Egy saját gyártású szállítólevél, a termék összetételét leíró dokumentum és a vevő bizalma - nagyjából ennyi kell a kötelezően adandó számlán kívül ahhoz, hogy valaki élelmiszerrel kereskedjen Magyarországon. Ha mindebből nincs hiány,
bárki eladhat
egy mázsa karajt vagy egy raklap jóég tudja, honnan és mikor szerzett lekvárt működési engedély, hatósági tanúsítványok és eredetigazolás nélkül úgy, hogy legfeljebb az élelmiszer-biztonsági ellenőrök helyi vizsgálata buktathatja le. Márpedig nem csak az elmúlt hetek botrányai - decemberben a Megatrade raktáraiban nagy mennyiségben találtak lejárt szavatosságú, átcímkézett élelmiszert - tanúsítják, hogy vannak, akik nem fogják vissza magukat, ha rossz minőségű, hamis élelmiszerekkel szerezhető, könnyen jött pénzről van szó. "Van egy Csongrád megyei vállalkozó, aki savanyúságot gyárt minden létező engedély nélkül. Minden évben elkapjuk, ő pedig évente másik településre költözik. Legutóbb hetven tonna profin üvegezett és felcímkézett árut koboztunk el tőle, melyről azt állította, esze ágában sem volt bárkinek is eladni" - világít rá a Narancsnak a hazai helyzetre egy, a média által egyelőre felfedezetlen példával Süth Miklós országos főállatorvos, az élelmiszer-ellenőrzésért felelős hivatalok munkáját koordináló szakember.
Ez akkor is aggasztó, ha tudjuk: az ellenőrök a svéd határőrség kidolgozta profi kockázatelemző módszerrel jelölik ki, hol vizsgálódjanak, s így egyetlen nagyobb cég sem úszhatja meg az ellenőrzést egy-két évnél tovább. A lebukást amúgy nem mindig könnyű bizonyítani. "Nem ritka, hogy a teherautó megérkezése után valami véletlen folytán eltűnnek a szállítólevelek, s ha mégsem, nyomozó legyen a talpán, aki kideríti, hányadik mázsa csirkecombot akarták épp továbbadni egy bebiztosított hátterű dokumentummal fedezve" - sorolja a kedvelt trükköket a főállatorvos, aki szerint a rendszer nem rossz, csak egész egyszerűen másra tervezték. "Amikor annak idején, a csatlakozáskor átnéztük az uniós rendeleteket, a kollégák a fejüket fogták, hogy milyen könnyen kijátszhatók a regulák. Brüsszelben persze ebből semmit nem értettek, ők más felfogással, normális viszonyokra alakították ki az egészet" - magyarázza. Ez utóbbi lényegében azt jelenti, hogy az élelmiszer-vállalkozókra ruházták a felelősséget, mondván, saját jól felfogott érdekük, hogy megbízható beszállítókat keressenek, garanciákat kérjenek, valamint jó minőségű árut adjanak el. Egyedül a legszigorúbban szabályozott területen, a húsiparban léteznek a hatóságokat érintő konkrét előírások: az állatvágásról tudniuk kell a helyi élelmiszer-ellenőrzési szakembereknek, azt viszont, hogy hová megy a hús, nem kötik az orrukra. Ez jóval enyhébb, mint a 2004 előtti, az itteni viszonyokhoz igazított hazai szabályozás, mely egyfajta címkés nyilvántartást írt elő. Ez nagyjából abból állt, hogy az állatorvos saját kezűleg adott ki egy információkkal teli címkét a húsról, mely az áruval együtt "utazott", a matrica egy példányát pedig a hatóság őrizte.
A csatlakozással enyhültek az uniós importra vonatkozó szabályok is: míg régebben magát az árut is bevizsgálta az élelmiszer-hatóság, ma elegendő, ha egy vállalkozó szakhatósági véleményt kér a magyarországi raktárhelyiségéről, ez alapján pedig a helyi önkormányzat kiadja az engedélyt a működésre és kereskedelemre. "Ha francia sajtot hoz be valaki, legfeljebb azt ellenőrizhetjük, létezik-e Franciaországban az a cég, melytől a terméket vette a kereskedő, illetve bevizsgálhatjuk a megtalált árut is. Hangsúlyozom: a megtalált árut" - mondja Süth Miklós.
Hogy ez utóbbi mondat menynyire nem jelentéktelen, arra egy neve elhallgatását kérő élelmiszerellenőrzési felső vezető világított rá lapunknak. "Anélkül, hogy tippet akarnék adni a csalóknak, azt szoktam mondani, ha valaki kizárólag hétvégente éjszaka dolgozik, gyakorlatilag soha nem keresik meg a munkatársaink." Az ellenőrzés ugyanis emberigényes, ráadásul munkaidőn kívül nehezen hadra fogható közszolgákról van szó, egész pontosan 2982-ről - enynyien járják az ország 6500 élelmiszer-előállító üzemét és a megyénként 6-7000 kereskedelmi vállalkozást, végzik az évi mintegy egymillió vizsgálatot a több tízezer kiszemelt élelmiszeren.
Az élelmiszeripar hazánkban kevés kivétellel - ilyen például a közétkeztetés - manapság bizalmi elven működik; ezt a lapunknak nyilatkozó vállalkozók is megerősítették. "Szerződéskötéskor bekérjük a cég papírjait és a termékre vonatkozó vizsgálati eredményeket, onnantól kezdve viszont akkor lehetünk biztosak a minőségben, ha a saját pénzünkön vizsgáltatunk be egy-egy szállítmányt. Ez viszont több millió forintba kerülne" - magyarázta egy fűszeripari cég vezetője, aki nem kívánt névvel szerepelni írásunkban. Egy édesipari feldolgozó és kereskedelmi kft. szintén anonimitást kérő ügyvezetője arról beszélt: az ágazatban gyakorlatilag senkit nem érdekelnek a másik cég engedélyei, illetve az adott élelmiszerre vonatkozó dokumentumok, mert amíg nincs látványos baj a termékkel, mindenki megelégszik a szállító jármű engedélyével és az áru összetételét leíró termékkísérő lappal.
Mindez a legnagyobb hipermarketekre is igaz: mint nemrégiben kiderült, az Auchannak hosszú időn át szállított egy illegálisan működő piskótacég, s Hardy Mihály, a Tesco szóvivője is azt mondta a Narancsnak, hogy csak a Megatrade-botrány óta kérnek a beszállítóktól és gyártóktól működési engedélyt: "Mivel a kölcsönös bizalom elvén működik a dolog, egyet tehettünk: úgy döntöttünk, ezentúl minden terméket igyekszünk közvetlenül a gyártótól beszerezni." A szóvivő hangsúlyozta, hogy a Tesco évente legalább egyszer a helyszínen ellenőrzi élelmiszer-előállító beszállítóit, a húsárut pedig úgynevezett minőségi átvétellel kontrollálja, vagyis amellett, hogy minden szállítmányt szúrópróbaszerűen ellenőriz, mintát is vesz és tesz el belőle.
Kérdés persze, hogy a szállítókban való bizalom jóhiszemű hiba-e, vagy másról, milliárdos tétekre menő összejátszásról van-e szó. A lapunknak nyilatkozó szakértők erről úgy vélekednek: mivel az eddigi adatok szerint a hamisított árut nem szállítják a piaci árnál feltűnően olcsóbban a cégek - a Megatrade sem tett így -, úgy tűnik, a csalók
a vásárlókat is átverik
Utóbbiak az ellenőrök szerint "csupán" abban hibásak, hogy nem veszik észre a gyanús jeleket, a szabad szemmel is jól látható átcímkézést, s nem kérnek mindenféle garanciát, például a korábbi hatósági ellenőrzések eredményeit a partnertől. Ezzel amúgy a Megatrade is kiszűrhető lett volna, a cég két vidéki raktára a decemberi botrányt megelőzően rövid időn belül kétszer is elvérzett a megyei állatorvosok ellenőrzésein.
Az, hogy a vevők éberségének hiányát hogyan igyekeznek kihasználni egyes vállalkozások, nagyjából körvonalazódott az elmúlt hónapok botrányaival, de az éves adatokból kiderül, hogy a média által felkapott ügyek csak a jéghegy csúcsai: a 2005-ös hatósági ellenőrzések szerint az áruk 6 illetve 15 százaléka nem felelt meg az előírásoknak a mikrobiológiai, illetve az analitikai vizsgálatokon. A toxikológiai és a radiokémiai elemzések már jóval megnyugtatóbb eredményeket hoztak: előbbinél egyszázalékos volt a kifogásolási arány, utóbbinál mindent rendben találtak. Tavalyelőtt így mindösszesen 3500 tonna élelmiszert kellett megsemmisíteni, vagyis a Megatrade nagy vihart kavaró 29 tonna átcímkézett áruja csepp a tengerben - anyagilag is. Merthogy az élelmiszer-hamisítás az olajszőkítéshez vagy az illegális szemétimporthoz fogható óriási biznisz - állítják az érintettek. A Húsipari Terméktanács becslése szerint az ágazatban mintegy 20 százalékos a feketegazdaság aránya, ami miatt az állam közel tízmilliárd forint adótól, a "húsosok" pedig több tízmilliárdos árbevételtől esnek el, s nemrégiben egy szakmai fórumon a fűszerpaprika-lobbisták is tíz százalék körülire becsülték a hamis vagy kifogásolható minőségű termékek arányát.
A százmilliárdos nagyságrendű illegális ipar "komolyságát" jelzi az is, hogy mind gyakrabban
megfenyegetik az ellenőröket,
akik emiatt a nagyobb ellenőrzésekre már el sem indulnak rendőri biztosítás nélkül. "Az első eset, melynek részese voltam, egy 2005. végi csepeli ellenőrzésünk volt, ahol egy dísznövénykertészetben találtunk húst. Bementünk az épületbe, s mire kijöttünk, tucatnyi kopasz, feketébe öltözött izomemberrel találtuk szembe magunkat. Akkor még voltunk annyira naivak, hogy rendőr nélkül mentünk egy komolyabb esethez, azóta nem esünk ebbe a hibába" - emlékszik vissza Süth. Mint mondja, akkor nem esett bántódásuk, de vidéken előfordult, hogy egy ellenőrt a telepen dolgozók azzal akarták rávenni a vajszívű ellenőrzésre, hogy ruhájánál fogva felakasztották egy húskampóra. Vagy például Hajós Ádám Pest megyei főállatorvosnak is megígérte nemrégiben egy vállalkozó, hogy "összekócolja a haját", ha mélyebben beleássa magát egy ügybe.
Pedig a fenyegetéseket akár feleslegesnek is vélhetjük, ha tudjuk, hány hamisítási ügy végződik valóban komoly bírsággal vagy rendőrségi üggyel. A hatóságok tavaly 7641 elmarasztaló határozatot hoztak, ám a tízmillió forint feletti büntetést az ágazatot ismerők elmondása szerint automatikusan megfellebbezi minden cég - így tett a Megatrade is a saját nyolcvanmilliós bírságával. Mire a bíróság évek múltán jogerősen a hatóságoknak ad igazat, addigra a vállalkozásokat felszámolják, de legalábbis minden vagyontárgyukat kimenekítik. Ami pedig a rendőrségi ügyeket illeti, az állategészségügy a minisztérium tájékoztatása szerint megyénként évi egy és tíz közötti feljelentést tesz, ugyanakkor a Narancs körkérdésére válaszoló mintegy tucatnyi megyei rendőr-főkapitányság többsége egyetlen elindított és érdemben befejezett eljárásról sem számolt be. Másutt egy, legfeljebb kettő akad évente, igaz, azok annál tanulságosabbak. A Szegedi Városi Bíróság például tavaly egy év próbára bocsátott egy férfit, aki előbb kilencven kiló saját gyártású kolbászt tett be egy raktárhelyiségbe a többi, szabályosan tárolt és árusításra váró rúd közé, majd megkérte ismerősét, hogy címkézze fel a húsárukat - arról azonban egészen véletlenül elfelejtett szólni neki, hogy ne minden kolbászra tegyen matricát. Mindez csak később, egy ellenőrzésen derült ki, amikor megállapították, hogy a házi kolbászban a határértéket meghaladó arányban voltak kórokozók. Jász-Nagykun-Szolnok megyében egyetlen visszaeső okozott fejtörést a rendőröknek: előbb 2003-ben árult olyan tojásport, melynek címkéje megtévesztésig hasonlított egy másik termékére, majd 2005-ben 56 ezer, Hollandiából behozott ipari tojást akart eladni a nagybani piacon "igaziként", hamis papírokkal.
S hogy nem ő az egyedüli, aki többször próbálkozik, arról az iparágat ismerők is beszámoltak a Narancsnak. Tapasztalataik szerint az élelmiszer-hamisítók az erre a célra létrehozott cégeik élére előszeretettel állítanak a háttérben zajló dolgokról vajmi keveset tudó ügyvezetőbábokat. Õket tényleg meglepetésként éri egy-egy botrány kipattanásakor, hogy mihez adták addig a nevüket; a valódi csalók meg odébbállnak, hogy később, egy újabb ellenőrzéskor egy másik cég telephelyén rezzenéstelen arccal nézzenek az őket felismerő, ám mit sem tehető hatósági emberek szemébe.
A helyzet tehát nem jó, ám az öntisztulás elindulásának jelei is megfigyelhetők az utóbbi időben. "A kereskedők és a szakmaközi szervezetek is egyre éberebben és tudatosabban ügyelnek a csalók kiszűrésére" - összegzett Süth Miklós. Reménykedhetnek tehát a becsületes vállalkozások és a fogyasztók még akkor is, ha az elsőre legkézenfekvőbbnek tűnő dologra, a több ágazati szereplő által is követelt jogszabály-szigorításra nincs remény. Az ugyanis hátrányosan érintené a magyarországi vállalkozásokat egy másik uniós tagállam cégével szemben, vagyis ellenkezne az EU-s szabályokkal.
Akkor is árthat, ha nem leszünk rosszul tőle
A rossz minőségű élelmiszer leggyorsabban jelentkező hatása, vagyis a hányás és a hasmenés egyben a legártalmatlanabb is. A bakteriális határértékeket semmibe vevő ételek okozta rosszullét általában egy napon belül elmúlik, sokszor orvoshoz sem megyünk el vele. Óriási baj ugyanakkor, ha ugyanilyen rapid tüneteket a toxikológiai értékek okoznak, az ugyanis gyakorlatilag mérgezést jelent. Ez gyakorlatilag soha nem fordul elő, a méreganyagok - például a fűszerpaprika illegális felturbózására használt aflatoxin - hosszú távon hatnak és okozhatnak allergiát, járulhatnak hozzá daganat kialakulásához, vagy károsíthatják akár a magzat egészségét is. Ennél is nehezebb megjósolni a lejárt, de ránézésre és ízre fogyasztható élelmiszerek kései hatását. Egyesek szerint csak a tápértékét veszíti el, mások szerint "beszállnak" a rák és az ahhoz hasonló úgynevezett polifaktoros, vagyis soktényezőjű megbetegedések okaiba. Mi több, egyes kutatók publikáltak már olyan dolgozatot is, mely szerint az embert érő egészségkárosító hatások hetven százaléka származik a nem megfelelő minőségű élelmiszerből.
