Dunakanyari helyzetkép: csónakkal az utcában elöntött nyaralók között

Belpol

Homokzsákokat pakol a katona, a civil, a momentumos, a helyi lakos és Magyar Péter. Utak, utcák, part menti sétányok állnak víz alatt. Kisorosziban kritikus volt a helyzet.

Ugyan a Dunakanyar az ország egyik legszebb tája természeti környezetének köszönhetően, hétközben mégis ugyanaz a kisvárosi hangulat jellemzi településeit, mint bárhol máshol az országban. Ezen a héten azonban minden megváltozott. Az évtized legnagyobb árvize lassan eléri: jóllehet az előrejelzések szerint az áradás kisebb lesz, mint 2013-ban – a Duna tetőzését a pénteki nap második felére várják –, a part menti területek, utak, sétányok, épületek víz alatt állnak. Mindenütt katasztrófavédelmisek, katonák, önkéntes tűzoltók, civil szervezetek munkatársai és természetesen helyi lakosok dolgoznak azon, hogy felkészítsék a településeket a tetőzésre.

Persze Orbán Viktor errefelé is megjelent: Nagymaroson nézte meg a mobilgátat, aztán a szomszédos Kismarosra is beköszönt. (Az állami hírügynökség fotóinak szövege szerint „ellenőrzi az árvízvédelmi munkálatokat”...) Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke Vácott pakolta együtt a homokzsákokat a honvédekkel. 

Azt már az első napokban sejteni lehetett, hogy az áradásnak jelentős hatása lesz, főleg a közlekedésre. A Dunakeszit, Gödöt, Sződligetet és Vácot összekötő 2-es út közel fut a Dunához, ezért egy részét csütörtöktől lezárták, ami miatt a helyieknek az M2-es autóút felé kellett kerülniük. Szerencséjükre sikerült elérni, hogy a lezárást követően matrica nélkül használhassák az autóutat.

Az intézkedés Vácon több útszakaszt is érintett, a Duna-partról elálltak az autók, lehajtani sem lehetett, ezért a felsőbb utcákban megnőtt a forgalom. Ettől függetlenül a tetőzést megelőző napokban még sokan ellátogattak folyóhoz, hogy megnézzék a vízállást: szerda estére gyakorlatilag teljesen elöntötte a víz a korzót. Az önkénteseknek háromszázezer zsákot sikerült megölteni és felhasználni a védekezéshez. 

 
Megtöltésre váró homokzsákok, háttérben a váci Szent Kereszt ferences templom
Fotó: Fonó Róbert
 

 
A meglévő földgátakat kibővítik és megerősítik Vácon
Fotó: Fonó Róbert
 

 
Helyi lakosok töltik a homokzsákokat Vácon
Fotó: Fonó Róbert
 

Vácott ártéri lakóingatlanokat és utcákat lepett el a víz, Verőcén és Kismaroson éttermek, cukrászdák zártak be, kerültek víz alá. A Vácot és Verőcét összekötő 12-es utat már szerda este nyaldosta a Duna, csütörtökön hajnalban lezárták. A községbe honvédségi járművek szállították az eszközöket, katonákat. 

A Dunakanyar hozzá van szokva a, nevezzük így, környezeti kihívásokhoz. Nem egyszer előfordult, hogy a heves esőzések sárlavinát indítottak el, vagy éppen kiöntött a Duna. A mostani árvíz azonban összehozta az embereket: még olyan szürreálisnak tűnő jeleneteket is láttunk, hogy Verőce és a vele összeérő Kismaros határában a honvédek a Momentum aktivistáival közösen töltötték a homokzsákokat. 

 
Katonák építik a gátat Kismaroson
Fotó: Fonó Róbert
 

Kismaros fekvése miatt az egyik legnehezebb helyzetből várta az árvizet. Már a tetőzést megelőzően is egy-két utca víz alá került, a kertekbe be-befolyt a víz. Szerdán már nemigen lehetett autóval behajtani a Duna-parti utcákba, mert egyáltalán nem volt biztos, hogy ki is lehet jönni onnan. Több kismarosi arra kényszerült, hogy elhagyja a lakóingatlanát. 

 
Az árvíz miatt kiürített ház Kismaroson
Fotó: Fonó Róbert
 

 
Ártéri ház Kismaroson
Fotó: Fonó Róbert
 

 
Egy helyi lakos az utcájában
Fotó: Fonó Róbert
 

Mindazonáltal a legkétségbeejtőbb helyzetbe nem a Duna-part, hanem a Szentendrei-sziget került: Kisoroszinak azzal kellett számolnia, hogy az árvíz 6-8 napra elzárja a külvilágtól. Ez már szerdán bekövetkezett, ugyanis az egyetlen, Tahitótfaluval összekötő utat lezárták, így csak vízi és légi úton lehetett megközelíteni a falut. Csütörtökön reggeli tájékoztatóján Orbán Viktor azt mondta, kritikus volt a helyzet, de a hadsereg kivezénylésével „a védettségi szint 100 százalékán vagyunk már”. 

Így várják tehát most a Duna tetőzését a Dunakanyarban.

 
Gát menti liget a Szentendrei-szigeten lévő Kisorosziban
Fotó: Fonó Róbert

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.