Három héttel ezelőtt, szombaton a világ Saint Etienne-re, az ott zajló futballmérkőzésre figyelt, és jól tette; másnap pedig a döntőre, s ez is rendjén volt. A labdarúgás fontos dolog, bár most csak mellékszál lesz. Vegyük például Reményi Csabát: az alábbi történet szereplői közül csak ő és a sógora nem látta a meccset. Nézték volna ők, csak ahol voltak, ott nem volt tévékészülék.
Pedig jól indult minden: családi összejövetel, közös születésnap, aztán Horvátország-Hollandia. A vesztes csapatról - meg a történtekről - jut eszünkbe Kiss János sajtóreferens mondata, hogy "a megyében nincs gond a kábítószerekkel", mégis mindenki másképp emlékszik arra, miért jelent meg Reményiéknél egy gyors bevetési egység, miért kellett őket megbilincselni, földre lökni, bekasztlizni, miért velük történt mindaz, ami egyébként egy ilyen prominens rendőri egységnek "nap mint nap feladata".
Egy dolog látszik biztosnak, a casus belli.
Reményi Csaba tizenegy és hétéves gyerekei meg a szomszéd fia vizes homokot tömtek egy ereszcsatornába. Ez számukra játék volt, a házban lakó Hunyadi Lászlónak viszont bosszúság, olyan, amire fel kell hívni a gyerekek és szüleik figyelmét. Hogy Hunyadi szomszéd miért került földre, hogy Reményiék kezére miért került bilincs, másképp emlékszik a sértett, és másképp emlékeznek a szemtanúk. A hatóság egyelőre a sértett és a rendőrség verziója alapján tesz-vesz, mivel Hunyadi úr menye is rendőr, a városi kapitányság munkatársa. Feljelentés van, sértett van, elkövető van, akár tiszta ügy is lehetne. De nem az.
Bemelegítés
Állunk a Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság (HBRFK) épületében, és Kiss János századosra, a sajtóreferensre várunk. A kapitányság halljában egy posztamensen álló kupa hirdeti a helyi rendőrök sportszeretetét és az ebből fakadó eredményességet: ezt kapják azok, akik Anconában az európai rendőrfocisták (POLICE-IPA) kispályás labdarúgó-bajnokságán a legjobban (I. hely, arany) szerepelnek, sőt szerepeltek 1997. május 29-30-án. Ezek a valakik a mi országunk, pontosítsunk, a HBRFK rendőrei és külsősei.
Aztán kiürül az előtér, a kapitányság összes munkatársa - később kiderül, még az is, akire várunk - kirohan az épület elé. A főutca kellős közepén egy kisteherautó lángol. Rendőrök próbálják lefeketíteni a tüzet, aztán megérkeznek az erre illetékesek. "Műszaki hiba, naponta történik ilyesmi", mondja Kiss százados, miközben az irodájába sétálunk. A sajtóreferens hallott már a minket érdeklő ügyről, de miután nem túlságosan ártotta bele magát, a vizsgálati osztály vezetőjéhez irányít bennünket, mondván, ő "szereti a nyilvánosságot, biztos pontosan fog bennünket tájékoztatni".
A százados szavaiból kiderül, nem túl rossz a megye közbiztonsági helyzete, "itt nincsenek robbantások, leszámolások, bár sok a vagyon elleni bűncselekmény". Nincs könnyű dolguk az itteni rendőröknek, de még mindig jobb, mint Ukrajnában, ahol a közelmúltban jártak "a kapitány úrral; ott a fizetésüket sem kapják meg a rendőrök, emiatt nagy a korrupció". Focizni voltak odaát? "Dehogy. Amióta elkezdtem a jogi egyetemet, a pálya környékére sem jutok", sajnálkozik Kiss százados, miközben elintézi, hogy Cseke alezredes várjon reánk.
Az első félidő
A városi kapitányság kertjében az imént vágták le a füvet, a gyepen már kezdődhetne is egy kispályás edzés, ha nem lenne annyi olyan ügy, mint ez a mostani is, amilyenből az alezredes szerint "tíz is van egy nap". Cseke úr szobája falán petró (petróleumlámpa - PSZR), a páncélszekrény tetején üdítős- és sörösdobozban száraz virág; nem ott száradt el, gyárilag ilyen. A tekintet - és csak az! - egy helyen pihenhet meg: az alezredessel szemben lévő plakáton, egy spanyol utazási iroda ´93-as Costa del Azar-i naptárán.
A vizsgálati osztály vezetője firkálgat telefonálás közben. Vonalakat húz egymás mellé, aztán rá keresztbe újabbakat, végül úgy néz ki az ábra, mint egy háló, amibe gólt kell lőni. Vagy úgy, mint egy rács, ami mögé nem érdemes kerülni. Cseke László is rajongója a focinak, nézte ő is az ominózus napon a meccset; és amikor szóba kerül a megyei rendőrök anconai diadala, sértődötten fűzi hozzá a városi rendőrök elhallgatott eredményét, a hamburgi bajnokságot, ahol "tizenhat csapat közül ők lettek a harmadikok". Ha már a teljesítményeknél tartunk, fontos megjegyezni - és történetünk szempontjából sem elhanyagolható -, hogy a városi kapitányság bevetési irányítási csoportja "reagálásban országosan is jó eredményt ért el, két-három perc alatt ott vannak a helyszínen". Ez jó a polgárnak, és rossz a rosszban sántikálónak, ezen nem is vitatkozunk. "Mi ez" - kapja oldalra a fejét Cseke százados, amikor meghallja, hogy a fotós exponál. "Az állampolgárok kapják meg azt a tájékoztatást, amit durván (azaz: nagyjából - PSZR) meg kell kapniuk, de erről szó sem lehet", hárítja el a Narancsban fényképpel való megjelenés lehetőségét a vizsgálati osztály vezetője, aki "fogaskeréknek érzi magát", és ellentétben a sajtóreferens állításával, "nem szereti a nyilvánosságot". A történet, amit Cseke úr feltár előttünk, egy pontig azonos a többiek állításával: a csatornába tömött homok motívuma és a "rászóltam a gyerekekre, más nem történt" kijelentés Hunyadi úr feljelentésében is szerepel. Az irat szerint ekkor Reményi és sógora lemennek, szájon vágják Hunyadit, akinek "orrán-száján ömlik a vér", majd összerugdalják; hogy melyikük, "azt nem látta, mert védte az arcát". Amikor felállt, eltépték a pulóverét és a trikóját; ennek akkor lett vége, amikor "Hunyadi fia széjjelválasztotta őket". De aztán is kiabáltak a Reményiék, hogy "megölik őt, mármint az idősebb Hunyadit. Egyik részről sem merült föl ittasság" - teszi hozzá a feljelentést pontosítandó a vizsg. oszt. vez., majd újabb lapot húz elő a paksamétából. A jelentést, amit Hunyadiné tett.
Büntetőrúgás
"Hunyadi menye (Hunyadi Jánosné - PSZR) ekkor nézett ki, és mivel a városi kapitányság dolgozója, elővette az igazolványát. Reményiék elküldték a ..." - itt még a sokat látott, tizenhét éve szolgáló alezredes is keresi a szavakat - "...dolgára, ekkor értesítette a kollégákat". Azokat, akik - mint már említettük - reagálásban országosan is jó eredményt értek el. Az, hogy a járőrök betörtek Reményiék lakásába, megbilincselték és megfektették őket, az alezredes szerint annak köszönhető, hogy "ők nem kezdő, hanem nagy rutinnal rendelkező kollégák", és nem annak, hogy a kapitányság egyik munkatársa hívta ki őket: "Semmivel sem hatásosabban dolgoznak a kollégáim, még ha ez blamázsnak tűnik is." Sőt. Az alezredes most készül felterjesztésre, hogy elfogultság miatt ne a debreceni kapitányságon, "hanem, mondjuk, egy faluval odébb folytassák le ezt nyomozást".
Okvetetlenkedünk.
Magyar Narancs: Ha már mindkét fél - Hunyadiék és Reményiék - szálláshelyére hajtatott, miért kellett a lakásból megbilincselve kirángatni, az utcán szétrúgott lábbal megmotozni, négy órára bezárni a gyanúsítottakat?
Cseke László: Mivel ez közterületen volt, meg kellett akadályozni a bűncselekményt.
MN: De mi van akkor, ha az, ahol az eset történt, nem közterület?
CSL: A tényekből kell kiindulni, nem abból, hogy ha. A közterület a mindenki számára járható út.
MN: De hát vége volt a cirkusznak, miért kellett mégis megbilincselni őket?
CSL: Ha csak szóban ment volna az adok-kapok, akkor figyelmeztetéssel lezárjuk ezt az ügyet. Nem így történt.
Okvetetlenkedés vége.
A vizsgálati osztály vezetője szerint hosszú eljárás lesz ez. A kezén számolja, hány embert kell "kihallgatni Á-tól Z-ig, szembesíteni Á-tól Z-ig". Tizenhétnél tart, és még nem beszélt a szomszédokról, már "ha tanúskodnak, mert azt nem nagyon szoktak errefelé, Magyarországon ez nem szokás".
Aztán telefonál az alezredes. Mi az ablakon bámulunk kifelé, odalenn a kertben a vizsgálati osztály titkárnője pipiskedve, hogy elérje az ágakat, almát szed nejlonzacskóba. Amikor elkapja pillantásunkat, abbahagyja. Mi meg távozunk.
Második félidő
Furcsa épület a Faraktár u. 111. Két, egymásra merőleges ház lenne voltaképpen, de összeköti őket egy három méter széles tető, a kertkapu betonelemekből való teteje, ami ráadásul Hunyadi úr ablaka alatt van. A házban lakó gyerekek gyakran fociznak a kertben, a labda pedig - ezt például július 11-én este, a horvát-holland közvetítés során, mi is láthattuk - olyan, amilyen, nem mindig oda repül, ahova szánják.
A gyerekeké például gyakran fel, erre a tetőre. Felmásztak érte, leszedték, és folytatták a mérkőzést. Hunyadi szomszéd megunta ezt, kimászott a tetőre, bekente zsírral, és felszórta üvegcseréppel. "Hiába mondtam neki, hogy ne csinálja, nem foglalkozott velem. Õt idegesítik a gyerekek" - meséli a megrakott cekkerekkel hazatérő Bunda Zoltán, a ház közös képviselője. Bunda úr fontos szereplője lehet még az eljárásnak, mutatja nekünk, meddig tart az előkert, ahol mindaz történt, amiről eddig beszéltünk. "Nehogy közterület legyen má´, én betonoztattam le a közös pénzből, meg rakattam oszlopokat a végére, hogy ne járjon át rajta mindenki." Közben egy erkélyről kihajol Láda Sándorné (Mari), akinek a gyereke - a Reményiék két rosszcsontjával együtt - vizes homokot tömött a csatorna végébe.
Hunyadi "rángatta a fiamat - mondja -, még most is kék-zöld a válla. Aztán, amikor lejöttek Csabáék, velük üvöltözött. Amikor mondták neki, hogy >>majd akkor beszéljünk, ha józan leszReményi Csaba a Narancstól tudja meg, hogy eljárást indítottak ellene. Állítja, hogy sem akkor, amikor bejöttek a lakásába, sem akkor, amikor őrizetbe vették őket, nem mondták meg nekik, mi miért történik. "Amikor belöktek a kocsiba, kérdeztem, hogy miért? Az egyik hátraszólt, hogy >>fogd be a pofád, mer´ hátranyúlok a gumibottal>hol vagy?Reményi Csaba a múlt héten levélben fordult a megyei ügyészséghez, a vele történtek kivizsgálását kérve.
Hosszabbítás
Csöngetnek. Egy kollégája érkezik, az illegális szakszervezet egy tagja, akinek a Hajdúsági Sütödék Rt.-ben azért mondtak fel, mert nem volt hajlandó négy órában végezni azt, amit nyolcban csinált. Van valami furcsa rajta: folyamatosan potyognak a könnyei. Mint kiderül, egy munkahelyi balesetben beforrtak a könnycsatornái, azóta az üzem udvarosa volt. Most azt akarták, hogy négy órában legyen udvaros, négyben meg koszos sütőlapokat tisztítson; ám mivel folyton a szeméhez kell nyúlnia, nem vállalta ezt a munkát, így lett ő is - akárcsak Reményi - állástalan. Emiatt jött Reményi Csabához - a szakszervezeti titkárhoz - megbeszélni az ügyet.
Továbbindulunk. Nyomjuk a csengőt Hunyadiéknál. Szomszédjuk nem látott semmit azon a szombaton; most is csak annyit, hogy Hunyadinak csak a menye (aki rendőr) van itthon, az apa meg a fia kimentek a hobbiba (hétvégi telek).
Lehet, hogy tengóznak.
Esetleg ülnek a kispadon.
Pálinkás Szüts Róbert
