„Azon túl, hogy szeretném kifejezni az Ön iránti mély együttérzésemet, az az aggodalom íratja velem ezt a levelet, hogy lesznek olyanok, akik az Ön kezdeményezését kizárólag abban a tekintetben érzik biztatásnak, hogy akár ők is eldönthetnék, hogy mikor legyen vége az életüknek. Nem ítélkezni akarok Ön felett, hogyan is tehetném. Ellenkezőleg. Úgy akarom megítélni és elutasítani kezdeményezését, hogy közben küzdelmét a szenvedéssel, a kiutak keresésével tiszteletben tartom, s szívemből kívánom, hogy mindabban, ami Önnel történik, találjon békességre” – írta Balog Zoltán református lelkipásztor, püspök, az emberi erőforrások minisztere (2012–2018) Karsai Dániel alkotmányjogásznak karácsony előtt.
Karsai az emberi jogok európai bíróságán és népszavazási kezdeményezéssel is küzd azért, hogy Magyarországon legálisan dönthessenek halálos betegségben szenvedő emberek az életük befejezéséről.
Az alkotmányjogász kezdeményezéséhez hasonló helyzetben lévő és egészséges emberek is csatlakoztak. Karsai elment az Országgyűlés ülésére, hogy szembesítse helyzetével a törvényhozókat, és más fórumokon is igyekszik vitát kezdeményezni e kérdésben. Elérte, hogy az életvégi döntés elvével testületileg szembehelyezkedő kormánypárti képviselők között is akadt, aki szimpátiával fordult felé.
Az ügyében megnyilatkozó emberek véleménye között feltűnő volt Fabinyi Tamás evangélikus püspöké, aki megvallotta, az eutanáziával kapcsolatban nagyon sok benne a bizonytalanság, de Karsait megérti, és változtatott korábbi véleményén. Fabinyi azt is fontosnak nevezte, hogy ebben a megosztott társadalomban sikerült ilyen párbeszédet elindítani, amelyben észérvek és emberi szempontok ütköznek.
A vitához csatlakozó másik protestáns püspök, Balog Zoltán is azt emeli ki a levele elején, hogy „az igazságról mindig újra vitatkozni nem csak lehetősége, hanem kötelessége is minden gondolkodó embernek”, de nem támogatja Karsai kezdeményezését. Többek között azt írja, „a kapcsolat az élet Urával és embertársainkkal az élet végén akkor is fennáll, amikor részünkről a kommunikáció az életből távozóval már lehetetlenné válik. Csak alázattal állhatunk meg az élet e titka felett, belátva, hogy az emberi élet megtartására, gyógyítására irányuló lehetőségünk és tudásunk emberi határaihoz érkezett”.
Balog levelét Karsai Dániel a Facebookon közli, és válaszol is rá.
Az alkotmányjogász empatikusnak és gondolatébresztőnek minősíti a püspök hozzászólását, és örül, hogy e kérdésben tovább mélyül a társadalmi párbeszéd, de leszögezi, Balog érveinek nagy részével nem ért egyet.
Neki továbbra is meggyőződése, úgy lenne igazságos, ha a saját haláláról neki lenne joga dönteni, és a másik ember halálában való részvétel felelősségét és lelkiismereti terhét nem kell ráruházni senkire.
„Életvégi döntésben résztvenni mindenkinek csak saját elhatározásából lehet. Erre sem beteget, sem orvost, sem mást nem lehet kötelezni. A püspök úr továbbá felveti, hogy az életvégi döntések bármilyen fokú legalizálása egy olyan lejtőre lökné a társadalmat, amely felmenti magát a gondoskodás kötelezettsége alól. Azon országok tapasztalatai, ahol ilyen lehetőség adott, ezt az álláspontot egyértelműen cáfolták. Nincs semmilyen apokaliptikus irányba mutató lejtő. A jogintézménnyel nem élnek vissza, nemhogy rendszeresen, de egyetlen konkrét példát sem hallottunk eddig. Balog úr továbbá felvetette azt, hogy az életvégi döntéshez való jog megadása helyett a haldoklók minél magasabb szintű támogatását kell fejleszteni, elsősorban a hospice ellátás fejlesztésével. A hospice szolgáltatás fejlesztését magam is üdvözlendőnek tartom. Ugyanakkor, ahogyan azt sokszor kifejtettem, az nem nyújt megoldást az én és a hozzám hasonló helyzetben lévők problémájára. Nekünk ugyanis valószínűleg nem lesz szükségünk ilyen ellátásra” – érvel Karsai.
Posztja arról is szól, hogy meghívja Balog Zoltánt és Fabinyi Tamást egy nyilvános beszélgetésre. Fabinyi püspök már jelezte, hogy szívesen részt vesz ebben.
