Így taposta le a kormány a választási törvényeket

Eleve érvénytelen

Belpol

Ennyire durva és egyoldalú kampány nem volt még a rendszerváltás utáni Magyarországon. Ráadásul az eleve torz szabályok megsértése csak minimális következményekkel járt.

Sokan tartottak választási csalástól az október 2-i kvótareferendum előtt. Az ellenzéki erők mindössze a szavazatszámláló bizottságok 40 százalékába tudtak tagot delegálni, míg a kormánypártok képviselői mindenhol ott ültek – végül mégsem ezen múlt a népszavazás eredménye.

Az Átlátszó jogászai már a voksolás előtt amellett érveltek, hogy a szavazócédulák tömeges manipulálása ellenzéki delegáltak nélkül is óriási kockázat lenne. Inkább arra lehetett számítani, hogy a kormánypárti szavazatszámlálók jogellenesen megsúgják aktivista társaiknak a még nem szavazók névsorát. Ha esetleg ilyesmi történt is néhány szavazókörben, a végeredményt érdemben nem befolyásolta. A választópolgárok 42 százaléka adott le érvényes szavazatot, vagyis a népszavazás érvénytelen lett.

Ez különösen annak fényében kudarc a kormány számára, hogy a kampányban elképesztő erőfölényt élvezett az ellenzéki pártokkal vagy a kormányétól eltérő véleményt megfogalmazó civil szervezetekkel szemben. Az Eötvös Károly Intézet elemzése szerint a választási szabályoknak azt kell biztosítani, hogy a polgárok, pártok és más szervezetek egy népszavazási kampányban is gyakorolhassák a véleménynyilvánításhoz való jogukat. A kormány kampányolási lehetőségeit ugyanakkor törvények korlátozhatják. A kvótakampányban mintha minden fordítva lett volna: a kormány azt csinált, amit akart, az ellenzék elé viszont anyagi, jogszabályi és hatósági akadályok gördültek.

Ősbűn

„Minőségi romlást hozott ez a kampány az összes megelőző választáshoz képest” – mondja M. Tóth Balázs, a Magyar Helsinki Bizottság jogásza. Négy érvet említ ennek alátámasztására. Plakátok ilyen mértékű szervezett, állami közreműködéssel végrehajtott tépkedésével, átragasztásával korábban nem találkozott. Annyi verbális, de esetenként fizikai agresszióról sem számoltak be eddig aktivisták, mint most. Ennyire kirívó esélyegyenlőtlenség egyetlen más kampányt sem jellemzett. És még sosem tartottak Magyarországon népszavazást olyan kérdésről, amelynek közjogi tétje nem is lehetett.

Mások is a népszavazási kérdés átengedését tartják az ősbűnnek. „A Nemzeti Választási Bizottság (NVB) már a kopaszbotrány után hozott nevetséges döntésével bizonyította lojalitását. A népszavazási kérdés vizsgálatánál a Kúria sem mert szembemenni a kormány nyilvánvaló politikai érdekével” – véli László Róbert, a Political Capital választási szakértője.

A kérdés sem a választói, sem a jogalkotói egyértelműség követelményének nem felelt meg, mivel nem konkretizálta a „kötelező betelepítés” homályos fogalmát. Olyan tárgyra irányult, amely nem a magyar Országgyűlés, hanem az Európai Unió – és a szövetség részeként a magyar kormány – hatáskörébe tartozik. Végezetül Magyarország nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségeivel ellentétes álláspontot sugallt a népszavazási kérdés.

Az NVB, majd felülvizsgálati szervként a Kúria ennek ellenére hitelesítette a kérdést. Többen az Alkotmánybírósághoz is fordultak, de a testület úgy látta, csak akkor bírálhatná felül a Kúria döntését, ha az alapjogokat érintene, és minthogy ilyen kapcsolódási pontot nem talált, a beadványokat érdemi vizsgálat nélkül elutasította. Érdekesség, hogy a Kúria a végzése indoklásában kifejezetten az EU Tanácsának tavaly szeptemberi kvótahatározatát elemzi, ám a kormány értelmezésében a népszavazási kérdés nem erre, hanem az esetleges jövőbeli döntésekre vonatkozik. A Kúria az országgyűlési hatáskör meglétét azzal igazolta, hogy a parlament a népszavazás után módosíthatná a menedékjogról szóló törvényt. Ezzel szemben Orbán Viktor hétfőn az Alaptörvény módosítását terjesztette a ház elé. A helyzet abszurditását fokozza, hogy alkotmánymódosításról nem is lehetne népszavazást kiírni, a miniszterelnök mégis egy – jóllehet érvénytelen – referendum „politikai következményének” nevezte az előterjesztést.

A rosszul feltett kérdést ordító egyenlőtlenségek mellett futó kampány követte. A kormány az Indexnek adott tájékoztatása szerint 8,6 milliárdot költött a népszavazási kampányra. Harangozó Tamás MSZP-s politikus közérdekű adatigénylései nyomán 11,3 milliárd forintra becsülte a kormányzati költéseket – a különbség abból adódhat, hogy Harangozó tavaly decembertől kérte ki a kommunikációs szerződéseket. Bármelyik számot fogadjuk el, jó eséllyel állíthatjuk, hogy az összes ellenzéki költés a kormányzati propagandára fordított összeg egy százalékát sem érte el (a legsikeresebbnek tűnő Kétfarkú Kutya Párt 26 millió forintot kalapozott össze az érvénytelen szavazatot propagáló kampányára).

 

Történtek hibák

Míg az országgyűlési választásoknál legalább papíron törvények szabályozzák a költési limitet – jelöltenként 5 millió forintban –, és állami támogatás is jár a pártoknak, a népszavazási kampányban szabad a rablás. Litresits András, az MSZP választási bizottsági delegáltja szerint mulasztásos alkotmánysértést követhet el a parlament azzal, hogy a minimális esélyegyenlőséget sem biztosítja a népszavazásoknál. Nyáron egyébként a Fideszben is felmerült, hogy költségvetési támogatást kellene adni a népszavazási kampányhoz. Kósa Lajos akkori nyilatkozataiból ugyanakkor egy­értelmű, hogy csak az „igen” és a „nem” álláspont mellett érvelők finanszírozásán gondolkodtak, ami a részvételre gyakorolt hatása miatt megint csak a kormánynak kedvezett volna. „Mivel nincs támogatás és nincs költési limit, az költ, aki költeni tud. És a kormányoldalnak kimeríthetetlenek a közpénzforrásai” – mondja László Róbert.

A pártok lehetőségei közti szakadékot tovább mélyítette a torz médiakép. A Mérték Médiaelemző Műhely szeptember 8. és 22. között végzett kutatása szerint az M1 menekültkérdéssel foglalkozó híradásainak 91, a Tv2 hasonló blokkjainak 83 százaléka negatív színben tüntette fel a menedékkérőket. A közszolgálati hírcsatorna teljes műsoridejének 42 százalékát tették ki a menekültekkel és a népszavazással foglalkozó hírek, a híradók 86 százalékában ez volt az első, kiemelt hírelem. Eredetileg az egyenlőségre hivatkozva alkották meg azt a szabályt, mely szerint kampányidőszakban minden frakció egyenlő időkeretben – és ingyenesen – hirdethet televíziókban és rádiókban. A népszavazási kampányban azonban ez is a kormányt segítette: a kormány, a Fidesz, a KDNP és a Jobbik is a „nem” álláspont mellett érvelt, távolmaradásra egyedül az MSZP buzdíthatott az audiovizuális médiumokban.

A kormánynak esetenként még ezeket a nagyban neki kedvező szabályokat is sikerült megszegnie. A Kúria – az NVB korábbi döntését felülbírálva – ezen a hétfőn mondta ki, hogy jogsértő volt az M4 Sport és a Tv2 csatornákon futó „Szeretem Magyarországot, és szavazok október 2-án” jelmondatú műsorszám társadalmi célú hirdetésként való közlése. Mivel a kormányzati hirdetéseket nem politikai reklámként címkézték, a törvény alapján leosztott, a pártoknak és a kormánynak egyformán járó időkereten túl is sugározhatták azokat, ami sérti a választási egyenlőség elvét. A Kúria szerint hiába nem jelent meg kimondottan a „nem”-szavazatra buzdítás, a részvételre ösztönzés önmagában a kormány érdekeit szolgálta.

Szintén a Kúria meszelte el a kormány külföldön élő magyaroknak kiküldött választási brosúráit. Ezeknek az állampolgároknak a külföldi lakcíme nem szerepelt a választási iroda névjegyzékében, azt jellemzően a konzulátusokon adták meg különféle hivatali ügyek intézéséhez. A kormány ezt az információt megszerezhette a központi nyilvántartásból, más pártok azonban nem férhettek hozzá. Ez sérti az esélyegyenlőséget, az pedig adatvédelmi aggályokat is felvet, hogy a külföldön élők személyes adatait olyan célra használták, amelyhez ők maguk nem járultak hozzá. Jogsértőnek talált a Kúria egy Magyar Időkben megjelent kormányzati hirdetést is, mert nem volt rajta jól olvasható a megrendelő. Ez egy ideig igaz lehetett az összes „Ne kockáztassuk Magyarország jövőjét!” plakátra, mert feladóként a kormány csak apró betűvel, a bal alsó sarokban volt feltüntetve rajtuk. A Kúria ítélete után némileg változtattak az újonnan kikerülő hirdetések tipográfiáján.

Ugyancsak az impresszum volt hiányos a kormány valamennyi háztartásba kiküldött, Brüsszel szándékait és a menekültválságot „elemző” kiadványában. Ez már az NVB-nek is szemet szúrt, igaz, az eltiltásnak nem sok értelme volt a küldemények kipostázása után. Az NVB marasztalta el a győrújfalui polgármester és az újpesti jegyző szavazásra biztató leveleit is. A polgármester akkor hibázott, amikor a részvételt kormányzati források megvonásával hozta összefüggésbe, a jegyző pedig – a helyi választási iroda vezetőjeként – részt sem vehetett volna a kampányban az NVB szerint.

A választási bizottság ugyanakkor nem vizsgálta a kampányban felmerült talán legsúlyosabb jogsértéseket. A 444 cikkei szerint minisztériumi, önkormányzati alkalmazottak és közmunkások munkaidőben folytattak telefonos kampányt a Fidesz megbízásából, a párt útmutatója alapján. Az NVB a bizonyítottság hiánya miatt nem foglalkozott az üggyel annak ellenére sem, hogy Kocsis Máté, a Fidesz budapesti elnöke az ATV-ben lényegében elismerte, hogy történt ilyen. Lapzártánkkor ebben a kérdésben még nem zárult le a Kúria felülvizsgálati eljárása. A választási bizottság szintén nem vizsgálta a hatóságok a kormány kampányidőszakon kívüli – augusztus 13. előtti – kampánytevékenységének jogszerűségét, és ezt az érvelést a legfelsőbb bíróság is elfogadta.

Nem értettek egyet a választási szervek az MSZP-vel sem, amikor a szocialisták kifogásukban sérelmezték, hogy a „Brüsszel egy városnyi illegális bevándorlót akar Magyarországra telepíteni” szlogen hamis tényállítást tartalmaz. Az NVB és a Kúria szerint ez a kormány politikai véleménye, amivel szemben ellenállításokkal és nem hatósági úton lehet fellépni. A döntés azért is érdekes, mert korábban a kormány épp az üzenetek „tájékoztató” jellegével indokolta, hogy kampányidőszakon kívül is megjelenhetnek. Polyák Gábor médiajogász, a Mérték Médiaelemző vezetője azt mondja, a Kúria indoklására hivatkozva a Médiahatóság előtt támadják meg az „Üzenjünk Brüsszelnek” reklámszpotokat, amiért azokat több csatorna sugározta társadalmi célú hirdetésként még a kampánykezdet előtt.

Az ellenzéki pártok kampánytevékenységével kapcsolatban két döntés keltett nagyobb visszhangot. Az NVB elmarasztalta a PM népszavazás napjára – névleg az erőszakmentesség világnapja alkalmából – hirdetett demonstrációját és a kutyapárt érvénytelen szavazatok feltöltésére serkentő applikációját. Az MKKP-ra 832 ezer forintos bírságot is kiszabtak. M. Tóth Balázs szerint a PM tüntetése valóban értelmezhető választási gyűlésként, itt tehát nem hibázott a jogalkalmazó, azonban a kampánycsend eltörlése óta indokolatlan az a szabály, amely a választás napján megtiltja az ilyen gyűléseket. Az MKKP-döntést ugyanakkor szakmaiatlannak tartja, mert az applikáció nem volt alkalmas az érvénytelenül szavazó választópolgárok beazonosítására, a választások titkosságát pedig azért sem sérthette, mert használata a szavazó saját döntésén múlt. Részben a Kúria is az MKKP-nek adott igazat az NVB-vel szemben, mivel szerinte az app csak a rendeltetésszerű joggyakorlást sértette, a szavazás titkosságát nem.

Ezek az esetek is jelzik, hogy a kampányszabály-áthágás szankcióinak igen csekély az elrettentő ereje. A jogsértéstől eltiltás utólag semmit sem ér, a pénzbüntetés pedig maximum a minimálbér tizenötszöröse lehet, a kormány ráadásul azt is közpénzből fizetné. Arra pedig még sosem volt példa Magyarországon, hogy a kampányszabályok megsértése miatt ismételtessenek meg egy választást. M. Tóth szerint a helyzeten az tudna változtatni, ha a politikai nyilvánosságban lenne súlya a kimondott jogsértéseknek, és ha a rendőrség következetesebben, erélyesebben lépne fel a választási szabályok megsértésével szemben.

Neked ajánljuk