Interjú

„Elmegy mellettünk a történelem”

Scheiring Gábor közgazdász, szociológus

Belpol

Meddig tartható fenn Orbán Viktor felhalmozó, „nemzeti nagytőkésekre” építő állama? Kinek jó az árstop, kit érint rosszul az extraprofitot célzó különadó? Mit kellene tennie az ellenzéknek? Az egykori LMP-, majd Párbeszéd-alapítóval, 2010–2014 közötti országgyűlési képviselővel beszélgettünk.

Magyar Narancs: Május közepén a hvg.hu-nak azt nyilatkozta, az látszik az új kormány összetételéből, hogy Orbán Viktor továbbra is a nemzeti nagytőkések érdekeit nézi, és folytatja a nemzeti burzsoázia feltőkésítését. Ez­alatt pontosan mit ért?

Scheiring Gábor: Ez a folyamat nem most kezdődött, Orbánnak ez a víziója 2010 előtt is létezett. A feltőkésítés létező problémára, a magyar gazdaság kettészakítottságára adott válasz: rossz, a helyzetet félrekezelő, de létező válasz. A kormány szerkezetéből azt a következtetést lehet levonni, hogy továbbra is ez lesz a vezérfonal. A szűkülő erőforrások és a válsághelyzet közepette nem előremutató, újraelosztó, szociális biztonságot nyújtó kormányzásra készül, hanem arra, hogy a feltőkésítési programot még erőteljesebben képviselje. Néhány napja ő maga nyilatkozta, hogy a válságkezelésben is tovább kell erősíteni a nemzeti nagyvállalkozókat. Itt nem csak a hozzá közeli belső körre kell gondolni: Mészáros Lőrincen kívül is vannak olyan emberek, akik korábban a piacon versenyeztek, és a magyar viszonyok között tisztességes vállalkozóknak számítanak, őket nevezem feltörekvő tőkéseknek. Ennek a rétegnek az egyik legnagyobb baja az volt, hogy a 2010 előtti világban túl sok kedvezményt kaptak a multicégek, ők pedig hiába kopogtattak az előző kormányok ajtaján, folyamatosan lepattantak. Orbán volt az első, aki már 2010 előtt érzékelte, hogy ez a csoport mélyen kiábrándult, erre igyekezett választ találni. Ezeket a figurákat sikeresen bevonta a rendszerbe, és így jött létre az általam felhalmozó államnak nevezett konstrukció.

MN: Mivel nemcsak a legbelső kör jár jól, hanem egy szélesebb réteg is, ön szerint ez a rendszer nem nevezhető maffiaállamnak és nem csupán lopásról van szó. Egészen pontosan kik járnak jól jelenleg?

SG: A maffiaállam tézissel nem az a bajom, amit állít, hanem az, amit nem állít. Azt viszonylag jól leírja, hogyan működik a legbelső kör, és milyen természetű az a politikai csűrés-csavarás, amely azt a célt szolgálja, hogy a politikai kapitalisták rapid feltőkésítése megtörténjen. De a többit nem tudja megragadni. A kutatásomban a belső körön kívül több csoportot is azonosítottam. Végignéztem a gazdasági szereplőket 2002 és 2018 között, és arra jutottam, hogy számosságban a legjelentősebb csoport a feltörekvő tőkések köre. Ott van például a Szentkirályi ásványvíz tulajdonosa, aki folyamatosan arról panaszkodott a nyilatkozataiban, hogy az állam lekezeli a magyar nagytőkét, ezért nem kell csodálkozni, ha a világ is lekezel minket. Ezért szerinte olyan kormányra van szükség, aki változtat ezen a tendencián. Vagy ott van Wáberer, akit nemcsak indirekt módon támogattak, hanem be is vonták a kormányzásba, rábízták a szállítmányozást. Ez is tipikus lépés Orbántól: pozíciókba hív be nagytőkéseket, rájuk bíz feladatokat. Ha madártávlatból nézzük, két részre lehet osztani a gazdaságot: az egyik a technológiaintenzív, exportra termelő szegmens, ahol a külföldi tőke dominanciája abszolút megmaradt, sőt jobban pörög, mint korábban. A másik része a nem technológiaintenzív, nem exportra termelő, ahol megfigyelhető egy részleges gazdasági nacionalista elmozdulás, vagy­is ahol a tágabb kör feltőkésítése zajlik. Az egyedi kormánydöntéssel kiosztható gazdasági támogatásoknak 2002 és 2010 között a 98 százaléka landolt a multiknál. Orbán két dolgot tett: jelentősen megnövelte az összesen kiosztott támogatás összegét, és átrendezte az arányokat. Ma a multik 70 százalékát kapják ezeknek a támogatásoknak, a nemzeti nagyvállalkozók pedig 30-at. Arról, hogy kik kapták ezeket a pénzeket 2018-ig, elérhető volt a lista: nagyon kevesen voltak a belső körből. Egy másik réteg, amelyik jól jár, és amelyre odafigyel Orbán, a kooptált tőkések, akik két kapura fociznak, ilyen például Kóka János. Orbán célzottan beszél ezekhez a játékosokhoz, ezzel is stabilizálva a hatalmát. Érdemben azonban nem tudott javítani a gazdaság kettészakítottságán, mert ahhoz masszív iparpolitikára, fejlesztéspolitikára lenne szükség, és ehhez be kellene fektetni a humán tőkébe. Attól azonban Orbán úgy fél, mint ördög a tömjénfüsttől.

 
Fotó: Sióréti Gábor

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

A Rákóczi úti villamosok nyomában

A fővárosi polgármesterválasztásra készülődve idézzük fel kilenc évvel ezelőtti cikkünket, amelyben a Rákóczi úton, a Thököly úton, a Kossuth Lajos utcán és az Erzsébet hídon futó villamosokra emlékeztünk.