Engel Zoltán 2003. május 13-án próbált meg betörni egy budai villába, de a rendőrség rajtaütött (lásd Engel ügyei című keretes írásunkat). Miután nem volt hajlandó megadni magát, tűzharc alakult ki, melynek következtében egy rendőr életét vesztette. Engelt gerincen lőtték, megbénult mindkét lába. Azóta csak kerekes székkel képes mozogni, vizelet- és székletinkontinenciája miatt pelenkahasználatra szorul. Büntetőügyében 2005. április 27-én született jogerős ítélet, a bíróság életfogytig tartó, letöltendő szabadságvesztésre ítélte Engel Zoltánt, aki ellen azonban további eljárások is zajlanak egyéb bűncselekmények miatt. Ez azt jelenti, hogy az elítélt leghamarabb harminchárom év múlva szabadulhat. Engel a Szegedi Fegyház és Börtönben tölti büntetését, ún. IV-es biztonsági fokozatú rabként, ami a legszigorúbb őrzési kategóriának tekinthető, kizárólag a legveszélyesebbnek tartott elítélteknél alkalmazzák.
Miért történik velem mindez?
Noha Szegeden kimondottan Engel miatt végeztek átalakításokat (például rámpát építettek), a börtönszabályzat éppúgy vonatkozik rá is, mint az egészséges elítéltekre. Csakhogy Engel egy csomó kötelezettségnek (beágyazás, takarítás, reggeli átvétele stb.) képtelen eleget tenni - voltaképpen még az is cellatársai jóindulatán múlik (négyszemélyes cellában helyezték el), hogy tisztálkodni tudjon, használja a vécét, a börtönszemélyzet ugyanis semmiféle "ápolói" feladatot nem lát el. Mivel az el nem végzett kötelezettségek miatt Engelt meg is büntethetnék, több mint másfél éve ruhában, vetetlen ágyban alszik, kabátját használva takarónak. A többiek gúnyos megjegyzéseit elkerülendő a sétákon sem vesz részt.
"Lelki okokból nem megyek sétára. Összesen három alkalommal voltam, de nem akarom hallani az ablakokból kiszóló, arc nélküli véleményformálókat" - mondja Engel Zoltán, aki a pszichés és egyéb egészségügyi problémái (magas vérnyomás, vázizomgyengülés, stabilitási zavarok), valamint jelentős, 25 kilós testsúlygyarapodása ellenére is céltudatosnak és összeszedettnek tűnik. Beszéde választékos, mintha most is hivatalos levelet fogalmazna. "Álláspontom szerint a velem szembeni bánásmód megalázó, embertelen, diszkriminatív. Mindenképpen szeretnék választ kapni, miért történik velem mindez. Kiszolgáltatottnak érzem magam, pedig ellenőrzött körülmények között jogkövető vagyok. Kerülöm a konfliktusokat, de meggyőződésem, hogy ennél rosszabb már nem lehetne a helyzetem. Mielőtt az ombudsmanhoz és a jogvédő szervezetekhez fordultam, minden hivatalos lépcsőfokot végigjártam - hiába. Ma már egyértelmű, hogy csak a Magyar Helsinki Bizottság és egyéb szervezetek segítségére számíthatok. De megkerestem a börtönpszichológust, sőt még a rabbit is. A rabbi úr együttérzéséről biztosított, mást nem tehet értem, a pszichológus annyit mondott, tűzzek ki magam elé rövid távú célokat, amiket el tudok érni, és azzal foglaljam le magam."
Engelnek azonban "hosszabb távú" célja van, fogva tartásának körülményeit szeretné megváltoztatni. Úgy véli, egészségi állapota miatt a szegedi fegyház helyett a büntetés-végrehajtás (bv) nagyfai krónikus utókezelő részlegén kellene őt elhelyezni. Ezt szakvélemény is alátámasztja, amit a bv tököli központi kórházának orvosai szignáltak, míg az Országos Orvosszakértői Intézet azt állapította meg, hogy az elítélt 100 százalékos rokkant, önálló életvitelre képtelen.
Noha még csak nem is független orvosok, hanem a bv-kórház szakemberei javasolták a nagyfai elhelyezést, a Büntetésvégrehajtás Országos Parancsnoksága (BVOP) igazgatási osztályának vezetője, Müller Anikó elutasította Engel áthelyezési kérelmét, amit Csere László vezérőrnagy is megerősített. Az országos parancsnok döntését egyebek mellett ezzel indokolta: "Tartós ápolásra és orvosi felügyeletre nem szorul. Jelenlegi tartózkodási helyén az állapota által indokolt belső átalakításokat elvégezték. A jelen állapotának megfelelő egészségügyi ellátása a számára kialakított körülmények között a jelenlegi tartózkodási helyén biztosítható."
Engel szerint mindezekből szinte semmi sem igaz. Jegyzeteket vesz elő. "Április 10-én, a tököli zárójelentés birtokában is azt mondta Csapó parancsnok úr (a Szegedi Fegyház és Börtön parancsnoka - L. T.), tudomásul kell vennem, hogy nekem Szegeden kell letöltenem a büntetésemet. Május 22-én a parancsnokhelyettes úr közölte, meg kell értsem, itt nincs megfelelő emberanyag, és nem gondolhatom, hogy az én kedvemért három férfi ápolót alkalmaznak. Május 30-án a parancsnok úr ismét kijelentette, hogy tartsam magam ahhoz, itt fogom letölteni a büntetésemet. Próbáljak ebbe belenyugodni."
Mivel Engel nem nyugodott bele, két belső vizsgálatot is tartottak azért, hogy történt/történik-e szabálytalanság az elítélt elhelyezésében, illetve a szállításánál, amikor a folyamatban lévő tárgyalásokra viszik Budapestre. Mindkét vizsgálat megállapította: nem volt mulasztás, minden a szabályoknak megfelelően történt.
Mivel Engelre a IV-es fokozatú biztonsági előírások vonatkoznak, megbilincselve, egyszemélyes fülkében szállítják. Ám mivel már a járműbe sem tud önállóan beszállni, az őrök vagy az elítéltek szokták berángatni övbilincsénél fogva a fülkéjébe. Csak júniusban szereltek biztonsági övet a szállító járműbe, addig a 200 kilométeres út során a fejével kellett kitámasztania magát, mivel a lába béna, keze pedig össze van bilincselve. Engel a MHB-nek küldött levelében a következőt írja utazásairól: "Az ülésen kétrét görnyedve nekinyomom a fejemet az egyszemélyes fülke ajtajának, s így próbálom elkerülni, hogy a szállító jármű gázadásakor, fékezésekor, jobbra-balra fordulásakor ne essek le az ülésből a földre, amit azonban nem mindig sikerül megakadályoznom, ráadásul a fejem teteje az utazás végére puklis az ajtón lévő rácsszemektől, és két napig fáj." Június 12-én, amikor a tárgyalásról a kőbányai börtönbe szállították, az őrök a jármű rücskös fémpadlózatán végigrángatva tették a fülkébe. A fővárosi intézetben, ahol egy "fakk"-ban helyezték el, pelenkacsere közben fedezte fel, hogy mindkét combján felszakadt a bőr. Orvosi ellátást kért, kikopogott az ajtón, de állítása szerint az őrök sokáig csupán úgy reagáltak, hogy "kopogjon erősebben, mert nem halljuk".
"Már május 30-án ígéretet kaptam a parancsnok úrtól, hogy lesz biztonsági öv a szállítás idején, de végül csak június 12-e után szerelték fel, miután megsérültem. A szállító járműbe való behelyezésem azonban továbbra sem változott. Hiába kértem az egészségügyi osztálytól segítséget, azzal utasították el, hogy ezt a kérést nem áll módjukban teljesíteni. Vagyis nem mondták azt, hogy nem indokolt, hanem hogy nincs rá személyzet. Azt sem tartom természetesnek, hogy miután szétázott alattam az egy évig használt pozdorjaülőke, csak akkor szereltek fel egy gyógyászati segédeszköznek minősülő, falra szerelhető fürdőszéket, amikor negyedszer leestem róla. Azt viszont a többi elítélt törte szét, így huszonhárom napig nem tudtam használni, mert csak azután javították meg. Egyszerűen nem hiszem el, hogy ennek így kell lennie - mondja Engel, aki szerint a bánásmód azzal van összefüggésben, hogy rendőrt ölt. - Nincs kimondva, de éreztetve van. Különben miért rángatnának ész nélkül egy százszázalékos nyomorékot a földön fekve? Azt sem a rabtársak mondták, hogy csillárt kéne belőlem csinálni, hogy égjek meg lógjak is."
Jelentős kockázati tényező
"Engel Zoltán néhány állítása egyszerűen nem igaz - mondja Csapó József dandártábornok, a Szegedi Fegyház és Börtön parancsnoka. - A fürdőszékét például már másnap megjavítottuk. Azt is képtelen megérteni, hogy én nem dönthetek arról, hogy Nagyfára vigyék őt. Az elítéltek elhelyezésére ugyanis különféle szabályok vonatkoznak, s ezek alapján az életfogytiglanra ítéltek kijelölt tartózkodási helye Szegeden van. Amikor tehát azt mondtam neki, próbáljon meg belenyugodni abba, hogy itt kell letöltenie a büntetését, nem a saját döntésemet közöltem vele, hanem a szabályokat. Az a helyzet, hogy egyszerűen nem hajlandó tudomásul venni, hogy a bírósági ítélet alapján rá is ugyanúgy vonatkoznak a fegyházfokozat rezsimszabályai, mint a többiekre." A dandártábornok úgy véli, Engel különösen veszélyes elítéltnek tekinthető mozgáskorlátozottsága ellenére is. "Meggyőződésem, hogy megfelelően tudjuk kezelni az egészségi problémáival kapcsolatos helyzetet. Gyógyszereihez maradéktalanul hozzájuthat, folyamatos orvosi megfigyelés alatt áll, és mivel a börtönben akadálymentesítettük azokat a helyeket - a rendelőtől a fürdőn és a beszélőn át a boltig -, ahol Engel Zoltán megfordulhat, kijelenthetem, hogy az összes olyan szolgáltatást, amely a fegyházban fogva tartott elítéltnek jár, ő is hiánytalanul igénybe veheti."
A parancsnok szerint Engel azután kezdett elégedetlenkedni és panaszokkal élni, hogy Tökölön kiállították azt a zárójelentést, amelyben a nagyfai elhelyezését javasolják. "Amikor Szegedre került, az első beszélgetésünk után bizonyos alkukat kötöttünk. Ilyen volt például a fürdőszék, amit méretre készítettünk a számára. A lényeg, hogy a legapróbb részletekben is megállapodtam vele az élete összes fázisára vonatkozóan. De miután szóba került Nagyfa, ő minden korábbi megállapodást felrúgott. Addig nem volt panasza a szállításra, pedig többet járt Pestre, mint most. A fürdőszék is onnantól kezdve nem lett megfelelő, pedig hangsúlyozom, kimondottan az ő kívánságára, egyedileg gyártattuk le." Csapó József teljesen helyénvalónak tartja, hogy Engelre a IV-es biztonsági besorolás vonatkozik. "Az elítéltek minősítését kockázatelemzéssel végezzük. Engel életvitelének ismeretéből azt a következtetést vontuk le, hogy jelentős kockázati tényezők vannak fogva tartásával kapcsolatban, így az elsődleges szempont számunkra, hogy az ítéletet le kell töltenie. A szállításnál alkalmazott biztonsági öv beszerelése sem azért késett, mert mi szándékosan húztuk az időt, hanem azért, mert előbb elvi egyeztetésre volt szükség az országos parancsnoksággal a biztonsági előírások mentén. Úgy véljük, fennáll a veszélye annak, hogy kárt tegyen magában, ezért a szokásosnál is jobban vigyázunk rá. Cellaközösségben való elhelyezését is ez indokolja, bár jól tudjuk, zavaró a számára. De életének megóvása fontosabb, mint a szeméremérzete. Arra kértük cellatársait, hogy emberi módon segítsék őt. Ami pedig a nagyfai elhelyezést illeti, tudni kell, hogy ott voltaképpen gyógyíthatatlan betegek tartózkodnak, nem is cellákban, hanem kórtermekben. A mosdók a folyosón vannak, az épületen belül mindenki szabadon mozoghat. Nos, mindez nem Engel műfaja - mozgáskorlátozottsága ellenére erős fizikumú 43 éves férfi, akinél egyáltalán nem zárható ki még ilyen egészségi állapotban sem a szökés lehetősége."
Törvényes és szabályos
"Biztonsági és egyéb >>ezoterikus<< kifejezésekkel nyugodtan operálhatnak az idők végezetéig - vélekedik Tóth Balázs, a Magyar Helsinki Bizottság jogásza, aki, ismerve Engelt, teljesen kizártnak tartja, hogy az elítélt önveszélyes lenne, s ezért kell a IV-es biztonsági fokozatot alkalmazni vele szemben. - Az elítélt panaszai miatt volt már két vizsgálat is, ami szerint minden szabályszerűen történik, de ezeket az eredményeket nem fogadhatjuk el maradéktalanul, mivel a vizsgálatokat nem független szervezet, hanem maga a büntetésvégrehajtás végezte, így elfogulatlansága megkérdőjelezhető. Mindez persze nem azt jelenti, hogy bármiféle törvénytelenség történt volna. Jogszerű az is, ha a BVOP parancsnoka nem veszi figyelembe a BVOP orvosainak a szakvéleményét. A Magyar Helsinki Bizottság kapcsolata a büntetésvégrehajtási intézetekkel és az országos parancsnoksággal kimondottan jónak mondható, de ebben az esetben nem tudtunk mást tenni, mint hogy az Emberi Jogok Európai Biróságához forduljunk – már csak azért is, hogy amit a magyar jog nem mond ki, azt kimondhatná a strasbourgi bíróság.”
Az MHB azután döntött így, hogy Kőszeg Ferenc elnök július 21-én írt levelét, amely Engel panaszait sorolja fel, Csere László vezérőrnagy tételesen nem cáfolta. Az országos parancsnok augusztus elsejei válaszában a következőt írja: „A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy Engel elítélt beadványában felsorolt panaszok esetében az intézetben törvényesen, a jogszabályoknak megfelelően járnak el, így azok megalapozatlanok. (...) Az elítélt jogosultságai nem csorbulnak (levél, csomag, látogató fogadása, telefon, könyvtár, tv). Az intézet parancsnoka havonta két alkalommal keresi fel Engel elítéltet, akinek ilyenkor lehetősége van panaszainak előterjesztésére.”
A Helsinki Bizottság arra kéri a strasbourgi bírákat, hogy állapítsák meg, Engel Zoltán esetében embertelen bánásmódot alkalmaznak, diszkriminálják, az elítélt magánélethez és hatékony jogorvoslathoz való joga folyamatosan sérül. (Egy hasonló esetről lásd a Price-ügy című keretes írásunkat.) Tóth Balázs úgy véli, "ha a hazai büntetés-végrehajtásra nézve elmarasztaló ítélet születik, akkor amellett, hogy Engelt anyagi jóvátétel illeti meg, megfelelő körülményeket is biztosítani kell számára". A jogász szerint sem kizárólag a nagyfai intézet jelenthetne megoldást, az elítélt elhelyezésére tökéletesen alkalmas lehetne az a speciális, mozgássérültek számára kialakított cella, amit a közelmúltban a sopronkőhidai fegyházban létesítettek, és ami jelenleg üresen áll.
"A sopronkőhidai különleges cellának a kialakítására a fegyház felújításakor, az uniós előírások értelmében került sor. Ez ma már kötelező - mondja Csere László vezérőrnagy, a BVOP parancsnoka. - Engelt azonban nem vihetjük oda, mert az életfogytig büntetettek kijelölt tartózkodási helye Szegeden van, ahol egyébként minden olyan átalakítást maradéktalanul elvégeztek, amire Engelnek szüksége lehet. Természetesen, ha a szegedi börtön felújítására sor kerül, ott is kialakítunk a sopronkőhidaihoz hasonó cellát." Az országos parancsnok szerint Engel fogva tartásával szakmai hibát nem követtek el, problémát inkább a rutin hiánya jelentett, hiszen ilyen eset még nem fordult elő a hazai büntetés-végrehajtás történetében. "Tény, hogy nem vetne jó fényt az országra és ezen belül a büntetés-végrehajtásra egy esetleges elmarasztaló ítélet, viszont én arról az oldalról vagyok köteles megközelíteni a kérdést, hogy mi az, amit Engel Zoltán nem kap meg. Megkapja az egészségügyi ellátást, ez ellen tudomásom szerint nincs is panasza. A szállításhoz biztonsági övvel szereltük fel a járművet. Kétségtelen, azt a jövőben sem tudjuk biztosítani, hogy mentő szállítsa a tárgyalásokra, mivel ez szakmailag nem indokolt. Én egyébként még nem olvastam a Magyar Helsinki Bizottság strasbourgi beadványát, nyilván abban kifejtik, hogy konkrétan mit kifogásolnak. Mi állunk elébe, hogy bebizonyítsuk, szakmailag mindent elkövetünk azért, hogy Engel Zoltán állapotának megfelelő legyen az elhelyezése és a kezelése. Nyilvánvaló, hogy jobb körülményeket is lehetne teremteni a számára, de a büntetés-végrehajtás jelenlegi költségvetése ezt nem teszi lehetővé."
Engel ügyei
Engel a móri tömegvérengzés után került az Országos Rendőr-főkapitányság Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóságának látókörébe. Az ORFK speciális nyomozói Engel telefonbeszélgetéseit lehallgatva jutottak ahhoz az információhoz, miszerint a Tabányi házaspár házát támadja meg, ahol több tíz millió forintos értékeket remél. A nemzetbiztonsági szakszolgálat 2003. május 14-én, 5 óra 38 perckor rögzítette azt a beszélgetést, amelyben Engel a következőket mondta: "Akkor én most elindulok Hidegkútra, és kirámolom a Tabányiékat". A következő telefonhíváskor Engel már azt mondta: "Semmi gond, van nálam egy rendőrigazolvány, bekopogok, mintha autótolvajokat keresnék." A rendőrök reggel fél hét körül érkeztek a pesthidegkúti házhoz. Két nyomozó - egyikük a későbbi áldozat, Borsos József - a ház mögé, egy kisebb épülethez ment, míg hét társa a területet zárta körbe. Borsosék magadásra szólították fel, és amikor azt hitték, hogy ennek eleget tesz, hangtompítós, 7,67-es fegyveréből tüzet nyitott a fedezetlenül álló nyomozóra. Borsosnak csak annyi ereje maradt, hogy viszonozza a tüzet. A tűzpárbajban a nyomozó a helyszínen életét vesztette. Engelt súlyos, életveszélyes sérüléssel szállították kórházba.
A Fővárosi Bíróság 2004. július 7-én kihirdetett elsőfokú, nem jogerős ítéletében Engel Zoltán cselekményét aljas indokból, hivatalos személy sérelmére, több emberen elkövetett emberölés kísérletének értékelte, továbbá kimondta bűnösségét lőfegyverrel visszaélés, kétrendbeli közokirat-hamisítás és magánlaksértés miatt is, s ezért tényleges életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélte, amit a Fővárosi Ítélőtábla 2005. április 24-én annyiban módosított, hogy Engel tényleges életfogytiglan helyett legkorábban 33 év után szabadulhat.
Az elítéltet 2005. október 24-én első fokon újabb tíz év fegyházbüntetésre ítélték két fegyveres rablás és egy súlyos testi sértés miatt. Engel 2002 őszén társa tippje alapján szándékosan belehajtott egy autóba, melynek sofőrjéről tudta, hogy sok pénzt tart magánál. Az Ócsán okozott baleset után Engel fegyvert fogott a férfira, majd kirabolta. 2002 decemberében hasonló módon akart kirabolni egy másik autóst a XIII. kerületben, de ez a támadás meghiúsult. A harmadik esetben egy megzsarolt vállalkozó feleségét akarta leönteni sósavval, de tévedésből egy idegen nő sérült meg.
Az ügyész a büntetés jelentős súlyosbítását kérte, a védők viszont felmentésért fellebbeztek, szerintük az ügy felderítettsége is hiányos. A büntetőperben a közeljövőben születhet jogerős ítélet.
A Price-ügy
A Magyar Helsinki Bizottság beadványában egyebek mellett a 2001-es Price vs. Egyesült Királyság ügyre hivatkozik, amelynél a strasbourgi bíróság a Emberi jogok európai egyezménye 3-as cikkének - miszerint senki sem tehető ki kínzásnak, embertelen vagy megalázó bánásmódnak - megsértését állapította meg.
Miss Price súlyosan mozgássérült, mind a négy végtagját mozgatni képtelen elítélt két különböző büntetés-végrehajtási intézményben három éjszakán át arra kényszerült, hogy kerekes székében aludjon, mivel az ágy túl kemény volt a számára, a vészjelző és a villanykapcsolók annyira magasan voltak, hogy nem érte el őket, emellett nem tudta használni a vécét, mert magasabban volt a kerekes székénél. Panasszal élt, s azonnal áthelyezték a New Hall női börtön orvosi részlegébe, innentől kezdve ápolói segítséget is biztosítottak a számára.
Noha Price kálváriája csak négy napig tartott, a bíróság szerint egy súlyosan mozgáskorlátozott embert olyan helyen fogva tartani, ahol fennáll a fájdalom növekedésének veszélye, képtelen egyedül a vécére menni vagy nehézségek nélkül tisztálkodni, a 3-as cikk megalázó bánásmódról szóló rendelkezésének folyamatos megsértése.
"Sok közös vonás felfedezhető a két ügyben - áll az MHB beadványában. - Mozgáskorlátozottságuk miatt egyikük sem tudta/tudja alapvető szükségleteit és kötelezettségeit (tisztálkodás, vécéhasználat, ágyazás stb.) a többiek segítsége nélkül teljesíteni." Különbség viszont, hogy míg Price-nak biztosítottak megfelelő elhelyezést és szakképzett ápolói segítséget, Engeltől ezt megtagadták, alapvető szükségleteinek kielégítése rabtársai jóakaratán múlik. A két eset között fontos különbség az időtartam is: míg Price csak négy napot töltött kifogásolható körülmények között, addig Engelt másfél éve tartják fogva hagyományos cellában, egészséges rabtársakkal együtt.
A bíróság 4500 font kártérítést, ún. "igazságos jóvátételt" ítélt Price-nak, valamint 4000 fontot a jogi képviseletre és az ügy egyéb költségeire.
