Elbocsátásba kezdett az Opera, sztrájkolót is kirúgtak

Belpol

A szakszervezetek szerint az elbocsátások célja a megfélemlítés, az Opera vezetése bosszút áll olyan kollégákon, akik részt vettek a béremelést kiharcoló tavaszi sztrájkban. Hétfőn egyeztetésre várják Ókovács Szilveszter főigazgatót, és a felmondások visszavonására szólítják fel.

Ismét sztrájkra készülnek az operaházi szakszervezetek az egymás után elküldött kollegáik miatt.

Kedden írtunk arról, hogy a Magyar Állami Operaházban a nyáron elbocsátásokra kerül sor, amely az intézmény májusi bejelentése szerint nem fogja elérni a 30 főt. Érdeklődtünk arról, kiket fog érinteni, összesen hány dolgozótól válnak meg, ám az Opera elhárította a válaszadást, az elbocsátásokat esetlegesnek minősítve. Mindeközben, szinte cikkünk megjelenésének idején az Opera vezetése már megkezdte az elbocsátásokról értesíteni a dolgozókat.

A felmondások miatt Rotter Oszkár, a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezetének elnöke és Bárány Balázs, az Operaházi Dolgozók Független Szakszervezetének elnöke kollektív munkaügyi vitát kezdeményezett. Hétfőre egyeztetésre kérték Ókovács Szilveszter főigazgatót. Bárány Balázs kérdésünkre azzal indokolta a megegyezés nélkül sztrájkot eredményezhető folyamat újraindítását, hogy a főigazgató nem tartotta a szavát. Nem tájékoztatta őket arról, hogy szakszervezeti tagot akarnak elbocsátani, és előzetes fogadkozása ellenére olyan dolgozótól is megválnak, aki részt vett a sztrájkban. „A sztrájkot követelően tett nyilatkozatodban kijelentetted, hogy egyetlen munkavállalónak sem kell tartania a sztrájkban való részvétel miatti retorzióidtól. Az ígéreted, mint oly gyakorta, most sem tartottad, mivel a sztrájkban résztvevő munkatársad létszámleépítés ürügyén sok más társával egyetemben elbocsátottad. Az elbocsátások indokolása álságos, mivel a valós cél a megfélemlítés, a megtorlás, és az ebben döntők egy részénél az elbocsátottakkal szemben táplált ellenszenv volt” – írja a főigazgatónak szóló levelében a két szakszervezeti vezető. Levelüket felszólítással zárják: 

„a leghatározottabban követeljük, hogy a létszámleépítés címén foganatosított munkáltatói felmondásokat azonnali hatállyal vonja vissza!” 

Amennyiben az egyeztetések eredményt nem hoznak, a szakszervezetek várhatóan a kollektív munkaügyi vitát lezáró megállapodásig tartó sztrájkfelhívást fognak kiadni.

Az Opera az elbocsátások kezdetére, az elbocsátandó dolgozók létszámára, feladatköreire, az elérhető megtakarításra vonatkozó kérdéseinket azzal hárította el, hogy inkább mutassuk be az ott folyó művészeti munkát. Ezzel kapcsolatban megkérdeztük, miért nincs lassan egy év fő-zeneigazgatója az Operának, akinek feladatai java Ókovács Szilveszter alá került. Rákérdeztünk a júniusban sorozatos előadástörlések okára, de erre sem kaptunk választ.

Mint azt korábban megírtuk, a két szakszervezet március 19-től hirdette meg a sztrájkot, amely egy hét után a dolgozói követelések javának elfogadásával zárult. Beszámoltunk arról is, a sztrájk miatt a Hunyadi Lászlót kórus nélkül adták elő, a Don Giovanni díszleteit pedig nem bontották el. Ókovács ősszel támogatta a dolgozók béremelési igényét, a kulturális és innovációs minisztert is tájékoztatta annak jogosságáról: célként az ALDI és a LIDL üzletekben elérhető átlagbérszintet jelölte meg segítségkérő levelében. Závogyán Magdolna kultúráért felelős államtitkár azonban nem nyújtott pénzzel teli segítő kezet; tavaly október 1-i válaszában felhívta a főigazgató figyelmét, hogy az Opera gazdálkodásért vezetőként egymaga a felelős, a helyzet megoldását Ókovácsra bízta. A sztrájkmegállapodást végül március 24-én írták alá. Ennek köszönhetően az operaházi dolgozók a második félévben két részletben összesen 30 százalék alapbéremelést, áprilisban és szeptemberben nettó 140-140 ezer forint cafeteriaemelést kapnak.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Emlékfénybetörés

Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjének nyitójelenetében a főszereplő azon gondolkodik, vajon feltűnne-e bárkinek is, ha egyszer csak összeesne és meghalna. Budapest különböző helyszíneire vizionálja a szituációt: kiterül a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, a Blahán, a villamoson, egy zebra közepén, az emberek pedig mennek tovább, mintha mi sem történt volna.

Bácsirománc

Mintha csak időgépben röppennénk vissza a 80-as, 90-es évekbe. Semleges, visszatérő díszletek, élesen bevilágított terek, minden epizód végén fontos leckéket tanuló, mégis ismerősen stagnáló figurák és élőben kacagó közönség.

Nők, tájban

Januško Klaudia (1998) csak tavaly végzett a Képzőművészeti Egyetem festőművész mesterszakán, mégis izmos bibliográfiával, számos egyéni kiállítással és külföldi ösztöndíjjal büszkélkedhet – köztük az éppen csak „csírázó” életmű és a mostani egyéni kiállítás szempontjából a legjelentősebbel, a 2024-es izlandival, ahol az „ökofeminizmus szempontjából vizsgálta a lokális éghajlatváltozás hatásának és az izlandi nők társadalmi helyzetének metszéspontjait”.

Mari a Covidban

A groteszkre vett darabban Kucsera Viktória (Kárpáti Barbara) magyar–történelem szakos tanár a Covid-járvány alatt a színjátszó csoportjával ír drámát a díva életéről.

Vörösök, proletárok

Annak a fényében, hogy 1990 előtt a párt történetével kizárólag az erre a feladatra delegált MSZMP Párttörténeti Intézet foglalkozott, talán nem meglepő, hogy a kiváló történésznek, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára kutatójának most megjelent munkája az első nem „belülről” érkezett összefoglaló a kommunista eszme és gyakorlat sajátos magyarországi karrierjéről.

Itt a norma

Vannak alapvető bizonyosságai a szuverén magyar életnek, az egyik ilyen például az, hogy az anya nő, az apa férfi. A másik meg az, hogy az asszony nem ember. A harmadik, hogy a medve nem játék.

Járványkezelés 2.

Az Aphthovirus nemzetségbe tartozó FMDV vírus által terjesztett ragály, amely még március elején ütötte fel fejét egy kisbajcsi szarvasmarhatelepen, olyan országot talált telibe, amelyben nemcsak a beteg embernek, de a beteg állatnak sem könnyű a túlélés.

„Kiásni a dinoszauruszt”

Az Anya csak egy van című monodrámájáért Antistigma-díjat kapott, amelyet azoknak a művészeknek ítélnek oda, akik sokat tesznek azért, hogy egy-egy mentális problémát kevesebb előítélet övezzen. Ennek kapcsán a tabuk ledöntéséről, a problémák kimondásának fontosságáról és a színház erejéről beszélgettünk.

Apja lánya

Míg Jean-Marie Le Pent, a Nemzeti Front (NF) alapító atyját 1998-ban, nagyjából hasonló ügyben, mindössze egy évre tiltották el a közügyektől, lányát – igaz, egyelőre nem jogerősen, de azonnali hatállyal – rögtön ötre. Marine Le Pen hiába igyekszik középre pozicionálni pártját és önmagát, akárcsak apja, ő is törvénysértés és képmutatás között keresi a hatalomhoz vezető utat.

Gyávák legyünk vagy szabadok

Hivatalba lépése óta a Donald Trump-adminisztráció vámok sorát vezette be – hivatalosan az Egyesült Államok gazdasági és nemzetbiztonságának megerősítésére. Az efféle lépések sikere és megalapozottsága legalábbis kétséges.

Amerikai álom

Orbán Viktor nagy reményeket fűzött Donald Trump elnökségéhez, ám úgy tűnik, Trumpnak egyelőre elegendő annyi, hogy az EU-ban Magyarország tüske legyen a köröm alatt. Ezen a Danube Institute, a Mathias Corvinus Collegium, a CPAC Hungary kiterjedt, drága kapcsolati hálója sem változtat.