsak nem lesz az ellenzék olyan hülye, hogy egymásra indulva győztest csinál vesztesnek induló fideszes jelöltekből is.

MN: Tarlósnak milyen a viszonya a fideszes és az ellenzéki közgyűlési tagokkal?

KG: Horváth Csabán és Gy. Németh Erzsébeten sokszor nagyon erősen köszörüli a nyelvét. A polgármestereket jobban megbecsüli, mint a listás képviselőket, és ebből a szempontból én nem érzek különbséget kormánypártiak és ellenzékiek között. Sőt, a saját pártjában lévő egyes polgármesterekkel több ütközése van – de hát a Fidesz nagy rendszer sok érdekkel, az ellenzékiek meg úgysem számítanak. Személy szerint én jóban vagyok Tarlóssal, becsülöm a helytállását. Bár az én zöld-balos világképem fényévekre van az övétől, tesz olyan gesztusokat felém, amiből azt érzem, hogy szimpatizál velem. Például javaslatomra lett posztumusz díszpolgár a kerékpárosklub egykori elnöke, László János, illetve kétszer annyi pénzt nyertem a budapesti TÉR_KÖZ pályázaton, mint Papcsák. Inkább a többi fideszes részéről érzem azt, hogy tartanak tőlem. Sokan azt hiszik, hogy főpolgármester akarok lenni.

MN: És akar?

KG: Akarok-e csődgondnok lenni? Kösz, más terveim vannak.

A miniszterelnök-jelöltségről

Magyar Narancs: A zuglóiakon kívül tudják a választók, hogy ön melyik párt miniszterelnök-jelöltje?

Karácsony Gergely: Készítettünk egy felmérést azok körében, akik ismernek engem, és 80 százalékuk nem tudta, melyik pártban politizálok, jelentős részük még mindig az LMP-t vagy az Együttet mondta. Nemcsak azért vállaltam a miniszterelnök-jelöltséget, hogy végre a Párbeszéddel kössenek össze az embe­rek, hanem azért, mert ez egy felület arra, hogy végre valaki tudjon arról beszélni, milyen Magyarországot szeretne. Ha valaki miniszterelnök-jelöltként beszél arról, hogy mit csinálna a devizahitelesekkel, annak nagyobb a tapadási felülete. A másik ok az, hogy nagyon szeretném létrehozni azoknak a pártoknak a szövetségét, amelyek most egymás rovására próbálnak gyarapodni – ezt nevezte Lakner Zoltán a 168 Órában „az igazak szövetségének”. Ha ezek az újabb pártok választási szövetségre lépnének, át tudnánk törni azt az ingerküszöböt, amit nagyon nehéz külön elérni. Ezekben a pártokban van egy nagyon erős közös motívum, mégpedig az, hogy azt gondolják, Magyarország fejlődési pályája nem 2010-ben ment félre, hanem már a rendszerváltáskor. Itt nemcsak Orbán leváltása a cél, hanem az, hogy ezzel a rossz iránnyal kapcsolatban mélyebbre ássunk.

MN: És hogy áll a szövetség előkészítése?

KG: Egyelőre nem akarok konkrétumokat mondani, de komoly realitása van annak, hogy létrejöjjön.

MN: Érez akkora erőt a személyében, hogy egy esetleges választási együttműködésben elfogadják közös miniszterelnök-jelöltnek?

KG: Az az elsődleges, hogy létrejöjjön ez a szövetség. Inkább azt mondanám, hogy az én személyes ambícióm nem lesz akadálya egy ilyen együttműködésnek, főleg, ha meggyőznek arról, hogy van nálam több szavazatot hozó, alkalmasabb jelölt.

MN: A Párbeszéd programját kicsit átdolgozták a korábbihoz képest. Mivel fognak kampányolni?

KG: Ennek a programnak két nagyon egyszerű állítása van, az egyik az, hogy azok a sikeres társadalmak, amelyekben magas a társadalmi kohézió, a másik pedig az, hogy az Orbán-kormány leválthatóságának kulcsa a társadalom szétziláltságának felszámolása. Akkor lesz Magyarország sikeres, és akkor tudja ezt a kormányt leváltani, ha felismerjük azt, hogy ilyen társadalmi szakadékokra nem lehet sikeres országot építeni. A programunk lényegében arról szól, hogy hogyan lehet kivenni a politikát a hatalom kezéből, és azt az embereknek adni. Ma Magyarországon az egészségügytől kezdve az oktatáson vagy az adórendszeren át minden a hatalmat, az erősek érdekét szolgálja, és cserben hagyja a gyengéket, a kisembereket. Azt gondolom, hogy Magyarország egy bérrobbanás előtt áll, és arról szeretnénk beszélni a választókkal, hogy milyen módon tudnánk ezt megvalósítani. Ezenkívül továbbra is fontosnak tartjuk az alapjövedelem kérdését is, ami minden másnál jobban mutatja a „mindenki számít” logikát, és szakít azzal az elgondolással, hogy egy köztársaságon belül vannak első- és másodrendű polgárok. Nem lehet úgy köztársaságról beszélni, hogy a minimális jövedelmet sem tudjuk egymásnak biztosítani.

Figyelmébe ajánljuk