Magyar Narancs: Május közepén a hvg.hu-nak azt nyilatkozta, az látszik az új kormány összetételéből, hogy Orbán Viktor továbbra is a nemzeti nagytőkések érdekeit nézi, és folytatja a nemzeti burzsoázia feltőkésítését. Ezalatt pontosan mit ért?
Scheiring Gábor: Ez a folyamat nem most kezdődött, Orbánnak ez a víziója 2010 előtt is létezett. A feltőkésítés létező problémára, a magyar gazdaság kettészakítottságára adott válasz: rossz, a helyzetet félrekezelő, de létező válasz. A kormány szerkezetéből azt a következtetést lehet levonni, hogy továbbra is ez lesz a vezérfonal. A szűkülő erőforrások és a válsághelyzet közepette nem előremutató, újraelosztó, szociális biztonságot nyújtó kormányzásra készül, hanem arra, hogy a feltőkésítési programot még erőteljesebben képviselje. Néhány napja ő maga nyilatkozta, hogy a válságkezelésben is tovább kell erősíteni a nemzeti nagyvállalkozókat. Itt nem csak a hozzá közeli belső körre kell gondolni: Mészáros Lőrincen kívül is vannak olyan emberek, akik korábban a piacon versenyeztek, és a magyar viszonyok között tisztességes vállalkozóknak számítanak, őket nevezem feltörekvő tőkéseknek. Ennek a rétegnek az egyik legnagyobb baja az volt, hogy a 2010 előtti világban túl sok kedvezményt kaptak a multicégek, ők pedig hiába kopogtattak az előző kormányok ajtaján, folyamatosan lepattantak. Orbán volt az első, aki már 2010 előtt érzékelte, hogy ez a csoport mélyen kiábrándult, erre igyekezett választ találni. Ezeket a figurákat sikeresen bevonta a rendszerbe, és így jött létre az általam felhalmozó államnak nevezett konstrukció.
MN: Mivel nemcsak a legbelső kör jár jól, hanem egy szélesebb réteg is, ön szerint ez a rendszer nem nevezhető maffiaállamnak és nem csupán lopásról van szó. Egészen pontosan kik járnak jól jelenleg?
SG: A maffiaállam tézissel nem az a bajom, amit állít, hanem az, amit nem állít. Azt viszonylag jól leírja, hogyan működik a legbelső kör, és milyen természetű az a politikai csűrés-csavarás, amely azt a célt szolgálja, hogy a politikai kapitalisták rapid feltőkésítése megtörténjen. De a többit nem tudja megragadni. A kutatásomban a belső körön kívül több csoportot is azonosítottam. Végignéztem a gazdasági szereplőket 2002 és 2018 között, és arra jutottam, hogy számosságban a legjelentősebb csoport a feltörekvő tőkések köre. Ott van például a Szentkirályi ásványvíz tulajdonosa, aki folyamatosan arról panaszkodott a nyilatkozataiban, hogy az állam lekezeli a magyar nagytőkét, ezért nem kell csodálkozni, ha a világ is lekezel minket. Ezért szerinte olyan kormányra van szükség, aki változtat ezen a tendencián. Vagy ott van Wáberer, akit nemcsak indirekt módon támogattak, hanem be is vonták a kormányzásba, rábízták a szállítmányozást. Ez is tipikus lépés Orbántól: pozíciókba hív be nagytőkéseket, rájuk bíz feladatokat. Ha madártávlatból nézzük, két részre lehet osztani a gazdaságot: az egyik a technológiaintenzív, exportra termelő szegmens, ahol a külföldi tőke dominanciája abszolút megmaradt, sőt jobban pörög, mint korábban. A másik része a nem technológiaintenzív, nem exportra termelő, ahol megfigyelhető egy részleges gazdasági nacionalista elmozdulás, vagyis ahol a tágabb kör feltőkésítése zajlik. Az egyedi kormánydöntéssel kiosztható gazdasági támogatásoknak 2002 és 2010 között a 98 százaléka landolt a multiknál. Orbán két dolgot tett: jelentősen megnövelte az összesen kiosztott támogatás összegét, és átrendezte az arányokat. Ma a multik 70 százalékát kapják ezeknek a támogatásoknak, a nemzeti nagyvállalkozók pedig 30-at. Arról, hogy kik kapták ezeket a pénzeket 2018-ig, elérhető volt a lista: nagyon kevesen voltak a belső körből. Egy másik réteg, amelyik jól jár, és amelyre odafigyel Orbán, a kooptált tőkések, akik két kapura fociznak, ilyen például Kóka János. Orbán célzottan beszél ezekhez a játékosokhoz, ezzel is stabilizálva a hatalmát. Érdemben azonban nem tudott javítani a gazdaság kettészakítottságán, mert ahhoz masszív iparpolitikára, fejlesztéspolitikára lenne szükség, és ehhez be kellene fektetni a humán tőkébe. Attól azonban Orbán úgy fél, mint ördög a tömjénfüsttől.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
